Eltelt egy nyár..Gondoltam,ideje jelentkeznem.Az utolsó bejegyzés a Kyráék és a Nadanusandhana dala,a Létezem júli 15-ről,azóta pedig síri csend.Képtelen voltam írni.....Sok minden zajlott,kavargott bennem,de képtelen voltam "kifele élni",egyáltalán bárhogy kifejezni ami bennem van.
"Ki vagyok én,már nem kérdezem,mmmmm,létezem....lé-é-éte-zeeem"...szinte itt hallom a fülemben Kyra-t.Hiányoznak a Ahimsza jógaközpontban a zengések,a sok kis ember..avagy sok jó ember kis helyen is elfér-érzése,a polifómok,az a hangulat,ami ott van.Nagyon hiányzik a közösség,az érzés....a zene...a mantrázás,a töltés,az üresség-töltés vagy csak egy Long Time Sun ami shines upon you...:)))
Eltelt a nyár...s úgy,hogy közben zűrök zűrjeit éltem át.Nem tudtam ellazulni..idővel úgy éreztem nagyon meg se engedhetem magamnak,mintha meg se érdemelném..mintha annyira rossz lennék.Pedig nem..Minden az életben az elfogadással kezdődik,s utána tud kész lenni a változásra.Nem tudom,mennyire fogadtam el a helyzetem,nem biztos,hogy teljesen.Pedig itt kezdődne..aztán lehet rajta változtatni,dolgozni a változtatáson.
Egész nyáron ezen dolgoztam,talán erővel,túl sok akarással,görcsösen.Munkakeresés,interjúkra járás,a visszautasító levelek olvasása,s ahol már meg is indokolják a döntést,az már szorgalmi kis 5ös,ők túltesznek az elvárásaimon.
Közben eléggé bezárkóztam.Egyedül,itthon,a kutyámmal..egyszer-egyszer kimozdultam,ide-oda,amikor lehetőségem adódott,s mertem átlépni a határaimat..akkor meg rákaptam a borozgatásra,mint egyfajta "lazító" "szerre"..s ez normál határokon belül nem is baj.Sok volt,és sok is bennem a félelem,a görcs,a belső szorítás.Félelem a külvilágól,a jövőtől,az emberektől,magamtól,az érzéseimtől.
Érzem,hogy meg vagyok ragadva az életben,itthon,munka nélkül egyenlőre bár remélem már nem sokáig,párkapcsolat nélkül.Minden pang.(a párkapcsolat még nem is gond,az is,a szex is egy problémás területem,de előbb az életem más részeit kell megoldanom,s utána tudok arra is figyelni,megoldásokat keresni.)Tudjátok,túlságosan sok a zűr nálam,s sokszor nem találok kiutat.Vagy csak egyszerűen hitemet vesztem...magamban,a világban,mindenben amiben eddig....
Ahogy anya egyszer a születésemről magyarázott,azt mondta megrekedtem a szülőcsatornában.Talán ezért is van,hogy életem adott szakaszaiban megragadok,megrekedek,toporgok és nehéz a továbblépés.
Félelemmel,önbizalomhiánnyal,kishitűséggel nem könnyű,főleg nem egy olyan testbeszéddel ami nálam van..amivel én csak akkor szembesülök,ha adott helyzetekben valaki megjegyzi.
No,egy szó,mint száz,nehéz nyár volt.Egy hetet se voltam sehol,ennek főleg anyagi gátjai voltak,a háttérben pedig szorongás,a "nem tehetem meg",a "nem érdemlem meg",sokszor evés is,bűntudat,szeretethiány,minden egyszerre..a gátlásaim miatt még az itteni egy köpésre levő Balatonra se mentem le...mert nem mertem,mert nehéz emberek közé mennem,mert meggyőződésem hogy mindenki szebb és jobb és sikeresebb,mert félek magamtól,az érzéseimtől...mert "én aztán le nem vetkőzök fürdőrucira mások előtt" mert "úristen,hogy nézek ki".....No,szóval,megvoltak a nyár maga apró kínlódásai.
Tavaly októberben küldtek el a szentkirályszabadjai suliból,a decemberi mélypontomban keletkezett a blog.S hogy azóta mi történt???Tudjátok milyen a sinus-görbe??Hát kb olyan volt az elmúlt 1év.Március fele másztam ki egy komolyabb őszi-téli depisebb időszakból,pár hónap volt ott fenn..a csúcson.Nyitott voltam,ölelésre kész,félelmeket könnyedén legyőző,nyitottabb önmagam felé..sokkal elfogadóbb önmagammal,szeretetteljesebb....ÉLŐBB!!!!!ÉLT A SZÍVEM, A LELKEM.ÉLTEM. KÖSZÖNHETEM AZ ÁGINAK,A TÜNDÉNEK,akik annyi mindennel megismertettek,az Ági elsőre pusztán megmutatta az érintés csodáját,s azt milyen megnyílni..megmutatta hogy tud a legapróbb közeledés feloldani,DE LEGJOBBAN TALÁN MAGAMNAK KÖSZÖNHETEM,MERT MERTEM.Átléptem a félelmeimen,s mertem menni..csoportba,megélni önmagam az emberek között,mertem megnyílni,mertem sírni mertem kifejezni magam,mertem szeretni,mertem ezer dolgot,amit sokszor nem merek.Szép volt,jó volt,laza,építő pár hónap volt..s bár november fele pszichológusnál indultam,ott beszélhettem,alakulhattam,rájöhettem sok mindenre,jó volt hogy egy külső szemet is hagytam a helyzeteimre rálátni,és segített...nem mondom,hogy nem hiszen nagyon sokat segít,már az empatikus meghallgatás jól esik néha (s akiket szeretek,azokkal én ugyanígy vagyok,tudok hallgatni is)..s akkor a Dávid volt az egyetlen az életemben,akivel beszélhettem...mégis,,,mégis az Ági Nyitott Szíves napja,a Natura Nap,a spirituális megközelítések adtak többet,élményben,megélésben,tapasztalásban,önismeretben..s akkor ezt nyíltan vállaltam Dávid előtt is,amikor lezártuk a folyamatot,hogy voltam itt is-ott is,s igen,így mozdulgattam nagyokat kifele a sárból.
Majd a sinus görbe megint átcsapott a leszálló ágába...haladtunk előre az időben,jött a nyár..valahogy megint jött a magány,a zárkózás,az öleléssel való nehezebb boldogulás,a "hozzám ne érj,mert falra mászok" periódus,a gyakori sírások,az instabil idők.Eljött az az időszak,amikor az iskolák meghirdetik a tanári állásokat...én meg persze pánikos útkeresésbe kezdtem,éjjel-nappal ezen kattogtam..De nem érdekelt már mit és hol,csak dolgozzak,így az összes létező iskolába pályáztam,ahova tudtam..interjúztam,aztán jöttek a visszautasítások..s ahogy ebben is,iskolák,helyzetek,interjúk,kezdett bennem kristályosodni hogy nem ez az út.Lehet mégse....pedig anyának halál határozottan adtam elő,hogy igenis tanítani akarok.Azért ez nem így van...Mégse mertem másban gondolkozni..talán mert félek,talán mert elképzelésem nincs,mit akarok csinálni.Amit valaha szerettem volna,abból megélni nem lehet..és igazából ez lenne a fő cél.Az önálló élet,s nem az a fontos,mit szeretek,mit nem...
Ma már az se érdekel,szeretni fogom e majd,ahol kikötök,vagy nem..nem baj,ha nem csak tudjam csinálni,alkalmas legyek rá,megfeleljek és fizetés legyen.A legnagyobb gond,hogy néha abban se vagyok biztos,hogy bármire is alkalmas lennék.Ez se jó..az se..ér sok külső hatás is otthonról,s így néha úgy érzem,én nem vagyok sehol...de közben pedig benne vagyok a leválás folyamatában amit végig kell kínlódnom,egyedül,vagy segítséggel,de muszáj....de tényleg...hol vagyok én???Hol vagyok ebben a nagy kicseszett világban?Mi a dolgom?A napokban valaki a következőt mondta: "De neked is emberekkel kéne foglalkoznod." Lehet,igen..néha én is érzem így.Annyi biztos hogy nem állami iskolában,s főleg nem kicsi babákkal.:))) Imádom,szeretem őket,de velük úgy érzem nálam a pedagógia megbukott.A határozatlanságom miatt bukott ügy.
Végül,végül minden iskolai lehetőségem bebukott..nem mintha bánnám.Lehet nem is véletlen..az égiek védenek egy újabb bukástól,s remélem affelé fognak terelni ahol megtalálom kicsit magam,az erősségeim stb.
Jelenleg itt kis városomban egy Kft-től várok visszajelzést,de már több mint egy hete.Ülnek rajta sokáig.Elképzelésem sincs mi lesz..nagyon örülnék,ha felvennének mert valahol el kell kezdenem az életet,az otthoniaktól minden szinten függetlenedve.Biztosan tele leszek félelemmel..de hát ez mind előremozdít úgy érzem..fejleszti a megküzdési stratégiákat..Előre viszont nem gondolkozok,nem agyalok,nem görcsölök ezen..Bár mostanában még így is,hogy nyakamban az angyalka a rózsakvarccal,elvesztettem a hitem..a bizalmam,önmagamban,a felsőbb hatalmakban..pedig bízni kell abban,hogy az égiek segítenek,s jó fele visznek..
Lehet,elkelne egy asztrológus..vagy egy kis csakra-harmonizálás.Anya szerint nincs életenergiám..s ezért is vagyok olyan szinten instabil...hogy amikor segítő szándékkal a szexcsakráról,a gyökércsakráról,a bizonytalanságokról,a születésről beszél,az engem kiüt..s bomlanak fel a csomók,a könnyek...
Szóval..nehéz...
Csoda hogy most végre ennyit írtam,nyíltam,adtam..az elmúlt hetekben,hónapokban a következőket éreztem:
s egy emailből szedem ki.Jól megfogalmaztam ott,az is 30kb-os email lett:
Azt éreztem,zárt vagyok,sőt,azt éreztem óriási a csend,óriási az üresség.Van,amikor úgy érezzük,nincs belül semmi.Mintha a szívben egy óriási végtelen kopár síkság terülne el,egyetlen fával és a tiszta égbolttal.Ez így előtted van?Ezt a fajta ürességet mintha nem töltené be semmi és ezt is meg kell élni.Semmi érzés,semmi szín,semmi gondolat,s mélység.S nem is jön ki..se gondolat,se érzés se semmi..szóban úgy éreztem/érzem be vagyok ragadva,nem tudom magam kommunikálni..de már írásban se éreztem/érzem néha ezt könnyebbnek.Nem jött/jön,semmi,írásban se...nem jön,se így,se úgy s ez hoz egyfajta egyedüllétet,talán magányt.Zsebit imádom,szeretem..mégis néha ott az érzés.És ez néha megijeszt,amikor semmi nem jön,se gondolat,se érzés,se könny,se szó,amikor úgy érzed le van ragadva minden s fel kell lazítani,de nem tudod,hogyan tedd..és az írás mint jól bevált módszer is haldoklik.Valahogy képtelennek éreztem magam...kifele ... kifele ... na látod,megfogalmazásbeli probléma.:)) Kifele adni magam,szóban,sőt írásban is.A "mi a baj"ra a válasz nálam sokszor "semmi",de nem tudok mit válaszolni,ha nem tudom hogy mi.
Olyan mintha ott belül egy végtelen üres fehér lap lenne..mintha meg
kéne tölteni,érzéssel,ábrával,gondolattal.De mintha azt éreznéd,most
képtelen vagy rá..mert akkora a csend,hogy nem tudsz belőle kitörni.Ez
is egyfajta zártság.
Ez a zártság szüli talán azt a belső ürességet,a "semmit",a síkságot
mely igazából nem is semmi,hanem sokkal több,s ha az ember meri
hallgatni ezt a csendet,lehet hogy egyszer hangosan feltör a mélyből
valami ami ott van a "semmiben" ...a síkságon is nőhet virág,virágozhat
fa,jöhetnek a napsugarak és a felhők is napról napra változnak...amint
megtöltjük,feltöltjük az üreset,a fehér lapot,a síkságot,a szívet,a
"semmit" színekkel,érzésekkel,képekkel..mindenki tudja hogy ez soha sem
"semmi" ..mindig van "valami",csak utat kell találni,ahhoz hogy jöjjön
ki.Sokunknak pedig ez a nehéz.Módszert találni a kivezető útra.Ebben
segíthet a művészet is.Az írás mellett,másnak a festés vagy a zene.....
Igen,a zene,a képek,az írás...és jön azért minden.
Itt elbúcsúzok most.
Nemsoká itt van aug. 20.a,eltelt egy nyár..jön egy új ősz,s 1 éve ebben a megrekedt élethelyzetben..vagy itthon lesz meló,vagy ha az nem,akkor miután a nyelvvizsgásaim októberben kimennek,lehet nagy levegő beszív,benn tart,ugrik,s elkezdtek szervezkedni Londonnal kapcsolatban.Lehet,meg kell lépnem..hogy fejlődjek,hogy magam legyek,magamra találjak,hogy előremozduljon valami..valami...mert most még nyakig a sárban.Mindeközben öcsémet se vették fel koliba...káosz minden!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése