Hát,ennyi és egy bambi. Hoztam egy önálló döntést,wáo..és persze az élet felbolydul.
Egy messzi közeli ismerős mondta tegnap:
Nyugodj le! Nem embert öltél..csak hoztál egy önálló döntést.S most zűrös,viharos minden benned a külvilág elvárásai miatt.Majd lenyugszanak a kedélyek.
Leginkább persze anyámat viseli meg,de minden ami velem kapcsolatos.
Tegnap csak fél7 fele mentem haza.Este.Gondoltam,időt kell adnom...anyának...hogy feldolgozza a szitut!
Hát..halljátok,ez 1nap alatt még rosszabb lett.Kijött,majd bement a szobájába,lefeküdt,befordult.Nem aludt,csak...sértődősen duzzogott és depizett.
Amikor meghallotta,hogy kinn..a sós sütijét megkóstoltam,ami kemény,de megkóstoltam,egy szó nélkül kijött,nem szólt,kibaszta a kukába mindet s visszament.
Menekültem el....csak morog össze-vissza,miattam,rám,energiát szív...csak miattam....nehezen emészt...tán nehezen emészti,hogy felnőttem,legalábbis próbálok.Nagyon! Kikerülni alóla,a nyomás alól.
Főleg,nehezen emészti,hogy most...talán most ez alkalommal érzi,hogy nincs befolyása felettem többet.
Mertem erős lenni,s a saját szívem,érzéseim követni.Életemben tán először nem azt tettem amit ő meg a külvilág sugallt.Nem azt amit ő és apám mondtak.Apa: Azt kell mondani,oké,maradsz. Én: Mit kell?Nem KELL,semmit!!! Mi van,ha én mást mondok?Kiraksz?
Aztán meg engem hol érdekeljenek táncsicsos tanárok (az itt egy kemény szakiskola,egy a sok közül)...meg ki mit mond a szakmában.
Mi van akkor,ha nekem nem is a tanításban van dolgom????
Anyám meg mintha foggal-körömmel ragaszkodna a végzettségemhez..(amivel tényleg nem tudom,mit tudnék mást kezdeni mint tanítani,azon kívül,hogy külföld,ami többszázezer forint és azt hiszem,érzem,nincs nagyon lehetőségem)
Anyám..azt hiszem...igazából attól borult ki ennyire,hogy most nincs hatalma felettem.S ha neki nincs hatalma,az neki a vég!!!!
Ezért is nő fel mellette az ember nehezen....mert az élet nem mehet nélküle,beleszól mindenbe,minden...tán sokszor minden mondatot számbarágva uralkodik minden tettemen,szavamon.....és
tényleg azt kérdezem: Hol vagyok én???? Hol van a saját személyiségem???A saját jellemem?
Hol??Merre tűnt mellőlem az az árnyékén,egy másféle,akit be kéne integrálnom magamba?????
Mert valahova eltűnt.
De mertem,a döntést vállalni,a következmények meg....majd alakul....
Anyám mindenesetre jó lesz ha sürgősen lenyugszik és elfogadja a helyzetet...ennyi.Ha segíteni nem is.
Ő..felejtsem el...szerintem most utál,de hát majd...lesz máshogy..egyik barátnője pszichológus.A Bárcziból ment pszichológiára.Igazán foglalkozhatna vele..Vele!
Ne engem bontogassanak négyszemközt,hogy milyen buta vagyok,ha ezt meg ezt teszem...
Nem érdekel!!! Ez van!!! Már nem tudom visszacsinálni. Ott hagyom ezt az iskolát.
Durva,kemény év volt,végigcsináltam.Sokszor éreztem,gyenge vagyok,ha nem csinálom tovább.
Ma már azt mondom,erős voltam..végigmentem ezen...és erős vagyok,hogy be merem vállalni a döntésem szembe az egész világgal.Hívhatjuk bátorságnak,más a reikisek közül reiki-hatásnak hívja.Így.
A reiki a csendben formál...mindenkit,ott és úgy ahol és pont úgy,ahogy szükségünk van rá!!!
Sokat sírtam..de GYŐZTESKÉNT FOGOK KIKERÜLNI!!!Jóanyám meg depizzen be a szobájába s dolgozza fel a történéseket!!!!Nem tudok vele mit tenni!! Nem is kell,nem feladatom! Már nem!
Itt egy élet,s ott. Menekülések stb..könnyek..Idővel az ember besokall!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése