A szoba éjjel életre kelt.A virágok csak úgy susogtak,mintha erdei történeteket mesélnének neked.A kutya megszólal,a plüss macik és egyéb varrott kis lények életre kelnek.A nyuszi,a maci,az angyalka mind egy varázslatos kis világba visz.Mind meséli a maga kis történetét miközben haladsz velük az úton.
Nem tudod,álmodsz e vagy ez valóság.Egy mesebeli világba visz az éjszaka.
Hogy hogy is kezdődött?Egyik éjjel miután lefeküdtem,rögtön mély álomba is szenderültem.
Az éjszaka közepén felkeltem s kimentem a mosdóba.Visszafele-lehet félálomban voltam épp-egy kis halk suttogást hallottam.
-Ki vagy?-kérdeztem reszketve.Egyszer csak a sötétben a polcom előtt egy világító kis lény jelent meg.
A polcomon álló tündér életre kelt.Nem tudtam álom vagy valóság,de a kis fénylény barátságosnak tűnt.
Egyszer csak a szoba közepén egy nagy fényes világító átjáróra lettem figyelmes.
Elsőre nem törődtem vele..nem tudtam mi okból van ott,így próbáltam visszaaludni.Nem ment.
A virágok elkezdtek leveleikkel simogatni s a szobám összes kis lénye kezdett életre kelni.
Próbáltam felfogni,mi történik velem.A varrott nyuszi a gombszemeivel olyan élő formában nézett rám mint még soha.Először megijedtem,de aztán így szólt hozzám:
- Gyere velünk! Mutatunk egy másik világot! Elvezetünk Háromcsúcs hegyéhez melyen átkelve egy kékes tiszta vizű tóban megtalálod önmagad.
-Hogy érted ezt?A tóban?-kérdeztem értetlenkedve.
-Igen,ott-mondta Tapsi-majd ha ott leszel,rájössz mindenre,s megértesz mindent.Annak a tónak pedig a legalján találsz egy gyönyörűen tündöklő fényes,sima szív alakú követ mely az Örök Béke jelképe,a magaddal és a világgal kötött béke jelképe.Ha azt képes leszel felhozni a mélyből,tiéd lesz mindörökké.
Lassan elkezdtem megbarátkozni Tapsival.
Pirosszárnyú Angyalka elkezdett felém reppenni,s közben vidáman énekelt.Mackó Úr a piros masnijával,az ágyamnál termett.Nem tudtam,mit szeretnének.Mintha mindannyian ebbe a fantasztikus másik világba hívnának.
Mint Alice Csodaországban!-gondoltam.Féltem..mégis ebbe a félelembe valamiféle biztonságérzet vegyült.Csak nem lehet olyan rossz az a hely a fénykapun túl.
Az alvásnak már lőttek.Éreztem,hogy félálomban felkelek, és magamon túllépve követem a fényt,az életre kelt tündért.Ahogy követtem,sorakoztak fel mögém a többiek.Pirosszárnyú Angyalka,Mackó Úr,Tapsi a varrott nyuszi és a kiskutya aki most már mintha emberi hangon beszélt volna az összes kis lénnyel.
Így léptünk át együtt egy varázslatos erdőbe,ahol a fű tiszta zöld volt és a fákról nagyra nőtt cseresznyék csüngtek.Hirtelen egy mesevilágban találtam magam,ahol a virágok körbeöleltek,a méhecskék körbedongtak..és itt,itt valahogy nem féltem tőlük mert barátságosak voltak.Kis lényeim vezettek.
Vezettek s én követtem őket.Végig az erdei ösvényen.Végül kiértünk egy rétre,s azon túl magasodott Háromcsúcs hegye.Valóban 3 kis csúcsa volt.Így formálódott a sok-sok csillagév alatt.
-Hogy jutok ezen át?-kérdeztem kétségbeesve.Viszont mivel Meseországban minden lehetséges,körbeálltunk,koncentráltunk, Pirosszárnyú Angyalka hármat vert szárnyaival míg végre egy gyönyörű fehér egyszarvú ló,egy Pegazus jelent meg a kör közepén.
Felültünk rá,megkapaszkodtam,s a Pegazus a magasba emelkedett velünk.Hihetetlen volt.Végül a hegy fölött jártunk.Szálltunk-szálltunk a kék égen.Egyszarvú barátunk a hegy túlsó felén tett le.Megpillantottam azt a mágikus tavat.
Most egyedül hagyunk-szólt Pirosszárnyú Angyalka és a többiek.Egyedül kell megtapasztalnod önmagad.Ha végeztél mindennel csettints hármat s itt leszünk.
Ezzel ott hagytak.
Félve közeledtem a tóhoz.Belenéztem.Sokáig néztem magam.Közben az idő is telt.Ismerkedtem magammal és kezdtem magam megszeretni.Mágikus kék tiszta vize pedig nem zavarosodott el,nem kavarodott fel.
Talán ez a tó valóban egy mágikus tó-gondoltam.Eközben rájöttem,soha ilyen tisztán nem láttam önmagam,mint akkor ott,kívül s belül.Hosszú percekig csak álltam és néztem a tó nyújtotta képet.Vártam,mikor lesz zavaros.De nem lett.Tiszta maradt.Végül ugrottam egy nagyot,bele önmagam tükörképébe,s csak merültem,úsztam lefele a tó aljára.Míg végül megtaláltam az Örök Béke szív alakú kövét.Ahogy úsztam lefele a nap sugarai áthatolva a víz felszínén követtek, egészen lehatoltak az aljára,ahol a kő fényesen simán csillogott.Megragadtam s elindultam visszafele.
A levegőm már fogytán volt.Szorított a mellkasom.Törtem felfele míg végül felbukkantam,nagy levegő.Megszűnt a szorítás,a görcs,kezemben az Örök Béke fényesen tiszta köve.Ahogy kimásztam a vízből,tudtam hogy a saját tükörképembe ugrottam,s ebből is jöttem vissza.Fantasztikus élmény volt.
A Nap melegen simogatott.Megszáradtam majd hármat csettintettem.Pirosszárnyú Angyalka ott termett a többiekkel együtt,csapott 3at a szárnyaival és máris megjelent a Pegazus.Pár percen belül már Háromcsúcs hegy másik felén a réten találtuk magunkat.Elköszöntünk a Pegazustól,megköszöntük segítségét s elindultunk az erdőn át visszafele.Lassan visszaértünk a fényes kapuhoz,ahonnan elindultunk.
Léptem egyet.Benn voltam a szobámban,ott ahonnan elindultam.Mackó Úr,Pirosszárnyú Angyalka,Tapsi és a többiek a helyükön pihentek.Élettelenül.Reggel volt.A Nap fényesen világított be a szobába.
Hirtelen nem tudtam,hogy álmodtam e de a kezemben mint egy bizonyítékként,hogy az álom talán néha valóság ott volt egy szív alakú fényesen sima varázslatos kő,belevésve a következő: ÖRÖK BÉKE,a szívemben a tudat: Ez vagyok én,melynek hátterében csak a végtelen csend honolt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése