Magashegyi Underground: Árnyékok

Hát elszöktem az aszfaltromok alól Mert hallottam az erdő zúgását

Te úgy jöttél, mint víz elé sziklafal Az örvénylő idő kővé vált....

Úgy volt, hogy egyszer majd látom Az árnyékom úgy lép elém
Hogy ott áll színes ruhában Hogy én ő vagyok ő meg én
Úgy volt, hogy egyszer még látlak Árnyék vagy úgy lépsz elém
Nézed csak színes ruhában Hogyan leszek az árnyékod én .............

Az Élet összemosódó színekben

Egy kép,egy szín,egy illat,egy érintés,egy vers és máris élsz.Élsz.Színekben,érzésekben élsz.A hajnali napfelkelte aranyos sugaraiban,a játszótér mögötti korona-fa energiáiban,a rét zöldjében,az ég kékjében,a virágok ezerféle színében,a felhők puhaságában,a másik kezének finom érintésében,ölelésében,a levendula,a tusfürdő illatának simításában..színekben,illatokban,képekben,érzetekben.
Jó élni.Jó megélni a pillanatot,a percet..néha egyszerűen csak magaddal,egy füzettel,tollal vagy a klaviatúra hullámzásával.Jó,jó együtt élni a színekkel,a tapintásokkal,az illatokkal,a minket körülvevő hangokkal,a fényekkel és az árnyékokkal,szeretettel és félelemmel.Jó együtt élni,képekkel,szimbólumokkal,szavakkal.

Van viszont olyan,hogy a színek mintha egy mosógép keverné-keverné folyamatosan,vagy eső áztatná,összemosódnak.Kevert,zavaros színkavalkáddá,színtömeggé állnak össze.Az élet,a minket körülvevő hangok,belső és külső hangok a tisztából hirtelen disszonánsá válnak,s minden zavaros lesz.

Ennek ellenére úgy gondolom,még mindig jobb a színes disszonancia mint a szürke szabályosság.
Máskor minden a fekete-fehér-szürke árnyalataiban leng,a "belső" képek kinn száradnak a napon,mely fakó szürkévé szárítja őket.Minden kép története,Mindenki kép-története más és más.Ahogy minden élet más,minden kép-történet más.
Ahogy mindenki mást lát egy képben,máshogy értelmezi,érzi,máshogy fogja fel,úgy az élet is más és más.
Mindenkinek más a szürke,a szürke szabályos,más a színes szabályosan vidám és más a színesen zavaros.

De még mindig sokkal jobb a színes zavarosság,az eső áztatta festékek összemosódása mint a szürkeség..a hangtalanság.A hangtalan az hangtalan,a feketéből csak szürke lehet,viszont a disszonáns addig munkálható és tisztítható míg gyönyörű szép tiszta hangok,színek nem válnak belőle.
Az ÉLET tiszta hangja,az élet színessége,a Napkorong sárgája,az ég kékje,a felhők fehér huppanó puhasága,a rétek zöldje és a virágok ezernyi színe,az eső illata és az esőcseppek átlátszó mivolta.Az élet apró csodái.

Ilyenkor egyszerűen csak ledőlsz a finom puha fűre és éled a Színességet,éled a színeket,a hangokat,az illatokat,a látványt,a mesét,az álmodást.
Mert álmodni jó.
Csak néha a fekete-fehér-szürke elmosódások,a szomorú hangtalanság sötét függönyt borít szemünk elé.

Színek váltakozása: a két én összecsap

Gondolatok jönnek-mennek,hangulatok jönnek-mennek,könnyek jönnek és természetesen mennek.Folyamatos a változás,napról napra,óráról órára,percről percre,újra és újra...mozdulnak a dolgok bent és kint.
Ha az ember színekben él,néha olyan..szürke minden.A fekete-fehér árnyalatok vannak a főszerepben.Mintha az eső átmosta volna őket és keletkezett volna egy halvány-fehéres-koszos szürkésség.
Ilyenkor azt érezzük,a kreativitás,az álmodó részünk,tehetségünk haldoklik.Ilyenkor valóban haldoklik.Mintha nem lenne több vágy és álom,mintha megszűntek volna a mesék és a szép-izgalmas-örömteli-boldog-félelmektől mentes álmodás,az új dolgok szépsége és öröme.Vannak időszakok,hosszabbak,rövidebbek,hosszú órák,napok,hetek,hónapok,amikor valóban megszűnik.
Ilyenkor meghal egy énünk.
Úgy hiszem,tudni kell elválasztani magunkban a két ént.Van a kötelesség és van a kreatív-örömteli álmodás (mert ez a kettő nem feltétlen egy és ugyanaz) ,egy kép,egy szín,egy vers,egy illat,egy növény,egy érzés,egy bármi ami bemozgat,mozgat,érzel és végre...végre megjelennek a színek! Megjelenik a szívben a napsütés,megjelenik a Fény,a rózsaszín,a lila,a kék,a piros és a narancssárga és újra élsz!!! Mert azt hiszem,ilyenkor élsz igazán! Amikor ez mind él.Hát éljen! Tudd elválasztani ezt a két éned.Van ez,vagyok itt,vagyok ilyen hangulatban,vagyok fáradt és passzív/és persze van emez,a kreatív,a színes,az örömteli és a teleszeretettel én..és ha "ez" van,akkor tudd,hogy van "emez" is,s elő fog bukkanni..mert ott van,mert "Ő" is Benned él.

Ha pedig időre-hosszára meghal,ha időre hosszára eláraszt a mindennapok fáradtsága,kötelessége és szürkesége,a fekete-fehér kép-történetek,könnyek sora....amikor minden alkotásod,fekete-fehér-szürke árnyalatú "szomorú" grafitrajz lenne,tudd,ott a szíved mélyén biztosan tudd,hogy a színek ott rejlenek nagyon mélyen Benned.
Az erő,a kreativitás,a felkelő Nap narancsa,a tulipán élénk pirosa,a felhők és az ég kékje,a virágok lilája.
Ott van Benned,ott rejlik a színes temperák egész kavalkádja,a festékek színes rétje.
Fess hát; kékre az eget,kreatívra az elmét,szeretettelire a szívet,örömtelire minden belső kis sejted..a fekete-fehér-szürke árnyalatokhoz legjobb grafit alakuljon színes zsírkrétává majd még színesebb temperává...s miután a fekete-fehér-szürke éned már túl sokat uralkodott hívd elő a másikat,újra,és újra. Szeresd Őt és Éld meg vele a legszebb pillanatokat.

Mert SZ-SZ-É-Színesen Szép az Élet!

Reikizéssel való csillapodás

:-)))

Reikivel fogom visszacsillapítani a történéseket,a lelkem,a gyomrom,a családállítós történetet,mindent...

és a zene a következő lesz: A szoba telefüstölőzve és indulhat....

Dobkör Öskün,külső helyszín

:-)))

Hát,ez szuper este volt.Amolyan nyár záró. Elmentünk,itt nem messze Várpalota fele egy kis faluba.
A veszprémi dobkörre is jár egy ösküi dobos ismerős,ő mondta,lesz ott is,menjünk.
2-en de mentünk.Nem bántuk meg.Állati szuper volt.
Nagyon eredeti.
A kertben volt felállítva egy jurta,jó nagy,befértünk.Voltunk vagy 30-as létszámban,volt 12 dob.
Iszonyatosan különleges volt az egész.Nagyon befogadó társaság.

Ő itt Keve. Nagy fehér puli. Rendszeresen bepofátlankodott közénk,néha kiraktuk,mert zavart...de hát élvezte a kényeztetést.:-) Barátságos jószág. Voltunk sokan. A legfiatalabbaktól 4-5-9 évesek egészen a 40-50 évesekig.Mind-mind olyanok,akik ilyen közegben jól érezzük magunkat.
A képen a háttérben az a barna hajú lányka..a végén beszélgettünk..volt egy megosztó kör...és mindent elmondott,amit én is érzek.
Hogy jó valahova tartozni...és hogy itt normális emberek vannak...na itt jót nevetett mindenki..mert köztünk garantáltan senki nem normális ...meg mi az,hogy normális..és a kiközösítések,a kirekesztés,hogy esetleg az ember más vagy energiákban gondolkozik,s hülyének nézik...és a társadalom kirekeszti...tök máshogy mondom,mint ahogy ő mondta,de  a lényege ez...azt mondta,hogy szar egyedül...és hogy itt jó...stb stb...a végén mondta nekem,hogy más szerinte senki nem tudja úgy,mint ő,milyen kirekesztettnek lenni...erre én,hogy talán,én lehet hogy tudom...

Másvalakitől az hangzott el,hogy jó hogy egyre többen vagyunk...ilyen gondolkodással..és hogy ez a jó,hogy "az én dilim kompatibilis a te diliddel" :-D Ez ilyen....

További képek!

Volt vagy 12 dob.A veszprémi dobkörből az ismerős,aki ott lakik (ott mellettem barna ruhában) elhozta asszem az a fia dobja...s azon mindig én játszok.Hihetetlen mennyire felold,feszültté tesz tán majd ellazít.Totál beleszeret az ember! Már korábban mondták,már Veszprémben,na tessék,vegyél egy dobot.Egy ideig csak a csörgőzést vállaltam be...aztán a múltkori hazai,veszprémi menetben,a végén,a záródalhoz bevonzott a dob,ott állt gazda nélkül;hát nem hagyom parlagon. Elvettem,s azóta teljesen bátran nyúlok hozzá.

És egy zene,attól,aki ezt a dobkört vezette,meg néha vezeti Öskün! Zenét nem találok...akkor tán a végére...majd valahogy....

Itt látszik,mekkora volt a tér.

Próbálok benyomni valami zenét:

de,úgy néz ki...max egy honlap,ha bárkit érdekel,s hasonló érdeklődéssel lenne...és a dilije kompatibilis a mi dilinkkel :-)))) bocs,de ez annyira megtetszett,amikor hallottam...

http://regosjoco.hu/bemutatkozas

Aztán persze,jött az,mikor jövünk haza.Volt egy busz 3/4 9-kor,áh nem...dobtól elszakadni nagyon nehéz..maradtunk,este....végig..Azt mondták,jön busz 10-kor.Kimentünk.Jött is,fél11-kor. Falu,kinn főút melletti buszmegálló. Meg lehetett fagyni ott kinn. (érdekes,már itthon,benn a városban észrevehetően melegebb volt)
Az ösküi ismerős akkor befogadott minket.Mondta,ha nem jön busz,nyugodtan csörögjünk. Ittunk egy teát,beszélgettünk,játszottam a kutyával,egy édes kis spániel,jókat kurválkodott ott nekem,detto mint ahogy az enyém szokta :-D ,na basszus,elment az éjszakai fél11-es busz is.Végül fél 12-kor indultunk el hazafele egy busszal.Ez a kis falu,tőlünk olyan 20-25 perc busszal.

Szép volt,jó volt,de a szervezet most kimerült...utána mentem a családállításra..utána jött a hasmenés...most kell egy kis pihenés..regenerálódás a szervezetemnek az iskolakezdés előtt.
Jöttem-mentem-éltem. Kezdődik az év lassan és a dili folytatódik,az iskolai dili!!!!

És a végére végül...talán...egy zene:

.és igeeen,ő a Jocó,meg talán a kis szöszkeség ki lehet...talán a lánya...nem tudom...

Egy hasmenéssel végződő családállítás története

Elmesélem,hogy s mint tört rám és támadott meg a hasmenés.De úgy,hogy most,ma kezdek úgy jobban lenni.

Minden egy szép nap kezdődött,konkrétan szombaton,amikor is,az én kis drága lelkem elvágyott családállításra.Én most rendben vagyok,de segítőnek mindig elkel az ember csoportban...
Lettünk úgy 6-an,kis csoport,hihetetlen energiákkal.Jó így részesének lenni,ezért is mentem.

Itt,az elején,11-kor még nem tudtam előre,hogy egy wc-re szaladgálós éjszaka vár rám.

Még most is kekszen élek,de kéne már valami normális kaja is,óvatosan.

No,mesélem,mi történt.

Volt egy csaj,aki állított.Kiült,s ő kivételesen csendben mondta ez a problémáját.A bátrabb az tán hangosabb,annyira,hogy a csoport is hallja.Hát itt,halkan ment.Hát,így pedig nem tudtam mi fog belőle kisülni.Minden csoporttag játszott. Végére maradtam én,így..én képviseltem őt,a csajt,az anyát.
Annyit még időben kicsipegettem a történetből,hogy van 3 gyerek és egy férj.Csak épp azt nem értettem,hogy a 3. gyerekkel mi a helyzet.Ő halott.Abortusz történt,s ennek a feldolgozása,a halott magzat elengedésében voltak nehézségek.
Erre én személy szerint már benn az állítás energiaterében döbbentem rá,mikor a halott magzatot játszó srác lefeküdt....én bemozdultam,s mögé álltam.Ő azt mondta,azt szeretné ha nem a háta mögött,hanem előtte lennék,megfognám a kezét stb.Így lassan mozdulatról-mozdulatra döbbentem rá,mi történik.
Innen indult egy erős energetikai érzelmi hullám.A srác,aki a halott magzatot játszotta,ő se bírta sokáig..ki akart menni,de azt tanácsolták ne...nagyon szenvedett....de a szerepben ott benne vagy,nem tudsz kilépni.
Én,anyaként leborultam a földre a sarkamra ültem,fejem a lábaimnál,rám tört a remegés,32 fokban hideg rázott és a tenyerem tiszta víz volt.
Mellettem (mert én ott a földön,bennem se erő,se semmi,kérdezték,fel tudok e egyenesedni,de képtelen voltam visszanyílni) szóval mellettem beszélgették a történetet.Orvosok,kórház,abortusz,halál....olyan volt,bár ott voltak mellettem de mintha egy távoli magnóban hallgattam volna a történetet s egyre jobban remegtem,hideg rázott és izzadtam.
Lassan fel kellett próbálnom egyenesedni..megtörtént lassan...de messze nem voltam jól...a srác megjelent előttem aki a halott magzat szerepében volt,és öleltük egymást.Görcsösen.Én nagyon remegtem,izzadtam,borzongtam,végig.
Majd váratlan fordulat történt: hirtelen nem ellöktem magamtól,csak kibontakoztam az ölelésből és szédülve ott hagytam az állítás terét.Nem bírtam tovább.Kimentem,leültem,s még percekig remegtem.Belül.
Utólag kiderült kívülről ez nem látszott.
Megvártam,míg lenyugszok..legalább kicsit..tudtam,ha visszamegyek folytatni kell,hisz a szerepet még nem adtam vissza,fel kell ezt oldani.
Nagyon lassan visszamentem..ittam,leültem egy székre,szólni képtelen voltam,és újra rám tört a remegés.
Nagyon nehezen nyertem vissza az erőm.
Ott ültem,remegtem...majd nagy nehezen megtörtént..a szemkontaktus a sráccal (halott magzat) majd utána beszállt a képbe a csaj is,az eredeti aki az állítást kérte....és a végén ahogy ez az abortuszban megölt magzat lelkileg is elengedődött,bennem,s így benne is,megöleltük egymást........ezek nagyon mély ölelések,s hosszan tartanak ilyenkor,odajött a srác is,átölelt minket kettőnket és kioldódott.

Ez volt eddig,a legeslegnehezebb amit ebben átéltem.Mutatja,hogy segítőként is miket élhetünk meg.
Ha valaki halott van,ezek az elengedéses történetek nagyon nehezek.
Ennyi. Visszaadtuk a szerepet. Így lement rólunk..de hát..ez annyira erősen beütött nekem,írom mi történt még utána.

Utána...ja igen,rögtön haza akartam jönni. :-)))) Azt tanácsolták,ne,ilyen után ne mert nagyon bennem maradna.Hát nem jöttem...kicsit beültem egy hangtál-piramisba,s le lettem nyugtatva. :))
Kicsit legalábbis.Nem kellett sok. Egy negyed óra hangtálazás és kicsit jobban lettem.Azért szükség volt rá...

Háh,itt jön csak a java,mi lett ezután....este még semmi bajom nem volt.Egy reikis,festő ismerőssel ültünk kinn a fűben egy tök szép csendes nyugis helyen,feküdtünk,nézegettük a felhőket,a madarakat. (ez egy nagy pálya,futóknak,tornázni,van tenisz pálya is,sok szép fű és fák) Kis földelés. Ilyen energiák után jó kimenni a természetbe.És tényleg...semmi baj nem volt.
Aztán elmentem még mamához,ahol beettem a kelkáposztából.Nagyon éhes voltam.Hiba 1. De utána jött a többi...itthon még vettem füstölt sajtot.Hiba 2. Na gondolhatjátok.
Eljött az este. Nem tudtam aludni.
Valami nem stimmelt.Nem tudtam,a kerekedő Hold e az oka,meg folyamatosan az abortuszról gondolkodtam..meg arról,vajon hogyan tudtam ezt én így érezni,amikor nemhogy szülésnek,de pasiknak és párkapcsolatnak se vagyok még messze a közelében se. (pedig igazán jó lenne már)
Szóval..annyira éreztem a csaj akkori,régi rezgéseit,az érzésvilágot....a családállítás erről szól,tedd ahogy a szereped kívánja.Sokan kérdezik,érez e az ember bármit is....ha bekerülsz a térbe,garantáltan megérzed.Egyszerűen zajlik a történet.
Azon gondolkoztam el,de ez még éjjel,miért is nem fogadja el egy anya a férj és a másik két gyerek segítségét.Ők ott vannak,segíthetnének,de Te nem hagyod.Persze,ezt egy nő teljesen egyedül éli át,neki kell elengednie a magzatot és kettejükre tartozik,de itt már volt család.S azt éreztem,ott szerepben,hogy nincs számomra senki,a család mintha ott se lett volna - pedig a történetben,a szerepben ott voltak mögöttem-de magamba zuhantam..és csak az a kis lélek volt számomra.Próbáltam vele kapcsolatot teremteni,de nem ment.Érdekes ez. Éjjel is ezen gondolkoztam. Ilyen szerepeket nehéz lerakni. (és állítólag volt még itt a háttérben más fájdalom is)

Majd...írtam egy emailt annak aki tudja,miről beszélek,hm....majd jött az éjszaka.Már ekkor zűrös volt.Fél óránként jártam ki  a Wc-re.Próbáltam reikivel elaludni,az se ment...Wc,felugráltam,hígban jött ki belőlem minden.Így telt az éjszaka.Negyed óra nyugi,aztán Wc. Kimerültem.
Éreztem,nagyon szorít,görcsölt a hasam,a gyomrom.
Reggel,írtam egy sms-t,hogy így én sehova mert megbeszéltük elmegyünk bicajozni,az Icával.Visszahívott,hogy jobbulást.Ahogy beszélgettünk,egyszer csak rosszul lettem.Leraktam és ott helyben,szőnyegre mindenhova odahánytam.
Kijött belőlem a kelkáposzta,a sajt,minden.No,akkor megkönnyebbült a pocim.
Mire feltakarítottam a lakást basszus....
Épp előtte,mielőtt ez történt,akkor ment el apa. Reggel levitte a kutyát,visszahozta,épp telefonáltam,ő kiment az ajtón..én meg pont utána hánytam tele a lakást.Kurva jó volt basszus.

Nagy nehezen mindent elintéztem.Visszahívtam az Icát...azt beszélgettük,ő is ebben a világban él,amiben én is,energiák stb..mondta,hogy ráfogható,hogy gyomorrontás,de játszik a családállítás.
Minden ilyen erős energiájú történés után,van egy 21 napos tisztulási folyamat. Ha valami lelkileg nehéz és a szervezet nem tudja emészteni,hát akkor ez lesz a vége.
Ugyanígy jöhet hányás bármi Reiki II-es beavatás után.Egyszerűen akkora energiahullám éri az embert,hogy utána elkaphatja bármi.Jöhet kifele minden alul,felül,orron,torok stb.
Aznap éjszaka olyan köhögésrohamok jöttek rám,azt hittem ott fulladok meg az ágyban. Nagyon megviselt.

Hát,az agyam azt mondta elsőre: Senki nem mondta,hogy ez ennyire radikális lehet.
Dehogynem.Nagyon jól tudtam én ezt.Csak még ennyire erős fizikai hatásokat,tisztulásokat még nem éltem meg soha.
Erős remegés stb,ettől nem ijed meg az ember,főleg amikor már reiki-n is nem egyszer átéltem.
Jön egy remegés hullám majd visszacsillapszik,kis idő,s az ember jobban lesz.Tudtam,hogy zajlik,s mi zajlik ilyenkor.Teljesen természetes.
Ez az,amit ha anyának elmesélek,aggódik mert neki ijesztő. Nekem tök természetes. Ő,ha egy ilyen helyzetbe látna,100 hogy hívná a kórházat és a Neurológiát :-D de komolyan..csakhogy energiákkal egy doki nem tud mit kezdeni.Beleremegsz attól függ,lehet sokáig tart,majd csillapszik,s minden jó lesz. Egy olyan mondatot kaptam a napokban ezzel kapcsolatban: Az emberek attól félnek,amit nem ismernek. Ez nagyon igaz.
Senki nem halt még bele,se reikizésbe,se ilyen családállítós akciókba csak néha egy icipicit erősek!

További,apró kis szerepek is jók.Megéltem milyen egy jó,mély támogató anya-lánya kapcsolat.Aki szerepben az anyám volt,vele még a szerepet visszaadva annak akitől kiindult,is megöleltük egymást.Ott én "nagyobbik lány" voltam,mellettem a "kisebbik lány" szerepben a tesóka.(és furcsa,de ő egy felnőtt férfi volt,sokféle szerep,nekem mindig a dráma,pszichodráma,ezek jutnak eszembe) Az meg utána odajött,hogy tök jó volt a tesódnak lenni. :-)))) Ezek mind-mind szerepek.
Itt,aki az anyát játszotta,megélte az anyai érzéseket..úgy,hogy még élőben ő nem anya...
Én úgy kerültem bele egy magzat-elengedés nehézségeibe,hogy nemhogy nem szültem,de még normális párkapcsolatnak se állok a közelében se.....Szóval,ez ilyen. :-)) Ezerféle dolgot megmutat egy-egy szerep is.Megéri menni,kipróbálni csoportban.S vállalni,ha esetleg jön a hasmenés utána. :-))

Egy téli varázs-este Bábeltornyán,-avagy amikor a kép életre kel

Hol volt, hol nem, világvégén,hegyeken túl, napsütésben, hóesésben, volt egy mesebeli kis falucska, Bábeltornya,hol naponta csodák történtek, föld és ég eggyé vált a végtelen térben. Az emberek hozzászoktak a napi apró csodákhoz, úgy az éjszakai kis tündérek megjelenéséhez, mint az elátkozott lelkekhez, a misztikumhoz, miközben mindenki egytől egyig összeköttetésben volt az Univerzummal.
A falucska lakói, emberek,állatok, mind-mind egy titkos telefonvonalon tartották a kapcsolatot Istennel.
Mesés kis falu volt, ahol minden megtörténhetett. Az emberek szeretetben, békében, boldogságban éltek és semmitől sem féltek. Legkevésbé a rettegett Haláltól. Az itt élők, nem egyszerűen hitték, hanem tudták, hogy haláluk után tovább élnek. Hittek abban, hogy minden és mindenki a nagy Örökkévalóság része, abban hogy természetfeletti lények igenis léteznek, abban, hogy a lélek tovább él, és a Halál valami új és szép kezdetet hoz. Voltak köztük kifejezetten olyanok, akik örökölték a képességeket felmenőiktől.

Egy szép nap egy különleges kislány született a faluban. Születése pillanatában édesanyjának látomása volt.Megnyílt az ég és egy fénycsóva indult a Föld felé. Már előre ott volt a levegőben és sejteni lehetett, hogy a csecsemőből gyönyörű szép,misztikus  képességekkel rendelkező lány lesz. Sarah hosszú fekete göndör hajával és mélyen ülő barna szemeivel elhíresült lányka lett a faluban. Tudták róla, hogy képes kapcsolatba lépni a földön ragadt szellemekkel és egyéb külső erőkkel.Izgalmakkal teli sokrétű tudását édesanyjától örökölte és vitte tovább.

A lány felnőtt, közben édesanyja, a falu híres médiuma rejtelmes körülmények között meghalt. Földiélete, úgy nézett ki, egy nap a végéhez ért egy hosszú tüdőgyulladásos megbetegedés után. Sarah tisztán, apró kis könnycseppekkel a szemében mellette ülve, kezét édesanyja szívére téve, békével engedte lassan és finoman, szeretettel a fény felé, mígnem a lélek elindulva a fényfolyosón átlépett az Örökkévalóságba. Ekkor Sarah kinézett az ablakon és a tiszta, csillagos égbolton szinte mintha erős fényével kigyulladt volna egy csillag. Ekkor, ekkor a lány tudta, édesanyja átért és jó helyen van.

A lány továbbvitte az anyai tudást. Az emberek, bármit is tapasztaltak, bátran fordulhattak hozzá bármivel. A faluban napi szinten zajlottak az események. Tündérek, angyalok látogatása, különféle alakokban ott ragadt lelkek, jó és gonosz lelkek egyaránt,mind-mind mindennaposak voltak. Az emberek soha nem féltek, nem ijedtek meg bármit is tapasztaltak. Együtt éltek és mozogtak a természettel, a misztikummal, az Univerzum erőivel. Sarah ott segített áldott képességeivel, ahol tudott és ahol szükség volt rá. Így teltek-múltak az évek. Idővel viszont egyre több lett a gonosz, elátkozott lélek a faluban, mint az embereket segítő, Sarah pedig elvesztette önbizalmát. Kezdte úgy érezni, ő egymaga egyedül kevés ehhez.

Egy csillagfényes téli estén havat hordott a szél. Hideg és megint csak furcsa, nem evilági, misztikus érzésekkel teli éjszaka volt. Az emberek nem tudtak aludni, s minden kis ablakból fények szűrődtek ki az utcára. Valahogy, az egész falun egy nyugtalan hangulat vett erőt.
Mintha tudták volna, érezték volna, hogy itt, még akkor este valami történni fog. Mindenki bezárkózott. Most először, mintha féltek volna. Mintha féltek volna, mit fog hozni az éjszaka.
Sarah épp lefeküdni készült, mikor a ház fölött, a mély és veszélyes sötétségből hangokat hallott.
- Hallasz? Hallasz? Hallasz? – kérdezte ott fenn ez a Valaki. A kérdés, háromszor hangzott el, a hóvihar egyre kegyetlenebbül tombolt.
A lány elcsendesült. Figyelte,mi történik. Ebben a csendben jelezte, hogy igen, hall. Mindent!
A hang újra mennydörgött:
- Édesanyádnak még a Földön a helye. A falunak szüksége van rátok! Kettőtök közös erejére!
A lány megborzongott.

Ekkor egy nagy dörrenés,egy óriási villám csapott le a ház mellett s ott termett a hóban egy szamár.
A lány, jól tudta, valami történt s ijedtében kifutott a házból szétnézni.
Ott találta a szegény szürke szamarat lógó fülekkel a hóban állva, dideregve.
A lányt érdekes érzések kerítették hatalmába és beleborzongott a történtekbe, de tudta, ő az egyedüli, aki megoldhatja és lecsillapíthatja az eseményeket.
A hó csak szakadt és szakadt rendületlenül,a szél viharosan tombolt.
A lány mélyen ülő barna szemeivel a csacsi nagy barna szemeibe nézett, kezét a csacsi feje fölé tartotta majd lassan mindketten becsukták szemüket.
A csacsi hirtelen emberi alakot öltött és Sarah édesanyja visszatért az élők sorába.
A szélvihar csillapodott, a levegő megnyugodott, a rezgések lelassultak, a nagy sötétségben a csillagok kigyúltak,a házakban a fények kialudtak, az emberek nyugovóra térek. A hó csendesen esett tovább. Isten pedig megbékélt. A falu újra biztonságban volt.
Anya és lánya, azóta is együttműködve segítik Bábeltornya falvacskáját különleges képességeikkel.