Fotós hajnali séta

Hajnal 4-kor felkeltett a telihold.
Az energiák nagyon játszanak velem..fú,nagyon érzem a változásokat most.
Hajnali 6-kor elindultam az akkor még üres utcákon...egy fényképezőgéppel és fotóztam...majd a Ligetben megláttam egy rakásban köveket... :)))) hát,aztán...alkottam...

és Végül de Nem utolsó sorban a kupac kő! :)))) Kicsit rendszerbe pakolva! :)))))

Reiki-táborban jártam (képes anyag)

Darabokra szedem szét.Egyben hosszú lenne.Írtam már róla email-ben is ide-oda,azokból dobok be nagyobb részeket..darabolom..amihez van kép,csatolom.

Jelenleg mi van?Szeretet van.Az van! Elengedés van!

A reikis tábor szuper volt.Jó kis önismereti hétvége,önmagam tapasztaltam egy közösségben,közösségi játékokban,séta,erdő,kinn messze a várostól..először,a bemutatkozó körnél mire rám került a sor,a csomó megnőtt a gyomromban majd lassan kilazult.Szeretet,szabadság és elfogadás.Önmagam figyelése,belső munka,ez ment.3 napig. Első este 1-2 pohár vörösbor,s elkezdtem nevetgélni.Kiültem,este 10-kor,néztem a Holdat,hagytam hogy a bor által megkólintott fejem tisztuljon.

Szombaton reiki; egész áldott nap.Ági feljebb léptette az Icát a III.A fokozatról,a tanári szintre,megtanította neki a Reiki I. avatást,majd kezdtük.Egyenként mentünk avatódni.A többi addig egy másik fa alatt reikizett.(mezítláb voltunk,nagy kert,földenergiák,kövek,mezítláb 3 napig) Dolgoztunk,párosan,volt kör-reiki-annyira jók ezek a kapcsolódások,amikor egy fekszik körötte két oldalt ülnek kezelik,valaki a fejénél,valaki a lábánál,aki a lábnál van,mögötte is ül valaki stb- így ültünk a fűben mezítláb s kezeltük egymást,órák teltek el csendben,szeretetben.Én is megtapasztaltam milyen amikor 5-en 6-an ülnek köröttem,ami azt jelenti 10-12 kéz van rajtam..Hihetetlen érzés.S ugyanúgy én is kezeltem.Épp valaki lefeküdt,hasra,hátra mindegy,gyűltünk oda köré reikizni.Ebben soha nem fáradsz el..feltölt és felemel.2 napig folyamatosan csináltuk. Akár adod,akár kapod,ad..Párban egy Braziliából származó lányt reikiztem,s ő engem..A Nati...őt már ismertem.Hihetetlen érdekes élmény egy fekete lánnyal megélni ezt.Ahogy kezeltem,beledőltem,pihenni a sűrű apró göndör fekete hajába,aminek még az illata is más mint a miénk;...

Totál Yin-Yang ahogy vele kinézek..a bőrszín miatt. Én őt ugyanígy elhelyezkedve kezeltem..de elkezdett fájni a dereka,felült..folytattuk úgy. :)

 

 Az email.ből folyt.köv.

Közben mentek az avatások.Úgy terveztem,jó lenne estefele menni,mert este érdekes élmény lehet.

Az Ica annyit mondott,vacsora után még 3 embert vár.(neki is hosszú,energiával,minden,végig gyakorolta,mindenkin) Esteledett,lecsendesedtünk,még mehetett 3 ember.Mentem.Elmondhatatlan élmény.Kinn természetben,madárcsicsergős közeg,a láb mezítláb a földön,az energia fentről fut át..fejtetőn indul..és...tudod,mindig más.Utána,az érzés,a hatás.

Ez most..tán mert nem Ági csinálta,hanem egy új "tanítvány",s minden embernek más az energiája..utána a következő történt: úgy indultam visszafele a ház fele mint aki részeg..jobbra dől,balra dől,a Zoli ott állt kinn a felesége Ágival,kérdem: ilyenkor mi van???:)

Annyit mondtam csak a kis társaságnak,hogy be vagyok szívva,s dőlt belőlem a röhögés megállíthatatlanul fél órán át,utána egy erős testi remegés fogott el majd leborultam a térdemre,s majdnem sírtam.

Hoztak nekem kis vörösbort,csokit,ezt-azt,s ők is nevetgéltek rajtam..kérdeztem Ágit,mikor múlik el mert már nem bírom.Hát asszondja,bírjad,majd elmúlik. :)) Biztonságos közeg volt. Mindenki reikis,sokunk már sok-sok éve.Tudjuk,mik zajlanak ilyenkor és hogyan.

Egy kívülálló tényleg azt mondaná,nagyon be voltam szívva.Egy reiki avatás tán hozhat így,egy másféle tudatállapotot,pár hosszabb percre.Aztán visszaáll minden,kitisztul az ember,a szívverése is visszaáll,a remegés is csillapszik.

 

Utána egy fának dőlve ültem,s néztem magam elé,este.Teljes elfogadás volt.S mivel vasárnap este volt telihold,vagy hogyan,a Hold is kezdett gömbölyödni.

 

Vega kaják,finik...és egy jó kis társaság...és sok-sok reiki.Mindig kis meditációkkal indítottuk a napot majd reikiztünk.Vasárnap,az Icának megmutatta Ági a II.es avatás folyamatát..elkezdte csinálni a Reiki II.es turnust.Reiki I. újra mindenkinek,voltak a Reiki II.esek,újra,meg a III.A-sok újra (ezek fokozatok,szintek)..a Reiki I.,II. együtt az már tényleg nagy energia,fájhat utána a fejed meg hasonlók,víz kell,sok-sok víz ivás.

Vasárnap 5-kor értem haza.Mentem a dobos társaságba rezegni tovább..végigölelgettem mindenkit.Hazafele úton jött egy ismerős masszőr csaj szembe,belesétáltam az ölelésbe. :))

 

Nyíltam,elneveztek "bátor lánynak". Tapasztaltam önmagam.S volt,egy valaki,egy Zsuzsa nevű csaj,fiatalos (elvileg nyugdíjas amúgy,meg nem mondanád róla) ,ezer éve reikis,hasonlóképp csendes,visszafogott és tele szeretettel,mint én.Beszélgettünk,ott feküdt mellettem,lassan tettem a kezem rá,reikiztem,ő mesélt.Fűben,pléden.Vele,vele már az elején rezgett köztünk valami,az őrangyalos játékban ő húzott,ő lett az őrangyalom,s azt mondta,tudta,érezte,hogy engem fog húzni. Vele aztán a végén egy olyan ölelés volt,a végére megérett,beleremegett köröttünk a levegő.Egy másik ölelésben,a másik,akit megöleltem,ott sírt. :) Sok minden felbomlott,alakult,változott,bennünk és köröttünk.

 

És a végére hagytam a legszebbet és a legtökéletesebbet! :)

 

Tökéletes formációban kapcsolódtunk össze.

Ági nézett minket: olyan jó nézni Titeket,hogy így reikiztek,s így szeretitek,mert én is úgy szeretem :) ...majd,lett egy ember-csere,s Ági feküdt be középre.Mi pedig köré gyűltünk.Ki mellette,ki a fejénél,ki a lábánál,s még a záró emberek mögé is beültek mások,s így reikiztük egymást.Percekig.Hosszan.Ebben igazából az idő megszűnik.

Hihetetlen mekkora egység volt köztünk.

A tökéletesség megtestesítője.S nem csak külső formára,hanem érzésre,megélni is fantasztikus egy ilyen kör-reikit.

Nagy térben,kinn fák alatt természetben,bárhogyan kialakulhat reikisekből egy ilyen formáció.

 

Ági befeküdt,kétoldalról kezelték a gerincét ujjakkal,valaki a fejénél,én a lábától indítottam,mögöttem is ültek,s így,egymás mögött,egymáson a kezek,reikiztünk. 3 nap,töményen..s már ott a végén én magam is befeküdtem majd tettem a kezem az Andi lábára,ő a fejemet meg a karomat simogatta..az egész,ilyen tökjó volt,bizalommal telt kapcsolódás volt.A reikihez csak a kezünk kell,s így spontán..utána hazaértem,spontán mozdult a kezem mindenki felé.

 

 

Majd a végéről...a zárókör,még rajtam a lila fonal,amivel kialakult egy szeretet-hálózat..hogy mindenki mindenkivel..össze vagyunk kapcsolódva,s ez hihetetlen erőt ad,s ad egy olyan érzést,hogy sose vagy egyedül.

 

 További képek:

Engedj el,képzelt világ..

 ...........
Ehhez már sok hozzáfűznivaló nincs!

Reményik mai II. : Végrendelet

Fáradtságom adom az esti árnynak,
Színeimet vissza a szivárványnak.

Megnyugvásom a tiszta, csöndes égnek,
Mosolygásom az őszi verőfénynek.

Sok sötét titkom rábízom a szélre,
Semmit se várva és semmit se kérve.

Kik üldöztek át tüskén, vad bozóton:
Kétségeim az örvényekbe szórom.

A holtom után ne keressetek,
Leszek sehol - és mindenütt leszek.

Reményik I. Játék a határon

Pictura-föld és Poézis között
Egy határkő meredt.
Te arra jöttél s azt kérdezted tőlem:
Lehet-e odébb tolni a követ
Pictura-földről Poézis felé?

Aztán én járultam színed elé
És kérve-kértelek:
Testvér - engedd egy kicsit odébb tolni
Pictura felé a határkövet.
Pictura földje nevezetes ország.

Csak játszottunk az odaplántált jellel.
És néha azt hittük, hogy határt sértünk.
S egyszer csak úgy éreztük: nincs határ -
Mert végtelenbe értünk.

MENJ TOVÁBB!

Hogyha elvisz az út,
hogyha félsz hova fut,
Te csak menj tovább,
csak menj tovább!
Mindegy bárhova lépsz,
soha vissza ne nézz,
csak menj tovább,
csak menj tovább!
Ha az élet már
mindent megtagad,
Te légy csak mindig önmagad!
Mindegy bárhova lépsz,
soha vissza ne nézz,
Légy önmagad,
mert csak így leszel szabad!


Nézd, ahogy a felhők közt sólyom száll;
úgy repít a szél míg az álmod vár.
Nézd, ahogy a felhők közt sólyom száll;
úgy szabad a szíved ha
jó úton jár.

Hogyha már sose kérsz,
talán adni is félsz,
csak menj tovább,
csak menj tovább!
Hogyha volna egy szó,
amit hallani jó,
csak menj tovább,
csak menj tovább!
Ha az élet már
mindent megtagad,
Te légy csak mindig önmagad!
Mindegy bárhova lépsz,
soha vissza ne nézz,
Légy önmagad,
mert csak így leszel szabad!

Irreális félelmek csapdájában

Azt hiszem,a mai napomat felajánlhattam az ördögnek.Kb így értékelném.
Hihetetlen mennyiféle irreális félelem,szorongás s aggodalom kerítheti körbe az embert.Mindez pedig önmagad börtönébe zár,ahonnan egyes egyedül te tudsz kijutni.

Kilépni az ajtón,merni,váltani pár szót valakivel,vagy megsimogatni egy nyűgös picilányt a lépcsőházban s máris váltasz a szeretetbe. Mennyivel jobb is az,ha a szeretet kerít körbe egy lágy öleléssel.Nem is feltétlen fizikai ölelés,csak a lelked ölelje egy érzés körbe,ami jól esik és megsimogat.

A szív mélye szeret,az elme fél,szorong sokszor teljesen megfoghatatlan dolgoktól.
Sokszor szinte képtelenek vagyunk beszélni.Úgy érezzük,bármit is mondunk,nem szeretnénk,hogy rosszul süljön el..ahogy beszélünk,kifejeződünk,kifejeződik saját énünk,erőnk és gyengeségünk,azok,akik valójában vagyunk.
Hangunkban,ugyanúgy mint a szemünkben ezerféle érzés,hangulat,legbelsőbb rezgés és félelem tükröződik.
Akiket ismerünk és szeretünk,akikhez közel érezzük magunkat,ott már a másik hangjából és tekintetéből tudjuk,mi a helyzet ott benn a szívben,a gyomorban,a testben,a sejtek közötti apró remegésekben.
No,de mi történik,ha telefonon beszélünk...a beszéd,a hang és a hallgatás is árulkodó.A jó ráérző ember sok mindent leszűrhet az apró jelekből.

Utoljára,pár napja mikor a Közgázt hívtam a bérletpénzek,utazás visszatérítések miatt,laza másfél két órát szemeztem a telefonnal.Beütöttem a számot,de nem mertem hívni.Ezer más dolgot csináltam..s közben megkérdeztem: mitől félsz??
Végül sikeredett hívni,de nagyon össznyevissznya zavarosan beszéltem.Közben az járt a fejemben,ezzel milyen képet adok magamról mégis,s így még rosszabbul éreztem magam.
Sokszor szóban még megfogalmazni is nehéz,tisztán mit is akarok.Főleg olyankor,amikor hosszasan ördöggel táncot járó félelmek előzik meg a cselekvést.

A telefon pedig egy olyan dolog,hogy amikor valami nem stimmel ott mélyen bennem,nagyokat hallgatok.(az én kezdeményezőkészségem,ha gondolnék is egyet,képtelen vagyok hívni a másikat,néha visszahívni is,zéróra tudok lecsúszni) Nem mert nem lenne,nem tudnék miről..vagy megnyilvánulni,véleményben a másik fele,egyszerűen a hangképző szerveim besztrájkolnak,leblokkolnak és akkor se ki-se be se hang,se szó,még kevésbé mondat.Az önkifejezésre rázárom a kaput. Ilyenkor kis idő,míg képekben,írásban,így vagy úgy képes vagyok...kiadni magamból,ami bennem rejlik.
Talán ez mind összefügg azzal,hogy nehéz társaságban is,emberek között lennem,illeszkedni s gátlásosságot leküzdve tudni biztosan,nem lehet baj.A napokban olvastam egy cikket a szociális szorongásról,hát az kicsit mellbe vágott.
Néha eljutok,ma is addig jutottam,hogy félek kimozdulni; az ember valahogy a világba fél kimenni..néha még a bolt is frusztrál,de az a határ.Meg futás,max este,de hogy messzebbre,programra,főleg sok-sok idegen ember közé..legfőképp egyedül,úgy,hogy összefuthatok ismerősökkel,láthatok másokat s ők is engem,képtelen vagyok.Itt a nyár,a programok,ez-az lassan lenne...és lebénítanak az érzéseim.Talán az önbecsülés a gond,önmagam elfogadásában levő zavarok s másokkal való...összeméregetések.Nem mintha nem lennék jó és szerethető,így ahogy vagyok,ebben a testben,ezzel a lélekkel.Ez szörnyű nehéz kinn.
Ilyesmi sokszor a gyomor,sok kis gubanccal: Ez,ha olyan a közeg,befogadó,elfogadó,ahol bele tudok mosódni az emberek közé,akkor hamar kiold,ki tudom oldani lassan,de ez idő. Főleg ezoterikus,spirituális körökben könnyebben megy,mert ott nagyobb az elfogadás és a megértés önmagammal s a gondokkal szemben is.Bennem is nagyobb a megértés önmagam iránt.
Egy átlag közösségben gyakran frusztrálódok,siettetném magam,s ez még jobban megzavar,bekavar.

Egyszerűen,amikor nem vagyunk jól,sokszor leblokkolunk.Nem tudunk beszélni.Szorongunk;tán magunk miatt,tán nehéz magunkat adni,félünk magunkat megmutatni,lehet,akkor is,amikor tudjuk bízhatunk és szeretet van..félünk...a kapcsolattól,a kapcsolatban való önmagunktól,önmagunk olyan árnyékaitól,amiket ha a másik megismer,tán már nem lesz minden ugyanaz.
Félünk teljesen megnyílni.Félünk a veszteségtől..tán a csalódástól; de ha nem nyílunk,a pozitív irányokra sincs lehetőség..így mernünk kell kockáztatni.

Amikor pedig elfogják az embert az érzések,úgy kel,hogy valami nem stimmel..bömböl a zene,megy a takarítás,ordítjuk a zenét,közben néha értelmében,erejében és hangulatában egy-egy dal mintha próbálkozna megnyitni s könnyeket csalni a szemünkbe...majd hirtelen megszólal a telefon benne egy kedves hanggal és hirtelen leblokkolunk.Hirtelen nem tudunk mit kezdeni a szeretettel és a kedvességgel.
Hiszen már annyira benne voltunk/vagyunk az egyedül-tudatban,hogy furcsa az egész...olyan,mintha az ember elfogadná a magányt,hogy ez teljesen okés,ez van,együtt lehet vele élni.
Egy ismerős barát szerint a "jobb egyedül,mert így nem bánthatsz mást" az ego dumája,s közben megpusztulsz érte,hogy ne legyél magányos.No,jött egy hihetetlen belső tagadás: hogy igenis,elfogadható ez,teljesen oké ez így,ez van.Megszokod.
Megszokod?Megszokható ez?Vagy csak az ember kapukat zárogat meg nyitogat meg fél meg bátorkodik meg hasonlók?Valahogy így,sok apró kérdés zajlik az emberben.
Nem lehet,hogy ez a belső tagadás annak  a jele,hogy az illető beletrafált? :) Megpusztulok..nem a magány miatt,hanem csak egy olyan odaadó ölelésért..egy olyanra gondolok,ahol merem magam bizalommal,szeretetben adni.

Ilyen napokon,amikor nem beszélsz/getsz,csak zenét bömböltetsz,várod  a könnyeket,azt ha nem jönnek,nekiállsz olvasni,futni,aludni bármit,amikor a hangképzés leblokkol és csak az írott nyelv marad...de hogy bővítsem,személyesebben félsz írni mert...aztán meg félsz az üzenetektől,félsz valahogy az emberekkel való kapcsolódásoktól,a reakcióktól,félsz mindentől,szorongsz,sokszor azt se tudni pontosan mi is van..marad a blog,személytelenül személyes és jó barát.

Ilyenkor jön be a jól ismert szerelmem-kép:

A költő (Szikszai Ilka)

Valamit el szeretnél mondani,
Kevés a szó, mivel tudod közölni.
Csak írod magadból kifele,
Érzelmek: ez mesterséged címere.
Próbálod átadni mindazt, mi benned él,
Gondolatok születnek, ez több az ihletnél.
Megszállottként igéz téged saját bűvköröd,
Nem tudsz szabadulni, ez csak a te börtönöd!
Látomások fura csatája dúl lelkedben,
De fel van oldódva minden az időben.
Neked nem számít, reggel, vagy éjjel van-e,
Tolladért nyúlsz, ez szíved fegyvere.
Örömmel végzed, mert asztrálsíkod
mélyen gyökerezik,
Alkotás közben nem gondolsz rá;
Ezt majd értékelik?
Önátadással, nyíltan állsz, pőrén:
Csupasz lelked adod ujjad bőrén.

A végére pedig pár zene a mai napból:

és végül a legerősebb,a "Könny-Csalogató":

A Reiki...

KÖZVETLEN TELEFONKAPCSOLAT ISTENHEZ! :)))) (egy társunk megfogalmazása) vélemények között olvastam és megtetszett.

Nálam a következő a kép és a hasonlat: ahogy a fa gyökereivel felszívja az éltető vizet a talajból,úgy szívja magába az energiát a szervezet,a lélek. Ahogy a növény vízből él,a szervezetnek,a test és lélek egymással való harmónikus működéséhez jól működő csakrák és energiaszint,energiarendszer kell. Élet!  Egyszer megjelent közben egy fa és a gyökérzet.
Elnehezülsz.A kezedet nehéz mozdítani.Belenehezedsz az ágyba,az pedig megtart.
Olyan,mintha a kezeid gyökeret eresztenének a testedbe egy-egy pozíciónál.Belül minden hullámzik,minden kis sejt él és vad körtáncot jár.

5-re megyek megint.Megyek is lassan..Nyitott nap.Kezelünk.:))
Mostanában napi szinten csinálom itthon...és érzem.Nagyon nagyon megy és működik!!!

Családállítós nap volt

.....mivel hát...anyámmal megint élet volt.....Mielőtt lementek a telekre,még leüvöltötte az agyam.
Épp Mencshelyre akartam lemenni egy jó -amúgy reikis-ismerőshöz.Ezt vigyek-azt vigyek...Hát,végül nem mentem...

Otthon-ő üvöltött,én hallgattam...ott hagytam.Menjen amerre akar. Vettem egy újságot,egy sört és beletemetkeztem a betűkbe,a sorokba.Itthon,magányosan.
Jól elnyomtam az érzéseim.Azt hittem,majd az olvasással eltakarom,elbújtatom.

Egy-egy sms-váltás köllött kis szeretet meg átjövő energia (reiki),és végül felbomlottam és záporoztak a könnyeim.
Közben kinn is vihar kavarodott; vagyis,nem nagy csak olyan csendesen esős,szemerkélős,pár dörgés majd elállt.
Kinn is és bennem is békesség lett,újra.Rájöttem,hogy az eső is,a legnagyobb viharok is elfogadhatók és szerethetők.

Anyáék lementek a telekre.Eltávolodtunk/dtam.Nem is baj.Öcsém is szanaszét...alig ..este egy-egy telefon..ez a "mizújs?semmi." s ennyi kb a kommunikáció.
Nem is baj,jobb így,egyedül.

Másnap,anyáék telken,kutyót hagytam öcsémre..bár fene tudja,kaja ügy,meg ilyenek-öcsém se megbízható,baszik oda mindenre az is,csak a gépnél ül....no,de én is meg vagyok indulva.Ide menni-oda,ahol biztonság van.Egy-egy közeg,csoport.
Így kerültem,most már másodszorra,egy más emberekből összejött,más összetételű családállítós csoportba.

Nagyon jó.Csoportban,emberekkel szerintem más mint egyénileg színes lapokkal. Csoportban valódi emberi kontaktok vannak,tekintetek,arcok,érzések.(ha 2-3 ember elmegy,akkor is maradunk,max ha még kell "valaki" az színes lap lesz) Hihetetlen,hogy a csoport,a szerepek (vannak nehezebbek és könnyedebbek mint pl az Öröm vagy az Élet szerepe),a kapcsolódások,az ölelések,az érzelmek...az,hogy egymás energiatereibe bújunk..szuper.Ment reggel 10-től du. 5-ig,6-ig.Több állítás volt.A végére bevállaltam..hagyom,hagy pörögjön..3-4 hétig,csend és hullaszag,nem szabad róla beszélni.Ott,benn,érlelődjön...ha mesélnék,szétforgácsolódna az energia.

Ahogy végeztünk...ott,bérelt terem,szőnyegen,mezítláb voltunk,mozogtunk sokat,erős volt...majd megdöglöttünk,olyan meleg volt.De tán csak benn...mikor végeztünk,kinn elkezdett kicsit mintha csöpögött volna az eső,kis szél,kész megváltás.
Egész nap...egész nap a családállítás,több állítás,szerepek,detto mint a reiki-avatás napja.A végére csak bedöglesz az ágyba.

Viszont; még este későn jött egy email hogy van még 3 hely a reikis táborba.Hát gyorsan döntöttem...hogy megyek.Vagyis,annyira nem gyorsan,mert tettem-vettem,halogattam,elnyomtam,zuhanyoztam,hogy a pulzusom visszaálljon normálba majd írtam..és,ahogy írtam,kavart az agyam,az érzéseim hullámokban törtek ki rajtam,de a reikiben óriási bizalom van...a csoport-erő pedig megtart (ezt a családállításos napokból érzem)....

Amúgy,ahogy odaértem családállításra,s megöleltem a Timit..rögtön,szinte remegtem...a végére olyan,nagyon kis békés,nyugodt állapotba kerültem,ahogy mindenki,s mozogtak bennem a nap megélései.......

Egy fantasztikus este

Hát nos....ma...érdekes dolgok történtek.Inkább du. De mivel volt mit várni,de. se depiztem.Kiskutyával séta,zene,a lépcsőház felmosása,pakolás stb,reikiztem is,itthon is,előmelegítettem a terepet,a kezem,töltődtem......és mindez az energiatöltet továbblendített.

Elmentem reikire du..
Egy 21 éve reikis pasit kezeltem.Nagy kihívás volt kis kezdő zöldfülű létemnek. :))
Ott 21 év megelőző tapasztalás,sokszor reiki 1.,2. ismétlések egyben.Itt is van már sok tapasztalás,gyűlik,de hát,hol vagyok én....

Lazultunk,tettem szépen a kezem....ahova jött,csendesedtünk.Most már magabiztosan kezelem a reikit. Nagyon komolyan éreztük az energialöketet.

A végén a következő hangzott el:
'Jó ez.Jó forró volt.Forró kéz.Majdnem bealudtam.Jaaa,és megfordult a fejemben,hogy majd visszakanyarodsz,s visszateszed a kezed a szívcsakrára.'- megjegyzem,ahogy ez megfordult kezeltem fejében a kezem onnan ahol volt,totál máshol,fordult s ösztönösen tevődött a szívhez.Ez az az eset,amikor kezelünk mást,s a Felsőbb Erő irányítja a kezünket,az érzés. (ez önkezelésben nincs! teljesen más egy önkezelés,s más,mikor mást kezelünk,más folyamat,más jön,mindig; de ugyanúgy,a kezünk kell,mindig; csak épp idővel néha érzel olyat,hogy nem te irányítasz :) )

Összeadódott az energia,ahogy kezeltem még a Nap is besütött.Állati meleg volt!!!!

Utána elsétáltunk,majd vissza,mamához,anya anyukájához felugrottam,mizújs,meg egy telefon erejéig,majd még átmentem a Spar-ba inni venni (energia-adás-kapás után alap,s nem volt elég vizem!)..a fagyi darabokra tört,s a papírból darabokban nyaltam ki...majd sétáltam,visszafele.

Az Ildihez készültem még fel ekkor...

De útközben megállítottak.Egy ismerős,a csakrás tanfolyamról.Sétáltunk.Csatlakozott.
Lent volt sétálni; meglátott engem..
felhívott.Megmutatta az üvegalkotásait,a festményeit majd elkezdtünk beszélgetni.Mesélt..sok-sok mindent.Sokáig...csak beszélgettünk,ismerkedtünk,egyfajta szeretet-áramlás volt ebben az egészben...majd ahogy elbúcsúztunk,egy nagy ölelésben találkoztunk.Ekkor már fél10 volt.
Ildi már várt..ő is...megakadtam...azt hiszem,olyan meghallgatós este volt ez.

Majd még felmentem Ildihez.No ő is elmesélte az Otthon zűrjeit....hogy a gyerekek drogoznak,öngyilkosok akarnak lenni,mennyire fogadják ott jól a természetgyógyászatot,a kinezt.,hogy azt mondják,ott dolgozó ig.helyettes...hogy,ezeket a gyerekeket nem lehet szeretni.Nem is kell.(mert nem a tied)

(az én anyám mindig asszondta: a pedagógia legfontosabbja: szeresd a gyereket! ez mind jó és szép,gyakran éreztem azt,hogy bebukott,mert van kit nem tudok szeretni,képtelen vagyok; s van,akit különösen nagyon :)

Nagyon-nagyon durva dolgokat mesélt Ildi.No,egy ilyen gyerekotthon is nehéz melóterep,lelkileg.Főleg,hogy esetleg megismered a gyerekek (tizenéves,lázadók) múltját,lelki motiválásait,zavarait,tán próbálsz is segíteni,megszereted őket..Nehéz elviselni lelkileg szerintem,amikor egy fiút javítóintézetbe tesznek mert lopott.S neked kell végigülni a rendőrséget meg a bíróságot.Nagyon durva...Nehéz lehet nagyon.

Meg amikor egy másik srác felhívja anyukát,béküljenek ki,anyuka asszondja,neki aztán ő nem kell.
Persze,hogy a kölyök az útra akar kifeküdni s meghalni.Depressziós,dühös,vagdoss-csapkod össze-vissza,nem alszik..egyszerre 6 kávét iszik...máskor meg beszed 8 antidepresszánst,hogy majd ő meghal...

Egy másik meg,már nem tudom melyik melyik annyi kölyökről hallottam..16évesen,egy 36 éves nővel él kapcsolatban,s 16 évesen akar családfő lenni. Tán épp az említett,aki anyukának nem kell.Hát máshol keres pótlékot.

Nagyon kemény,ami ebben a világban zajlik...sok elzüllött gyerek. :(( S nem saját hibájukból.A körülményeik áldozatai.
Volt egy cigánylányom,simán fújtogatta a másik kis cigánykölköt,órán élesben (én meg persze,fiatalon teljesen le tudok még blokkolni az ilyen kemény szituktól)...no,de tudom azt is,hogy a bátyja börtönben.
Van gyerek,kivel nagyszülő szenved mert a szülők lemondtak a vele való kínlódásról,nem bírtak vele,lepasszolták nagyszülőnek...
meg olyan,akinek olyan a gyámja,aki épp börtönben van. (no,itt akad ki az ember!)
Annyit próbáltam megtanulni,hogy bár a körülményekre ne fogja az ember azt,hogy kattant,de ha a pedagógus ismeri a hátteret,hogy ki honnan jön s mikkel küzd,könnyebben átlendül,megértőbb,toleránsabb lesz a zizi napokon..Pedig,nagyon nem egyszerű velük.Van sok zizis nap egy iskolában.

Ha épp reikizések lennének itt az Otthonban,még ez is lehet....persze a munkatársaknak,vezetőknek valami mese habbal beadva,mert nem feltétlen fogadják jól ezeket a dolgokat.

A reiki,mindig,mindenkinek ott segít,ahol szüksége van rá,annyira egyéni.Annyira szeretem én is már!!!!

No,zuhany,hajmosás,beesés az ágyba.Hajnali sok óra van!!!!!Alapban negyed 1kor értem haza.

Itt a nyár: kavargok,újra

Az utóbbi napokban nagyon nem vagyok jól.
A reiki,folyamatosan falakat döntöget.Fizikailag érezhető!Végig remeg-hullámzik a testem bent a gyomortól a szíven át haladva lefele.Minden kis sejtem őrült táncban. S még az önkezelés után is 20percig dobog a szívem mint a bolondgomba.
Ez a reiki dolga; kioldja a blokkokat,lebontja a falakat.
Ez viszont egy nagyon lassú folyamat. Nálam lassú...Nehéz elengednem magam,kinn a világban...egy nagy 0-nak érzem magam,s félek emberek közé menni.Félek nyitódni...sokszor érzem azt,nincs is nagyon merre.A gátlások és az összes többi....ezer dolog akadályoz.Nincs iskola,se munka se semmi,most kéne pihenni,lazulni,de ez állati nehéz.Inkább mennék dolgozni a sok kölyök okozta problémák közé,de az menekülés lenne,önmagamtól.

Kezdődik ott az élet,amikor érdekelne mi van a másikkal,lépnék a telefon felé,de még lépni sem tudok....s még beszélni se kell telefonon,egyszerűen már sms-t írni is félek.Megteszek valamit,írok egy email-t,sms-t bármi,s félek....félek,mi lesz a következménye...s hogy tényleg.....jobb a világnak nélkülem!!!!!!

Van egy jó érzelmi-szemléltető ábrám:

Nyár,rám szakadt a szünidő.Tele vagyok félelemmel.Az elme túlharsogja a szív szavát.Nehéz.
Nehéz kimozdulni.Rosszul érzem magam emberek között.Bezárkózok.A reiki,minden egyes alkalommal bont..vagy leginkább a BIZTONSÁG érzetét hozza.Ez is elég,s jó érzés,kicsit ebben a csendben lenni. Itt vagy,a kezedből árad...és ez megnyugtató.Vagy épp heves légzésrohamok jönnek rám,s visszanyugszok.Mindig más,minden alkalom más.

Néha-néha amikor lehetőségem van menni,olyan helyre,ahol "BIZTONSÁG" van,mert éppenséggel ez a kulcsszó,akkor megyek.Ez ritka.Csak spirituális közegeket érint.Akinek gondjai vannak,gyakran fordul ide-oda,ahol biztonság van,szeretet,elfogadás.Ha nem is sikerül ott se ellazulni elsőre,de a magam felé tanúsított megértés nagyobb s könnyebben kioldódik.

A napokban voltunk lenn a völgyben dobolni.Kifeküdtem egy plédre,sütött a nap,fújt a szél,mellettem játszott a Judit (sámándob!) (amikor tudtam egy tojás-csörgővel csatlakoztam,de nem is ez,hanem a dob hangja a lényeg!) és a széllel a dob rezgései messze vitték a félelmeim.Felpörgetett majd visszacsillapított,végül teljes csend és béke uralkodott.
Ilyen dobról beszélek. Kiültünk,kifeküdtünk két fa közé,pontosabban korona fa közé.Megtanultam,mi is az a korona fa,s hogy ott a vastag ágak,amolyan melléktörzsek közepére beállva benyúlva nagy energiák érezhetők.Ellazultam,az elme lecsendesedett,jó volt.

Másnapra újra pörögtem,féltem.Bementem a városba.Posta-rendezés.Bérletet küldtem el,a júniusit be a suliba,számlákat adtam fel,majd..felmentem egy netkávézóba,süti,kis innivaló,de ott is a gép.Zavaros lett volna tök egyedül leülni egy sütivel.Az ember hova menekül,a géphez vagy egy könyvhöz.

Jelenleg Marlo Morgan Vidd hírét az Örökkévalónak a soros; A Vidd hírét az Igazaknak az annyira....imádtam.Jöhet Ausztrália,törzsi népek,ősi kultúrák-nyugati világ,kereszténység stb,ellentétek 2. fejezet.

Visszatérve,az emberek barátokkal,családdal mennek ilyenkor jobbra-balra,én teljesen egyedül vagyok.

Öcsémmel semmi kapcsolatom.Szólok hozzá,semmi.Iszonyatosan nagyok a családban a kommunikációs blokkok szerintem. Anya,apa mindenki szanaszét.A maga útján.Összetartást nem érzek,egyáltalán.

Tegnap este,10 fele anyával volt egy érdekes kis telefonbeszélgetés:
Aludtál?-Nem. A hangod...Allergia?Nátha? -Nem. De ugye nem vagy beteg? - Nem.
Mondom én,hogy ezer rajtam a zárt kapu és a fal.
Itt-ott egyes közegekben kibomlik,egy ölelés stb és tudatosul,hogy nem kell félni...majd sokszor újraindul.
A sok egyedüllét,a magány teszi mindezt.

Egy ismerősömnek (reikis) van egy kis verse.Átalakítottam.Elgondolkoztam rajta.

Lennék
Lennék egy dalban szünetjel
tá-titi-tá szün
mellettem pihenj el. :))

Nem nagy vers,így könnyen....megragadó,s tudja az ember.

Elgondolkoztam.Egy dalhoz sok minden kell: szöveg,dallam,s mindez kottába írva,s maga a kotta is sok mindent tartalmaz.

Lennék...
Lennék egy dalban...
szünetjel...félhang?módosított hang? (leginkább leszállított,'bé-s' hang) Semmiképp se lennék egész hang!
Lennék a vonalköz,melyek közé néha odatéved egy-egy hang..vagy...egyszerűen .... ki vagyok én a kottában???
Egyszerűen csak a vonal,ami a végtelenbe tart.....közöm nincs a zenéhez.Se a világhoz.
Szétfeszít a végtelenbe tartó vonalak csendje..néha üvölteni tudnék...
Talán,egyszerűen csak egy hang lennék a semmiből..szél zúgása,tenger morajlása,egy hangjegy a csendben..
Megszorult,megakadt bennem,minden....