VISSZAÁLLT!!!! :))) Nem tudatosan változtatom...mindig változtatom,de van mögötte lélek,érzés,hogysmint s egyebek..s az írásaim is árulkodóak....
Ma pedig elmegyek könyvtárba és szerzek egy Reményik kötetet,Coelho Aleph c. alkotása is érdekelne...de egyszer nincs benn.Coelho kapós...alig szoktam benn találni bármit is.
Egyik nyelvvizsgára készülő tanítványomnak oda is adtam a Bridát...in English..lassan olvas,magyarul is..kell sokat..mert aztán egy Word formation (Szóképzés) gyakorlatnál sokat számít az mennyit olvas meg ír a delikvens...:-)))
2012. augusztus 31., péntek
Világosságból ébredj by Majoros József
Vers,szép,fénylő,nem saját,lopott,beidézett...megigéző stb
Világosságban ébredj
Fényből élek, éjben fénylek.
Ajtódon át csak kérve lépek.
Kapudat nyisd ki, ébredő lélek,
Nyitott szívvel állj ki a Fényre.
Fényből élek, éjben fénylek.
Ajtódon át csak kérve lépek.
Kapudat nyisd ki, ébredő lélek,
Nyitott szívvel állj ki a Fényre.
Világosságban áll a hasztalan élet.
Játszik a fény ezernyi édent.
Fény-világban rejlik az igaz Élet.
Szív-szivárvány, Istent féljed.
Kelj fel, ébredj, fagynak vége.
Virágban áll a végtelen Élet.
Illat száll, daltól zeng a határ
Harmatvízben fürdik a madár.
Játszik a fény ezernyi édent.
Fény-világban rejlik az igaz Élet.
Szív-szivárvány, Istent féljed.
Kelj fel, ébredj, fagynak vége.
Virágban áll a végtelen Élet.
Illat száll, daltól zeng a határ
Harmatvízben fürdik a madár.
Zsebike-őnagysága-hercegnő és Orchidea kisasszony képekben
No,lettek új fotóim Zsebikéről.A műtét után már több hónap eltelt.Erősödik a kis dög..rohangál...és a comb-fenék rész kezd nála kigömbölyödni az izomtól:D..na jó,ha nem is ennyire,annál jobb a helyzet mint amilyen volt.Kezd a kiskuttya formásodni.Kezdi elnyerni végső alakját.Cibálja a kötél-csontot,erősödik a kis háta-nyaka,rohangál-birkózik a többiekkel,erősödik mindene.Vidám,ugrabugra.Jó így látni.
Velem él...összehasonlíthatatlan a mostani Zsebi azzal a régi Zsebivel,akinek fájdalmai voltak,nem volt vidámkodó,nem lehetett közeledni hozzá,hozzányúlni mert mindenre érzékeny volt a kis teste,a mozgása.
Megműtötték s minden oké!
Jönnek a képek!
SZERELEM! Én és a kutyám..Remélem pár év múlva ...hmm...ez még jópár év lesz az én esetemben,de jó lenne majd ha úgy változna a dolog: Én és a kislányom .:-))) 26évesen már azért gondol az ember erre,de zártan,mindenféle szexuális meg a másik nemmel kapcsolatos gondokkal,görcsölősen ez kicsit problémás,s időigényes.Kell még jópár év.Aztán hogy,hány évem van?5-6 max mert később már veszélyes is lehet: megnyílás,párkapcsolat,szex,stabilitás elérése,munka...és majd....majd amikor minden klappol.....akkor lehet komolyabban gondolkozni..De még most a magam életében se klappol semmi.Zsebike az én egyetlen kis társam,szerelmem,barátom,mindenem.
Zsebike az ágyon elfetrengve.Ritka pillanatok egyike,amikor az ágyon hagytam elpihizni.De szereti ám a kis dög....
Most jöjjön egy másik lakóm: :)))))
Zsebike máma,péntek reggel:
Reggeli pillanatkép az erkélyen.Séta utáni-rohangálós lakástfeltúrás utáni-lábujjamatrágásutáni-nadrágomatletépés utáni NYUGODT PILLANAT,amikor is Röfi Úrral nézelődnek.Sípolós Röfi Úrral,azzal a Röfi Úrral amit már kicsinek szétbelezett.Sípolás volt-nincs-s nem is lesz :D Itt látszik picit a kis izmos feneke :D..igazán akkor látszik,ha séta közben előttem riszálja magát a kis kurva.
Tudjátok,lehet megint zárt vagyok,nem bírok ellazulni,lelazulni,munkám sincs..nyomulok mindenfele,kb örülök,hogy élek..de ez a kutya életben,éberen tart.:-) Imádom-szeretem..ha mást nem is..mert igen,gyakran érzek ürességet,hogy nincs szeretet,kifogyott belőlem..vagy csak éppenséggel félek kezdeményezni..nyílni..nehezebb is minden,de Zsebike kiskutya itt van...
Búcsúzunk! Ints pápát Zsebike.Pápáááááá!!! Legyen nagyon-nagyon szép hétvégétek!!!!
Velem él...összehasonlíthatatlan a mostani Zsebi azzal a régi Zsebivel,akinek fájdalmai voltak,nem volt vidámkodó,nem lehetett közeledni hozzá,hozzányúlni mert mindenre érzékeny volt a kis teste,a mozgása.
Megműtötték s minden oké!
Jönnek a képek!
SZERELEM! Én és a kutyám..Remélem pár év múlva ...hmm...ez még jópár év lesz az én esetemben,de jó lenne majd ha úgy változna a dolog: Én és a kislányom .:-))) 26évesen már azért gondol az ember erre,de zártan,mindenféle szexuális meg a másik nemmel kapcsolatos gondokkal,görcsölősen ez kicsit problémás,s időigényes.Kell még jópár év.Aztán hogy,hány évem van?5-6 max mert később már veszélyes is lehet: megnyílás,párkapcsolat,szex,stabilitás elérése,munka...és majd....majd amikor minden klappol.....akkor lehet komolyabban gondolkozni..De még most a magam életében se klappol semmi.Zsebike az én egyetlen kis társam,szerelmem,barátom,mindenem.
Reggeli pillanatkép az erkélyen.Séta utáni-rohangálós lakástfeltúrás utáni-lábujjamatrágásutáni-nadrágomatletépés utáni NYUGODT PILLANAT,amikor is Röfi Úrral nézelődnek.Sípolós Röfi Úrral,azzal a Röfi Úrral amit már kicsinek szétbelezett.Sípolás volt-nincs-s nem is lesz :D Itt látszik picit a kis izmos feneke :D..igazán akkor látszik,ha séta közben előttem riszálja magát a kis kurva.
Tudjátok,lehet megint zárt vagyok,nem bírok ellazulni,lelazulni,munkám sincs..nyomulok mindenfele,kb örülök,hogy élek..de ez a kutya életben,éberen tart.:-) Imádom-szeretem..ha mást nem is..mert igen,gyakran érzek ürességet,hogy nincs szeretet,kifogyott belőlem..vagy csak éppenséggel félek kezdeményezni..nyílni..nehezebb is minden,de Zsebike kiskutya itt van...
2012. augusztus 26., vasárnap
'Emlékezz Rám!!!' az én szememmel
Nos,álljon itt egy kis dalszöveg-elemzés,s,saját érzéseim,gondolataim,képeim..
Tegnap keresgettem a kedves youtube-on.Találtam egy bandát...igaz rap és a rap nem műfajom...annál mindig finomabbnak éreztem magam,finomabbnak,spirituálisnak,lírainak,mert az is vagyok..DE: nem ismertem rap-pet jó verssel,szöveggel.Akiket ismertem az meg...a JóIsten mentsen Ganxtától meg Dopeman-től.Meg a sok káromkodástól.
Tegnap megismertem ezt a Children of Distance nevű csapatot s szépen megszerettem..mert nagyon jók a szövegei,a "versek"..és nem érdekel hogy rap.A teljes,cakkumpakk-rap számokat ma se hallgatom végig,de ahol van jó zenei alap,s dallam a refrénben...és..a legfontosabb: még a szövege is jó...megérint,megfog,s hihetetlen mennyi érzést átad,az...az nekem nagyon bejön.
Itt maga a zene: ami talán egy másik oldalam mutatja,amit eddig én se ismertem..hogy nekem ilyen tetszhet!Kicsit Gothic ez a kép,kicsit romantikusan-szexuális,kicsit vad,kicsit...kicsit szenvedélyes...kicsit vonzza a lírát.
ÉS: A SZÖVEG: AZ ÖSSZES VERS-RÉSZÉVEL: S utána,UTÁNA JÖVÖK ÉN!!!!!
1. Versszak: (Petrix)
Hazudnék, ha mondanám, hogy nem tör rám a gondolat,
Hogy lesz amikor már csak úgy hallhatod majd a hangomat,
Hogy felteszed a lemezem, hogy szóljon a rímek hegye,
De ha hívni próbálnál túl késő, nem lesz aki felvegye.
Így egy kicsit megkésve, itt hagyom most emlékbe,
Mind azt, ami ennek kapcsán szivárgott az elmémbe.
Elvégre már olyan régen belopták a fülembe,
Hogy gondosan pakolgassam a szavakat az ütemre.
Létezésem értéke és elmúlásom rém képe
Beolvadt a zenémbe (de lehet, hogy nem kéne)…
Mert miért ne? Kit érdekel minek mi a mértéke
Úgy is por és hamu lesz mindegyikünk a végére.
Ha szerencsém van esetleg még azt a kort is megérem,
Hogy földi létem tágabb összefüggéseit megértsem.
És ezt soha nem kérem, de mindig reméltem,
Hogy tovább él az emlékem a barátaim lelkében.
Refrén: (Kriszta & Horus)
Emlékezz rám, mikor fúj a szél,
Emlékezz mikor minden véget ér.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem.
Emlékezz mennyire szerettél,
Mennyire fájt mikor elmentél.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem
2. Versszak: (Carp-E)
Emlékem majd így hagy nyomot, ha véget ér az életem,
De pont azért, hogy te is érts, az én emlékem éltetem
Bár bánatomban egyedül sokszor eltöprengtem rajta
Egy tükörben az életem, vagy csak a látszat eltakarja?
Vajon számít e rám valaki, vajon lesz e kinek hiányzok?
Vajon szeretnek majd akkor is, ha néha én is hibázok?
Az idő távlatából, majd egyszer jussak azért eszedbe
Remélem, hogy te is örülsz, az emlékemen merengve
Nevemre már nem emlékszel, egy ismeretlen folt csupán
Csak elmosolyodsz rajta, hogy én néztem rád oly bután
Lehet, hogy nem szerettél, de bár csak én lennék az egyetlen
Kinek emléke megmarad, hiszen ezért mindent megtettem
Most kettesben csak én meg te, a zenész és a hallgató
Ez érted szól, hisz emlékünk most így dalban hallható
Én szeretettel adom ezt, remélem érzed azt hogy neked szól
Hozzád, és ezt ezért írtam, majd veled lesz, ha elalszol.
3. Versszak: (Horus)
Erdő mélyén dús fa lombját, fújja még a szél,
Egyedül csak én nem értem, miről mit beszél.
Bánatomban forgolódom, görnyedek a földre,
Egyszer megígértem szeretni foglak téged mindörökre.
De elhagytál, nincs tovább, vége minden szépnek,
Nem maradt már semmi csak egy ének, fel az égnek.
Még mindig hiányzol, minden nap gondolok rád,
Minden percben fognám kezedet, csókolnám a szád.
Megtanultam szeretni, és te segítettél ebben,
Még mindig szeretlek, nem tudom kifejezni szebben.
Már csak ennyire vagyok képes, már csak ennyi telik tőlem,
Dallamok mögé rejtőzöm mert mind idáig féltem.
Talán utoljára mondom el mit érzek, de ez így marad,
A hős szerelmes távozik, most véget ér a színdarab.
Szívem mélyén magam mögött hagynám ezt a világot
Csak annyit kérek emlékezz rám, és ne kérdezd meg ki bántott.
4. versszak: (Shady)
Szavam szívekbe fúródó tollból indítható rakéta,
Így nyomot hagy az éterben, megérzi a planéta.
De aki a hallgatásom nem érti az a beszédemet sem
Aki meg nem lát a sorok mögé, hogy is várhatnám, hogy megértsen.
Ez az életem emléke, emlékeztet elméket
Hogy már nem vagyok itt, de néha mégis fellépek.
Csak játszottam és kacagva ástam a síromat,
Most meg a sírköves a sírkőre valami szívhez szólót írogat.
Bocsánat, ha most könnyes szemmel szemléled ezt,
Így az idő távlatából már minden másképp fest
Egyszerű ember voltam, egyszerű szavakkal
Tele félelemmel, jah hatalmas falakkal
Köszönöm, hogy szerettél, köszönöm, hogy élhettem.
Nevem alá pedig ezt a pár kósza sort vésettem:
Születtem 80, éltem halálomig,
De végig ember voltam, aki mindig csak álmodik.
Refrén: (Kriszta & Horus)
Emlékezz rám, mikor fúj a szél,
Emlékezz mikor minden véget ér.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem.
Tegnap keresgettem a kedves youtube-on.Találtam egy bandát...igaz rap és a rap nem műfajom...annál mindig finomabbnak éreztem magam,finomabbnak,spirituálisnak,lírainak,mert az is vagyok..DE: nem ismertem rap-pet jó verssel,szöveggel.Akiket ismertem az meg...a JóIsten mentsen Ganxtától meg Dopeman-től.Meg a sok káromkodástól.
Tegnap megismertem ezt a Children of Distance nevű csapatot s szépen megszerettem..mert nagyon jók a szövegei,a "versek"..és nem érdekel hogy rap.A teljes,cakkumpakk-rap számokat ma se hallgatom végig,de ahol van jó zenei alap,s dallam a refrénben...és..a legfontosabb: még a szövege is jó...megérint,megfog,s hihetetlen mennyi érzést átad,az...az nekem nagyon bejön.
Itt maga a zene: ami talán egy másik oldalam mutatja,amit eddig én se ismertem..hogy nekem ilyen tetszhet!Kicsit Gothic ez a kép,kicsit romantikusan-szexuális,kicsit vad,kicsit...kicsit szenvedélyes...kicsit vonzza a lírát.
1. Versszak: (Petrix)
Hazudnék, ha mondanám, hogy nem tör rám a gondolat,
Hogy lesz amikor már csak úgy hallhatod majd a hangomat,
Hogy felteszed a lemezem, hogy szóljon a rímek hegye,
De ha hívni próbálnál túl késő, nem lesz aki felvegye.
Így egy kicsit megkésve, itt hagyom most emlékbe,
Mind azt, ami ennek kapcsán szivárgott az elmémbe.
Elvégre már olyan régen belopták a fülembe,
Hogy gondosan pakolgassam a szavakat az ütemre.
Létezésem értéke és elmúlásom rém képe
Beolvadt a zenémbe (de lehet, hogy nem kéne)…
Mert miért ne? Kit érdekel minek mi a mértéke
Úgy is por és hamu lesz mindegyikünk a végére.
Ha szerencsém van esetleg még azt a kort is megérem,
Hogy földi létem tágabb összefüggéseit megértsem.
És ezt soha nem kérem, de mindig reméltem,
Hogy tovább él az emlékem a barátaim lelkében.
Refrén: (Kriszta & Horus)
Emlékezz rám, mikor fúj a szél,
Emlékezz mikor minden véget ér.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem.
Emlékezz mennyire szerettél,
Mennyire fájt mikor elmentél.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem
2. Versszak: (Carp-E)
Emlékem majd így hagy nyomot, ha véget ér az életem,
De pont azért, hogy te is érts, az én emlékem éltetem
Bár bánatomban egyedül sokszor eltöprengtem rajta
Egy tükörben az életem, vagy csak a látszat eltakarja?
Vajon számít e rám valaki, vajon lesz e kinek hiányzok?
Vajon szeretnek majd akkor is, ha néha én is hibázok?
Az idő távlatából, majd egyszer jussak azért eszedbe
Remélem, hogy te is örülsz, az emlékemen merengve
Nevemre már nem emlékszel, egy ismeretlen folt csupán
Csak elmosolyodsz rajta, hogy én néztem rád oly bután
Lehet, hogy nem szerettél, de bár csak én lennék az egyetlen
Kinek emléke megmarad, hiszen ezért mindent megtettem
Most kettesben csak én meg te, a zenész és a hallgató
Ez érted szól, hisz emlékünk most így dalban hallható
Én szeretettel adom ezt, remélem érzed azt hogy neked szól
Hozzád, és ezt ezért írtam, majd veled lesz, ha elalszol.
3. Versszak: (Horus)
Erdő mélyén dús fa lombját, fújja még a szél,
Egyedül csak én nem értem, miről mit beszél.
Bánatomban forgolódom, görnyedek a földre,
Egyszer megígértem szeretni foglak téged mindörökre.
De elhagytál, nincs tovább, vége minden szépnek,
Nem maradt már semmi csak egy ének, fel az égnek.
Még mindig hiányzol, minden nap gondolok rád,
Minden percben fognám kezedet, csókolnám a szád.
Megtanultam szeretni, és te segítettél ebben,
Még mindig szeretlek, nem tudom kifejezni szebben.
Már csak ennyire vagyok képes, már csak ennyi telik tőlem,
Dallamok mögé rejtőzöm mert mind idáig féltem.
Talán utoljára mondom el mit érzek, de ez így marad,
A hős szerelmes távozik, most véget ér a színdarab.
Szívem mélyén magam mögött hagynám ezt a világot
Csak annyit kérek emlékezz rám, és ne kérdezd meg ki bántott.
4. versszak: (Shady)
Szavam szívekbe fúródó tollból indítható rakéta,
Így nyomot hagy az éterben, megérzi a planéta.
De aki a hallgatásom nem érti az a beszédemet sem
Aki meg nem lát a sorok mögé, hogy is várhatnám, hogy megértsen.
Ez az életem emléke, emlékeztet elméket
Hogy már nem vagyok itt, de néha mégis fellépek.
Csak játszottam és kacagva ástam a síromat,
Most meg a sírköves a sírkőre valami szívhez szólót írogat.
Bocsánat, ha most könnyes szemmel szemléled ezt,
Így az idő távlatából már minden másképp fest
Egyszerű ember voltam, egyszerű szavakkal
Tele félelemmel, jah hatalmas falakkal
Köszönöm, hogy szerettél, köszönöm, hogy élhettem.
Nevem alá pedig ezt a pár kósza sort vésettem:
Születtem 80, éltem halálomig,
De végig ember voltam, aki mindig csak álmodik.
Refrén: (Kriszta & Horus)
Emlékezz rám, mikor fúj a szél,
Emlékezz mikor minden véget ér.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem.
""""Létezésem értéke és elmúlásom rém képe
Beolvadt a zenémbe (de lehet, hogy nem kéne)…
Mert miért ne? Kit érdekel minek mi a mértéke
Úgy is por és hamu lesz mindegyikünk a végére.
Ha szerencsém van esetleg még azt a kort is megérem,
Hogy földi létem tágabb összefüggéseit megértsem.
És ezt soha nem kérem, de mindig reméltem,
Hogy tovább él az emlékem a barátaim lelkében."""
Beolvadt a zenémbe (de lehet, hogy nem kéne)…
Mert miért ne? Kit érdekel minek mi a mértéke
Úgy is por és hamu lesz mindegyikünk a végére.
Ha szerencsém van esetleg még azt a kort is megérem,
Hogy földi létem tágabb összefüggéseit megértsem.
És ezt soha nem kérem, de mindig reméltem,
Hogy tovább él az emlékem a barátaim lelkében."""
Bennem is gyakran megfordult: Vajon a halálom után ki fog rám emlékezni???Milyen nyomot hagytam az emberekben???Ha eltűnnék ebből a városból...ha elmennék külföldre egy szó nélkül,vagy csak pusztán eltűnnék,se telefon se semmi utolérhetőség,vajon észrevenné a világ a hiányom?Gyakran mondják,nyomot hagyunk magunk után,s a cél,hogy nyomot hagyjunk az emberekben....én úgy érzem,nem hagytam,s nem hagyok nyomot senkiben....úgy érzem,semmi lábnyomot nem hagynék a világban a halálom után...úgyis por és hamu leszünk...aztán talán mivel jó ember voltam,a lélek továbbél és újra születik és talán egy jobb..talán egy...fene tudja...új alakot ölt.....mindenesetre a kifejeződésre marad a zene és a vers,nálam is.Csak épp a kettőt nem tudom ilyen fantasztikusan kombinálni.
Kérdés,a barátok emlékezetében megmarad e az ember???...hát..vannak kétségeim...
Emlékezz rám, mikor fúj a szél,
Emlékezz mikor minden véget ér....
Emlékezz mikor minden véget ér....
"""Emlékem majd így hagy nyomot, ha véget ér az életem,
De pont azért, hogy te is érts, az én emlékem éltetem
Bár bánatomban egyedül sokszor eltöprengtem rajta
Egy tükörben az életem, vagy csak a látszat eltakarja?
Vajon számít e rám valaki, vajon lesz e kinek hiányzok?
Vajon szeretnek majd akkor is, ha néha én is hibázok?
Az idő távlatából, majd egyszer jussak azért eszedbe
Remélem, hogy te is örülsz, az emlékemen merengve
Nevemre már nem emlékszel, egy ismeretlen folt csupán ..."""
De pont azért, hogy te is érts, az én emlékem éltetem
Bár bánatomban egyedül sokszor eltöprengtem rajta
Egy tükörben az életem, vagy csak a látszat eltakarja?
Vajon számít e rám valaki, vajon lesz e kinek hiányzok?
Vajon szeretnek majd akkor is, ha néha én is hibázok?
Az idő távlatából, majd egyszer jussak azért eszedbe
Remélem, hogy te is örülsz, az emlékemen merengve
Nevemre már nem emlékszel, egy ismeretlen folt csupán ..."""
Van benne nekem egy adag szerelmi bánat.Szerelmi bánatot,ilyen mértékűt még soha életemben nem éreztem...de a kérdőjeles sorai,szívemből szólnak ....
""Bár bánatomban egyedül sokszor eltöprengtem rajta
Egy tükörben az életem, vagy csak a látszat eltakarja?
Vajon számít e rám valaki, vajon lesz e kinek hiányzok?
Vajon szeretnek majd akkor is, ha néha én is hibázok?
Az idő távlatából, majd egyszer jussak azért eszedbe ...... "" igen.igen és igen!!!!!
Egy tükörben az életem, vagy csak a látszat eltakarja?
Vajon számít e rám valaki, vajon lesz e kinek hiányzok?
Vajon szeretnek majd akkor is, ha néha én is hibázok?
Az idő távlatából, majd egyszer jussak azért eszedbe ...... "" igen.igen és igen!!!!!
Emlékezz rám, mikor fúj a szél,
Emlékezz mikor minden véget ér....
Emlékezz mikor minden véget ér....
""....Megtanultam szeretni, és te segítettél ebben,
Még mindig szeretlek, nem tudom kifejezni szebben.
Már csak ennyire vagyok képes, már csak ennyi telik tőlem,
Dallamok mögé rejtőzöm mert mind idáig féltem.
Talán utoljára mondom el mit érzek, de ez így marad,
A hős szerelmes távozik, most véget ér a színdarab.
Szívem mélyén magam mögött hagynám ezt a világot
Csak annyit kérek emlékezz rám, és ne kérdezd meg ki bántott.""
Még mindig szeretlek, nem tudom kifejezni szebben.
Már csak ennyire vagyok képes, már csak ennyi telik tőlem,
Dallamok mögé rejtőzöm mert mind idáig féltem.
Talán utoljára mondom el mit érzek, de ez így marad,
A hős szerelmes távozik, most véget ér a színdarab.
Szívem mélyén magam mögött hagynám ezt a világot
Csak annyit kérek emlékezz rám, és ne kérdezd meg ki bántott.""
Erre vágyok.Nagyon!Hogy megtanuljak szeretni...úgy mint soha senkit.Szerelemmel,szenvedéllyel,halálosan.
Én nem dallamok mögé rejtőzöm általában,hanem az írott szó,a szavak,a betűk mögé..az abc és egyebek világába..a félelem miatt..mely elragad.Amikor az ember nehezen adja önmagát,nehezen nyílik,nehezen szeret és hagyja magát szeretni....akkor talán csak egy erős végtelen érzés,egy másik ember tudja neki megtanítani a tiszta szeretetet,a végtelen szeretetet és elfogadást azzal hogy szereti és elfogadja.A hős szerelmes utoljára mondja el mit érez és vége...legszívesebben itt hagyna mindent.
Hogyan lehet ennyire nagyon szeretni valakit?Félek.Nagyon félek,hogy erre soha az életben képes nem leszek...de már a halálnak sincs értelme,mert az mindig kérdés hogy : ki fog ránk emlékezni??
Elég elvont egy zene.Egy szerelmi bánatában öngyilkosságra készülő fiatalról szól..viszont benne van ezer érzés és gondolati mélység::: Vajon fog ránk bárki is emlékezni?Barátok,szerelmek,szülő...hogy éltük az életünket?Kifejeztük eléggé a szeretetünket,vagy csak harcoltunk egyes emberekkel folyamatosan????
"""De aki a hallgatásom nem érti az a beszédemet sem
Aki meg nem lát a sorok mögé, hogy is várhatnám, hogy megértsen.
Ez az életem emléke, emlékeztet elméket
Hogy már nem vagyok itt, de néha mégis fellépek.
Csak játszottam és kacagva ástam a síromat,
Most meg a sírköves a sírkőre valami szívhez szólót írogat.
Bocsánat, ha most könnyes szemmel szemléled ezt,
Így az idő távlatából már minden másképp fest
Egyszerű ember voltam, egyszerű szavakkal
Tele félelemmel, jah hatalmas falakkal
Köszönöm, hogy szerettél, köszönöm, hogy élhettem.
Nevem alá pedig ezt a pár kósza sort vésettem:
Születtem 80, éltem halálomig,
De végig ember voltam, aki mindig csak álmodik. """
Aki meg nem lát a sorok mögé, hogy is várhatnám, hogy megértsen.
Ez az életem emléke, emlékeztet elméket
Hogy már nem vagyok itt, de néha mégis fellépek.
Csak játszottam és kacagva ástam a síromat,
Most meg a sírköves a sírkőre valami szívhez szólót írogat.
Bocsánat, ha most könnyes szemmel szemléled ezt,
Így az idő távlatából már minden másképp fest
Egyszerű ember voltam, egyszerű szavakkal
Tele félelemmel, jah hatalmas falakkal
Köszönöm, hogy szerettél, köszönöm, hogy élhettem.
Nevem alá pedig ezt a pár kósza sort vésettem:
Születtem 80, éltem halálomig,
De végig ember voltam, aki mindig csak álmodik. """
Igaz,a főhős végül meghal...majd visszaemlékezik,onnan,a túlvilágról,a fényen túlról..és igen ,ez így van..aki nem lát a sorok mögé,nem tudja a másikat megérteni..s talán a sorokkal érintünk meg mást,aki pedig mögé lát...és ért ...és érez..vagy...ha valaki nem ír,akkor a csendünkből kell élni,érezni..De: a sorok mögött egyszerű,szeretettel,megértéssel,empátiával..
Egyszerű ember voltam, egyszerű szavakkal
Tele félelemmel, jah hatalmas falakkal
Köszönöm, hogy szerettél, köszönöm, hogy élhettem.
Nevem alá pedig ezt a pár kósza sort vésettem:
Születtem 80, éltem halálomig,
De végig ember voltam, aki mindig csak álmodik.
Tele félelemmel, jah hatalmas falakkal
Köszönöm, hogy szerettél, köszönöm, hogy élhettem.
Nevem alá pedig ezt a pár kósza sort vésettem:
Születtem 80, éltem halálomig,
De végig ember voltam, aki mindig csak álmodik.
Sok hozzáfűznivalóm itt már nincs!Csodálatos!
Emlékezz rám, mikor fúj a szél,
Emlékezz mikor minden véget ér.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem.
Emlékezz mennyire szerettél,
Mennyire fájt mikor elmentél.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem ....
Emlékezz mikor minden véget ér.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem.
Emlékezz mennyire szerettél,
Mennyire fájt mikor elmentél.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem ....
Háttér-váltó gondolatok
Háttért változtattam mint látjátok.Így adta a hangulatom..Ahogy a hangulatom változik,mindig más a háttér..most a narancsról,a vidámról jön egy kicsit a zavarosvörös..a teljesen elvont és egzakt....a zűrös-káoszos..a művészi...imádom!Remélem,mindenkinek tetszik!
Néha mindig mindent változtatni akarnék kívül..hogy aztán belül is mindig minden mozduljon..az érzés,a kreativitás,a....a lélek...
Erről a háttérről amúgy nekem a Rorschach tesztek jutnak eszembe.
Ki mit lát itt????:-))))) Van olyan,akinek Párizs,van akinek kis tengeri herkentyűk,nekem a tüdő két lebenye.....
Szép vasárnapot!!!!!!
Néha mindig mindent változtatni akarnék kívül..hogy aztán belül is mindig minden mozduljon..az érzés,a kreativitás,a....a lélek...
Erről a háttérről amúgy nekem a Rorschach tesztek jutnak eszembe.
Ki mit lát itt????:-))))) Van olyan,akinek Párizs,van akinek kis tengeri herkentyűk,nekem a tüdő két lebenye.....
Szép vasárnapot!!!!!!
2012. augusztus 20., hétfő
ÉJJEL-ÉBEREN-ÁLMODÓ -mese
Nos,Drágáim,jön aug. 20.a,tűzijáték...a tv-ben,majd zuhany,majd írok egy rövidke vagy majd kiderül milyen hosszúságú kis történetet...most nem papíron,hanem gépelve..és itt,és spontán...
Félve közeledtem a tóhoz.Belenéztem.Sokáig néztem magam.Közben az idő is telt.Ismerkedtem magammal és kezdtem magam megszeretni.Mágikus kék tiszta vize pedig nem zavarosodott el,nem kavarodott fel.
A szoba éjjel életre kelt.A virágok csak úgy susogtak,mintha erdei történeteket mesélnének neked.A kutya megszólal,a plüss macik és egyéb varrott kis lények életre kelnek.A nyuszi,a maci,az angyalka mind egy varázslatos kis világba visz.Mind meséli a maga kis történetét miközben haladsz velük az úton.
Nem tudod,álmodsz e vagy ez valóság.Egy mesebeli világba visz az éjszaka.
Hogy hogy is kezdődött?Egyik éjjel miután lefeküdtem,rögtön mély álomba is szenderültem.
Az éjszaka közepén felkeltem s kimentem a mosdóba.Visszafele-lehet félálomban voltam épp-egy kis halk suttogást hallottam.
-Ki vagy?-kérdeztem reszketve.Egyszer csak a sötétben a polcom előtt egy világító kis lény jelent meg.
A polcomon álló tündér életre kelt.Nem tudtam álom vagy valóság,de a kis fénylény barátságosnak tűnt.
Egyszer csak a szoba közepén egy nagy fényes világító átjáróra lettem figyelmes.
Elsőre nem törődtem vele..nem tudtam mi okból van ott,így próbáltam visszaaludni.Nem ment.
A virágok elkezdtek leveleikkel simogatni s a szobám összes kis lénye kezdett életre kelni.
Próbáltam felfogni,mi történik velem.A varrott nyuszi a gombszemeivel olyan élő formában nézett rám mint még soha.Először megijedtem,de aztán így szólt hozzám:
- Gyere velünk! Mutatunk egy másik világot! Elvezetünk Háromcsúcs hegyéhez melyen átkelve egy kékes tiszta vizű tóban megtalálod önmagad.
-Hogy érted ezt?A tóban?-kérdeztem értetlenkedve.
-Igen,ott-mondta Tapsi-majd ha ott leszel,rájössz mindenre,s megértesz mindent.Annak a tónak pedig a legalján találsz egy gyönyörűen tündöklő fényes,sima szív alakú követ mely az Örök Béke jelképe,a magaddal és a világgal kötött béke jelképe.Ha azt képes leszel felhozni a mélyből,tiéd lesz mindörökké.
Lassan elkezdtem megbarátkozni Tapsival.
Pirosszárnyú Angyalka elkezdett felém reppenni,s közben vidáman énekelt.Mackó Úr a piros masnijával,az ágyamnál termett.Nem tudtam,mit szeretnének.Mintha mindannyian ebbe a fantasztikus másik világba hívnának.
Mint Alice Csodaországban!-gondoltam.Féltem..mégis ebbe a félelembe valamiféle biztonságérzet vegyült.Csak nem lehet olyan rossz az a hely a fénykapun túl.
Az alvásnak már lőttek.Éreztem,hogy félálomban felkelek, és magamon túllépve követem a fényt,az életre kelt tündért.Ahogy követtem,sorakoztak fel mögém a többiek.Pirosszárnyú Angyalka,Mackó Úr,Tapsi a varrott nyuszi és a kiskutya aki most már mintha emberi hangon beszélt volna az összes kis lénnyel.
Így léptünk át együtt egy varázslatos erdőbe,ahol a fű tiszta zöld volt és a fákról nagyra nőtt cseresznyék csüngtek.Hirtelen egy mesevilágban találtam magam,ahol a virágok körbeöleltek,a méhecskék körbedongtak..és itt,itt valahogy nem féltem tőlük mert barátságosak voltak.Kis lényeim vezettek.
Vezettek s én követtem őket.Végig az erdei ösvényen.Végül kiértünk egy rétre,s azon túl magasodott Háromcsúcs hegye.Valóban 3 kis csúcsa volt.Így formálódott a sok-sok csillagév alatt.
-Hogy jutok ezen át?-kérdeztem kétségbeesve.Viszont mivel Meseországban minden lehetséges,körbeálltunk,koncentráltunk, Pirosszárnyú Angyalka hármat vert szárnyaival míg végre egy gyönyörű fehér egyszarvú ló,egy Pegazus jelent meg a kör közepén.
Felültünk rá,megkapaszkodtam,s a Pegazus a magasba emelkedett velünk.Hihetetlen volt.Végül a hegy fölött jártunk.Szálltunk-szálltunk a kék égen.Egyszarvú barátunk a hegy túlsó felén tett le.Megpillantottam azt a mágikus tavat.
Most egyedül hagyunk-szólt Pirosszárnyú Angyalka és a többiek.Egyedül kell megtapasztalnod önmagad.Ha végeztél mindennel csettints hármat s itt leszünk.
Ezzel ott hagytak.
Félve közeledtem a tóhoz.Belenéztem.Sokáig néztem magam.Közben az idő is telt.Ismerkedtem magammal és kezdtem magam megszeretni.Mágikus kék tiszta vize pedig nem zavarosodott el,nem kavarodott fel.
Talán ez a tó valóban egy mágikus tó-gondoltam.Eközben rájöttem,soha ilyen tisztán nem láttam önmagam,mint akkor ott,kívül s belül.Hosszú percekig csak álltam és néztem a tó nyújtotta képet.Vártam,mikor lesz zavaros.De nem lett.Tiszta maradt.Végül ugrottam egy nagyot,bele önmagam tükörképébe,s csak merültem,úsztam lefele a tó aljára.Míg végül megtaláltam az Örök Béke szív alakú kövét.Ahogy úsztam lefele a nap sugarai áthatolva a víz felszínén követtek, egészen lehatoltak az aljára,ahol a kő fényesen simán csillogott.Megragadtam s elindultam visszafele.
A levegőm már fogytán volt.Szorított a mellkasom.Törtem felfele míg végül felbukkantam,nagy levegő.Megszűnt a szorítás,a görcs,kezemben az Örök Béke fényesen tiszta köve.Ahogy kimásztam a vízből,tudtam hogy a saját tükörképembe ugrottam,s ebből is jöttem vissza.Fantasztikus élmény volt.
A Nap melegen simogatott.Megszáradtam majd hármat csettintettem.Pirosszárnyú Angyalka ott termett a többiekkel együtt,csapott 3at a szárnyaival és máris megjelent a Pegazus.Pár percen belül már Háromcsúcs hegy másik felén a réten találtuk magunkat.Elköszöntünk a Pegazustól,megköszöntük segítségét s elindultunk az erdőn át visszafele.Lassan visszaértünk a fényes kapuhoz,ahonnan elindultunk.
Léptem egyet.Benn voltam a szobámban,ott ahonnan elindultam.Mackó Úr,Pirosszárnyú Angyalka,Tapsi és a többiek a helyükön pihentek.Élettelenül.Reggel volt.A Nap fényesen világított be a szobába.
Hirtelen nem tudtam,hogy álmodtam e de a kezemben mint egy bizonyítékként,hogy az álom talán néha valóság ott volt egy szív alakú fényesen sima varázslatos kő,belevésve a következő: ÖRÖK BÉKE,a szívemben a tudat: Ez vagyok én,melynek hátterében csak a végtelen csend honolt.
2012. augusztus 16., csütörtök
Zaz: Je Veux,La Passants,La Feé
Franciául nem tudok...de..itt egy szám,angol fordítással!!!!
Mostanában nagy kedvencem: A kiscsaj nagyon ott van a zenében....az utolsó meg a La Feé a videón sok-sok kiskölyökkel és tündéri tekintetekkel!
Mostanában nagy kedvencem: A kiscsaj nagyon ott van a zenében....az utolsó meg a La Feé a videón sok-sok kiskölyökkel és tündéri tekintetekkel!
A találkozás-filmajánló
A napokban láttam egy nagyon jó filmet.Ajánlom mindenkinek,aki benne van a sárban és vissza akarja szerezni az elvesztett hitét..ajánlom annak,aki vallásos,annak is aki spirituális alkat..mindenkinek akinek van egyfajta hite.
Érdekes kis film.Felvonultat mindenféle karaktert..a hívőtől az ateistán át,az ingadozón át,a szkepticizmuson keresztül a végső megnyílásig,a könnyekig,a hit legmélyebb kialakulásáig.
A központi karaktere egy Jézus nevű pasi,az összes többi karakter csak ráadás..Devil ("ördög") a járőr,s a többiek,a pénzéhes,hatalomvágyó,ateista üzletember,Kayla az utazgató kiscsaj,Melissa,aki a barátjához megy,és egy fekete házaspár akiknek a házassága válságban.
A hangulat: misztikus,esős-viharos..és akkor itt van ez a Jézus nevű fickó aki aztán mindenkit százon megkavar...elsőre mindenki lelépne,de hát kinn tombol a vihar...
Többet nem mondok.Tessék megnézni!!!!Érdemes időt szánni rá!
Hasonló a téma mint a Viskó c. könyvben...persze más,de ugyanolyan "álomszerű" érzésem volt a film megnézése után mint a Viskó végére érve..és utána erősebb lettem!!!
Érdekes kis film.Felvonultat mindenféle karaktert..a hívőtől az ateistán át,az ingadozón át,a szkepticizmuson keresztül a végső megnyílásig,a könnyekig,a hit legmélyebb kialakulásáig.
A központi karaktere egy Jézus nevű pasi,az összes többi karakter csak ráadás..Devil ("ördög") a járőr,s a többiek,a pénzéhes,hatalomvágyó,ateista üzletember,Kayla az utazgató kiscsaj,Melissa,aki a barátjához megy,és egy fekete házaspár akiknek a házassága válságban.
A hangulat: misztikus,esős-viharos..és akkor itt van ez a Jézus nevű fickó aki aztán mindenkit százon megkavar...elsőre mindenki lelépne,de hát kinn tombol a vihar...
Többet nem mondok.Tessék megnézni!!!!Érdemes időt szánni rá!
Hasonló a téma mint a Viskó c. könyvben...persze más,de ugyanolyan "álomszerű" érzésem volt a film megnézése után mint a Viskó végére érve..és utána erősebb lettem!!!
Üresség-érzés megfogalmazódása
Egy email-ben fogalmazódva:
......Azt éreztem,zárt vagyok,sőt,azt éreztem óriási a csend,óriási az üresség.Van,amikor úgy érezzük,nincs belül semmi.Mintha a szívben egy óriási végtelen kopár síkság terülne el,egyetlen fával és a tiszta égbolttal.Ez így előtted van?Ezt a fajta ürességet mintha nem töltené be semmi és ezt is meg kell élni.Semmi érzés,semmi szín,semmi gondolat,s mélység.S nem is jön ki..se gondolat,se érzés se semmi..szóban úgy éreztem/érzem be vagyok ragadva,nem tudom magam kommunikálni..de már írásban se éreztem/érzem néha ezt könnyebbnek.Nem jött/jön,semmi,írásban se...nem jön,se így,se úgy s ez hoz egyfajta egyedüllétet,talán magányt.Zsebit imádom,szeretem..mégis néha ott az érzés.És ez néha megijeszt,amikor semmi nem jön,se gondolat,se érzés,se könny,se szó,amikor úgy érzed le van ragadva minden s fel kell lazítani,de nem tudod,hogyan tedd..és az írás mint jól bevált módszer is haldoklik.Valahogy képtelennek éreztem magam...kifele ... kifele ... na látod,megfogalmazásbeli probléma.:)) Kifele adni magam,szóban,sőt írásban is.A "mi a baj"ra a válasz nálam sokszor "semmi",de nem tudok mit válaszolni,ha nem tudom hogy mi.
......Azt éreztem,zárt vagyok,sőt,azt éreztem óriási a csend,óriási az üresség.Van,amikor úgy érezzük,nincs belül semmi.Mintha a szívben egy óriási végtelen kopár síkság terülne el,egyetlen fával és a tiszta égbolttal.Ez így előtted van?Ezt a fajta ürességet mintha nem töltené be semmi és ezt is meg kell élni.Semmi érzés,semmi szín,semmi gondolat,s mélység.S nem is jön ki..se gondolat,se érzés se semmi..szóban úgy éreztem/érzem be vagyok ragadva,nem tudom magam kommunikálni..de már írásban se éreztem/érzem néha ezt könnyebbnek.Nem jött/jön,semmi,írásban se...nem jön,se így,se úgy s ez hoz egyfajta egyedüllétet,talán magányt.Zsebit imádom,szeretem..mégis néha ott az érzés.És ez néha megijeszt,amikor semmi nem jön,se gondolat,se érzés,se könny,se szó,amikor úgy érzed le van ragadva minden s fel kell lazítani,de nem tudod,hogyan tedd..és az írás mint jól bevált módszer is haldoklik.Valahogy képtelennek éreztem magam...kifele ... kifele ... na látod,megfogalmazásbeli probléma.:)) Kifele adni magam,szóban,sőt írásban is.A "mi a baj"ra a válasz nálam sokszor "semmi",de nem tudok mit válaszolni,ha nem tudom hogy mi.
Olyan mintha ott belül egy végtelen üres fehér lap lenne..mintha meg
kéne tölteni,érzéssel,ábrával,gondolattal.De mintha azt éreznéd,most
képtelen vagy rá..mert akkora a csend,hogy nem tudsz belőle kitörni.Ez
is egyfajta zártság.
Ez a zártság szüli talán azt a belső ürességet,a "semmit",a síkságot
mely igazából nem is semmi,hanem sokkal több,s ha az ember meri
hallgatni ezt a csendet,lehet hogy egyszer hangosan feltör a mélyből
valami ami ott van a "semmiben" ...a síkságon is nőhet virág,virágozhat
fa,jöhetnek a napsugarak és a felhők is napról napra változnak...amint
megtöltjük,feltöltjük az üreset,a fehér lapot,a síkságot,a szívet,a
"semmit" színekkel,érzésekkel,képekkel..mindenki tudja hogy ez soha sem
"semmi" ..mindig van "valami",csak utat kell találni,ahhoz hogy jöjjön
ki.Sokunknak pedig ez a nehéz.Módszert találni a kivezető útra.Ebben
segíthet a művészet is.Az írás mellett,másnak a festés vagy a zene.
Eltelt egy nyár...
Kedves Mindenki,Barátok,Olvasók,Kedves Nagyérdemű!
Eltelt egy nyár..Gondoltam,ideje jelentkeznem.Az utolsó bejegyzés a Kyráék és a Nadanusandhana dala,a Létezem júli 15-ről,azóta pedig síri csend.Képtelen voltam írni.....Sok minden zajlott,kavargott bennem,de képtelen voltam "kifele élni",egyáltalán bárhogy kifejezni ami bennem van.
"Ki vagyok én,már nem kérdezem,mmmmm,létezem....lé-é-éte-zeeem"...szinte itt hallom a fülemben Kyra-t.Hiányoznak a Ahimsza jógaközpontban a zengések,a sok kis ember..avagy sok jó ember kis helyen is elfér-érzése,a polifómok,az a hangulat,ami ott van.Nagyon hiányzik a közösség,az érzés....a zene...a mantrázás,a töltés,az üresség-töltés vagy csak egy Long Time Sun ami shines upon you...:)))
Pedig aztán ez a Long Time Sun egész nyáron sütött,csak épp én voltam képtelen átvenni az életérzést.
Eltelt a nyár...s úgy,hogy közben zűrök zűrjeit éltem át.Nem tudtam ellazulni..idővel úgy éreztem nagyon meg se engedhetem magamnak,mintha meg se érdemelném..mintha annyira rossz lennék.Pedig nem..Minden az életben az elfogadással kezdődik,s utána tud kész lenni a változásra.Nem tudom,mennyire fogadtam el a helyzetem,nem biztos,hogy teljesen.Pedig itt kezdődne..aztán lehet rajta változtatni,dolgozni a változtatáson.
Egész nyáron ezen dolgoztam,talán erővel,túl sok akarással,görcsösen.Munkakeresés,interjúkra járás,a visszautasító levelek olvasása,s ahol már meg is indokolják a döntést,az már szorgalmi kis 5ös,ők túltesznek az elvárásaimon.
Közben eléggé bezárkóztam.Egyedül,itthon,a kutyámmal..egyszer-egyszer kimozdultam,ide-oda,amikor lehetőségem adódott,s mertem átlépni a határaimat..akkor meg rákaptam a borozgatásra,mint egyfajta "lazító" "szerre"..s ez normál határokon belül nem is baj.Sok volt,és sok is bennem a félelem,a görcs,a belső szorítás.Félelem a külvilágól,a jövőtől,az emberektől,magamtól,az érzéseimtől.
Érzem,hogy meg vagyok ragadva az életben,itthon,munka nélkül egyenlőre bár remélem már nem sokáig,párkapcsolat nélkül.Minden pang.(a párkapcsolat még nem is gond,az is,a szex is egy problémás területem,de előbb az életem más részeit kell megoldanom,s utána tudok arra is figyelni,megoldásokat keresni.)Tudjátok,túlságosan sok a zűr nálam,s sokszor nem találok kiutat.Vagy csak egyszerűen hitemet vesztem...magamban,a világban,mindenben amiben eddig....
Ahogy anya egyszer a születésemről magyarázott,azt mondta megrekedtem a szülőcsatornában.Talán ezért is van,hogy életem adott szakaszaiban megragadok,megrekedek,toporgok és nehéz a továbblépés.
Félelemmel,önbizalomhiánnyal,kishitűséggel nem könnyű,főleg nem egy olyan testbeszéddel ami nálam van..amivel én csak akkor szembesülök,ha adott helyzetekben valaki megjegyzi.
No,egy szó,mint száz,nehéz nyár volt.Egy hetet se voltam sehol,ennek főleg anyagi gátjai voltak,a háttérben pedig szorongás,a "nem tehetem meg",a "nem érdemlem meg",sokszor evés is,bűntudat,szeretethiány,minden egyszerre..a gátlásaim miatt még az itteni egy köpésre levő Balatonra se mentem le...mert nem mertem,mert nehéz emberek közé mennem,mert meggyőződésem hogy mindenki szebb és jobb és sikeresebb,mert félek magamtól,az érzéseimtől...mert "én aztán le nem vetkőzök fürdőrucira mások előtt" mert "úristen,hogy nézek ki".....No,szóval,megvoltak a nyár maga apró kínlódásai.
Tavaly októberben küldtek el a szentkirályszabadjai suliból,a decemberi mélypontomban keletkezett a blog.S hogy azóta mi történt???Tudjátok milyen a sinus-görbe??Hát kb olyan volt az elmúlt 1év.Március fele másztam ki egy komolyabb őszi-téli depisebb időszakból,pár hónap volt ott fenn..a csúcson.Nyitott voltam,ölelésre kész,félelmeket könnyedén legyőző,nyitottabb önmagam felé..sokkal elfogadóbb önmagammal,szeretetteljesebb....ÉLŐBB!!!!!ÉLT A SZÍVEM, A LELKEM.ÉLTEM. KÖSZÖNHETEM AZ ÁGINAK,A TÜNDÉNEK,akik annyi mindennel megismertettek,az Ági elsőre pusztán megmutatta az érintés csodáját,s azt milyen megnyílni..megmutatta hogy tud a legapróbb közeledés feloldani,DE LEGJOBBAN TALÁN MAGAMNAK KÖSZÖNHETEM,MERT MERTEM.Átléptem a félelmeimen,s mertem menni..csoportba,megélni önmagam az emberek között,mertem megnyílni,mertem sírni mertem kifejezni magam,mertem szeretni,mertem ezer dolgot,amit sokszor nem merek.Szép volt,jó volt,laza,építő pár hónap volt..s bár november fele pszichológusnál indultam,ott beszélhettem,alakulhattam,rájöhettem sok mindenre,jó volt hogy egy külső szemet is hagytam a helyzeteimre rálátni,és segített...nem mondom,hogy nem hiszen nagyon sokat segít,már az empatikus meghallgatás jól esik néha (s akiket szeretek,azokkal én ugyanígy vagyok,tudok hallgatni is)..s akkor a Dávid volt az egyetlen az életemben,akivel beszélhettem...mégis,,,mégis az Ági Nyitott Szíves napja,a Natura Nap,a spirituális megközelítések adtak többet,élményben,megélésben,tapasztalásban,önismeretben..s akkor ezt nyíltan vállaltam Dávid előtt is,amikor lezártuk a folyamatot,hogy voltam itt is-ott is,s igen,így mozdulgattam nagyokat kifele a sárból.
Majd a sinus görbe megint átcsapott a leszálló ágába...haladtunk előre az időben,jött a nyár..valahogy megint jött a magány,a zárkózás,az öleléssel való nehezebb boldogulás,a "hozzám ne érj,mert falra mászok" periódus,a gyakori sírások,az instabil idők.Eljött az az időszak,amikor az iskolák meghirdetik a tanári állásokat...én meg persze pánikos útkeresésbe kezdtem,éjjel-nappal ezen kattogtam..De nem érdekelt már mit és hol,csak dolgozzak,így az összes létező iskolába pályáztam,ahova tudtam..interjúztam,aztán jöttek a visszautasítások..s ahogy ebben is,iskolák,helyzetek,interjúk,kezdett bennem kristályosodni hogy nem ez az út.Lehet mégse....pedig anyának halál határozottan adtam elő,hogy igenis tanítani akarok.Azért ez nem így van...Mégse mertem másban gondolkozni..talán mert félek,talán mert elképzelésem nincs,mit akarok csinálni.Amit valaha szerettem volna,abból megélni nem lehet..és igazából ez lenne a fő cél.Az önálló élet,s nem az a fontos,mit szeretek,mit nem...
Ma már az se érdekel,szeretni fogom e majd,ahol kikötök,vagy nem..nem baj,ha nem csak tudjam csinálni,alkalmas legyek rá,megfeleljek és fizetés legyen.A legnagyobb gond,hogy néha abban se vagyok biztos,hogy bármire is alkalmas lennék.Ez se jó..az se..ér sok külső hatás is otthonról,s így néha úgy érzem,én nem vagyok sehol...de közben pedig benne vagyok a leválás folyamatában amit végig kell kínlódnom,egyedül,vagy segítséggel,de muszáj....de tényleg...hol vagyok én???Hol vagyok ebben a nagy kicseszett világban?Mi a dolgom?A napokban valaki a következőt mondta: "De neked is emberekkel kéne foglalkoznod." Lehet,igen..néha én is érzem így.Annyi biztos hogy nem állami iskolában,s főleg nem kicsi babákkal.:))) Imádom,szeretem őket,de velük úgy érzem nálam a pedagógia megbukott.A határozatlanságom miatt bukott ügy.
Végül,végül minden iskolai lehetőségem bebukott..nem mintha bánnám.Lehet nem is véletlen..az égiek védenek egy újabb bukástól,s remélem affelé fognak terelni ahol megtalálom kicsit magam,az erősségeim stb.
Jelenleg itt kis városomban egy Kft-től várok visszajelzést,de már több mint egy hete.Ülnek rajta sokáig.Elképzelésem sincs mi lesz..nagyon örülnék,ha felvennének mert valahol el kell kezdenem az életet,az otthoniaktól minden szinten függetlenedve.Biztosan tele leszek félelemmel..de hát ez mind előremozdít úgy érzem..fejleszti a megküzdési stratégiákat..Előre viszont nem gondolkozok,nem agyalok,nem görcsölök ezen..Bár mostanában még így is,hogy nyakamban az angyalka a rózsakvarccal,elvesztettem a hitem..a bizalmam,önmagamban,a felsőbb hatalmakban..pedig bízni kell abban,hogy az égiek segítenek,s jó fele visznek..
Lehet,elkelne egy asztrológus..vagy egy kis csakra-harmonizálás.Anya szerint nincs életenergiám..s ezért is vagyok olyan szinten instabil...hogy amikor segítő szándékkal a szexcsakráról,a gyökércsakráról,a bizonytalanságokról,a születésről beszél,az engem kiüt..s bomlanak fel a csomók,a könnyek...
Szóval..nehéz...
Csoda hogy most végre ennyit írtam,nyíltam,adtam..az elmúlt hetekben,hónapokban a következőket éreztem:
s egy emailből szedem ki.Jól megfogalmaztam ott,az is 30kb-os email lett:
Azt éreztem,zárt vagyok,sőt,azt éreztem óriási a csend,óriási az üresség.Van,amikor úgy érezzük,nincs belül semmi.Mintha a szívben egy óriási végtelen kopár síkság terülne el,egyetlen fával és a tiszta égbolttal.Ez így előtted van?Ezt a fajta ürességet mintha nem töltené be semmi és ezt is meg kell élni.Semmi érzés,semmi szín,semmi gondolat,s mélység.S nem is jön ki..se gondolat,se érzés se semmi..szóban úgy éreztem/érzem be vagyok ragadva,nem tudom magam kommunikálni..de már írásban se éreztem/érzem néha ezt könnyebbnek.Nem jött/jön,semmi,írásban se...nem jön,se így,se úgy s ez hoz egyfajta egyedüllétet,talán magányt.Zsebit imádom,szeretem..mégis néha ott az érzés.És ez néha megijeszt,amikor semmi nem jön,se gondolat,se érzés,se könny,se szó,amikor úgy érzed le van ragadva minden s fel kell lazítani,de nem tudod,hogyan tedd..és az írás mint jól bevált módszer is haldoklik.Valahogy képtelennek éreztem magam...kifele ... kifele ... na látod,megfogalmazásbeli probléma.:)) Kifele adni magam,szóban,sőt írásban is.A "mi a baj"ra a válasz nálam sokszor "semmi",de nem tudok mit válaszolni,ha nem tudom hogy mi.
Eltelt egy nyár..Gondoltam,ideje jelentkeznem.Az utolsó bejegyzés a Kyráék és a Nadanusandhana dala,a Létezem júli 15-ről,azóta pedig síri csend.Képtelen voltam írni.....Sok minden zajlott,kavargott bennem,de képtelen voltam "kifele élni",egyáltalán bárhogy kifejezni ami bennem van.
"Ki vagyok én,már nem kérdezem,mmmmm,létezem....lé-é-éte-zeeem"...szinte itt hallom a fülemben Kyra-t.Hiányoznak a Ahimsza jógaközpontban a zengések,a sok kis ember..avagy sok jó ember kis helyen is elfér-érzése,a polifómok,az a hangulat,ami ott van.Nagyon hiányzik a közösség,az érzés....a zene...a mantrázás,a töltés,az üresség-töltés vagy csak egy Long Time Sun ami shines upon you...:)))
Eltelt a nyár...s úgy,hogy közben zűrök zűrjeit éltem át.Nem tudtam ellazulni..idővel úgy éreztem nagyon meg se engedhetem magamnak,mintha meg se érdemelném..mintha annyira rossz lennék.Pedig nem..Minden az életben az elfogadással kezdődik,s utána tud kész lenni a változásra.Nem tudom,mennyire fogadtam el a helyzetem,nem biztos,hogy teljesen.Pedig itt kezdődne..aztán lehet rajta változtatni,dolgozni a változtatáson.
Egész nyáron ezen dolgoztam,talán erővel,túl sok akarással,görcsösen.Munkakeresés,interjúkra járás,a visszautasító levelek olvasása,s ahol már meg is indokolják a döntést,az már szorgalmi kis 5ös,ők túltesznek az elvárásaimon.
Közben eléggé bezárkóztam.Egyedül,itthon,a kutyámmal..egyszer-egyszer kimozdultam,ide-oda,amikor lehetőségem adódott,s mertem átlépni a határaimat..akkor meg rákaptam a borozgatásra,mint egyfajta "lazító" "szerre"..s ez normál határokon belül nem is baj.Sok volt,és sok is bennem a félelem,a görcs,a belső szorítás.Félelem a külvilágól,a jövőtől,az emberektől,magamtól,az érzéseimtől.
Érzem,hogy meg vagyok ragadva az életben,itthon,munka nélkül egyenlőre bár remélem már nem sokáig,párkapcsolat nélkül.Minden pang.(a párkapcsolat még nem is gond,az is,a szex is egy problémás területem,de előbb az életem más részeit kell megoldanom,s utána tudok arra is figyelni,megoldásokat keresni.)Tudjátok,túlságosan sok a zűr nálam,s sokszor nem találok kiutat.Vagy csak egyszerűen hitemet vesztem...magamban,a világban,mindenben amiben eddig....
Ahogy anya egyszer a születésemről magyarázott,azt mondta megrekedtem a szülőcsatornában.Talán ezért is van,hogy életem adott szakaszaiban megragadok,megrekedek,toporgok és nehéz a továbblépés.
Félelemmel,önbizalomhiánnyal,kishitűséggel nem könnyű,főleg nem egy olyan testbeszéddel ami nálam van..amivel én csak akkor szembesülök,ha adott helyzetekben valaki megjegyzi.
No,egy szó,mint száz,nehéz nyár volt.Egy hetet se voltam sehol,ennek főleg anyagi gátjai voltak,a háttérben pedig szorongás,a "nem tehetem meg",a "nem érdemlem meg",sokszor evés is,bűntudat,szeretethiány,minden egyszerre..a gátlásaim miatt még az itteni egy köpésre levő Balatonra se mentem le...mert nem mertem,mert nehéz emberek közé mennem,mert meggyőződésem hogy mindenki szebb és jobb és sikeresebb,mert félek magamtól,az érzéseimtől...mert "én aztán le nem vetkőzök fürdőrucira mások előtt" mert "úristen,hogy nézek ki".....No,szóval,megvoltak a nyár maga apró kínlódásai.
Tavaly októberben küldtek el a szentkirályszabadjai suliból,a decemberi mélypontomban keletkezett a blog.S hogy azóta mi történt???Tudjátok milyen a sinus-görbe??Hát kb olyan volt az elmúlt 1év.Március fele másztam ki egy komolyabb őszi-téli depisebb időszakból,pár hónap volt ott fenn..a csúcson.Nyitott voltam,ölelésre kész,félelmeket könnyedén legyőző,nyitottabb önmagam felé..sokkal elfogadóbb önmagammal,szeretetteljesebb....ÉLŐBB!!!!!ÉLT A SZÍVEM, A LELKEM.ÉLTEM. KÖSZÖNHETEM AZ ÁGINAK,A TÜNDÉNEK,akik annyi mindennel megismertettek,az Ági elsőre pusztán megmutatta az érintés csodáját,s azt milyen megnyílni..megmutatta hogy tud a legapróbb közeledés feloldani,DE LEGJOBBAN TALÁN MAGAMNAK KÖSZÖNHETEM,MERT MERTEM.Átléptem a félelmeimen,s mertem menni..csoportba,megélni önmagam az emberek között,mertem megnyílni,mertem sírni mertem kifejezni magam,mertem szeretni,mertem ezer dolgot,amit sokszor nem merek.Szép volt,jó volt,laza,építő pár hónap volt..s bár november fele pszichológusnál indultam,ott beszélhettem,alakulhattam,rájöhettem sok mindenre,jó volt hogy egy külső szemet is hagytam a helyzeteimre rálátni,és segített...nem mondom,hogy nem hiszen nagyon sokat segít,már az empatikus meghallgatás jól esik néha (s akiket szeretek,azokkal én ugyanígy vagyok,tudok hallgatni is)..s akkor a Dávid volt az egyetlen az életemben,akivel beszélhettem...mégis,,,mégis az Ági Nyitott Szíves napja,a Natura Nap,a spirituális megközelítések adtak többet,élményben,megélésben,tapasztalásban,önismeretben..s akkor ezt nyíltan vállaltam Dávid előtt is,amikor lezártuk a folyamatot,hogy voltam itt is-ott is,s igen,így mozdulgattam nagyokat kifele a sárból.
Majd a sinus görbe megint átcsapott a leszálló ágába...haladtunk előre az időben,jött a nyár..valahogy megint jött a magány,a zárkózás,az öleléssel való nehezebb boldogulás,a "hozzám ne érj,mert falra mászok" periódus,a gyakori sírások,az instabil idők.Eljött az az időszak,amikor az iskolák meghirdetik a tanári állásokat...én meg persze pánikos útkeresésbe kezdtem,éjjel-nappal ezen kattogtam..De nem érdekelt már mit és hol,csak dolgozzak,így az összes létező iskolába pályáztam,ahova tudtam..interjúztam,aztán jöttek a visszautasítások..s ahogy ebben is,iskolák,helyzetek,interjúk,kezdett bennem kristályosodni hogy nem ez az út.Lehet mégse....pedig anyának halál határozottan adtam elő,hogy igenis tanítani akarok.Azért ez nem így van...Mégse mertem másban gondolkozni..talán mert félek,talán mert elképzelésem nincs,mit akarok csinálni.Amit valaha szerettem volna,abból megélni nem lehet..és igazából ez lenne a fő cél.Az önálló élet,s nem az a fontos,mit szeretek,mit nem...
Ma már az se érdekel,szeretni fogom e majd,ahol kikötök,vagy nem..nem baj,ha nem csak tudjam csinálni,alkalmas legyek rá,megfeleljek és fizetés legyen.A legnagyobb gond,hogy néha abban se vagyok biztos,hogy bármire is alkalmas lennék.Ez se jó..az se..ér sok külső hatás is otthonról,s így néha úgy érzem,én nem vagyok sehol...de közben pedig benne vagyok a leválás folyamatában amit végig kell kínlódnom,egyedül,vagy segítséggel,de muszáj....de tényleg...hol vagyok én???Hol vagyok ebben a nagy kicseszett világban?Mi a dolgom?A napokban valaki a következőt mondta: "De neked is emberekkel kéne foglalkoznod." Lehet,igen..néha én is érzem így.Annyi biztos hogy nem állami iskolában,s főleg nem kicsi babákkal.:))) Imádom,szeretem őket,de velük úgy érzem nálam a pedagógia megbukott.A határozatlanságom miatt bukott ügy.
Végül,végül minden iskolai lehetőségem bebukott..nem mintha bánnám.Lehet nem is véletlen..az égiek védenek egy újabb bukástól,s remélem affelé fognak terelni ahol megtalálom kicsit magam,az erősségeim stb.
Jelenleg itt kis városomban egy Kft-től várok visszajelzést,de már több mint egy hete.Ülnek rajta sokáig.Elképzelésem sincs mi lesz..nagyon örülnék,ha felvennének mert valahol el kell kezdenem az életet,az otthoniaktól minden szinten függetlenedve.Biztosan tele leszek félelemmel..de hát ez mind előremozdít úgy érzem..fejleszti a megküzdési stratégiákat..Előre viszont nem gondolkozok,nem agyalok,nem görcsölök ezen..Bár mostanában még így is,hogy nyakamban az angyalka a rózsakvarccal,elvesztettem a hitem..a bizalmam,önmagamban,a felsőbb hatalmakban..pedig bízni kell abban,hogy az égiek segítenek,s jó fele visznek..
Lehet,elkelne egy asztrológus..vagy egy kis csakra-harmonizálás.Anya szerint nincs életenergiám..s ezért is vagyok olyan szinten instabil...hogy amikor segítő szándékkal a szexcsakráról,a gyökércsakráról,a bizonytalanságokról,a születésről beszél,az engem kiüt..s bomlanak fel a csomók,a könnyek...
Szóval..nehéz...
Csoda hogy most végre ennyit írtam,nyíltam,adtam..az elmúlt hetekben,hónapokban a következőket éreztem:
s egy emailből szedem ki.Jól megfogalmaztam ott,az is 30kb-os email lett:
Azt éreztem,zárt vagyok,sőt,azt éreztem óriási a csend,óriási az üresség.Van,amikor úgy érezzük,nincs belül semmi.Mintha a szívben egy óriási végtelen kopár síkság terülne el,egyetlen fával és a tiszta égbolttal.Ez így előtted van?Ezt a fajta ürességet mintha nem töltené be semmi és ezt is meg kell élni.Semmi érzés,semmi szín,semmi gondolat,s mélység.S nem is jön ki..se gondolat,se érzés se semmi..szóban úgy éreztem/érzem be vagyok ragadva,nem tudom magam kommunikálni..de már írásban se éreztem/érzem néha ezt könnyebbnek.Nem jött/jön,semmi,írásban se...nem jön,se így,se úgy s ez hoz egyfajta egyedüllétet,talán magányt.Zsebit imádom,szeretem..mégis néha ott az érzés.És ez néha megijeszt,amikor semmi nem jön,se gondolat,se érzés,se könny,se szó,amikor úgy érzed le van ragadva minden s fel kell lazítani,de nem tudod,hogyan tedd..és az írás mint jól bevált módszer is haldoklik.Valahogy képtelennek éreztem magam...kifele ... kifele ... na látod,megfogalmazásbeli probléma.:)) Kifele adni magam,szóban,sőt írásban is.A "mi a baj"ra a válasz nálam sokszor "semmi",de nem tudok mit válaszolni,ha nem tudom hogy mi.
Olyan mintha ott belül egy végtelen üres fehér lap lenne..mintha meg
kéne tölteni,érzéssel,ábrával,gondolattal.De mintha azt éreznéd,most
képtelen vagy rá..mert akkora a csend,hogy nem tudsz belőle kitörni.Ez
is egyfajta zártság.
Ez a zártság szüli talán azt a belső ürességet,a "semmit",a síkságot
mely igazából nem is semmi,hanem sokkal több,s ha az ember meri
hallgatni ezt a csendet,lehet hogy egyszer hangosan feltör a mélyből
valami ami ott van a "semmiben" ...a síkságon is nőhet virág,virágozhat
fa,jöhetnek a napsugarak és a felhők is napról napra változnak...amint
megtöltjük,feltöltjük az üreset,a fehér lapot,a síkságot,a szívet,a
"semmit" színekkel,érzésekkel,képekkel..mindenki tudja hogy ez soha sem
"semmi" ..mindig van "valami",csak utat kell találni,ahhoz hogy jöjjön
ki.Sokunknak pedig ez a nehéz.Módszert találni a kivezető útra.Ebben
segíthet a művészet is.Az írás mellett,másnak a festés vagy a zene.....
Igen,a zene,a képek,az írás...és jön azért minden.
Itt elbúcsúzok most.
Nemsoká itt van aug. 20.a,eltelt egy nyár..jön egy új ősz,s 1 éve ebben a megrekedt élethelyzetben..vagy itthon lesz meló,vagy ha az nem,akkor miután a nyelvvizsgásaim októberben kimennek,lehet nagy levegő beszív,benn tart,ugrik,s elkezdtek szervezkedni Londonnal kapcsolatban.Lehet,meg kell lépnem..hogy fejlődjek,hogy magam legyek,magamra találjak,hogy előremozduljon valami..valami...mert most még nyakig a sárban.Mindeközben öcsémet se vették fel koliba...káosz minden!!!!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)