Beszélgetések Lélekmanóval

Kinn 38fok. Egy szál semmiben az ágyon fekve írok.. hallgatom a csendet. A csend, néha jó, néha fájó..néha megnyugtat, máskor menekülünk előle,magunk elől. Most picit fájó,egy más közegből már menekülnék,megint máskor félek....Kinn madarak dalolásznak..beszűrődik a napsütés,s beszűrődnek az utcai zajok.. de..közben pedig nagy a csend..eláraszt,elnyom,egy szó nélkül.A csendben békét is lelhetünk..ez a csend most nem olyan. Hiányzik az emberi szó..a közeledés..

Én: Tudod, hogy Te vagy az egyetlen barátom?

Lélekmanó: Ne mond ezt, Szívem, tudod jól,hogy nem így van.

Én: De én most így érzem. …. Egyáltalán..Létezel?

Lélekmanó: Hogyne léteznék. A Te hited létezővé tesz. Itt vagyok körötted, veled. A levegőben, a napsütésben,a rezgésekben,minden kis molekulában. Hiszel bennem?

Én: Igen.Azt hiszem.

Lélekmanó: No,Drága,erről van szó.

Én: De igazából ki vagy Te?

Lélekmanó: Az, akinek hiszel, a szíved lakója. Egy kis manó, egy fuvallat,a belső erő..nevezhetsz belső hangnak is,aki próbál tuszkolni a jó irányokba.Egy kis lény,vagyok,ott,benned mélyen,mélyen ott lakozok a szívedben.

Én: Köszönöm, hogy vagy. Azért is szeretnem kell magam,kívül-belül mert igazából önmagammal élek együtt,Veled. Próbálsz néha segíteni, én próbálok hallgatózni, de Félelem néha még erősebb.

Lélekmanó: Mitől félsz mostanában?

Én: Attól, hogy nagyon megszokom a létet

egyedül..attól,hogy nehéz lenne egy párkapcsolatban a „mi” tudatod megérezni,az összetartozást..félek,hogy egyedül maradok,félek a pasiktól,a szextől,a testi-lelki megnyílástól,sok mindentől. Tele vagyok gátakkal a világ fele.

Lélekmanó: De ügyes vagy, s erős, ezt én jól tudom,s át fogsz magadban minden gátat és falat törni.

Én: Csak..tudod..amikor zavaró a közelség,azzal nehéz kezdeni. Félek, ha csak rágondolok, félek a nyílástól,s a sebezhetőségtől…s máris a jövőben járunk,térjünk vissza a jelenre!

Lélekmanó: Te Drága! Szereted Te magad úgy igazán? Most őszintén.

Én: Nem 100%.

Lélekmanó: Ez látszik. Évek óta. Vagy elkezdesz nagyon kötődni, ragaszkodni, szeretni, nyílni,aztán megijedsz,s újra bezársz. Ilyen időszak van most, jól érzem?

Én: Azt hiszem, igen.

Csúszkálok a nyitottság s szeretet és a zártság között. Egyszer-egyszer megnyílok, aztán utána az elme ledumál, félni kezdek a másik emberrel kapcsolatban,s máris bezárok.

Az ember,amikor megtanul egyedül lenni,önmagával az jó,hiszen így tanulja meg szeretni önmagát,azt aki,ha nem fél többet egyedül lenni, magában.A Magány mint társuló érzés már más. Sokszor elszokunk az emberektől, az élő szótól,a közeledéstől,az érintéstől,s igen,ez az embert idegessé,feszültté teszi. Emelkedik a félelem-faktor is.

Lélekmanó: De itt vagyok Én neked..

Én: Te legalább itt vagy.Már…megszoktam egyedül..néha túlságosan megszokom.Közben vágynék emberekre,társas érintkezésre,de ez nem egyszerű.A kutyusomnak,Zsebikének élek.

Lélekmanó: Biztosan nem hiányzik semmi?

Én: Dehogynem. Egy élő szó,egy érintés,egy ölelés,a barátság. Az,ami sokaknak természetes,s azok a szavak amik sokaknak a szótárában benne vannak,nekem kevésbé vannak,vagy nagyon ritkán.

Hiányzik az érzés,amikor Te kis manó,azt súgod: „Tőle nem kell félned.” Hiányzik az intuíció,a megérzés,a telepatikus,szoros kapcsolatok.A lelki hangolódás. Kiestem a hangolódásból,s nem hallom a zenét,se a magamét se másét.

Vissza kéne hangolódni,de nem tudom,hogyan tegyem.

Lélekmanó: Kitől nem kell félned?

Én: Emberi kapcsolatokról beszélek,s az azokkal kapcsolatos félelmekről.Nem egyszerű.

Lélekmanó: Nem. Neked tényleg nem. Jól tudom, hisz itt élek benned születésed óta. Akkor még, picinek nem tudtad, ki vagyok. Ma már ismersz. Ismerem jól a múltad, a jelened,s bízok a jövődben. Szeretlek, úgy ahogy vagy. Önmagadért.

Én: Szerinted mi lehet a gond?

Lélekmanó: Néha képes vagy nagyon zárkózni, ez tény. Nehéz önmagadat adnod, mert mindig a külső világnak akarsz megfelelni. A külső világ elvárásainak. Sokszor ítéltek meg külsőre főleg, ezért is lettél zártabb, bizalmatlanabb.

Én: Igen, ahogy mondod. Így voltam nevelve, s a mai napig jelen vannak dolgok. Ha az anyám nem tud elfogadni, akkor neked is nehéz önmagam..és bár..tudom,sokan szeretnek,önmagamért,nehéz néha hinnem,s bíznom ebben.

Hosszú évekig túlzottan meghatározó volt a szorongás, a görcsölés, s néha a mai napig az.

Lélekmanó: No, ezt kell feloldanod. Végleg. S hidd el nekem, minden szép lesz ,s jó lesz.

Bízz a világban, s az emberekben, és soha de soha ne add fel a belém fektetett bizalmad és hited. Ha nagyon egyedül érzed magad, s magába kerít a magány, én mindig itt leszek.