Képek és versek dalszövegek írások 3./Wintermoon

Wintermoon

{A fény felejt,ha mégis itt marad
hozzám közel,de tőle sem túl távol.
Vajon,hogy válogat?Nekem mennyit
felejthet át metsző memóriából?

Még nem vagyok kész.Nem vagyok gonosz sem.
Csak megpróbálgatom,mégis milyen.
Magamtól még a Holdról se beszélnék,
de érdekel,most mit mondat velem.

Egyrészt nem gondolom,hogy félnem kéne.
S még egyrészt: semmit se gondolok.
Ez persze így nem bátorság,se semmi.
A Holdfény lassan mindent átragyog.}
…………………..
A fény felejt,ha mégis itt marad,
hozzám közel,de tőle sem túl távol.
Bediktál lassan mégis érthetőn
két részletet a Hold-elégiából.

„A távolság-erőmnek tiszta része-
még visszavonzza őt,hiszen tudom.
Átsejti meddig kéne még maradnom
a szédülés-közelben,józanon.”

„A testet kérem,tudjon már pihenni.
Egymásba karcolódva,lágy-sötéten
a vértől,hogy ne sejtsen alvadást.
Kérem szívem,hogy semmihez ne értsen.

{Befagyva minden képzelt s messzi út.
Jelzés,irány,fény nem találja el.
E Hold alatt könnyű őt elkerülni.
És jó nekem.Beérve ennyivel.

Megnyugtató sötét.Távolra tart,
s egész valószerű a csillogása.
A megzavart idő lassan beér,
s ő átgondolja ezt a jót,ha látna.

Még nem vagyok kész.Nem vagyok gonosz sem.
Csak próbálgatom,mégis milyen.
A parton végigzúg egy tompa zajlás.
Visszhangja tiszta köd.Érdektelen.}