Első olvasatra,érzésre beleszerettem
... Pihenj csak,most már nem kell semmit
tenned,semmilyennek lenned.A szavaid bezárhatod magadba és szabadon
engedheted bármelyik részed.Azt is,amitől félsz.Én már nem tudok félni
egyik arcodtól sem.Ismerem őket,hiába állsz háttal,néha még magadnak is.Felfedeztelek,figyeltelek,
Elfogadtalak.Nincs mit hinnem.Látlak.Ahogy vagy.Lényed vezetett és végül a csendedben leltem meg a saját igazságomat….
Létezel és ez elég.Hazatértem,benned megpihenhetek.Ez nem tudás,csak elengedés és átadás.
A csendünk íze ugyanaz.Ugyanaz a csend,ami benne minden fában,virágban,a csillagokban.
Itt van egy apró pont,ahol megértjük,hogy egyek vagyunk,és a világegyetem csöndjével találkozunk.
Megéltük azt a bántó belső zajt,ami megkérdőjelezte néha önmagunk előtt is a saját lényegünket.A külvilág zajából kerültünk ide.Akkor,amikor már a világ minden része,olyan idegennek tűnt és kirekesztetté tett.Mert láttuk,hogy ez nem lehet a való.Ebben a kételkedésben leltük meg a csendünket.
Nem lesz több elkülönülés,hisz mi nem lehetünk elválasztva egymástól.Van valami,ami minket mindannyiunkat öröktől fogva összeköt.Egyetlen valóság létezik,s a végén nem fog számítani semmi más,csak hogy szerettünk és hagytuk,hogy szeressenek.
Visszanézve jót nevetünk majd,mennyit szenvedtünk,aggódtunk,harc
A csend belénk hatol.Nem kell semmilyennek lennünk,sehova se mennünk,mégis együtt ülünk a Mindenség közepén. ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése