amikor süllyedsz a lélek tengerében,s bárhogy törnél felfele,egyre nehezebb.Egyre nehezebb..Egyre nehezebb levegőhöz jutni,a víz pedig körötted bugyborékol,ahogy a levegőt lassan-vigyázva engeded ki,át magadon,lassan,hogy minél tovább kitartson. Levegőpalack nincs és már rég a vízben vagy.
Nehéz elmozdulni,kimozdulni a lakásból,mert félsz.Tán önmagadtól,a zavaró érzésektől.
Kinn,a világban nem érzed magad biztonságban.Csak kavar,sodor,elsodor az egész.
A szűk terek elszorítanak,de ugyanúgy megijeszt az Univerzum tág légköre,mert nem tudod mi vár rád,hogyha kiszállsz arra,bele a messzi végtelenbe.
Fura ez az egész.Nem bízol a világban.
'Elmenni rossz megoldás,
De maradni hazugság,-éneklik az Emberek.
Mennénk sokszor;el messze,el másik városba,másik országba,de nem tudni merre.Tán csak menekülés lenne,tán valóban segítene.Szállnánk,csak céltalan. Keresve,valamit,valakit,amit,akit megnevezni nem egyszerű.(nem is kell) Szeretnénk arra,amerre egy lélek se ismer minket.Nem ismeri a múltunkat,nem ismer minket.Arra,ahol nem tudják,kik is vagyunk. Szeretnénk felszívódni az emberek között és eltűnni a semmiben.
Szeretnénk felhők felett szállni,fenn,hol a lélek szabad,kötöttségektől,kötődésektől,ragaszkodástól és félelemtől mentes.Szeretnénk fenn egy üres térben lebegni.Ott hol nincs megfelelés,nincs félelem,se kötődések.
A nyitottság szabad és végtelen.
Szeretnénk ott lenni,hol a szeretet szabad és tiszta,szeretnénk végre megjelenni önmagunk szívében.Majd mindezt továbbáramoltatni míg világ a világ.
Ehhez kell megélni a viharokat.Sok-sok olyan időszakot,mikor a csend,a tenger feletti sötét felhők misztikus csendje valami nagy robbanást készít elő.Az esőcseppek végül jönnek csak jönnek,záporoznak,a tenger viharosan morajlik.Ekkor az alját érinti lábad,nagyot löksz magadon.Elrugaszkodsz és elindulsz felfelé.Melléd szegődik egy delfin és együtt már minden könnyebb.Mire felértek,az esőcseppek ritkulnak,a sötét felhők kezdenek szétfoszlani a napkorong előtt és feldereng egy halvány sugara.Felérsz.
A táj lecsillapszik,mérhetetlen béke száll a vidékre.Lebegsz a végtelen kékség felszínén nagyokat szippantva az esőzéstől megtisztuló levegőbe,majd hirtelen azt veszed észre,tovább emelkedsz.Már a levegőben vagy.Bizonytalan érzés,mi fog a következő percben történni.Vajon visszazuhansz a tengerbe? Egyet tehetsz: Megbízol a Felsőbb Erőben!Átadod teljesen magad a biztonságnak és az Isteni Szeretetnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése