Reikizések élményei

Ma megint,gyújtottam egy levendulás füstölőt,s reikiztem.Az 1órás önkezelést csináltam cd-ről. Próbálom,minél gyakrabban.
Sok-sokféle érzést hoz ez.Mindig más.Függ az adott állapotomtól is,sok mindentől.
A leggyakoribb,amikor az elején szédülés jön (fekszek,csukott szem!) majd elnyugszik az ember és a gyomortól a szíven át lefele az egész testemen egyféle belső hullámzás és remegés fut végig.Fut ám...A fejnél még az ember kavarog,majd lassan még ott fenn lecsillapszik,s jöhet a többi.

A múltkor kifejezetten szexuális szinten hatott erősen.(lehet azért már jó idő kimaradt reiki nélkül,s újra,intenzívre sikerült) Lenn a szex-csakránál olyanfajta belső remegés tört rám,hajjaj..erős intenzív légzés,szapora,mint amikor valakit szexuálisan izgatnak.Elsőre..majd amikor másodszorra kanyarodtam oda lefele,azt éreztem,hogy a női szervek táncban vannak egymással,mintha minden mozgott,hullámzott volna ott benn,remegtem majd végül abban az utolsó 5percben konkrétan nem tudtam sírni fogok,vagy orgazmusom lesz annyira erősen szinte megfeszültem. Persze fizikailag ez a reikitől lehetetlen,de annyira nagyon erős energia-adag ért el,hogy azt hittem....valami ki fog rajtam törni..egy óriási robbanás: vagy sírás vagy valami extatikus....soha életemben nem éltem még át orgazmust,igazából...de tv-ből innen-onnan jelenetekből csipegetve,pontosan ilyen légzésben erős,intenzív,belül remegős,hullámzós érzésnek gondolom,mint ahogy a reiki mutatta.
Utána viszont annál nagyobb lett a belső csend,béke és nyugalom,mind testnek és léleknek.

Change the World

If I could reach the stars
Pull one down for you,
Shine it on my heart
So you could see the truth:

That this love inside
Is everything it seems.
But for now I find
It's only in my dreams.

And I can change the world,
I will be the sunlight in your universe.
You would think my love was really something good,
Baby if I could change the world.

If I could be king,
Even for a day,
I'd take you as my queen;
I'd have it no other way.

And our love would rule
This kingdom we had made.
'til then I'd be a fool,
Wishing for the day...

That I can change the world,
I would be the sunlight in your universe.
You would think my love was really something good,
Baby if I could change the world.
Baby if I could change the world.

Kiskutya-élet manapság

Kurválkodik,de sokat ám! Lenn,fűben,meg itthon a finom kis bordó puhi szőnyegen. Észre se veszi őnagysága hercegnő,ha lefotózom. :))))

Közben .. már fenti kurválodós képen is...kozmetikus után voltunk..voltunk kozmetikusnál.Meleg volt,nagy bundija volt,olyan kis mocskosberci volt. Lenyírta,megfürdette,lett kis illatos Zsebike. :) <3 Egyetlen kis szerelmem.
Most nem hurcolásztuk le Almádiba (ahol kellett volna várni most min 1 hetet)  mert lett itt nálunk is egy pasi....no,ő új volt.Új kutyakozmetikus. Úgy ajánlották más kutyások.

Mondta,nyugodtan maradjunk.Bizalom stb,jó kezekben van a kutya,de megérti ha maradni akarunk,látni,mit csinál meg hogy bánik vele.
No,ez betette a kaput.(Almádiban tilos maradni; kutyó ott marad,mi meg egy órára mehetünk piacozni vagy le a Balatonra) Anyával ketten fogtuk néha,hol én-hol ő,kiskutya izgágáskodott...ott voltunk,s ez menekülési út volt számára haha.
Nehéz a kutyákkal a kozmetikusnak,ha a gazdi is ott van.Kiskutyák 1óra alatt lenyírhatók,fürdethetők úgy gondolom,mindenre elég,de ha gazdi ott van,kissé kitolódhat az idő.
Ott lettünk kiküldve,mikor már kezdett a kutyó türelmetlenné válni,hisztizni.(1+1/4 óránál tartottunk:) Nem harapott volna,de komoly hisztit levágott.No,ekkor mentünk ki.
Öntudatos,akaratos kis kutyó lett belőle.
Jó másfél órás harc volt,de lett belőle szép kis Zsebike. :))) és 3100 helyett 3200,+100 forint,nem sok,de a kis hisztis királylányomért kiérdemelte a kozmetikus bácsi. (igen,ez most bácsi volt,na jó,olyan 40es bácsi; de szépen megcsinálta)

Kis fehér szerelmem őnagysága popóbillegető hercegnő,aki teszi magát a pasiknak..akik persze ráhajtanak.
Igazi kiscsaj . :)))) Imádom,szeretem.

Ma kifeküdt az erkélyre napozni..és persze gazdi minden mozzanatát megörökíti..persze amikor nem pattog össze-vissza. :)))

A többi csak ezután jött.A java. Szeretem,imádom,nélküle a magány leteperne,no,de arról nem volt szó,hogy lenn a fűben minden büdös borzalomba belefetreng.Levittem,egy helyen fűben megállt.Valamit nagyon érzett a jószág. :)))) Fetrengett bele szanaszét.Nem tudtam mi az.Aztán odamentem.Lehet más kutya kakija,nem tudtam eldönteni..no de a tiszta kozmetikustól elhozott Zsebike egy bűzbomba lett.:-DD És barna itt-ott az oldala.
Na ennyit erről...ment a kádba,az oldalára egy adag babasampon,jól megmos,megtöröl,én fürdettem...öcsém hozta a hajszárítót.No,hát,kb kitisztult a kis bűzbombám.

De hát,köszöni mindenkinek jól van! :-DDD
Sőt...szerető gazdi,kényeztetés,párizsi,virsli meg persze pár kis száraz kaja ha már nagyon éhes...játék,nadrágtépés,labdázás,kozmetikus...aztán belefetreng a cuccba s bűzbomba lesz.
Hát,köszöni,Jól van! :))))))))
Édesem,meghalnék ha baja lenne.A lábára nagyon-nagyon vigyázok.Sétánál is. Extra figyelmet igényel a műtött lába miatt!!!!

Waiting for the raindrops..tenger-szimbolizálós

Van,hogy nem tudsz sírni.Napokig,hetekig,hónapokig.Miért is tennéd..?Vagy éppen csak beléd ragad.Érzed,hogy nem mozdul kifele,semmi,pedig vannak percek,hogy lelked mélyén azt érzed,szétfeszít;
amikor süllyedsz a lélek tengerében,s bárhogy törnél felfele,egyre nehezebb.Egyre nehezebb..Egyre nehezebb levegőhöz jutni,a víz pedig körötted bugyborékol,ahogy a levegőt lassan-vigyázva engeded ki,át magadon,lassan,hogy minél tovább kitartson. Levegőpalack nincs és már rég a vízben vagy.
Nehéz elmozdulni,kimozdulni a lakásból,mert félsz.Tán önmagadtól,a zavaró érzésektől.
Kinn,a világban nem érzed magad biztonságban.Csak kavar,sodor,elsodor az egész.
A szűk terek elszorítanak,de ugyanúgy megijeszt az Univerzum tág légköre,mert nem tudod mi vár rád,hogyha kiszállsz arra,bele a messzi végtelenbe.
Fura ez az egész.Nem bízol a világban.

'Elmenni rossz megoldás,
De maradni hazugság,-éneklik az Emberek.

Mennénk sokszor;el messze,el másik városba,másik országba,de nem tudni merre.Tán csak menekülés lenne,tán valóban segítene.Szállnánk,csak céltalan. Keresve,valamit,valakit,amit,akit megnevezni nem egyszerű.(nem is kell) Szeretnénk arra,amerre egy lélek se ismer minket.Nem ismeri a múltunkat,nem ismer minket.Arra,ahol nem tudják,kik is vagyunk. Szeretnénk felszívódni az emberek között és eltűnni a semmiben.
Szeretnénk felhők felett szállni,fenn,hol a lélek szabad,kötöttségektől,kötődésektől,ragaszkodástól és félelemtől mentes.Szeretnénk fenn egy üres térben lebegni.Ott hol nincs megfelelés,nincs félelem,se kötődések.
A nyitottság szabad és végtelen.

Szeretnénk ott lenni,hol a szeretet szabad és tiszta,szeretnénk végre megjelenni önmagunk szívében.Majd mindezt továbbáramoltatni míg világ a világ.

Ehhez kell megélni a viharokat.Sok-sok olyan időszakot,mikor a csend,a tenger feletti sötét felhők misztikus csendje valami nagy robbanást készít elő.Az esőcseppek végül jönnek csak jönnek,záporoznak,a tenger viharosan morajlik.Ekkor az alját érinti lábad,nagyot löksz magadon.Elrugaszkodsz és elindulsz felfelé.Melléd szegődik egy delfin és együtt már minden könnyebb.Mire felértek,az esőcseppek ritkulnak,a sötét felhők kezdenek szétfoszlani a napkorong előtt és feldereng egy halvány sugara.Felérsz.
A táj lecsillapszik,mérhetetlen béke száll a vidékre.Lebegsz a végtelen kékség felszínén nagyokat szippantva az esőzéstől megtisztuló levegőbe,majd hirtelen azt veszed észre,tovább emelkedsz.Már a levegőben vagy.Bizonytalan érzés,mi fog a következő percben történni.Vajon visszazuhansz a tengerbe? Egyet tehetsz: Megbízol a Felsőbb Erőben!Átadod teljesen magad a biztonságnak és az Isteni Szeretetnek.

Levendulaföldön Tihanyban

Hát...ma már elindultam.A bezárkózás csak lehúz a spirálban.

Szombaton tegnap nagyon bezárkóztam.Egész nap itthon voltam.Semerre.Egyedül.Magány. Nap végére annyira megdöglöttem a melegtől,besokalltam a falakból és a gátlásaimból,(ami miatt nem mentem strandra),lementem végül futni..futottam egy kört,figyeltem a Szuper Hold vagy mifene,előfutárát,majdnem teli volt,az hívogatott,az érzéseim kavartak.Nem voltam jól. Figyeltem,a felhők hogyan úsznak el előle.
A majdnem sírásosból a futás okozta szerotonin-növelésig jutottam,végül nevettem.
 A tanum a Hold volt.

A nagyon bezárkózásból,ma Ildivel elindultunk...lenn Tihanyban,levendula-fesztivál,nagy levendulaföldek.Szedni is lehetett egy lekerített részen.Sokan-sokan lenn..
Tihany nagyon felkapta a levendulát.Minden mi levendula..az a méz.Hmmmm.Szappan,szörp,ruha-illatosító.
Különleges dolgok,gyógynövényekből...isteni.Minden baromi drága.

Szedtünk jó köteg levendulákat,meg aztán egy kicsi...kicsi mézet vettem.
Levendula-mézet.A legistenibb és legkülönlegesebb! :)

Pár kép,természetesen levendulás/Tihanyból:

Holnaptól...

Hány eltévedt érzés,
Hány kettétört szó
Csak túlhajszolt vágyak és önzés,
Félek,ez nem lesz így jó.
Felráz egy kép,
Ha rám néz az ég,
Mondd,mit lát,
Mondd,kit lát
Nem kérdez,semmit sem szól,
Nem bánt,de érzem jobb embert várt.
R.
Holnaptól más lesz már,
Minden lélegzet,minden szó
Sorsom most változásra vár
Mert élni őszintén jó.
Csaltam,sőt megcsaltak százszor
Én nem kértem,nem vártam mást.
De benn egy hang mégis csak rám szól,
Álarcod meg kell,hogy lásd.
Felráz egy kép,
Ha rám néz az ég,
Mondd,mit lát,
Mondd,kit lát
Nem kérdez,semmit sem szól,
Nem bánt,de érzem jobb embert várt.
R.
Holnaptól más lesz már,
Minden lélegzet,minden szó.
Sorsom most változásra vár
Mert élni őszintén jó.
Egy furcsa út a szívemben,
változást ígér-
Egy új élet új embert kér.
R.
Holnaptól más lesz már,
Minden lélegzet,minden szó.
Sorsom most változásra vár
Mert élni őszintén jó.
Más lesz már,
Az ég ha néz,így lát,
Bátran élem át,
Sors változás jöjj hát. 

A döntés következményei,kérdések

Hát,ennyi és egy bambi. Hoztam egy önálló döntést,wáo..és persze az élet felbolydul.

Egy messzi közeli ismerős mondta tegnap: 
Nyugodj le! Nem embert öltél..csak hoztál egy önálló döntést.S most zűrös,viharos minden benned a külvilág elvárásai miatt.Majd lenyugszanak a kedélyek.

Leginkább persze anyámat viseli meg,de minden ami velem kapcsolatos.
Tegnap csak fél7 fele mentem haza.Este.Gondoltam,időt kell adnom...anyának...hogy feldolgozza a szitut!

Hát..halljátok,ez 1nap alatt még rosszabb lett.Kijött,majd bement a szobájába,lefeküdt,befordult.Nem aludt,csak...sértődősen duzzogott és depizett.
Amikor meghallotta,hogy kinn..a sós sütijét megkóstoltam,ami kemény,de megkóstoltam,egy szó nélkül kijött,nem szólt,kibaszta a kukába mindet s visszament.
Menekültem el....csak morog össze-vissza,miattam,rám,energiát szív...csak miattam....nehezen emészt...tán nehezen emészti,hogy felnőttem,legalábbis próbálok.Nagyon! Kikerülni alóla,a nyomás alól.

Főleg,nehezen emészti,hogy most...talán most ez alkalommal érzi,hogy nincs befolyása felettem többet.
Mertem erős lenni,s a saját szívem,érzéseim követni.Életemben tán először nem azt tettem amit ő meg a külvilág sugallt.Nem azt amit ő és apám mondtak.Apa: Azt kell mondani,oké,maradsz. Én: Mit kell?Nem KELL,semmit!!! Mi van,ha én mást mondok?Kiraksz?

Aztán meg engem hol érdekeljenek táncsicsos tanárok (az itt egy kemény szakiskola,egy a sok közül)...meg ki mit mond a szakmában.
Mi van akkor,ha nekem nem is a tanításban van dolgom????
Anyám meg mintha foggal-körömmel ragaszkodna a végzettségemhez..(amivel tényleg nem tudom,mit tudnék mást kezdeni mint tanítani,azon kívül,hogy külföld,ami többszázezer forint és azt hiszem,érzem,nincs nagyon lehetőségem)

Anyám..azt hiszem...igazából attól borult ki ennyire,hogy most nincs hatalma felettem.S ha neki nincs hatalma,az neki a vég!!!!
Ezért is nő fel mellette az ember nehezen....mert az élet nem mehet nélküle,beleszól mindenbe,minden...tán sokszor minden mondatot számbarágva uralkodik minden tettemen,szavamon.....és
tényleg azt kérdezem: Hol vagyok én???? Hol van a saját személyiségem???A saját jellemem?
Hol??Merre tűnt mellőlem az az árnyékén,egy másféle,akit be kéne integrálnom magamba?????
Mert valahova eltűnt.
De mertem,a döntést vállalni,a következmények meg....majd alakul....
Anyám mindenesetre jó lesz ha sürgősen lenyugszik és elfogadja a helyzetet...ennyi.Ha segíteni nem is.

Ő..felejtsem el...szerintem most utál,de hát majd...lesz máshogy..egyik barátnője pszichológus.A Bárcziból ment pszichológiára.Igazán foglalkozhatna vele..Vele! 
Ne engem bontogassanak négyszemközt,hogy milyen buta vagyok,ha ezt meg ezt teszem...

Nem érdekel!!! Ez van!!! Már nem tudom visszacsinálni. Ott hagyom ezt az iskolát.
Durva,kemény év volt,végigcsináltam.Sokszor éreztem,gyenge vagyok,ha nem csinálom tovább.
Ma már azt mondom,erős voltam..végigmentem ezen...és erős vagyok,hogy be merem vállalni a döntésem szembe az egész világgal.Hívhatjuk bátorságnak,más a reikisek közül reiki-hatásnak hívja.Így.
A reiki a csendben formál...mindenkit,ott és úgy ahol és pont úgy,ahogy szükségünk van rá!!!

Sokat sírtam..de GYŐZTESKÉNT FOGOK KIKERÜLNI!!!Jóanyám meg depizzen be a szobájába s dolgozza fel a történéseket!!!!Nem tudok vele mit tenni!! Nem is kell,nem feladatom! Már nem!
Itt egy élet,s ott. Menekülések stb..könnyek..Idővel az ember besokall!

A döntés:kimondva,visszavonhatatlan

Röviden,tömören,a következőképp foglalható össze:

Hol is kezdjem a mai nap történetét.
Elmentem reggel.Bementem ma már a suliba.Kérdezték mi van velem,meggyógyultam e.Meg,hát..fizikailag nem is volt bajom,csak fel kellett dolgoznom a történteket,kimerültem,pihennem kellett.Őszintén.Megértő volt,akivel pár szót váltottam.Akinek tényleg mondtam egy-két értelmes mondatot  s nem intéztem el annyival,hogy "Hosszú.' (Diáknap! A P-sekhez csatlakoztam,főztünk babgulyást,bográcsoztunk.Valahogy,nem voltam köztük se már önmagam,szótlan,hallgatag voltam,kicsit zárkózottabb,nehezen beszélgettem; tán az elmúlt napok,az elmúlt hét zártabb,gyomorremegős,sírós tartalmának hatásai..aztán lassan feloldódtam.Mostanában nagyon idegi alapon élek,s igen,így jön ki; szótlanságban.Segítettem nekik aztán csipetkét gyártani,majd ettünk.Nagyon fini lett minden,s a végére jól is tudtam érezni magam köztük.Nem volt egyszerű ellazulnom!)
No,de más,a többi.

Ahogy beértem,hívtak a titkárságon,hogy van egy telefonom a Közgázból .Hát igen,tudtam,ennek is eljött a napja.Kimondtam.Kimondtam a NEM-et.A döntésem. Nem maradok!
Zajlott a nap aztán s lehet,ez is munkált bennem.Tudtam du.,nem jöhetek haza.
Leszálltam Veszprémben a Jutasin,felmentem egy volt munkatársamhoz,aki ma már barátnő.Jó és mély a kapcsolatunk. Segítettem neki.Sok mindenben.Volt is miben.Egyedül ügyködött,festegette az erkélyt. Levittem a kutyáját egy nagy körre.Beszélgettünk.Egység volt,szeretet,kiscicás ölelés.Meg is masszíroztam a vállát,hátát. Jó volt.Közelség volt.
Töltődnöm kellett,máshol,másnál,hogy itthon álljam a sarat.

Nagy nehezen elindultam haza.Lassan,lassan,fagyizva...lassan.Mintha soha nem akartam volna haza érni.Mert tudtam mi vár..kérdezgetés,mi volt,hogy volt,kinek mit mondtál..mi közük hozzá?
Muszáj voltam elmondani a Közgázból a hívást..s hogy bemondtam a nem-et erre az egészre.
Vállaltam ezzel a döntést.Otthon is!
A java ekkor jött.Anya..ha eddig hallgatott is,most elkezdte,de úgy nem volt megállás;tipikus nála,amikor nem beszélget hanem megállás nélkül mondja a magáét...mert,fú,de meg fogod bánni...mindenki asszondta,butaságot csinálsz..(pedagógusok,a közegből)..itt szerettek,elfogadtak,ezután se lesz jobb,a Waldorfosok is kilőttek...és ... és amúgy meg mindenhol van nehézség..és feladod...túl korán.

Mire én megfogtam!!!!!!! : amikor 2-3 hónap után fel akartam adni kétségbeesésemben???Mégis végigcsináltam.No,erre köpni-nyelni nem tudott,persze. Akkor most feladom mert gyenge vagyok; vagy végigcsináltam,erős voltam,s simán abbahagyom ezt itt,mint az életemnek egy fejezetét.Melyik az ami igazából most áll erre az egész helyzetre??? Anya nem,nem ő volt az,aki magán érezte az egésznek a testi jelzéseit,a bedobogó szív és a többi.
Már nem érdekel,ki támogat,ki áll mellettem..vagy ki ért egyet anyámmal.Amit megéltem,azt én éltem meg,s csak az enyém.

Az anyám asszondja,elfelejthetem.Utál szerintem most.Felejtsem el,hogy ő bármit is segít.Nem is számítottam jobbra,első szembeszállás az anyai akarattal.
Mivel,én ezt itt abbahagytam-mellesleg életemben először sikeresen úgy döntöttem,hogy a saját szívem és érzéseim vezettek,próbáltam csendesedni a sok-sok külső befolyásoló dumából,s végül nem azt tettem amit őnagysága várt,s akart,hát ezzel szembe mertem menni a kis elképzeléseivel..és hát...kibukott a Drága.Ez van!Majd visszanyugszik!

Hallóóóóó!!!! Mikor érti már meg,hogy....hogy én nem feltétlen a tanításra születtem????Nagyon így érzem.
Ha ő egész életében is a tanítást és a gyerekközeget űzte,miért ragaszkodik ennyire a lányánál is ehhez a pályához????Miért nem tudja elfogadni,hogy tán más az út???? Tán másban több tehetsége van,másban nem szenvedne ennyire,máshoz tán még önbizalma is lehetne.
De nem..szenvedjen,hiszen mindenki szenved fiatalok,náluk is a Bárcziban.
Kit érdekel az,bármiféle testi-lelki lecsapódása is van ennek az egésznek,a napi harcos kiborulásoknak,nem számít.Csináld,s legyen fizetésed.Persze ez fontos szempont,de nem minden! Ez lenne a fő lényeg,a pénz,de olyan áron,hogy az ember az egészségével,a lelki hogylétével játszik????
Nehezen engedődik ez meg,hogy próbáljak más irányokat is...szerintem magamnak is nehezen engedődik meg,általa.

Talán,igen,szigorú is vagyok magammal.Szeretet???Mindig az a közvetítés: ha nem így teszed,ahogy akarom,nincs szeretet.Ha önmagad vagy,s önmagad útján akarsz járni,nincs szeretet.
A "büszke vagyok Rád hogy végigcsináltad" 2-3 hónapja elhangzott,ma már eltűnik a süllyesztőben.Büszkeség???Hol van az?? Mindig többet akar.
Ne add fel,csináld végig. 

Oké,végére érek.Itt se az van,erő,büszkeség stb...

Maradhatsz-mondják.Dönts.Telnek nehezebbnél nehezebb,csendesedős,kavargós,sírós,érlelődős hetek,s nagyon nehéz,végül..azt mondod,nem.Nem kell több padgyújtogtás meg gyerekek közötti egymás osztása,s gyomorideg se könnyek se kiborulás azért a kis lófütty fizetésért,ami elmegy a munkába utazgatásra (bérlet) meg a lakásra.
Közben meg a büszkeség eltűnik...volt-nincs,kámforrá válik a döntéshelyzet zavarosan-ködös levegőjében,s ő egyre többet akar.
Mert ha maradsz még egy évet...beleszoksz.Asszem,nincs ebben megértés.Pedagógus szülő,pedagógus gyereke,a legerősebb cucc,ami létezhet,de ezt is lehet jól kezelni.Akkor,ha olyan a kapcsolat.

Itt csak egy a gond: Mi több hete,hónapja egy értelmes jól kezelt mondatot nem tudunk egymással váltani.
Én hallgatok.Telefon.Letehetem?Kérdőjel,Pont.
Vagy blabladuma,akkor pedig,szó nélkül,se csá,se bá,eljövök.Még a kutya is ott ragad,mert minél gyorsabban lelépek...a közegből,mert az őrületbe kerget és a sírba visz.
Zajlik az élet....
A döntés mindenesetre megvan......már csak az utóhatásokat kell megélni,átélni,átvészelni.

Nehéz idők járnak

Szép Jó Napot Minden Kedves Olvasónak,NemOlvasónak,Ismerős és Ismeretlen Érdeklődőnek!

Ne haragudjatok,hogy ennyire későn jelentkezek.Rég nem volt itt semmi iromány.Az életem viszont zajlott,fenekesen felfordult.Sokaktól eltávolodtam.Ezeknek az embereknek már email-t se írok (ide is majd,ha valaki idetalál,idetalál,ha kíváncsi..ha meg nem,akkor nem) Mások fele kinyíltam,s közelebb kerültem,főleg reikis és spirituális körökből.Akitől távolodtam,akiktől távolodtam,tán már nem tudnak semmit mondani...meg amúgy is,ugye mindenki éli a kis életét,a maga gondjaival....és nem akarok durva lenni,de nagyjából baszunk egymásra.Én meg már nem...elfáradtam abban,hogy erőlködjek meg versekkel jelezzek (Kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,József Attila). Ha nem érti az illető,nem érti. Pedig,nem csak azért küldtem neki,mert jajjdeszépvers.Nem.Jelezni akartam,hogy bánt,hogy ezer éve baszunk egymásra.(persze én is,kezdeményezhetnék,de elfárad az ember a próbálkozásban,amikor azt érzi felesleges) Néha még jelződök,aztán elfáradok.Elfáradok és bezárom a kapuimat.

Csinálom egyedül.Beszélek max azzal,aki még szóba áll velem. Az élet felfordult mióta jelezték nekem,maradhatnék a suliban.Jövőre is. (várost,konkrétan direkt nem írok)
Kerülöm az otthoniakat,a sok külső dumát.Főleg,az erőszakos külvilágot. Egy-két emberrel osztódtam,s ennyi. Próbáltam befelé figyelni: Akarom én ezt? Szükségem van erre az egészre? A kiborulásokkal együtt. Mérlegen a fizetés és az anyagi biztonság és az egészségem..meg a továbblépés,egy új s talán jobb lehetősége.
Hmmm....Aztán volt egy pont.Elkezdtek a gyerekek padokat gyújtogatni.Igaz csak a felszínét,dezodort használva.Akadályozni nem tudtam. Elveszett az irányítás,s őszintén megmondom,így év végére az erő is belőlem.

A kérdés egyre komolyabban jelen volt bennem: Kell ez nekem????Szükségem van erre? Ez a megfelelő terület számomra? Leszek elég bátor meghozni azt a döntést amit a szív hoz...és nem az ész?És nem mások befolyásolására,véleményére való hagyatkozás?Mert itt,én vagyok a tét,az életem a tét; nem más,hanem én.Félek a jövőtől,vagy bátorsággal próbálok valamit alakítani a dolgokból?

Hosszú napok,hetek teltek el.Hagytam magam csendesedni,ülepedni,a történéseket megélni.Az orbáncfű az ment mint nyugtató,s hagytam az egész témát érlelődni magamban.Kellett is hagyni.Időt kellett neki hagyni.

Hagytam magam átmosódni az eseményekkel.Viszont,mindez egyre nehezebb volt.Az első 2-3 hónapot valóban nagyon megszenvedtem,kétségbeesve akartam menekülni,mégis maradtam.Kezdünk a gyerekekkel összeszokni emberileg,már ahol,viszont a tanításba év végére belebuktam.A húzd meg-ereszt meg elve megbukott.Túlságosan eleresztettem őket,tán túlságosan barátkozóra vettem a figurát,s itt a bukta.Legalább tudom,hol ment a folyamat csődbe.Lehet,ebből az időszakból tanulva,máshol könnyebb lenne már ,de már az a nem biztos,fogok e még valaha tanítani.
Bennem ülepedett,csendesedett.

Volt néha gyújtogatás,káoszos közegek,nálam kiborulás,idegesség,majd végül elkezdtem orbáncfüvet szedni mint szorongásoldó és nyugtató.
Itthon,mindig asszondták,apa is,azt kell mondani oké,továbbcsinálod.Én pedig egyre erősebben s magabiztosabban vágtam vissza: mit csinálsz,ha nem azt mondom ott élesben amit te mondanál?Kiraksz?Az se érdekel.
Volt ebben sok belső harc,végül a döntés megszületett.Eljövök.S nem tudom,ezek után mi lesz.Bizonytalanra jövök el,s adok fel egy biztos dolgot,de itt már az egészségemmel játszottam.Lelkileg. Mélypontok értek el.

Ma úgy érzem rajtam kívül él és követ egy árnyékénem...egy másik én,ami színes és kreatív és képes színesen ötletelni,gondolkodni,de ez az énem mintha elveszett volna.Belesüllyedt a szürkeségbe.Újra össze kéne pakolni,integrálni a kettőt. :))) Tán,nincs is kettő.Egy vagyok,egy egész,teljes. :) Sokszor érzem úgy,mintha a lélek is...kívülről követne. :-D Nem vicc! Fura érzés..Pedig,az se kívül van,hanem testen belül.Persze,azt nem tudjuk,hogy hol. :)

Közben jött egy lehetőség,itt nem messze,egy kis faluban Nemesvámoson a Waldorf iskolában.Vasárnap küldtem el az önéletrajzom.
Hétfőre pedig durva mód összejött az élet.Otthon..fáradt voltam,a hazautat végigbőgtem az iskolában történtek miatt.S anyámmal,durva mód kezdtünk élni.Jó kis színház.Ő zokogott. Én érzéketlenül figyeltem. (pontosan előtte,vasárnap voltam egész napos csoportos családállításon,ahol segítőként ismerkedtem a módszerrel és a légkörrel; hát azt hiszem,lesz ebből valamikor egyéni menet is)

Hogy hogy s mint jutottunk el a hétfő du.áig. Hétfő,6.óra. Két gyerek egymásnak ment,szinte fojtogatta egyik a másikat,nem tudtam mit tenni.Azt mondtam,vagy befejezik,vagy hívok valakit.A fizikai szinten befejezték,jött a szóbeli osztás,de úgy....rettenetesen féltem ebből valami nagy baj lesz a végén.
Akkor kaptak észbe a Drágák,amikor óra vége előtt negyed órával leléptem.Szinte már lebénultam,megnémultam,menekültem.A tanáriban rám tört a remegés,a sírás,hosszú percekig.
Akkor,ott,eldöntöttem,hogy így vagy úgy,2 nap off.Nem bírom tovább.Nem tudom kezelni az agressziót,a durvaságot.Meg kéne szüntetnem az érzékenységem de ez nem megy.Ha valaki így,érzékenységgel születik,azt bármi közeg is,ki nem fogja tudni ölni. Pedig néha már azt hittem,sikerült meghalasztanom az érzékeny felem. Lelki érzékenységgel meg itt nem lehet élni.

Erre még rátett az itthoni sztori.Hmm..Khööm..Anyámmal..feszült csend..néha szóltam,de akkor nem jókat,rá zokogógörcs jött,én érzéketlenné váltam,ültem,hallgattam elfordulva..a beszélgetésnek mindez egy eléggé nem beszélgetés-formájú variációja volt.
A kutyával eljöttem,s rám is rám tört a zokogás itthon nálam.Ekkor hívott fel az Ildi épp,aki a párkapcsolati zűrjeiről akart velem beszélni,de hallotta...
-Mi a baj? 
Lassan,szaggatottan kezdtem el neki mondani.Nehéz volt még...sírós hangon.Ő tanácsolta,írassam ki magam táppénzre.No,de beszélni kell az igazgatóval is a suliban,ami egy másik nehéz menet.Csak úgy nem jöhetek el.Sokan hiányoznak.
Most az egyszer,magamat kellett figyelnem,szem előtt tartanom és annyira nagyon kibuktam,a sírás és a gyomorremegés,kellett ez a két nap szünet.

Közben bejött más is,ami rásegített.Hétfőn még aznap este (sűrűek voltak a történések) hívtak a Waldorf-ból Nemesvámosról,hogy másnap fél9kor összeülünk beszélni,minden jelentkező,együtt.
Így kedden,a Waldorfosok-hoz mentem.Voltunk 6an jelentkezők,ebből kettőt már ott ki is lőttek a szűrésben.Egyik én voltam.Az iskola a légkör tetszett,de nem jött össze.

A dolgok neheze csak innen jött.Úgy éreztem,nem bírok visszamenni tanítani.Kell egy kis szünet,főleg a zűrökből.Kis csend.Nehéz volt beszélni az igazgatóval..hallgattam nagyokat a telefonba,de végül egy igen és egy nem kimondásával szabadsággal itthon tudtam maradni 2 napot.Holnap már megyek.
Így is,lelkiismeretfurdalásom van.Őszintén kell beszélni,s akkor...csak megértés lesz,magam felé is így kell,s akkor tán kívülről is azt kapok.Elég jól végignyomtam az évet azt hiszem,soha nem hiányoztam.Se betegség,se semmi.Ennyi csak belefér egy évbe. 

Nagyon kiborultam,most értem el tán egy olyan határt,hogy nem bírom tovább. Ennyi. Kellett egy kis pihenés. Idegileg főleg. Őszintén kell...a Waldorfos bukást meg vállalni kell. Ne fojtsam el kudarcként. (anya bíztat arra,hogy a "sztori" legyen az,hogy tanítottam,de mást választottak,mikor még a tanításig se jutottam el; nem sikerült és pont,ennyi) A lelkiismeretem meg ugrál fel-le. Parázok mit fogok mondani,mit fognak kérdezni,mit gondolnak.Nem volt e cserbenhagyás ez a két nap. (a szót anya használta,fülemben ragadt) Az utolsó hetet lenyomom,zárok...s vége.
Nem tudom merre tovább.  Majd tán,az élet meg a sors megmutatja. Úgy látszik,nem a Waldorfosok között volt a helyem.Akkor majd máshol....csak lesz....valahol.
Vannak idők,amikor magabiztosan érzem és hiszem,hogy feladattal születtünk a földre,tehetség,egy terület,ahol az ember boldogul és még tán jól is érzi magát az adott területen.Ilyen..kicsit elveszett időszakokban ezt a hitemet próbálom erősíteni. ..... 
A világ pedig:
ŐRÜLT,BOLOND!!!!!Emberek futkosnak,egymás hegyén-hátán ide-oda,sírás,gondok,tönkrement kapcsolatok,zárások (máskor még erősebb nyílások.érintések,ölelések,vonzások-taszítások,hallgatások,fájdalom és a gyógyító szeretet) .... néha hiányzik egy séta,egy beszélgetés,barátság,balatonpart,egy kávé,de csakis úgy,hogy abban egység legyen..olyan egység és szeretet,ami kimozdít a rosszból,az őrült világ forgásából,amikor a csendben is megáll a levegő mert a tekintetek is szeretetben találkoznak és ölelődnek. ... és,ilyen is van.Reikisek között,köztünk tök természetes meg a spirituális körökben mozgolódókkal.Már egy tekintet is gyógyíthat,s bátoríthat a közeledésre.Így nyílok és tanulok ölelni.
Sokszor érzem magam különállónak..nem illeszkedve a teljességbe.Tán majd ez is lesz másképp...amikor helyet találok ebben az őrült bolondokházában amit Világnak nevezünk. 

(tényleg bolondok háza,most hívott az anyám...blablabla,örök téma,be is fejezem pont.Ahogy vele is a telefonbeszélgetést.Letehetem? kérdőjel,pont.Azért azt megkérdezte,ez meg az a munkatársa tud e a dolgaimról,akikkel én bizalmasabban vagyok;de nem,dehogy tudnak.Bezárok már mindenki előtt,mert minden visszajut anyámhoz )