A harmadik

Túrmezei Erzsébet:

A harmadik

Valamit kérnek tőled.
Megtenni nem kötelesség.
Mást mond a jog,
mást súg az ész.
Valami mégis azt kívánja: Nézd,
tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet.

Messzire mentél.
Fáradt vagy. Léptél százat.
Valakiért még egyet kellene.
De tested, véred lázad.
Majd máskor! – nyugtat meg az ész.
És a jog józanságra int.
De egy szelíd hang azt súgja megint:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet.

Valakin segíthetnél.
Joga nincs hozzá. Nem érdemli meg.
Tán összetörte a szíved.
Az ész is azt súgja: Minek?
De Krisztus nyomorog benne.
És a szelíd hang halkan újra kérlel:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet!

Ó, ha a harmadik
egyszer első lehetne,
és diktálhatna, vonhatna, vihetne!
Lehet, elégnél hamar.
Valóban esztelenség volna.
De a szíved békességről dalolna,
s míg elveszítenéd,
bizony megtalálnád az életet!
Bízd rá magad arra a harmadikra!
Mert az a szeretet.

Hiányolások,érzések,kötődések: kutya,reiki

Nagyon kevés,s ritka az életemben az amikor tényleg hiányzik....valaki?valami?akihez kötődök?szeretek?aki felé nyílok? nem tudom,hogy fogalmazzak....ritka,s nehézkes...de ha egyszer ezt érzem,az erős..
Régen,mások felé is éreztem így,aztán kötődésnek helló,zártam újra magam...

1. a kutyám,Zsebike kiskutya
A hétvégén otthon volt a "nagyszülőknél"..aludjam ki magam meg hasonlók.Nagyon...nagyon...nagyon hiányzott..hiányzott innen a lakásból.Üres az élet nélküle.Most már vasárnap fél8-8..örülök,hogy itt kergeti mögöttem a farkát.Majd lepihen.

2. Zoli.
Szerdán reiki-n szó szerint a nyakába ugrottam.Nagy öleléééééés....és egy "jajjjdeörülöööök neked"...

Nem szoktam az érzéseim ilyen nyíltan kifejezni,sőt kb sehogy nem szoktam...nem is nagyon tudom!

A Zoli,először reiki-vel...igaz,ilyen hatású a reiki,kinyit,szívet működtet,old és felszabadít,lágyan,finoman,gyengéden...ő az...aki felé annyira szívből-lélekből megnyíltam,hogy reiki előtt a folyosón szinte a nyakába ugrottam..áh,yes,kicsit felszabadultam abban a percben.(bár itt ebben már múlt van ám :)) haha,mekkora múlt,?pár hét visszapörget,egy-két csók,simogatás,megengedtem neki,hogy megmasszírozzon,neki életemben először engedtem...s ez óriási dolog volt,neki siker,nekem egy jó megélés!)

Jajjj,bár ilyen tudnék lenni bárkivel...már a nyílásra értem és a felszabadulásra,nem törődve azzal ki mit gondol rólam..."leszarom tabletta"-tudjátok!

Aztán kb ennyi.
Még mindig zárt világ vagyok.

Talán ezért nehéz a munkahelyen is.(s lenne is nehéz,bárhol máshol is) Lehet épp én zárok be.Kívülálló megfigyelő vagyok.Nem beszélgetek,magam vagyok,csinálom a dolgom,nem panaszkodok.Közben dolgozom fel a sok-sok gondom,milliószor kiborulok,lenyugszok egy nap alatt,kavarognak a gondolataim,nem beszélek senkinek semmiről,ott legalábbis..ez persze egy tantestületben,egy közös térben lejön a többieknek.Biztos.Persze a gyerekek is érzik rajtam...Ez is biztos!
Necces ez a sok görcsölés,szorongás,s hogy az ember nem tud feloldódni nagyokat nevetni...

Pedig anya szerint nagyon is tudok...amikor úgy elengedem magam...kérdés kivel.Meg kérdés,hány pohár bor és likőr után.
Néha még az idézőjelesen jelölt "legjobb barátnővel" is nehéz.Sorry,tényleg csak idézőjeles.

Számomra úgy érzem,olyan nincs,hogy legjobb.A "jó" mint fogalom létezik..a barát,barátnő fogalmak,valahol...valahol a légteremben,az energiateremben talán léteznek...............
Az élet...útkeresős,nagyon! Párkapcsolat,nyílások,munka; mindenben el vagyok veszve.
Lehet behozok majd a képbe egy asztrológust.Hátha szolgál valami értelmes infóval.

Akkor most hétvégén már anya is depibe váltott.Kérdem: nem halsz bele az egész napos fekvésbe?múmia-póz,betakarózva,alvás,olvasás,nem öltözünk,nem zuhanyozunk....egész hétvégén!Hát mondom,ez kész...
Tiszta haldoklás.Én egész nap,sőt 2 nap feküdni....biztos nem bírnám ki élve,főleg hogy sokszor az ember menekül az alvásba....menekülő állapot ez.

Erről jut eszembe.....
Homonyik Sanyi....minden új nap egy új remény...nekem,neked,neki,nekünk...
Ágitól mit tanul az ember?..reiki stb...szeret,szeretek,szeretlek,szeretünk :-))) Ezekre kell figyelni.

G dúrban zúgják a kabócák...

Most olyan könnyű minden,
szinte csak a semmi tart.
A kutyákat elengedtem,
és a forgószél elvitte a vihart.

Alattunk a tenger,
szemben a nap zuhan.
Nyeljük a csíkokat
és a világ pajkos szellőként suhan.

Tékozló angyal a magasban,
böffent nincs baj, nincs haragban senkivel.
G dúrban zúgják a fákon a kabócák,
hogy láss csodát, láss ezer csodát,
láss ezer csodát.

Éhes pupillákkal
vállamra ördög ül.
Ballal elpöckölöm
az élet jobb híján egyedül.

Autó egy szerpentinen
mely ki tudja merre tart.
Kócos kis romantika
tejfogával a szívembe mart.

Tékozló angyal a magasban,
böffent nincs baj, nincs haragban senkivel.
G dúrban zúgják a fákon a kabócák,
hogy láss csodát, láss ezer csodát,
láss ezer csodát.
(3x)

Láss ezer csodát!

MENJ TOVÁBB!!!!!

Hogyha elvisz az út,
hogyha félsz hova fut,
Te csak menj tovább,
csak menj tovább!
Mindegy bárhova lépsz,
soha vissza ne nézz,
csak menj tovább,
csak menj tovább!
Ha az élet már
mindent megtagad,
Te légy csak mindig önmagad!
Mindegy bárhova lépsz,
soha vissza ne nézz,
Légy önmagad,
mert csak így leszel szabad!


Nézd, ahogy a felhők közt sólyom száll;
úgy repít a szél míg az álmod vár.
Nézd, ahogy a felhők közt sólyom száll;
úgy szabad a szíved ha
jó úton jár.

Hogyha már sose kérsz,
talán adni is félsz,
csak menj tovább,
csak menj tovább!
Hogyha volna egy szó,
amit hallani jó,
csak menj tovább,
csak menj tovább!
Ha az élet már
mindent megtagad,
Te légy csak mindig önmagad!
Mindegy bárhova lépsz,
soha vissza ne nézz,
Légy önmagad,
mert csak így leszel szabad!


Nézd, ahogy a felhők közt sólyom száll;
úgy repít a szél míg az álmod vár.
Nézd, ahogy a felhők közt sólyom száll;
úgy szabad a szíved ha
jó úton jár.

Mondd! Mit várok még!
Hogyha álmok nélkül élnék,
az már nem én lennék.

Hétvége; heti harcok és "jó hétvégét"-kép-zene

Végre hétvége.Pár szó akkor. Kegyetlen nehéz hetem volt.Aki tudja,miért,tudja,aki nem,az nem.Többet,mélyebben belemenve nem merek itt beszélni róla.Se nevesíteni dolgokat,elővigyázatosságból. De ebbe bele lehet dögleni. (munka-téma!)
Sokáig nem fogom csinálni.Nem mert feladom,hanem mert úgy néz ki,nem tudom csinálni.Nem mondanám ezt próba nélkül,de 2 hónap-3 mögöttem van. Felesleges kínlódás,meddő ügy.Egyáltalán az se biztos,hogy a pályára születtem.Sőt,biztos,hogy nem.

Nagyon a szélén vagyok,hogy ebből lesz egy lépés,módosítás..s hogy végighúzom e júniusig még az se teljesen biztos.Naponta rám jön a sírás,s hulla vagyok,mentálisan és fizikailag is.Nyugtalan vagyok,homeopátiás és egyéb gyógynövényes bogyókat szedek.

Nos,péntek..értekezlet.5re értem haza,fél6-6ra végül.Még bementem a gofrishoz,2dl forró tea,egy lekváros gofri és fagyhideg.Örültem,hogy végre haza értem.
Előadtam anyáéknak,hogy már azon agyalok,lehet idő előtt lelépek..mert nem bírom.S persze vállalom a döntés súlyát. Gondok,gondok,telis-tele s nem tudom a folyamatokat visszafordítani.Nem erre a pályára születtem,s meg vagyok lőve.Az önbizalmam is -eddig se volt a toppon-de most végképp katasztrófa.Minden!
Semmi jó nincs..alig találok jót,egy kis örömöt,poént,pedig kell tudni mert az időre-hosszára kihozza az embert a nyugtalanság sarából.
Tényleg ott tartok legjobb egy tábla csoki és a forralt bor.:)A többi meg túlélés..talpon marad az ember vagy feladja.Az elkeseredés sokszor nagyon arra húz..ahogy jövök haza a buszon,sírás fojtogat néha és zavarog az agyam...lelépjek,ne lépjek,hogy fogom júniusig kilábalni.Később jól jöhet viszont még,ha leszek elég erős és kitartó s ha lehetőségem van,végignyúzom a témát.(pozitív pont lehet a jövőre nézve) Alapjaiban anya szerint is egészen kitartó,masszív vagyok,amibe belefogtam eddig végignyúztam foggal-körömmel,de most...most érzem először azt,hogy meg tudok törni.Hogy annyira ki tudok du.ra akadni minden áldott nap,hogy ott hagyom a picsába.

No,mindegy,szóval péntek.Végre haza értem.Benyomtam egy jó nagy bögre forralt bort,máris megjött a viccelős kedvem..poénkodtam,rihegtem-röhögtem,jött még egy kis rozé,szaloncukor...hulla fáradt voltam,teljes ko.Már se sírni nem volt energiám,kedvem,se semmihez.
Anya is mesélte a kis munkahelyi gyp-s történeteit.1óra se telt el sírva röhögtünk.
Amikor a Julcsi neki megszólalt,hogy 'jajaj,nem tudom' :))))):P pedig a Bettina súgott neki. (ő egy Down-kislány)...én is tele vagyok sztorikkal.Néha kínomban röhögök,néha viszont...persze a gyerek,kiscsajok....azért vagyok ideges,mert ön ideges.
Persze,nem szabadna,s tudom,mennyire érződnek az emberről a hangulatok,de nem biztos,hogy nem tudok nem idegbeteg lenni ebben a közegben.Az is tény,hogy sokáig nem fogom csinálni.Érzem.Tudom.Meglátjuk,mit hoz a jövő.Teljesen kikészülni viszont úgy döntöttem,nem fogok.

Lesz ebből még itt egy asztrológiai elemzés egy megfelelő jó asztrológusnál,az hétszentség.Nagyon érzem,hogy jó lenne,mostanában lenne ideje.Eddig nem izgatott.Az aura-fotót már megléptem,megismerkedtem vele,pont akkor mikor annak volt ideje...most jöhet a következő útkeresős lépés.
Úgy néz ki,jó ideje kapom a keményebbnél keményebb feladatokat,s  lehet ez egy ideig így is lesz,erősít az élet.Keményebbé,ellenállóbbá tesz.Már most képes vagyok felemelt hangon kommunikálni."Ne üvölts!" Ja,bocs,megszoktam.Munkahelyi ártalom.(bár ott se kéne,de muszáj,s lehet a kiscsaj ideges mert én ideges vagyok;tudom,nagyon átmegy,de nehéz ezzel bánni)

Mondjuk emellett persze jó,ha marad egy kis lélek és szív is,azokat meg előhozom amikor tudom,meg reiki-n; ha az nem lenne,már lehet én se lennék; ott van olyan,akinek úgy örülök,mint soha senki másnak és ölelésig ugrok a nyakába :),most a héten nem tudtam türtőztetni magam:).Magamon is meglepődtem,hogy fúha,de megnyíltam,szívvel  ..aztán majd egyszer csak lesz jobb,minden.De ehhez meg kell járni a poklot,valameddig,ameddig az élet adja.

Nem tudom,később mi lesz,mi fele fogok fordulni ... Pest,esetleg továbbtanulás,külföld,nem tudom,de muszáj lesz valamit kitalálni.Sürgősen!
Az a gond,minden ami érdekel vagy mozgatja a fantáziám,Pesthez kötődik,hát menni kell..most is jött egy értesítés egy Művészetterápiás kurzusról,ilyen akkreditációs önismereti valami,de Pest...közben meg,ha pont ellenkező irányba dolgozok..erre 1óra,amarra 2.
S jó,ha a középpont-városban otthon megpihenek.No,szóval nem egyszerű.

Nagyot pihentem,10ig aludtam,próbálok kikapcsolni lehet elnézek egy moziba vagy valami,le kell vezetődni valami teljesen más,eltérő dologgal...mert aztán újra...újra bele a sűrűjébe,de...most mondom,Felesleges vagyok én ott!
Minek?-tényleg ezt kérdezem.
Akármilyen is ez így...de egyetlen motiváló erőm a pénz,a fizetés.Azon kívül 0.0% belső motiváció,öröm,önbizalom..és ami még keményebb,0% elhivatottságot érzek.Kavargok mint hétszentség.Hol sírok hétközben,hol a forralt bort,tojáslikőrt töltöm magamba,felriadok hajnalban,s gyógynövényekkel alszok...már ha tisztán tudok.Max pénteken jön össze,s hétvégén.
Jó hétvégét mindenkinek!Próbáljatok Ti is pihenni! :)

FÉNY!!!!! Szárnyára vesz majd a hírnév...SZÁLLJ!!!! Ezzel kívánok nagyon jó hétvégét! Jó kis energiái vannak!!!!! Bereczkiéktől ne is várjunk mást. :))))

A választás tied: Félelem vagy Bizalom /Az égig érő erdő (Részlet)/

Egy mese...egy részlet..Csak úgy...mert....karácsony óta kb így érzem magam.Több napja,hete.Konkrétan 24.-e óta. Magány,Zsebike kiskutya csak,zárkózás,bizalomvesztettség,mindenféle kapcsolat-vesztés a világgal..ebben persze a félelmeim is játszanak.

Közben voltam reiki-n is.Merészkedtem elmenni. (igaz,ahhoz hogy bemenjek,nagy belső erőre volt szükségem,kinn ácsorogtam jó ideig) Az ölelésben már benn belső remegés fogott el.Karácsonykor,anyával történtek miatt lehet(ett) mindez így (s nem hibáztatni akarom a körülményeket,de valami kiváltja a dolgokat)..azóta,teljes zárlat van.Elme zár,szív zár,bizalomnak helló,puszi zéró,s magam se érzem magam jól..se szerethetőnek se semmi (depi nálam,depi anyánál,napok óta!)...Reiki-n is ajjajajajj volt.Nem lettem most jobban..de adott egy álmatlan éjszakát.

Hogy hogy zajlott a reiki most?..bennem,s a kezelő felén.....kemény s nagy belső munka,megélés mindkét félnek..

"soha nem hittem lesz még reiki-folyamat nehezebb mint az elején,az első egy két hónap,amikor még szoktam az érintést..hát ez most,sokkal sokkal nehezebb volt..az utolsó negyed órában sikerült..kicsit is ellazulnom.egy váll-pozíciónál...végre elértem hogy zéró gondolat,zéró félelem,zéró rossz érzés,éreztem a váltást,hogy no már jó lesz az utolsó 10perc kb..s végre megjelent bennem a bizalom...addig kavarogtam,hol nevetni akartam,hol sírni de nem hagytam egyiket se eluralkodni..féltem,nehezen bíztam,s furcsa volt a másik közelsége...esküszöm még az első egy hónapomnál is nehezebb volt ez az egy alkalom..tartózkodtam...az utolsó negyed órában sikerült sikeresen átadnom magam,bízni s az érintést fogadni,hála,a végére..utána pedig egész este nem aludtam..."...

zizzzzzzzzzzzzzzzz ment végig...nehezen nyugodtam le...másnap reggel pedig a gyógynövényes nyugtató-bogyóval kezdtem a napot...

Hogy a kezelő mit érzett?Nagy s kemény energiák mentek át rólam..a kezelő pasi leizzadt százon tőlem..
s én is átforrósodtam.....megbeszéltük utána...

No,a mese! (Az égig érő erdő,II. Kötet,Az ezüst tollpihe (Részlet)


.....Nem kellett azonban sokat várni és egy vörös bunda bukkant fel a veranda tövében.Mitta nem ijedt meg.Egy mozdulattal elrakta kezéből a vászonba csomagolt tollpihét,s teljes testtel az állat felé fordult.
-Ne félj tőlem!-suttogta Mitta s közben nagyon lassan a róka felé nyújtotta egyik kezét.
A rókán egy szikrányi jele sem látszott a félelemnek.Teljes magabiztossággal lépett ki a bokor mögül.Beleszagolt a levegőbe majd az asszony szemébe nézett és mozdulatlanul állt tovább.
-Ne félj! Nincs mitől félned!-Mitta érezte saját hangján,hogy magát nyugtatgatja s nem is a rókának szólnak mondatai.
A róka továbbra is az asszonyt figyelte és puha léptekkel elindult feléje.Mitta felegyenesedett ültében,s arcán a félelem apró jele futott végig.Eszébe jutottak Norden szavai,miszerint: az emberhez közelítő rókában sosem szabad megbízni.....
Ezt maga előtt tartva sem értette miért,de legbelül érezte,hogy semmi oka nincs a félelemre.Kissé meg is zavarta ez a kettősség.Nem tudta eldönteni,hogy a józan eszére hallgasson vagy a bensőjére,arra a megérzésre,ami szinte a zsigereiből indult el,s nyugtatta meg minden idegszálát: ez a róka jó barát.
A róka viselkedése is ezt látszott alátámasztani,bár Mittában még dúlt a harc a két fél között.Nem is tudta miért,de ahogy mélyen belenézett a róka szemébe,azt érezte,semmi baj nem lehet abból,ha közelebb engedi az állatot magához.Valami azt súgta neki,hogy inkább abból lehet baj,ha nem engedi közel.Győzni látszott az érzés az értelem felett,mert Mitta leguggolt a lépcső elé,s két karját széttárva várta a rókát.A vörös bundás óvatosan közeledett,de ahogy egyre közelebb ért,biztosan vetette magát bele Mitta ölelő karjaiba.
Az asszony úgy ölelte a rókát,mintha egy ölebet tartana a karjaiban.Simogatta fejét,hátát,s közben teljesen elfelejtkezett arról,miért is ült ott kinn a verandán.Nem érezte semminek a hiányát,teljesnek tűnt minden........

Karácsony és BÚÉK 2013

Hát,ez az új év se a legnagyobb egyensúlyban ért utol.( itt még kék,hidegebb szín.lent váltok melegebbre,hangulatban s színben is!)

Magány,magány,az van.De nagy.

4 fele hazamentem du. Ebédelni át anyáékhoz.Ott voltam egy pár órát.Apa marasztalt,maradjak ott,aludjak ott ma ha már újév éjszakája van,de nem.Minek?Miért?Ő rejtvényt fejt,öcsém tanul,anya ha kinn van engem nyúz a karácsonyi 24.-ei kiengesztelésével (erről később!),majd elmegy aludni.
Hát nem sok helyemet érzem a családban sem.Nem kötődök,se ide-se oda.Úgy érzem néha,nincs gyökér,talaj,alap,hogy bárhol bárkihez is kötődnék.Sokkal inkább érzem magam egyedül. (család,barátok..kicsit nehéz fogalmak,

Szóval,haza jöttem a kis kérómba.Megittam egy kis tojáslikőrt mert vágyott rá a fogam meg a lelkem.Egy ideig babrálgattam majd elkezdtem olvasni.Olvastam,a kutya mellettem.Nagyon félt a durrogástól.Ilyenkor mindig felengedem az ágyra.(kivételes nap a szilveszter meg amikor dörög az ég!)  Jött,bújt ám hozzám hajjaj.Közben megittam egy jó nagy bögre forralt bort.

Eljött éjfél,én olvastam tovább,szinte észre se vettem úgy haladtunk át 2013-ba,se pezsgő,se emberek,se senki.Egyedül,magányosan,a kutyámmal.Úgy volt,éjfélre haza megyek,de nem tettem.Minek?Pezsgőzni,koccintani.Áh!!! Minek??? Az egység-tudat padlón van nálam..az összetartozás tudata.

Az utóbbi karácsony kicsit padlóra küldött. 24.-én egy icipici anya-lánya,mama-anya-én konflikt alakult.
Persze,igen,mi a 3 generáció anyai s női ágon.Blablabla,10perc múlva-ekkor anya anyukájánál voltunk,szentesti vacsi,beszélgetés-én a konyhában sírtam már,nagyon görcsösen.
Apa kijött.Ő próbál köztünk villámhárító lenni.Átölelt,de...kirobbantam a karjai közül.Görcsösen,agresszívan robbantam.
Pakoltunk,közben anya lelépett..azt hittük a kocsihoz ment le,de nem.Elindult gyalog haza mamától.Ez gyalog egy fél óra séta kb.Hívtuk telefonon aznap 24.e este,s nem vette fel. Picit volt csak oda mindenki,legfőképp én!És anya!!! ...mert mint később a lélekpillangós nyitásomra ahogy visszaírt,írta hogy szörnyű lelkiállapotba tud kerülni...s megbánt,gyakran pedig engem szeret a legjobban....-az én belső reakcióm erre mi? ha nekem bárki a szeretetről mer dumálni,agyonütöm.Ilyen fogalom nem létezik,s nem csak a fogalom,az érzés se!- írta,hogy ő akkor érez valami kis boldogságot,ha engem erősnek,bátornak lát egyensúlyban...s most nem ez van. (Visszaírtam,ajánlottam egy hipnózissal foglalkozó számomra már jó barátot,spirituális tanácsadót,menjen el hozzá.Engem már jól ismer,a gondokat,a belső,s a külső harcokat,s szívesen megpróbál segíteni,ha anya is elmegy hozzá...írtam neki,anyának erről,nyíltan,s már az ő dolga elmegy e ,ad e egy esélyt!)

A 24.e estét,10-től éjfélig a 2. felét itthon végigbőgtem,egyedül,majd napokra,hosszú napokra bezárkóztam.Napokig haza se mentem.25.-e,26.-a,27.-e fele mentem haza először,de akkor is félelemmel a szívemben.
Anyától..a vele való kommunikációtól.Mégis,ideje volt már 27.e-8.-a fele haza menni.

Megint a kutyós-egyedüllét,talán magány,de ez most önként vállalt volt.Bezártam.Védtem magam.Aztán engem többet nem bánt senki! Egyszerűen nem engedek be senkit és ennyi,slussz,s így nem bánt senki!!!!
Padlóra tett ez a pár nap.

28.-án viszont találkoztam egy kedves ismerőssel,próbáltam nyilogatni.Nem egyszerű.
Napok óta az egyetlen pozitív élményem,hogy 3 szót beszélgettem egy réges-rég nem látott kutyás ismerősömmel. 
Otthon csendes vagyok,amúgy is...kifele élni most félek,inkább magamra zárok minden ajtót.

Túl sok bántás ért!
Persze tudni kell megbocsátani s továbblépni.Nem egyszerű! Anyámmal kapcsolatosan már nem egy meditációt végigzokogtam.

Még mindig a reiki-sek tudnak legjobban megnyitni a szeretetre s az ölelésre,magára az érzésre!!!!
Nekik nagy köszönet és hála!
Nem lehet az ember azért zárt..mert...vállalni kell a nyíltság,a sérülés kockázatát...de amikor már a múltból annyi a sérülés,nagyon nehéz!!!! Folyamatos harc dúl bennem.Fény-Sötétség,Erő-Erőtlenség,Egyensúly-Egyensúlyvesztés,Hol-jobb-máskor-rosszabb..hangulati hintázás s ingadozás,mindig erősen próbálva a fény fele törni.
Jön egy új év!Talán jobb lesz! Bízok benne! Fogadkozni nem fogok,nem is szoktam...majd elválik,jön aminek jönnie kell,engedődik aminek engedődnie kell! :) s haladunk tovább....

....Hogyha elvisz az út, hogyha félsz hova fut, Te csak menj tovább, csak menj tovább!
Mindegy bárhova lépsz,soha vissza ne nézz,
csak menj tovább,csak menj tovább!
Ha az élet már mindent megtagad, Te légy csak mindig önmagad!
Mindegy bárhova lépsz, soha vissza ne nézz, Légy önmagad, mert csak így leszel szabad!.....

Két utazó

Nos,hát,gondolhatok akár az anyámmal való folyamatos harcaimra..önmagam belső harcaira..a két-fél a rossz és a jó örök és végtelen harcban áll......

Két szótlan árny,
Ki partra száll, jött
Hogy folytassa ősi harcát.
Mögöttük holt évmilliók, őrzik
Küzdelmük régi titkát.
Az egyik bajt hoz és pusztít,
A másik új reményt ad, meggyógyít.
Hol ember él, mindig s mindenütt
Így van ez, így!
Nyújtsd a kezed, félek, hogy két
Világ közt elveszítlek majd,
Úgy ölelj, hogy érezd, az álmod
Itt bent új virágot hajt!
Nyújtsd a kezed, félek, hogy két
Világ közt elveszítlek én,
Légy velem és érezd, egy pillanat
Most több az életnél!
Két utazó, rossz és a jó
Jár a végtelen évek útján.
Rég tudják ők, egyik sem győz,
Ám e harc örök végzetük már.
Az egyik háborúkat szít,
A másik elfeledtet minden kínt,
Míg ember él, mindig s mindenütt
Így lesz ez, így!
Nyújtsd a kezed, félek,hogy két
Világ közt elveszítlek majd
Úgy ölelj, hogy érezd, az álmod
Itt bent új virágot hajt!