A kagyló
Jékey Aladárnak
Én itt vagyok, akarva, nem akarva,
a végtelen vetett a véges partra.
Fekszem aléltan a sivár fövenyben
és az óceán himnuszait zengem.
Anyám, a tenger apadt, s itt hagyott,
kinek mi köze hozzá, ki vagyok?
Gazdátlan, üres ház, mire se jó,
csak eldobni, vagy eltörni való.
Apály s dagály közt, így, időm múlván,
várom, míg értem visszatér a hullám.
Nekem nem hazám e kietlen part,
de aki titkon a füléhez tart,
Magányban, éjben, emberektől távol:
annak mesélek egy más, szebb világról.
Jékey Aladárnak
Én itt vagyok, akarva, nem akarva,
a végtelen vetett a véges partra.
Fekszem aléltan a sivár fövenyben
és az óceán himnuszait zengem.
Anyám, a tenger apadt, s itt hagyott,
kinek mi köze hozzá, ki vagyok?
Gazdátlan, üres ház, mire se jó,
csak eldobni, vagy eltörni való.
Apály s dagály közt, így, időm múlván,
várom, míg értem visszatér a hullám.
Nekem nem hazám e kietlen part,
de aki titkon a füléhez tart,
Magányban, éjben, emberektől távol:
annak mesélek egy más, szebb világról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése