Indulsz,mindenen keresztül
réteken,mezőkön,
a forrás a mélyből feltör:
ez a forrás a Szeretet-forrás,
meddig az ember a szívében leás
megkeressük,majd egy nap
felzubog belőlünk.
Ekkor a Mindenséggel egyek leszünk
megtaláljuk Istent,Kit keresni nem kell,
Kit valójában a szívünk rejt.
Ott van végre,megvan,
megyünk tovább,a táj kihalt.
Réteken, mezőkön,örömben és fényben,
Egyedül de mégis Istennel,
Örömvölgyében madárként szállunk,
nagy fa törzsének dőlve hálunk,
a fa vigyázza nyugodt álmunk,már
nem félünk s nem fájunk.
Az úton,hol kavicsok törik lábunk,
hol finom,puha,zöld fű az ágyunk.
Hegyhez érünk,s a hegy lábánál megállunk.
Majd mászunk.
A hegytetőre érve pedig a távolba kiáltunk.
A szellő megérint, angyalok szállnak,
a hegytetőről felkapnak, s oda visznek,
ahol már nagyon várnak.
Ez még nem a Menny,csak Angyalföld vidéke,
ahol Szeretet van és Béke,
végre.
Angyalszárnyak ölelnek,s Te ezen mesebeli
kalandot soha el nem felejted.
(Inspiráció: Nox-féle Örömvölgy
Egyetlen felhasznált saját élmény-ötlet-forrás:
Szeretet-fa meditáció)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése