Magány,magány,az van.De nagy.
4 fele hazamentem du. Ebédelni át anyáékhoz.Ott voltam egy pár órát.Apa marasztalt,maradjak ott,aludjak ott ma ha már újév éjszakája van,de nem.Minek?Miért?Ő rejtvényt fejt,öcsém tanul,anya ha kinn van engem nyúz a karácsonyi 24.-ei kiengesztelésével (erről később!),majd elmegy aludni.
Hát nem sok helyemet érzem a családban sem.Nem kötődök,se ide-se oda.Úgy érzem néha,nincs gyökér,talaj,alap,hogy bárhol bárkihez is kötődnék.Sokkal inkább érzem magam egyedül. (család,barátok..kicsit nehéz fogalmak,
Szóval,haza jöttem a kis kérómba.Megittam egy kis tojáslikőrt mert vágyott rá a fogam meg a lelkem.Egy ideig babrálgattam majd elkezdtem olvasni.Olvastam,a kutya mellettem.Nagyon félt a durrogástól.Ilyenkor mindig felengedem az ágyra.(kivételes nap a szilveszter meg amikor dörög az ég!) Jött,bújt ám hozzám hajjaj.Közben megittam egy jó nagy bögre forralt bort.
Eljött éjfél,én olvastam tovább,szinte észre se vettem úgy haladtunk át 2013-ba,se pezsgő,se emberek,se senki.Egyedül,magányosan,a kutyámmal.Úgy volt,éjfélre haza megyek,de nem tettem.Minek?Pezsgőzni,koccintani.Áh!!! Minek??? Az egység-tudat padlón van nálam..az összetartozás tudata.
Az utóbbi karácsony kicsit padlóra küldött. 24.-én egy icipici anya-lánya,mama-anya-én konflikt alakult.
Persze,igen,mi a 3 generáció anyai s női ágon.Blablabla,10perc múlva-ekkor anya anyukájánál voltunk,szentesti vacsi,beszélgetés-én a konyhában sírtam már,nagyon görcsösen.
Apa kijött.Ő próbál köztünk villámhárító lenni.Átölelt,de...kirobbantam a karjai közül.Görcsösen,agresszívan robbantam.
Pakoltunk,közben anya lelépett..azt hittük a kocsihoz ment le,de nem.Elindult gyalog haza mamától.Ez gyalog egy fél óra séta kb.Hívtuk telefonon aznap 24.e este,s nem vette fel. Picit volt csak oda mindenki,legfőképp én!És anya!!! ...mert mint később a lélekpillangós nyitásomra ahogy visszaírt,írta hogy szörnyű lelkiállapotba tud kerülni...s megbánt,gyakran pedig engem szeret a legjobban....-az én belső reakcióm erre mi? ha nekem bárki a szeretetről mer dumálni,agyonütöm.Ilyen fogalom nem létezik,s nem csak a fogalom,az érzés se!- írta,hogy ő akkor érez valami kis boldogságot,ha engem erősnek,bátornak lát egyensúlyban...s most nem ez van. (Visszaírtam,ajánlottam egy hipnózissal foglalkozó számomra már jó barátot,spirituális tanácsadót,menjen el hozzá.Engem már jól ismer,a gondokat,a belső,s a külső harcokat,s szívesen megpróbál segíteni,ha anya is elmegy hozzá...írtam neki,anyának erről,nyíltan,s már az ő dolga elmegy e ,ad e egy esélyt!)
A 24.e estét,10-től éjfélig a 2. felét itthon végigbőgtem,egyedül,majd napokra,hosszú napokra bezárkóztam.Napokig haza se mentem.25.-e,26.-a,27.-e fele mentem haza először,de akkor is félelemmel a szívemben.
Anyától..a vele való kommunikációtól.Mégis,ideje volt már 27.e-8.-a fele haza menni.
Megint a kutyós-egyedüllét,talán magány,de ez most önként vállalt volt.Bezártam.Védtem magam.Aztán engem többet nem bánt senki! Egyszerűen nem engedek be senkit és ennyi,slussz,s így nem bánt senki!!!!
Padlóra tett ez a pár nap.
28.-án viszont találkoztam egy kedves ismerőssel,próbáltam nyilogatni.Nem egyszerű.
Napok óta az egyetlen pozitív élményem,hogy 3 szót beszélgettem egy réges-rég nem látott kutyás ismerősömmel.
Otthon csendes vagyok,amúgy is...kifele élni most félek,inkább magamra zárok minden ajtót.
Túl sok bántás ért!
Persze tudni kell megbocsátani s továbblépni.Nem egyszerű! Anyámmal kapcsolatosan már nem egy meditációt végigzokogtam.
Még mindig a reiki-sek tudnak legjobban megnyitni a szeretetre s az ölelésre,magára az érzésre!!!!
Nekik nagy köszönet és hála!
Nem lehet az ember azért zárt..mert...vállalni kell a nyíltság,a sérülés kockázatát...de amikor már a múltból annyi a sérülés,nagyon nehéz!!!! Folyamatos harc dúl bennem.Fény-Sötétség,Erő-Erőtlenség,Egyensúly-Egyensúlyvesztés,Hol-jobb-máskor-rosszabb..hangulati hintázás s ingadozás,mindig erősen próbálva a fény fele törni.
Jön egy új év!Talán jobb lesz! Bízok benne! Fogadkozni nem fogok,nem is szoktam...majd elválik,jön aminek jönnie kell,engedődik aminek engedődnie kell! :) s haladunk tovább....
....Hogyha elvisz az út, hogyha félsz hova fut, Te csak menj tovább, csak menj tovább!
Mindegy bárhova lépsz,soha vissza ne nézz,
csak menj tovább,csak menj tovább!
Ha az élet már mindent megtagad, Te légy csak mindig önmagad!
Mindegy bárhova lépsz, soha vissza ne nézz, Légy önmagad, mert csak így leszel szabad!.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése