Ikerláng kapcsolat, ahogy megéltem:
a legfontosabb ismérve talán a megjelenő energia lehet a két ember között, ami semmi eddigihez nem fogható. Nem a formát veszed észre, nem az embert látod meg, csak maximum a szemet, a tekintet, ami azon keresztül átnéz, az annyira megdöbbentő, mély és mindent átható, hogy beleremegsz. Azon kívül az érzés, ami majd felperzsel, annyira elkezd forrni a szívcsakra környéke, valami nagyon erős szívenergia áramlás indul be, ami szétéget annyira lángol.
Lehet, hogy a forma nem is tetszik, lehet, hogy észre sem vennéd, lehet hogy se korban, se sehogy nem stimmelnétek amúgy a fizikai, háromdimenziós szinten, de ott van az az energia amit érzel, hogy az a tied, és ott van abban a másikban, és mint egy iszonyú erős mágnes vonz téged, és muszáj hozzátapadni. Amikor a két energia találkozik, még inkább felforrósodik minden, szétég a hát és a mellkas, egyszerűen nem bírjátok elengedni egymást, fáj, szabályosan fizikailag is fájdalmas a szétválasztása a két energiának, mert azok egymás felei, egyszerűen ugyan annak az EGYnek a két részre szakadtsága, és mikor végre összeérnek, mert már jó felükkel képesek találkozni egymással, már képtelenség többet szétválasztani. Mint két mágnes rudacskát képzeld el, ahogy egymáshoz közelíted, ha nem jó oldalával, akkor taszítják egymást, vagy elcsúsznak egymáson, vagy rossz oldallal összeérnek, de az nem a teljes... Mikor mind két fél teljesen "összerakta magát”, mindent egyensúlyba hozott magában, mindent beintegrált, annyira hogy végre már jó pólusukkal képesek találkozni, akkor megtörténhet az összekapcsolódás. Fura helyzet, mert a megszokott társadalmi, szokásjogi, családi struktúrákon túl mutat, azt egy az egyben írja felül, mert ez nem fizikai szintű kapcsolat, sőt... előbb történik meg a két energia egymásra találása, majd szép lassan kezd egyre lejjebb jönni az anyag szintjére is, az már az utolsó fázisa... lehet, hogy nem is tetszenek egymásnak fizikailag, de mivel annyira erős az a valódi szeretet, ami az Egységükből fakad, és ezáltal a teljes elfogadása a másiknak akár hogy is nézzen ki, akár milyen is legyen a "jelleme", vagy bármije, egyszerűen mindennel együtt fogadod el, fogadod be, ahogy van, mert Ő a te másik feled. Döbbenet érzés ezt megélni, és az eleje nem könnyű, de ha a két forma is összeszokik a legalsó szinten, akkor egyszerűen legyőzhetetlen erővel, energiával rendelkeznek, ami mindent felülír amiben eddig hittek, vagy ahogy eddig gondolták az életüket. Teljes meztelenség, a legőszintébb nyíltság minden téren, minden pillanatban kimondva minden szükséglet, minden érzés, gondolat, semmi sem marad rejtve, elkendőzve, tökéletes átláthatóság érzése minden téren. Eleinte nehéz, tanulni, gyakorolni kell, de annyira erős a szeretet, hogy az minden nehézségen átsegít, és akármelyik is billen kijjebb a szívközpontjából, akkor a másik megtartja és addig áramoltat, addig tart, és segít, míg a másik is vissza nem talál a középpontjába, ahol képesek teljesen kapcsolódni egymással...
Csillagrét
Én is hozzátenném a magamét, Judit, jó hogy írtál!!! Hasonlóakat éltem meg én is :))))
Én látok....belül magamban, s innen tudom, hogy ki az ikerlelkem...ketten 1 fénylő gömböt alkotunk, ezer közül felismerném a hangját -mert benne az erő- ha szembe jön velem az utcn is tudom ki az, bár elmegyek mellette.
Ami érdekes az én megélésemben, hogy közttünk egyáltalán nincsen fizikai kontaktus, és a szellemi kapcsolat is elsősorban a SZERETETRE épül. Sok minden beindult körülöttünk a fejlődés terén...
A dolog azzal kezdődött, hogy egyre inkább elengedtem a régi kapcsolatom -amiben jelenleg is élek- és egyre nyitottabb voltam az ÉG felé, magamban belül eljutottam egy olyan teljességbe, amitől kereknek éreztem a világom. Így utólag azt mondom, valami mégis hiányzott. S ez elsősorban a párkapcsolatomon csapódott ki. Nem volt teljes. S miután a boldogság 3d-ben nem volt meg...nyitottá váltam a szerelemre is.....nem kerestem senkit sem....csak vártam Valakit, aki majd kiteljesíti az életem...hát, elég rendesen bejött a képbe valaki...aki mélyen bennem élt. Egyszer már találkoztunk mi ketten....én csak nehezen ébredtem rá ki is Ő. Elég durva volt a felismerés. S miután folyamatosan tanuljuk magunkat...egymást...szépeket haladunk előre...
Azt mondták az angyalaim, hogy senki nem képes megoldani a problémáját csak én, mert én úgy látok rá, ahogyan más senki...és ez kölcsönös :)))))))) Rengeteg terhemet leszedte rólam...olyanokat, amiket más nem látott, nem érzékelt, folyamatosan gyógyítjuk egymást úgy érzem, és ez szép és nemes dolog, és a szereteten alapszik.
Judit sokmindent leírt arról mi is ez a kapcsolat....csak ismételni tudnám :)A férjem egyáltalán nem todlerálja ezt a kapcsolatot...így válasz út el kényszerültem...
Ez a sors :))) elég kemény és nehéz....NEM TUDOK LEMONDANI RÓLA, titkolózni meg nem fogok...
Teljesnek és boldognak érzem magam így...bár a 3d néha hiányzik...s elválni meg pokolian nehéz....a gyerekek miatt...időnként hinta -palinta van...de a csendemben megelelem Őt is meg magamat is így kerek és egész az életem. S ha nagyon zuhanok elemi erővel húz vissza a közepembe.
Én is leírnám amit tapasztaltam,bár nem az első kapcsolatom,mégis-talán pont ezért mert ilyet még nem tapasztaltam-hihetelennek tűnt. Fura módon kerültünk egymás mellé,elméletileg nem is lehetett volna,de amikor először találkoztunk,összenéztünk és tudtuk,hogy találkozunk még.És tényleg. Amikor fizikai kontaktusba léptünk (csók,ölelés) mint egy előérzet,végigfutott rajtam,hogy az a hosszú út vele ér véget,őt kerestem eddig,ő lesz a férjem,gyerekeim apja. Addig volt valami megmagyarázhatatlan hiányérzetem és vele megszűnt. Ö ugyanezt érzi. Akármilyen távol vagyunk érezzük ami a másik és mindig átvesszük egymás hangulatát. Csak akkor nyugszunk meg,ha együtt vagyunk és egymásba látunk,így ha akarnánk se tudjuk megjátszani magunkat. Valami forró érzés és vonzás a szív tájékon. Ha együtt vagyunk,csak egymást érzékeljük,mintha megszűnne minden más. A szemünk nagyon ismerős egymásnak. Teljesen olyan mint én,az anyajegyeink is ugyanott vannak. Én csak fiúban. A szex egy más dimenzió,a lelkeink egyesülnek és mindig szikrázik a levegő és tényleg fizikailag fáj a távolság,az elszakadás. Mintha elhagyna valami erő,ami vele meg van. Tudjuk,hogy csak mi adhatjuk meg egymásnak a totális boldogságot,más nem pótolhatja. De jelenleg nem lehetünk együtt,mert családja van:-( ikerlélek? .....
