Jó élni.Jó megélni a pillanatot,a percet..néha egyszerűen csak magaddal,egy füzettel,tollal vagy a klaviatúra hullámzásával.Jó,jó együtt élni a színekkel,a tapintásokkal,az illatokkal,a minket körülvevő hangokkal,a fényekkel és az árnyékokkal,szeretettel és félelemmel.Jó együtt élni,képekkel,szimbólumokkal,szavakkal.
Van viszont olyan,hogy a színek mintha egy mosógép keverné-keverné folyamatosan,vagy eső áztatná,összemosódnak.Kevert,zavaros színkavalkáddá,színtömeggé állnak össze.Az élet,a minket körülvevő hangok,belső és külső hangok a tisztából hirtelen disszonánsá válnak,s minden zavaros lesz.
Ennek ellenére úgy gondolom,még mindig jobb a színes disszonancia mint a szürke szabályosság.
Máskor minden a fekete-fehér-szürke árnyalataiban leng,a "belső" képek kinn száradnak a napon,mely fakó szürkévé szárítja őket.Minden kép története,Mindenki kép-története más és más.Ahogy minden élet más,minden kép-történet más.
Ahogy mindenki mást lát egy képben,máshogy értelmezi,érzi,máshogy fogja fel,úgy az élet is más és más.
Mindenkinek más a szürke,a szürke szabályos,más a színes szabályosan vidám és más a színesen zavaros.
De még mindig sokkal jobb a színes zavarosság,az eső áztatta festékek összemosódása mint a szürkeség..a hangtalanság.A hangtalan az hangtalan,a feketéből csak szürke lehet,viszont a disszonáns addig munkálható és tisztítható míg gyönyörű szép tiszta hangok,színek nem válnak belőle.
Az ÉLET tiszta hangja,az élet színessége,a Napkorong sárgája,az ég kékje,a felhők fehér huppanó puhasága,a rétek zöldje és a virágok ezernyi színe,az eső illata és az esőcseppek átlátszó mivolta.Az élet apró csodái.
Ilyenkor egyszerűen csak ledőlsz a finom puha fűre és éled a Színességet,éled a színeket,a hangokat,az illatokat,a látványt,a mesét,az álmodást.
Mert álmodni jó.
Csak néha a fekete-fehér-szürke elmosódások,a szomorú hangtalanság sötét függönyt borít szemünk elé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése