2012. március 5., hétfő

Képek és versek/dalszövegek/írások 2.-Lélegzés

A LÉLEGZÉSRŐL

Egyenletes,de engem már kihagy,
hiába is próbálom visszafogni.
Felismerem:átáramló huzat,
hideg,s csupán egyetlen pillanatnyi.

Mi elhagyott,annak már nincs helye.
Abban csak félelem maradt és féltés.
A mozdulatba épülő zene
ritmust téveszt,elfúl,akár ha néznél.

Tovább már a légszomj se józanít.
Helyét átadja egy saját ütemnek.
Esetleges,magából mit hagy itt.
Új technikát nyer,mit lassan veszítek.

A túl könnyen jövő szavak helyett
most mellékzönge nélkül,másra várnál.
Nem baj,ha nincs,vagy észre se veszed,
csak szép legyen.Válhasson újra szabállyá.

Alapvetőbbé,mint a fájdalom-
hiszen mi kéne még,ha ennyi sem volt?
Alapvetőbbé,mint a fájdalom.
Eltűnve tárgyakból,konkrétumokból.

Nem ritkulhat,mert megtörtént velem.
Soknak tűnik,legfőképp ha visszatartod.
S mert fojtogat,s a szívem átremeg:
csönd lesz.Hosszan kitartott néma akkord.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése