Hát,gyerekek,a tegnapi napot megkínlódtam.
A szitu az,hogy nincs állás...a közelben lehetetlen találni,viszont a sulik mostanában június fele,a suli végén hirdetik meg az állásokat.Így hát nyomulok.Várpalota,Sárvár,Dudar,Fehérvár eddig ennyi a lehetőség,beadtam még az anyagom Győrbe egy nyelviskolába meg Fehérvárra egy nyelviskolába.
Tiszta...nem is tudom....mióta Szenkirályról elküldtek,annyi minden történt...jó is,rossz is..pszichológushoz jártam pár hónapig,majd mikor jobban lettem abbahagytam..elkezdtem magam kezelni önmagam..elkezdtem spirituális programokra járni,megismertem spirituális figurákat itt Veszprémben,az Ágit,a Tündét,nyíltam,megtanultam ölelni,próbálom érezni az egyediségem,s az értékeim..október óta,nagy utat jártam be érzelmileg,egészen a mélyből,felfele a legeslegJOBB pillanatokig,amiket soha nem felejtek..közben egy kiscsajt (bízom benne,ma fogom megtudni,hányas lett) felhoztam 3 asra,egy másik csaj lenyelvvizsgázott pedig iszonyatosan sok félelem s görcs volt bennem...félelmekkel szálltam szembe,beleálltam,cselekedtem...nagyon nagy utat jártam be...egy-egy esetben az önbizalmam is normalizálódott,majd egy másik dolog hatására visszaesett.
Tegnap viszont rájöttem,hogy még nem engedtem el a szentkirályszabadjai élményeimet...a kudarcérzést,amit az az 1hónap adott,s az érzést,hogy elbocsátottak/elküldtek/kirúgtak...kivágtak...kérdéses,hogyan fogalmazzam..Tegnap előjött a szentkirályi múlt,s rezgett bennem.
2-3 napja,hét elején kaptam egy levelet a sárvári általános iskolából.Behívnak személyes találkozóra.
Hát mondom,hajrá...ha csak egy másik megyében lesz állás,akkor költözök.
Apa elvitt..reggel indultunk fél9 fele.Zsebikét levittem,aztán itthon hagytam a drágát.
Na mondanom se kell,hosszú kis túra Sárvárra eljutni.Hegyen-dombon át,Herend,Ajka,Devecser,a Somló,Karakó meg Karakószörcsög,Kerta és egyéb táblák majd hirtelen átléptük Veszprém megye határait,s üdvözöllek Vas megye.Jó kis órás másfeles út...kocsival!!!!!
Busszal nagyon gáz a közlekedés.Át kell szállni Pápán sokszor meg anyámkínja hol..két órák,két és felek
Szerencsémre,apa el tudott vinni..Szívesebben mentem volna busszal,egyedül,magam,lelépni..így is lett volna ha nem 40 fokhoz tendálnak a hőmérsékletek.
Megtaláltuk a sulit..s még volt fél óra.10.30 ra vártak.
20 fele bementem,megkerestem az igazgatói irodát.
Az interjú maga...hát,komoly tanulás és tapasztalás minden ilyesmi nekem.
Komoly volt.Az iskolai vezetőség ült benn,igazgató és igazgatóhelyettes meg egy 3. személy.Jó kis bizottság!Viszont éreztem azt,hogy nagyon emberségesek,emberközeliek voltak,megértőek,érdeklődőek,próbáltak lazítani..Sárvár kisváros,kisebb mint Veszprém,s egy kisvárosban az emberek is mások,kedvesebbek,nyugodtabbak,alapvetően emberségesebbek szerintem mint a nagy zajos rémes Budapesten.(oda is fel kéne költözni,ha csak ott lenne állás,de gyűlölném!!!!Előbb megyek Vas megye fele!)
Az igazgató elmondta a kis mondanivalóját..erről lenne szó meg arról,nézegette az önéletrajzom..első kérdés: hogy gondolom én,hogy Veszprémből Sárvárra mennék,utazgatni kéne...hát,nem is máshogy mint oda költözéssel,s albérlettel..
No,aztán jött a buktatós rész: Beszélj magadról!
Hirtelen az ember összeszed magáról,ezt-azt,ami ott stresszhelyzetben eszébe jut....inkább a szakmai próbálkozásaimra helyeztem a hangsúlyt,így lehet picit rossz irányba indultam...egyetlen hibát követtem el,de ez óriási buktató volt,magamnak köszönhetem: megemlítettem a szentkirályszabadjai egy hónapot. (lehet ha nem mondom,nem kérdik,nem firtatják,én hülye meg mondom)...ebből a beszédhelyzetből pedig már nem lehetett okosan kimászni.
-Kudarcként éltem meg.
-Miért élte meg kudarcként?
- na az ember hoppá,mit mondjon
- Ön hagyta ott?
- na ez a kérdés: betett!!!!Ez az,amit a szentkirályi sulival kapcsolatban soha nem akarnék hallani.... mondtam volna azt hogy bebuktam ,felbuktam mint jegesmackó a hóban???
Mit lehet erre pozitívan???Semmit! Ön hagyta ott?Nem. Hát akkor? Nagyon....nagyon szar volt az egész,zavaros lettem,frusztrált,de ki kellett mondanom,hogy elküldtek.És utána rögtön megbántam azt is hogy belementem,s kezdtem taglalni a körülményeket...kis falusi iskola,sok cigány,alig volt motiváció,és teljesen egyedül voltam 1.-8ig,kívülről semmi segítséget nem kaptam..stb stb stb..itt elkezdtem érezni a beszélgetőpartnerektől a megértést...mondták,hogy ezt Szentkirályon nem jól csinálták mert 2-3 évig (pontosan az igazgató azt mondta,3év a gyakorlati idő),a kezdő mellett kell hogy legyen egy mentor,aki szakmailag,pedagógiailag,itt-ott segít.
Csakhogy erre nagyban szarnak sok helyen,Szentkirályon is szartak bár védelmükre legyen mondva,ott tényleg minden tantárgyra volt 1 db szaktanár,és 100-103 gyerek...ha az ember szerencsétlenül indul az életben,az sok mindent meghatároz.Gyorsan forditottam a beszélgetésen,legyen benne sok pozitív is..hogy ha van mellettem valaki,aki segít beletanulni,tanulékony vagyok,fejlődőképes és az egyetemen bár volt gyakorlat,de egy gyakorlóiskola,ahol hozzá vannak szokva a gyakorlósokhoz és az fiatal tanárjelölt is élvezi,s fejlődik,az messze nem a valós iskolai ÉLET.Egy gyakorlóiskola az még valahol "burok".
Szerencsére rákérdeztek az Adleri Pszichológiára is,a grafológiára is...elmondhattam hogy mind a kettő,szerelem,még az egyetemről.Ott belefűzhettem pozitív dolgokat a történetbe.
Szóval...előjött a múltam..s rájöttem,hogy még messze nem vagyok ezen túl..hogy leizzaszt ha csak szóba jön..nem elég a 40 fok.
Estefele kutyókával sétáltunk mikor hűsült az idő..felmentünk az otthoniakhoz...
Anyával dumáltam..
Asszondta,már ne agyaljak...de hát az interjún ezt lehetett volna mondani még meg azt,ami pozitív és megértést kreál..meg azt beszélgettük,kérdés,beírjam e az egy hónapnyi munkaviszonyt az önéletrajzba..ha nincs benne,nem kérdezhetnek rá (egy ideig nem is volt,majd belekerült)..viszont,nyoma van a MÁK-nál,s később kiderülhet...s akkor kiderül,hogy elsusmusoltam.
Az ember őszinte és becsületes,de egy múltbeli kudarc az új munkaadónál,jelen esetben egy új iskolában elég nagy hátrány..
Hát,gyerekek,azt hiszem,amit tanulságként levonok,nem engedtem én még el Szentkirályszabadját.Az este 10 fele írtam egy emailt,emlékeztem,s olyan dolgok fogalmazódtak meg,elkezdtek a könnyeim potyogni..sírhatnékom volt,hát hagytam..rájöttem,hogy még nem engedtem el..él bennem a sok jó,a sok szeretet (itt van előttem egy 5.es nagy kék szemű cigány kiscsaj a Gertner Vani rajza,a 3.os kis Angi színezése amit a szakkörömön színezett nekem,ott volt a sok kis baba,az elsősök,Böröndi Rolika,a Liliom,a Kispacsker,tisztességes nevén Pacher Vivi,a Sári,a Laura) ,de mindemellett él bennem a sok gond,a sok káoszos óra,a sok pedagógiai probléma,hogy angol óra közepén a WC-ből kellett visszatessékelnem két kis rosszcsont elsős fiucskát,bár megmondom,ők ketten voltak a legproblémásabbak..segítséget nem kaptam meg akárkinek nem is mondtam mert még bizonytalannak tűnök.Egyedül az Ildi segített itt-ott.Ő a 8.ban látott minden órámon,mert ott ült a Dani,egy mozgássérült fiú mellett gyp-sként.(gyógyped.asszisztens)
Amikor bemegyek egy iskolába,akárhol,megfog a légkör..azt érzem,van még ilyen téren dolgom,még nem éltem meg,amit meg akartam..nem hoztam ki a legtöbbet magamból,alig éltem meg magam sikeresként..a sárvári iskola légköre is megfogott."Oh,de jó lenne!"-gondoltam...de ahogy az interjún elkezdve,előjött a szentkirályi múltam..este az email,aztán a könnyek..rájöttem,hogy...hogy bár az októberi elbocsátásom óta sok mindent megéltem,sok mindenen átmentem,decemberben szilveszterkor a KO-ig ittam magam vörösborral hogy ellazuljak,a mélyből törtem ki március fele....kezdtem tanulni ölelni,érzelmileg jobban lettem,de ahogy most..s a későbbiekben is jönnek interjúk,s ha az interjú épp iskolai életet érint,mindenhol kísért a szentkirályszabadjai múlt..és mindenhol azt mondanám,hogy kudarcként éltem meg...és jön a sok kérdés,a firtatás...és képtelen vagyok elengedni,szabadulni tőle.
Önbizalomhiány van,s telis-tele vagyok félelemmel...szeretnék iskolai közegben dolgozni,de amíg kísért a múlt,a kudarc,nehézkes az élet.
Ahhoz,hogy lazábban kezeljem,s tovább tudjak lépni,el kéne engednem!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése