Kezdeti Reikis tapasztalások

REIKI

Anya amit észrevesz:

1. Neked is megvan az energiád,nekem is,most nem érzem hogy elszívnád

2. most nem félek,hogy milyen dirr-durr hangulatban jössz haza,nem félek attól,hogy ugrasz mindenre,nem félek,hogy idegbajos lennél

3. jó veled...

4. jó beszélgetni,egyenrangú félnek érezlek,jók az energiáid...jó melletted (tipikusan ezt érzem több éve reikisek mellett a csoportban)

5. beszélsz és meghallgatsz...(és nem húzod fel az agyad)

Amit én érzek:

- nyugodtabb vagyok

-a gyerekekkel tán össze is kezdünk szokni,nyugisabban kezelem,több a beszélgetés órákon (júniusban vége!pont mire helyet találnék...még az órai verekedéseket is megszoktam.a héten is volt! Azt hittem,vér fog folyni,a fegyelmik,drogügyek stb,megszokható!)

- nem vagyok görcsös...a reiki kilazít

idegbeteg,pattogós félőrült..nem vagyok,egyik se.

- anyával a kapcsolatom jobb...észrevehetően.

Az első nyíltabb ölelésnél,ahogy megérintett,s nem féltem,s még jó is volt...meg sokat röhögtünk,sírásig nevettük magunkat a novellámon,ahogy meséltem a jeleneteit...úgy bepörgetett a boldogság,hogy itthon már a boldogságtól sírtam......hogy tán én változok,az anyámmal való kapcsolatom is ezt teszi...

- tán jobban megélem az érzéseim...

- intenzívebbek az álmaim...jók,s rosszak is.Az öleléses,nyílós álom és az érettségi felügyelős "rémálom".Vagy jó érzésekkel kelek,s sokáig nem felejtem el,vagy szinte felriadok a lélek káoszából...

Kissé attól tartok,mit baszhatok el.Életemben először...s az új dolgokra nagyon ráparázok...de

- a reiki jól tart az egyensúlyban...napi szinten csinálom,kell is még 3 hét,végig,s hozza az élményeket..sokszor fél11-11-éjfél,1órás önkezelés,tán belealszok; nem baj,csinálom.Belealszol,alvásra van szükséged; a reiki az tölt úgy is.

- a hétvégén volt egy hőmérséklet-ütközéses megélés: ujjatlan felsőben feküdtem le reikizni.(nem direkt,hogy majd meglesem,hogyan is működnek a hőmérsékletek,úgy is oké e ha fázok és hideg az adott térben) Belül átforrósodtam idővel,a kezem által,az energia által,kívül hideg voltam fáztam,s ez a külső-belső,hideg-forróság érzet mire a hanganyag végére értünk,az 1óra végére,egy fentről induló lábig hatoló érdekes borzongásba csapott át.

- TEGNAP ÉJJEL! EGY ÚJ MEGÉLÉS.

Olyan,amit még se szerdánként kezelésen,se a beavatáson,semmikor nem éltem meg; akárhogy rá vagyok már nyílva,a teljes és tiszta megnyílás idő,de amikor megvan,amikor belelépek a tér-telenségbe és az időtlenségbe,akkor észrevehető.....úgy,de úgy bedobogott a szívem,a szívcsakránál kikattant maga a szerv is..úgy bedobogott...fú...ilyet még életemben nem tapasztaltam!!!!!Mindig hozni fog új élményt,úgy hiszem...így,szívcsakrás dobogás és szervre ható energialöket után pedig egy nyíló-öleléses álmom volt!!!!!!

A REIKI A VÉGTELEN CSEND!

Reikissé válásom története-behangolás

Dátumozva: április 20-21 szombat vasárnap
és egy email,amiben részleteztem...újra nem írom,lustaság tetőfoka.Az email-ben részleteztem az élményt.

Megtörtént..a hétvégén a reiki I-es behangolás.Nevezed beavatásnak is.Ez egy 2 napos tanfolyam..kis elmélet,beavatás,majd gyakorlat...az indulás a reiki útján.
Érdekes élmény..ha kérdeznéd milyen,bárki kérdezi,mernünk kell azt mondani,hogy nem tudom.
Nem lehet mindent tudni.Nem Ági csinálta,nem én,ott fenn csinálták.Leültem..van egy misztikus csend,átadod magad Áginak,az Univerzumnak,minden felsőbb erőnek,de neked nincs benne részed,max a befogadóképesség kell,engedd meg,apró érintések,fejen nagyrészt,a koronacsakra területén meg itt-ott,imatartás a szív előtt,kéz összeér máris áramlik..néha a szívre téve..csukott szem,egy misztikus csend..Ági tett-vett az ember körül,ő van tradícionális reiki tanításra,átadásra képezve..mégis...nem ő csinálta,s nem én..a koronacsakra nyílik...a beavatás során megnyílik...ezért kérdi,biztos ezt akarod?mert ha megnyílik..egész életedre úgy marad,nem csukódhat be..attól függ minden mennyit alkalmazod,használod az energiát,de mostantól csatorna vagy; érdekes érzés ez a fajta egyesülés egy fenti erővel...hát...ennyi...elmondhatatlan,leírhatatlan élmény..olyan...igazi spirituális élmény,amit megélsz..nem elmondod,hanem megéled......

(és amit még jómúltkor beszéltünk.)
Rájöttem,hogy ebben zéró 0% a függőség.Semmi.Teljesen természetes.Beszélgetsz,tv-zel akár,teszed a kezed magadra,bárhogy,bárhova,érintesz,az energia indul..nem kell koncentrálni..elrontani nem tudod..reikizheted magad buszon ülve,tv-t nézve...ha nem a kezdő önkezelős vezetett hanganyagra csinálja az ember,akkor..a leghétköznapibb élethelyzetekben.
A tenyér közepén megnyílik valami..fentről energia jön,be a koronacsakrán,le kétoldalt a kézbe,tenyér,ujjak,amik mindig ott vannak...függővé nem tudsz válni...nem tudsz rosszat tenni,tiszta szeretetenergia,bármikor alkalmazható,gyorstöltés vagy ilyen csakratöltés 3 perces időzésekkel az kb 12-16-8 x perc...
Lehet másnak is segíteni..reiki klub..tán ha anyát kezelem,javíthatok a kapcsolatunkon..a buszon reggel végig reikiztem,ma pedig a gyerekekkel nyugodtabban viselkedtem..máshogy...
Ha meg fizikai dolgokra gondolsz..daganatok,idegrendszeri agyi komolyabb betegségek,allergiák tűntek el,sőt...olyan sztorikat hallottam,akik vállalják,s már vannak annyira képzettek,egy-két reikis,együttműködnek a kórházzal,s bejárnak kezelni..haldoklókat hoznak vissza,vagy épp segítenek békével a túlvilágra.
A japán jelben van 3 kis négyzet: test,lélek,szellem/fizikai,érzelmi,mentális/gondolati sík.
A kinez meg az összes többi oldogat,ez itt egyben csinál mindent.Csendesít,öngyógyításokat indít be,tisztít,lelkileg,jól kibőgöd magad néha (kezdetben nekem ilyen volt egy-egy kezelés után,mikor ismerkedtem vele!)...máskor takonykórok jönnek az emberre.Ha alvásra van szükséged,elalszol,máskor feltöltődsz.Azt adja,amire szükséged van!Egyénileg! Mindenkinek ott segít ahol épp kell!
Míg az agykontrollban 3ról 1re meg kell találnod az alfát..itt nincs erre szükség.Hagyod magad..hagyod,hogy a reiki tegye a dolgát.

Konkrétan az avatás után első nap,az első 2 avatás,azt éreztem,hogy 39 fokos lázam van...a második nap,másmilyen volt a felhő-az ég kékje,szebben sütött a Nap és érzékenyebb lettem a külvilágra..tán picit nyugisabbá teszi az embert.Amúgy is rendszeresen idegbaj van.
Természetes nyugtató és nincs függőség meg egyéb veszély. (máskülönben a kutya nem ismert rám és körbeszagolt,húúúú,hát a Gazdi tök más.....én én vagyok,csak az energiatér volt más)

Azóta pedig minden nap,buszon ágyban stb próbálgatom,alkalmazom,a kezem mindig velem van....

A hétvége fura hangtalansága

A zavarosság elönt.
Sírni tudnál,nem bírsz.
Az érzés-hullám elsodor.
Az élet zúg,magával visz.
Kilépnél,de nem szabad,
sodor tovább az áradat!

Teljesben pedig így hangzik:

Üresen,magányban, csak mész,egy irányban,
jobbra,balra,elme-szív-üresen,melegben,keresve.
Körötted a világ kavarog,közben nagyon elveszel valahol,
gyökértelen-céltalan magányban, nincs helyed ebben a világban!
A zavarosság elönt.
Sírni tudnál,nem bírsz.
Az érzés-hullám elsodor.
Az élet zúg,magával visz.
Kilépnél,de nem szabad,
sodor tovább az áradat!

Egy kis gesztenye kalandozása (egy "házi feladat")

Szép őszi nap volt ez. Épp október-november táját írtuk. A fák kezdték leveleiket átszínezni, varázsosabbnál varázsosabb színekben pompázni. A barna, a sötét-zöldes, a sárgás és a bordó minden árnyalata egymással lejtette őszi táncát. A Ligetben szép nagy gesztenyefák kacsintgattak az elsétáló párokra. Lassan a gesztenyék is elkezdtek lehullani. A park tele lett gesztenyékkel.
A sok gesztenye közül volt egy kis apró. Kis, pici, apró, benne a kívül szúrós burokban. Úgy érezte, jó neki ott. Ott benn meleg van, kinn pedig már fagyos hideg idők jártak. Ott benn, senki nem bánthatja. Bezárkózott.
Egyszer egy kislány felvette a kis kezébe.
-Hú,Te aztán nagyon szúrós vagy. Tudod e ,hogy jobban szeretem a finom,puha,lágy formádat.
Majd el is dobta. Szúrt!
A kis gesztenyének nagyon rosszul esett, hogy a kislány eldobta magától.
-Kívül szúrós vagyok, de belül…belül mégis csak olyan vagyok, mint a többi társam. Nem vagyok se jobb, se rosszabb. Alapvetően ugyanolyan puha, lágy,finom tapintású vagyok, mint ők. Ugyanúgy érzek.
Ahogy ezt így kimondta, elbizonytalanodott önmagában. Nem szerette magát, nem szerette ezt a szúrós énjét. Nem szerette külső burkát, mert így,ebben az állapotban még egy kisgyerek se közeledett hozzá a maga kis bátor kíváncsiságával.
-Mégis. Jobb nekem így, nem igaz?- morfondírozott magában. Hideg is van, fagy is van, az emberek belém rúghatnak, bánthatnak, fájdalmat okozhatnak. A külső szúrós burkom csak véd mindentől.
Ahogy így gondolkozott a kis gesztenye, ott benn a burokban elkezdett egyre csak magányosabbá válni.
Gondolkozott,gondolkozott.
Mégis csak fel kéne bomlani, feltörni a külső keménységet, a kemény szúrós burkot- gondolta. Igaz,félek.
Így félek a külvilágtól,de csak így,megnyílva lesz lehetőségem a teljes igazi kis gesztenye-életre.

Hát, így, telt az idő. Napok mentek, hetek teltek, a kis gesztenye elkezdte szúrós burkát feltörni, elkezdett nőni. Kinőtte eddigi zárt otthonát s bármennyire is félt ki kellett lépnie a világba.
Az idő telt, az őszi-téli hónapok lassan-lassan úsztak bele a ködbe. Minden egyes nap emberek jöttek-mentek a Ligetben, így a gesztenyefák soha nem unatkoztak. A kis gesztenye pedig alig várta, hogy végre a tüskés burokból kibújjon és éljen.Félt, viszont tudta,hogy ez egyszer meg fog történni,hiszen érezte,hogy nő,s egyre növi ki eddigi védett kis lakását. Nőtt, nőtt, fejlődött az összes kis gesztenyével majd egy szép napon,a gesztenyefák alatt a földet sok-sok szebbnél szebb mélybarna gesztenye borította. Köztük is ez a kis gesztenye, a mi kis gesztenyénk volt a legszebb és a legfinomabb-legpuhább-legszeretettelibb barna.
A kis gesztenyén egy szép nagy szívmotívum volt látható. 

Ekkor már a gesztenyék többsége lenn, szanaszét a fák alatt. A fákon már csak egy-két őszi színes levél és a néha napján arra tévedő madarak lakoztak.

A kis gesztenye, elkezdte kalandozását a világban. Az ősz egyre csak haladt előre. A gesztenye félt, hogy az egész hideg,fagyos őszi-téli időszakot kinn tölti, de nem így lett. Egy szép napon arra sétált egy kislány az anyukájával.

A kis gesztenye volt az első, akit a gesztenyecsapatban észrevett. A kislány meglátta a kis gesztenye szív alakú foltját, érezte szívét és puhaságát. Rögtön megszerette.
-Hazavihetem? Kérlek! – kérlelte édesanyját.
A kis gesztenye egy percen belül már a kislány zsebében volt. Itt újra, mintha csak burokban lett volna. De ez a burok már nem tüskés volt, hanem puha, finom,meleg. Ebben melegség volt, szív és szeretet.
Ahogy a kis gesztenye ott a kislány zsebében megbújt, megérezte, ki is ez a kislány. Ő az, aki szúrós korában eldobta. Akkor nagyon haragudott a kislányra, s úgy érezte,soha nem fog kibontakozni a burokból,hiszen mindenki csak félredobja. Most viszont, végül megérezte a szeretetet. Egy kislány feltétel nélküli szeretetét és védelmét.
A kislány és a kis gesztenye az őszi-téli időszak további részére jó barátok lettek. A kislány szerette a gesztenye puhaságát és azt az óriási szívét, amit a foltja mutatott. Mutatta, hogy igen, ott benn, valójában egy nagy szív rejlik. A kis gesztenye pedig megtapasztalta, hogy a világ nem gonosz. Megtapasztalta,hogy megéri a tüskés burkot levetkőzni, hiszen soha nem tudhatja,hogy mikor kivel találkozik,így,kifejlődve, szívvel-lélekkel-folttal,a maga puhaságával,szeretetével.
Ahogy telt az idő, gesztenyénk kezdett egyre jobban fáradni, száradni. Szíve még ott pompázott a foltjában és benne mélyen, de ahogy a külső megcsúnyult, benn a szív is egyre gyengébben vert. A gesztenye megöregedett és lassan-lassan a végét járta. Kint eljött a tél. Lehullott a hó, a gesztenyék eltűntek,a színekben pompázó őszi levelek lehullottak,a fák kopárak lettek és csend borult a Ligetre.
A kis gesztenye pedig, pontosan ő, ő, aki annyira nehezen és félve nőtt ki s bújt ki a tüskés burokból,most ő volt az egyedüli a sok-sok gesztenye közül, aki nem egyedül lépett az elmúlás útjára. Mellette volt egy csupaszív kislány, aki nagyon szerette őt. Érezték egymást kint és bent, melegben és hidegben is, hiszen ott benn a lélekben, akármilyen hideg is lehetett kinn,mindig melegség uralkodott.
A kis gesztenyénk lassan megöregedett, míg végül a kislány egy szép téli napon, ott kinn, a Ligetben-ott,hol találkoztak s hol barátságuk kezdődött- hótakaró alátemette. Elbúcsúzott tőle és elküldte a Gesztenyék Istenéhez a Gesztenye-Mennyországba.

A kis gesztenye szív alakú foltjával és finom,mély barna de kifakult színével azóta is a Gesztenye-Mennyország legkedvesebb lakója. Ott fenn, azóta is hálával gondol rövidke őszi-téli-földi életére,s a kislányra,aki megmutatta számára mi is a szeretet,s aki megtanította,hogy a tüskés burkot igenis megéri levetkőzni.

Ha a tél ilyen hamar nem jött volna, a kis szív-foltos gesztenyéről szóló történet is tovább tartott volna,de mivel eljött…Találkozunk fenn a Gesztenyék Mennyországában!

Az érzelemmentes város és a bálna könnyei

Hol volt, hol nem, eme messzi-messzi varázslatos vidéken, ott, hol az ég sötét, boszorkányok járnak, vészes szelek fújják a fákat és fodrozzák a vizet, volt egy háborgó tenger. Tele kisebb-nagyobb lényeivel Csupacsepp tenger ezen Varázsvidék központi tengere volt.

Egy szép napon egy óriási bálna emelkedett ki a tengerből. Kicsinye mellette a víz alatt Csupacsepp tenger többi lényével együtt.
Ezen pillanat végzetesnek bizonyult. Az egyik gonosz boszorkány épp ekkor szórt átkot a vidékre.
A Bálna megdermedt. Mozdulatlan szoborlétre kárhoztatott, hátán pedig a pillanat törtrésze alatt egy városka fejlődött. Nem akármilyen város volt Csupacsepp tenger városa. Lakói némaságba burkolóztak. Hang-szó-érzések. Nem volt a városra jellemző. Sötétség, sivárság uralta.
A tengerszint alatt ott a Bálna alatt mélyen, egészen a tengerfenéktől a tenger egy része lassan kezdett kiapadni a szárazságtól és az érzelmek hiányától. Valahogy minden, minden elsötétült. Hét hosszú éven át csend és szárazság borult a tájra. Se egy érzés, se egy madár, se egy ember. Az emberek bezárkóztak házaikba. Kiüresedett a hely.
A Bálna nagyon szomorú lett s nem tudta, miért is történik mindez. Hiszen ő nem tett semmi rosszat- gondolta. Hátára fel, a város megközelítéséhez a tengerfenékről vezetett fel egy kacskaringós lépcső, de még a madár se járt arra. A tenger, ott hol még víz volt, megdermedt, az állatok hét hosszú csillagéven át mozdulatlanul álltak. A világra sötétség szállt.
Boszorkányok szálltak fel s alá, az emberek bezárkóztak és semmi, szinte semmi nem mutatott életet.
Majd egyszer csak, mikor a hét hosszú esztendő már rég lejárt, a Bálna hangokat hallott.
Fentről szólt hozzá valaki.
- Szebb világot szeretnél? – hallatszott valahonnan nagyon a messziből, majd jött a visszhang és az utolsó szó visszacsengett- SZERETNÉL?
A Bálna örült. Végre, végre talán visszakapja, ha nem is az életét, de az érzéseit mégis talán.
Arra gondolt, bár, bárcsak végre visszakaphatná Varázsvidék a rég elvesztett érzelmeket, a szeretetet, az örömöt, a napsütést. Bárcsak az emberekbe újra élet költözne és kioldódna a némaságuk. Bárcsak eltűnnének a boszorkányok és élet lengené be a várost.
Ebben a percben kívánsága teljesült.
Isten sírni kezdett és csak esett és esett rendületlenül. A Bálna is örömében sírva fakadt.
Csak esett és esett rendületlenül hét napon hét éjszakán keresztül.
A tenger pedig újraéledt. A szintkülönbségek által, a felső és az alsó világ kettészakadt. A fenti világban, a Bálna hátán, mint egy szigeten a város feléledt, az emberek újra jöttek-mentek, szerettek. A fák, virágok nyílni kezdtek. A boszorkányokkal együtt a sötétség is eltűnt és kitavaszodott.

Lenn pedig, a tengerszint alatt, hét hosszú év száraz kopárságát a Bálna könnyei újra feltöltötték. Ahogy a Bálna örömében csak sírt és sírt rendületlenül mintha Isten könnyei szálltak volna alá. A hét év alatt kővé dermedt szív kezdett lassan feloldódni a boldogságban. Ott lenn, a Nap újra megjelent a horizonton és a tengerben újraéledt az élet. Delfinek játszottak és Varázsvidék lakói lejártak halászni. A Nap újra kisütött, a gonosz boszorkányok eltűntek, az emberek szerettek, a Bálna pedig boldog volt, hogy összekötő kapocs lehet e két világ között.

Hát, ha a Bálna nem hallotta volna meg Isten szavát, s az nem küldte volna el az öröm könnyeit a tájra, talán a Nap se sütött volna ki újra.

Lényeg,a lényeg,Varázsvidék fenn és lenn,a Bálnájával együtt boldogan élnek azóta is,
napsütéssel , szeretetben,játékosan,halászva és madarászva,
máskor könnyekben ázva
és hála,ha nem volna a Bálna, ezen vidék se létezne máma.