Közben voltam reiki-n is.Merészkedtem elmenni. (igaz,ahhoz hogy bemenjek,nagy belső erőre volt szükségem,kinn ácsorogtam jó ideig) Az ölelésben már benn belső remegés fogott el.Karácsonykor,anyával történtek miatt lehet(ett) mindez így (s nem hibáztatni akarom a körülményeket,de valami kiváltja a dolgokat)..azóta,teljes zárlat van.Elme zár,szív zár,bizalomnak helló,puszi zéró,s magam se érzem magam jól..se szerethetőnek se semmi (depi nálam,depi anyánál,napok óta!)...Reiki-n is ajjajajajj volt.Nem lettem most jobban..de adott egy álmatlan éjszakát.
Hogy hogy zajlott a reiki most?..bennem,s a kezelő felén.....kemény s nagy belső munka,megélés mindkét félnek..
"soha nem hittem lesz még reiki-folyamat nehezebb mint az elején,az első egy két hónap,amikor még szoktam az érintést..hát ez most,sokkal sokkal nehezebb volt..az utolsó negyed órában sikerült..kicsit is ellazulnom.egy váll-pozíciónál...végre elértem hogy zéró gondolat,zéró félelem,zéró rossz érzés,éreztem a váltást,hogy no már jó lesz az utolsó 10perc kb..s végre megjelent bennem a bizalom...addig kavarogtam,hol nevetni akartam,hol sírni de nem hagytam egyiket se eluralkodni..féltem,nehezen bíztam,s furcsa volt a másik közelsége...esküszöm még az első egy hónapomnál is nehezebb volt ez az egy alkalom..tartózkodtam...az utolsó negyed órában sikerült sikeresen átadnom magam,bízni s az érintést fogadni,hála,a végére..utána pedig egész este nem aludtam..."...
zizzzzzzzzzzzzzzzz ment végig...nehezen nyugodtam le...másnap reggel pedig a gyógynövényes nyugtató-bogyóval kezdtem a napot...
Hogy a kezelő mit érzett?Nagy s kemény energiák mentek át rólam..a kezelő pasi leizzadt százon tőlem..
s én is átforrósodtam.....megbeszéltük utána...
No,a mese! (Az égig érő erdő,II. Kötet,Az ezüst tollpihe (Részlet)
.....Nem kellett azonban sokat várni és egy vörös bunda bukkant fel a veranda tövében.Mitta nem ijedt meg.Egy mozdulattal elrakta kezéből a vászonba csomagolt tollpihét,s teljes testtel az állat felé fordult.
-Ne félj tőlem!-suttogta Mitta s közben nagyon lassan a róka felé nyújtotta egyik kezét.
A rókán egy szikrányi jele sem látszott a félelemnek.Teljes magabiztossággal lépett ki a bokor mögül.Beleszagolt a levegőbe majd az asszony szemébe nézett és mozdulatlanul állt tovább.
-Ne félj! Nincs mitől félned!-Mitta érezte saját hangján,hogy magát nyugtatgatja s nem is a rókának szólnak mondatai.
A róka továbbra is az asszonyt figyelte és puha léptekkel elindult feléje.Mitta felegyenesedett ültében,s arcán a félelem apró jele futott végig.Eszébe jutottak Norden szavai,miszerint: az emberhez közelítő rókában sosem szabad megbízni.....
Ezt maga előtt tartva sem értette miért,de legbelül érezte,hogy semmi oka nincs a félelemre.Kissé meg is zavarta ez a kettősség.Nem tudta eldönteni,hogy a józan eszére hallgasson vagy a bensőjére,arra a megérzésre,ami szinte a zsigereiből indult el,s nyugtatta meg minden idegszálát: ez a róka jó barát.
A róka viselkedése is ezt látszott alátámasztani,bár Mittában még dúlt a harc a két fél között.Nem is tudta miért,de ahogy mélyen belenézett a róka szemébe,azt érezte,semmi baj nem lehet abból,ha közelebb engedi az állatot magához.Valami azt súgta neki,hogy inkább abból lehet baj,ha nem engedi közel.Győzni látszott az érzés az értelem felett,mert Mitta leguggolt a lépcső elé,s két karját széttárva várta a rókát.A vörös bundás óvatosan közeledett,de ahogy egyre közelebb ért,biztosan vetette magát bele Mitta ölelő karjaiba.
Az asszony úgy ölelte a rókát,mintha egy ölebet tartana a karjaiban.Simogatta fejét,hátát,s közben teljesen elfelejtkezett arról,miért is ült ott kinn a verandán.Nem érezte semminek a hiányát,teljesnek tűnt minden........
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése