A transzlégzés volt pénteken.Vasárnap a Kálazi Áginak mentem el egy "tanfolyamára",vagyis..nem épp tanfolyam,de egy amolyan egész napos program volt.Az Ági itt kis városunkban,Reiki-s,és spirituális tanító.
Az Életmag Ház pedig egy olyan hely,ahol természetgyógyászok és tanítók fogtak össze,egy hely ahol az ember gyógyulhat,egy szimpla ház ami anno lakóház volt.Az Életmag Gyógyszövetség tagjai megálmodták,megteremtették,természetgyógyászok,spirituális vezetők,s ma már..örülünk hogy sok orvos is csatlakozik.Ez a hely gyógyulásnak,sokszor tanfolyamoknak,előadásoknak ad helyet.
Itt tartotta az Ági a Nyitott Szívvel-Napot.Hát Gyerekek,ütős kis nap volt.Kiscsoportban dolgoztunk..de. volt egy kezdő meditáció,egymás köszöntése,bemutatkozás ki miért jött.Sokan voltunk ott ahogy odamentünk,zártak,zárt alkatok(nekem az elején egy apró gyomorgörcsöm is volt,de ez aztán oldódott)..sokunknak volt baja az önvád,az hogy félünk a szeretettől..az hogy képtelenek vagyunk felszínre hozni az érzéseinket.
Nos,a nap végére változtak a dolgok,mondhatom hogy mindannyiunkban.:-))
Egy-két ember az elején sírt,egy-kettő a végén.Nekem pl mindig idő kell a megnyíláshoz,egy csoportban is,idő..nehezen adom ki s mutatom meg az érzéseim.Nos,hát a nap végén egy meditációban rám tört a zokogás.De úgy keményen.Szinte reszkettem.
Ezt viszont megelőzte sok minden.
De. volt beszélgetés,és elmélet! Téma volt az érzések kezelése,a "sztorijaink" leállításának képessége,a hagyományos és a sorsfordító megbocsátás között különbségek.Az elme mindig dumadumaduma ugye,s csak a bajt okozza.Sokunknak ott az anyukájával volt a legnagyobb gondja,ez megmutatkozott.
De. így elment az idő elmélettel,beszélgetéssel.
Du. eljött a gyakorlat ideje.A sorsfordító megbocsátás munkalapjának kitöltése.Különvonult mindenki egy kis zugba,s egyedül szépen kibontott a munkalapon egy helyzetet.S ott,feketén-fehéren,muszáj leírni az érzéseket,nincs melléduma..s ez, igen,sokszor felkavaró.
Természetesen egy anyával kapcsolatos szitut bontottam ki,hát lassan kezdtem felkavaródni,éreztem jönne valami kis sírás de nem jön.No,hát,ezek után mikor mindenki visszajött.Nyugisan bevártunk mindenkit.Ekkor az Ági azt mondta: Csukjátok be a szemeteket.Ahogy elkezdte mondani a meditáció szövegét,rám tört a zokogás mélyről.Egészen a fogantatásig ment el,apa-anya fiatalon,anya fiatal lányként..s bennem valami történt.Éreztem,hogy minden festéket lesírtam magamról..szinte reszkettem.Egyszer csak egy finom érintést,simogatást éreztem.Az Ági volt.Odasúgta hogy nem kell csinálnom.Enyhén KO szinten kiborultam.
Utána 3 nagy levegő,s maradtam...de 5perc elteltével újabb roham jött rám...ekkor még az elején,vagy a fele fele voltunk..s egy sírógörcsben ott hagytam a csoportot..elmentem a fürdőbe s továbbzokogtam..és nagyon..nagyon megkönnyebbültem..sok-sok görcs és feszülés kijött rajtam akkor.
Megnyugodtam lassan,s amint végeztek a meditációval visszacsatlakoztam.
Utána már a jobb,a könnyedebb,a nyitott dolgok jöttek.:-)))
A legeslegvégén este egy szertartással fejeztük be a napot.Egy égő gyertyát körbeálltunk,megfogtuk egymás kezét,s ott a végén...tudatosítottuk a tanultakat
Mindenki aki az életünkbe lép,csak egy szereplő..mindenki a maga mintái szerint viselkedik,reagál..
Megtanultam,hogy egymásnak tükröt tartunk.Ahogy benn,amilyen te vagy,olyan lesz a külvilág is.Ez lehet + és lehet - tükör.Ha bárkiben bármi idegesít,az megvan bennünk is,de lehet hogy találunk + belső vonásokat másban,ami bennünk is megvan,vagy olyat amit szeretnénk ha bennünk is meglenne.
Olyan új felfogásokat kaptam,hogy ma könnyedebben,lazábban,nyitottabban nézek a barátságokra, a kapcsolataimra,s kevésbé érzem magam egyedül.
Mert-
a bennem lévő Isten köszönti a benned lévő Istent-hiszen mindannyian egyek vagyunk.Az agykontroll is ezt tanítja.
A szertartás végén pedig...a legeslegvégén mentek a nagy ölelések.Mindenki mindenkit.Először...mellettem állt az Ildi,volt munkatárs aki ma már nagyon jó barátom..s vele hetek óta éreztem azt,hogy oké,közel állunk egymáshoz,nagyon közel,érezzük szívben mindketten,jelezzük is apró dolgokkal egymásnak,mégis hiányzik valami,mivel ő se egy nyitott alkat,s én se,így ott volt köztünk a fal...az én falam,s az övé...s amin,ahogy aznap együtt dolgoztunk,ledöntötte a falakat...odafordultam hozzá és nagy nagy nagy ölelés...és el se akartam engedi!!!!!:-)) Aztán a többiekkel is...volt aki,ott akkor a végén kezdett sírni...ki az elején,ki a végén,de azt hiszem mindenki megnyílt és felszabadult sok fájdalom alól valahogy.
Szuper kis nap volt.Másnap hétfőn ahogy írtam az Áginak a "visszajelzést",gondolatok,érzések stb..egy helyen azt is végigzokogtam.Leírtam neki hogy annyira nagyon jól esett,amikor megsimogatott mikor a meditáció közben szinte reszketve sírtam...hogy annyira nehezen fogadom az érintést,s nem is mindenki ér el így hozzám....
