Ne haragudjatok,hogy ennyire későn jelentkezek.Rég nem volt itt semmi iromány.Az életem viszont zajlott,fenekesen felfordult.Sokaktól eltávolodtam.Ezeknek az embereknek már email-t se írok (ide is majd,ha valaki idetalál,idetalál,ha kíváncsi..ha meg nem,akkor nem) Mások fele kinyíltam,s közelebb kerültem,főleg reikis és spirituális körökből.Akitől távolodtam,akiktől távolodtam,tán már nem tudnak semmit mondani...meg amúgy is,ugye mindenki éli a kis életét,a maga gondjaival....és nem akarok durva lenni,de nagyjából baszunk egymásra.Én meg már nem...elfáradtam abban,hogy erőlködjek meg versekkel jelezzek (Kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,József Attila). Ha nem érti az illető,nem érti. Pedig,nem csak azért küldtem neki,mert jajjdeszépvers.Nem.Jelezni akartam,hogy bánt,hogy ezer éve baszunk egymásra.(persze én is,kezdeményezhetnék,de elfárad az ember a próbálkozásban,amikor azt érzi felesleges) Néha még jelződök,aztán elfáradok.Elfáradok és bezárom a kapuimat.
Csinálom egyedül.Beszélek max azzal,aki még szóba áll velem. Az élet felfordult mióta jelezték nekem,maradhatnék a suliban.Jövőre is. (várost,konkrétan direkt nem írok)
Kerülöm az otthoniakat,a sok külső dumát.Főleg,az erőszakos külvilágot. Egy-két emberrel osztódtam,s ennyi. Próbáltam befelé figyelni: Akarom én ezt? Szükségem van erre az egészre? A kiborulásokkal együtt. Mérlegen a fizetés és az anyagi biztonság és az egészségem..meg a továbblépés,egy új s talán jobb lehetősége.
Hmmm....Aztán volt egy pont.Elkezdtek a gyerekek padokat gyújtogatni.Igaz csak a felszínét,dezodort használva.Akadályozni nem tudtam. Elveszett az irányítás,s őszintén megmondom,így év végére az erő is belőlem.
A kérdés egyre komolyabban jelen volt bennem: Kell ez nekem????Szükségem van erre? Ez a megfelelő terület számomra? Leszek elég bátor meghozni azt a döntést amit a szív hoz...és nem az ész?És nem mások befolyásolására,véleményére való hagyatkozás?Mert itt,én vagyok a tét,az életem a tét; nem más,hanem én.Félek a jövőtől,vagy bátorsággal próbálok valamit alakítani a dolgokból?
Hosszú napok,hetek teltek el.Hagytam magam csendesedni,ülepedni,a történéseket megélni.Az orbáncfű az ment mint nyugtató,s hagytam az egész témát érlelődni magamban.Kellett is hagyni.Időt kellett neki hagyni.
Hagytam magam átmosódni az eseményekkel.Viszont,mindez egyre nehezebb volt.Az első 2-3 hónapot valóban nagyon megszenvedtem,kétségbeesve akartam menekülni,mégis maradtam.Kezdünk a gyerekekkel összeszokni emberileg,már ahol,viszont a tanításba év végére belebuktam.A húzd meg-ereszt meg elve megbukott.Túlságosan eleresztettem őket,tán túlságosan barátkozóra vettem a figurát,s itt a bukta.Legalább tudom,hol ment a folyamat csődbe.Lehet,ebből az időszakból tanulva,máshol könnyebb lenne már ,de már az a nem biztos,fogok e még valaha tanítani.
Bennem ülepedett,csendesedett.
Volt néha gyújtogatás,káoszos közegek,nálam kiborulás,idegesség,majd végül elkezdtem orbáncfüvet szedni mint szorongásoldó és nyugtató.
Itthon,mindig asszondták,apa is,azt kell mondani oké,továbbcsinálod.Én pedig egyre erősebben s magabiztosabban vágtam vissza: mit csinálsz,ha nem azt mondom ott élesben amit te mondanál?Kiraksz?Az se érdekel.
Volt ebben sok belső harc,végül a döntés megszületett.Eljövök.S nem tudom,ezek után mi lesz.Bizonytalanra jövök el,s adok fel egy biztos dolgot,de itt már az egészségemmel játszottam.Lelkileg. Mélypontok értek el.
Ma úgy érzem rajtam kívül él és követ egy árnyékénem...egy másik én,ami színes és kreatív és képes színesen ötletelni,gondolkodni,de ez az énem mintha elveszett volna.Belesüllyedt a szürkeségbe.Újra össze kéne pakolni,integrálni a kettőt. :))) Tán,nincs is kettő.Egy vagyok,egy egész,teljes. :) Sokszor érzem úgy,mintha a lélek is...kívülről követne. :-D Nem vicc! Fura érzés..Pedig,az se kívül van,hanem testen belül.Persze,azt nem tudjuk,hogy hol. :)
Közben jött egy lehetőség,itt nem messze,egy kis faluban Nemesvámoson a Waldorf iskolában.Vasárnap küldtem el az önéletrajzom.
Hétfőre pedig durva mód összejött az élet.Otthon..fáradt voltam,a hazautat végigbőgtem az iskolában történtek miatt.S anyámmal,durva mód kezdtünk élni.Jó kis színház.Ő zokogott. Én érzéketlenül figyeltem. (pontosan előtte,vasárnap voltam egész napos csoportos családállításon,ahol segítőként ismerkedtem a módszerrel és a légkörrel; hát azt hiszem,lesz ebből valamikor egyéni menet is)
Hogy hogy s mint jutottunk el a hétfő du.áig. Hétfő,6.óra. Két gyerek egymásnak ment,szinte fojtogatta egyik a másikat,nem tudtam mit tenni.Azt mondtam,vagy befejezik,vagy hívok valakit.A fizikai szinten befejezték,jött a szóbeli osztás,de úgy....rettenetesen féltem ebből valami nagy baj lesz a végén.
Akkor kaptak észbe a Drágák,amikor óra vége előtt negyed órával leléptem.Szinte már lebénultam,megnémultam,menekültem.A tanáriban rám tört a remegés,a sírás,hosszú percekig.
Akkor,ott,eldöntöttem,hogy így vagy úgy,2 nap off.Nem bírom tovább.Nem tudom kezelni az agressziót,a durvaságot.Meg kéne szüntetnem az érzékenységem de ez nem megy.Ha valaki így,érzékenységgel születik,azt bármi közeg is,ki nem fogja tudni ölni. Pedig néha már azt hittem,sikerült meghalasztanom az érzékeny felem. Lelki érzékenységgel meg itt nem lehet élni.
Erre még rátett az itthoni sztori.Hmm..Khööm..Anyámmal..feszült csend..néha szóltam,de akkor nem jókat,rá zokogógörcs jött,én érzéketlenné váltam,ültem,hallgattam elfordulva..a beszélgetésnek mindez egy eléggé nem beszélgetés-formájú variációja volt.
A kutyával eljöttem,s rám is rám tört a zokogás itthon nálam.Ekkor hívott fel az Ildi épp,aki a párkapcsolati zűrjeiről akart velem beszélni,de hallotta...
-Mi a baj?
Lassan,szaggatottan kezdtem el neki mondani.Nehéz volt még...sírós hangon.Ő tanácsolta,írassam ki magam táppénzre.No,de beszélni kell az igazgatóval is a suliban,ami egy másik nehéz menet.Csak úgy nem jöhetek el.Sokan hiányoznak.
Most az egyszer,magamat kellett figyelnem,szem előtt tartanom és annyira nagyon kibuktam,a sírás és a gyomorremegés,kellett ez a két nap szünet.
Közben bejött más is,ami rásegített.Hétfőn még aznap este (sűrűek voltak a történések) hívtak a Waldorf-ból Nemesvámosról,hogy másnap fél9kor összeülünk beszélni,minden jelentkező,együtt.
Így kedden,a Waldorfosok-hoz mentem.Voltunk 6an jelentkezők,ebből kettőt már ott ki is lőttek a szűrésben.Egyik én voltam.Az iskola a légkör tetszett,de nem jött össze.
A dolgok neheze csak innen jött.Úgy éreztem,nem bírok visszamenni tanítani.Kell egy kis szünet,főleg a zűrökből.Kis csend.Nehéz volt beszélni az igazgatóval..hallgattam nagyokat a telefonba,de végül egy igen és egy nem kimondásával szabadsággal itthon tudtam maradni 2 napot.Holnap már megyek.
Így is,lelkiismeretfurdalásom van.Őszintén kell beszélni,s akkor...csak megértés lesz,magam felé is így kell,s akkor tán kívülről is azt kapok.Elég jól végignyomtam az évet azt hiszem,soha nem hiányoztam.Se betegség,se semmi.Ennyi csak belefér egy évbe.
Nagyon kiborultam,most értem el tán egy olyan határt,hogy nem bírom tovább. Ennyi. Kellett egy kis pihenés. Idegileg főleg. Őszintén kell...a Waldorfos bukást meg vállalni kell. Ne fojtsam el kudarcként. (anya bíztat arra,hogy a "sztori" legyen az,hogy tanítottam,de mást választottak,mikor még a tanításig se jutottam el; nem sikerült és pont,ennyi) A lelkiismeretem meg ugrál fel-le. Parázok mit fogok mondani,mit fognak kérdezni,mit gondolnak.Nem volt e cserbenhagyás ez a két nap. (a szót anya használta,fülemben ragadt) Az utolsó hetet lenyomom,zárok...s vége.
Nem tudom merre tovább. Majd tán,az élet meg a sors megmutatja. Úgy látszik,nem a Waldorfosok között volt a helyem.Akkor majd máshol....csak lesz....valahol.
Vannak idők,amikor magabiztosan érzem és hiszem,hogy feladattal születtünk a földre,tehetség,egy terület,ahol az ember boldogul és még tán jól is érzi magát az adott területen.Ilyen..kicsit elveszett időszakokban ezt a hitemet próbálom erősíteni. .....
A világ pedig:
ŐRÜLT,BOLOND!!!!!Emberek futkosnak,egymás hegyén-hátán ide-oda,sírás,gondok,tönkrement kapcsolatok,zárások (máskor még erősebb nyílások.érintések,ölelések,vonzások-taszítások,hallgatások,fájdalom és a gyógyító szeretet) .... néha hiányzik egy séta,egy beszélgetés,barátság,balatonpart,egy kávé,de csakis úgy,hogy abban egység legyen..olyan egység és szeretet,ami kimozdít a rosszból,az őrült világ forgásából,amikor a csendben is megáll a levegő mert a tekintetek is szeretetben találkoznak és ölelődnek. ... és,ilyen is van.Reikisek között,köztünk tök természetes meg a spirituális körökben mozgolódókkal.Már egy tekintet is gyógyíthat,s bátoríthat a közeledésre.Így nyílok és tanulok ölelni.
Sokszor érzem magam különállónak..nem illeszkedve a teljességbe.Tán majd ez is lesz másképp...amikor helyet találok ebben az őrült bolondokházában amit Világnak nevezünk.
(tényleg bolondok háza,most hívott az anyám...blablabla,örök téma,be is fejezem pont.Ahogy vele is a telefonbeszélgetést.Letehetem? kérdőjel,pont.Azért azt megkérdezte,ez meg az a munkatársa tud e a dolgaimról,akikkel én bizalmasabban vagyok;de nem,dehogy tudnak.Bezárok már mindenki előtt,mert minden visszajut anyámhoz )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése