A Lélegpillangó nemsoká talán száll:)(30.,31.)

DEC. 30

Ahogy a professzor azt tanította; a pszichológia tudománya, a lélek fejlődése, metamorfózisa, a nagy átalakulás maga. Azt tanította, hogy erről szólnak a mítoszok már az ókortól fogva. Ahogyan a kicsiny hernyóból báb, majd a bábból pillangó születik, ahogy a pillangók táncolnak a virágos réten, az maga a csoda. Olyan ez, akár az emberi lélek felszabadulása. Nem véletlen hát, hogy a görög időkben a pillangót és a lelket is ugyanúgy nevezték az ókori görögök a pillangóra és a lélekre is ugyanazt a szót használták: psyhe

Ezalatt az idő alatt a lélekpillangó fent a hegy tetején, a szikoromfa puha barlangjában várakozott. Ő volt az, akiről a professzor az előadásában beszélt és az ő jelenlétét sejtette meg napról napra egyre több és több ember. Talán olyanok, mint a fiú és a lány, akik ma még félnek attól, hogy megosszák amit odabent éreznek, mert az a campuson belül egyáltalán nem tűnik elég tudományosnak. Talán az is lehet, hogy olyanok, mint az Atya, aki… 

DEC.31

Az atya karácsony éjjelén a templomban imádkozott. A valóban elmélyült imádság minden vallásban, hitben és minden mélyen gondolkodó emberben közös forrást nyit meg. Ez a kút azonban nincs nyitva a felszínesen kezeiket összetevők, a színlelt imádságot hadarók számára. Szerencsére, hisz ők belevesznének feneketlen sötét mélyébe, mely mögött egyszerre van jelen a semmi és a minden. Az Atya is megérezte szívében az aranycsillámot, amit ő Isten jelenlétének érzett, mely betöltötte a szívét.
Úgy érezte, hogy az angyalok kara énekel a lelkében és az addig utat kereső, tapogatódzó prédikációit attól a naptól fogva áthatotta a szeretet bölcsessége. Krisztusról tanított, de úgy, hogy napról napra többen és többen jöttek a templomba, és többen és többen azok közül, akik szívében az aranycsillám lapult. Így találta meg a templomot az a kis piszkos, intézetből szökött cigánylány is, aki télidőben szandálban, kócosan, éhesen lépett a templomba. Szilveszter éjszakája volt és ő igazából bulizni szeretett volna, de a félelem és a hideg – na meg a szívében az aranycsillám – más irányba vitték az útját. Mivel a sors minden döntéssel ketté ágazik, soha nem tudja meg, hogy milyen szörnyű sors várt volna rá, ha máshogy dönt. De ő jól döntött. A Boldog Újév mellett! Átsegítette az árva férfit 2012 ködös, első hajnalába...

A Lélekpillangó meséje (27,28,29.)

Dec.27 

Amikor az embereknél odalent, a városban véget ért az ünnep, akkor visszatért az utakra a szokásos lüktetés. Az autók újra dudáltak egymásra, a munkahelyeken újra kiabáltak a főnökök és fejfájósan ténferegtek a beosztottak, mintha az elmúlt napok összes pátoszát örökre elfeledték volna. Azonban az idei esztendőben valami érdekes dolog történt.

Az a misztérium, amire a lélekpillangó készült, nem csupán a hegy ormán, a szikoromfa odvában ment végbe. 2011 végét írták, s tizenegyezer ember szívében ugyanezen a látszólag semleges napon szintén megszületett egy kicsiny aranycsillám. Ők voltak azok, akik tudatosak voltak a történésekre. Akik már nem hittek többé a véletlenben. Az egyik asszony például ráébredt arra, hogy az ölelése gyógyít. Aznap kedvesen, lágyan megölelte azokat, akik elfogadták. Egy fiatalember pedig vette a hátizsákját és elindult arra az útra, amire kisfiú kora óta készült, de valahogy eddig halogatta. Kis változások voltak ezek, de jelentékenyek az emberek életében. Másvalaki – talán ahogy épp most te? - pedig egyszerűen egy e-mailt kapott, amiből megérezte, hogy ő is egy azok közül, akinek a szívében ott van a változás titkos aranya.  A Pillangó és az őt őrző erő hatni kezdett.

Dec.28

A lélekpillangó megpihent a gubóban – Egészen új volt neki itt, ebben a mozdulatlan békében.  A kukac-létben temérdek táplálkozás és megállíthatatlan mozgás volt az élete. Ez most megváltozott. Felkészült a hosszú pihenésre, ami vár rá. Befelé figyelt, a saját lelkére – elvégre a Lélekpillangó bábja volt. Képes volt érzékelni mindazt, ami körülötte zajlott, aminek ereje áttört a város érzelmi masszájának szürke hömpölygésén. A tizenegyezer aranycsillámot a szívek közepén. Mind az ő titokzatos erejének finomra hangolt hálózatára voltak kötve, akárha egy misztikus internet hálózat részei lettek volna. Érzékelt téged ... 
Érzékelt örömet, fájdalmat, sírást és nevetést, s benne az egységet önmagával és a világgal. A lélekpillangó tehát figyelt és átölelte őt a teljesség. Elaludt és álmában pillangóként csapongott ennek a misztikus hálózatnak erő-csomópontjai között. Eközben ...

Dec.29 

Az egyetemen, bent a Város központjában, a campus talán legnagyobb termében egy pszichológia professzor oktatta hallgatóit. Azt hitte a múltról beszél, hogy puszta allegória amit elmond. A legelső sorban, egy hosszú hajú, egyenes orrú, szomorú szemű fiú azonban – akinek a szívében ott volt az aranycsillám – megérezte, hogy a professzor meséjében ott az igazság magva. 
Ugyancsak tudta a sor jobb szélén az a finoman sminkelt, gyönyörű szőke lány is, akiről azt hitték a társai, hogy üres fejű szöszi csupán. A lány azonban tudott az aranycsillámról - tisztában volt vele, hogy megtalálja, s akkor szava gyógyító oldószerré válik a lelki bogokra. A lány szerelmes volt a fiúba. A fiú azonban nem merte megmondani a lánynak, hogy mindennél jobban vágyik arra, hogy átölelje. A lány pedig büszke volt hozzá, hogy kimutassa. Pedig nagyon szerették volna mindketten megosztani valakivel a titkot, hogy a prof története valóságos. Ők, akiknek a szívében ott volt az aranycsillám. Ám féltek attól, hogy kineveti őket a másik, így csak magukban dédelgették a Pillangó ősi, igaz történetét, mely úgy szólt ...

Folyt.köv holnap,To be continued :-)))

Már Amerikába is fordítom egy messzi barátnak,és egészen élvezem.Tegnap hajnalig fordítottam még élveztem is...mint aki be van drogozva,nem tudtam abbahagyni!:-)))

A lélekpillangó meséje (24.,25.,26)

Dec. 24.én kezdődött a misztérium!

A hegyen, melynek lábához ma már hozzánőtt a nagyváros, valaha egy pogány templom állt. Afféle szakrális központ, ahol a Föld erői intenzív energia csomópontba gyűlnek. Elfeledett idők papjai végezték itt rítusaikat. Később földvárak álltak itt, melyeket aztán leromboltak az idők viharai. Ma már csak egy vén szikomorfa őrzi a titkokat.

A fa, amelyből ez az egyetlen példány közel és távol. A fa, melynek őse Hathornak, a termékenység és anyaság istennőjének sírján állt egykor Egyiptom varázslatos földjén, még abban az időben, amikor a Földön sok volt a mágia. Leszármazottja annak a fának, amelyről Ádám és Éva tépték az ágyékukat takaró levelet. A fa öreg volt és odvas. Legvédettebb odva éppen a Városra nézett. Mohával bélelt, puha, melegében egy vadalma lapult. Talán egy mókus vitte oda? Ki tudhatja … Ebben az odúban, a vadalma nedvén növekedett egy különleges hernyócska. Csodálatos, lila-zöld és barna színű, hétszer ízelt testét arany pettyek díszítették. Az odúból lepillantott a fénybe öltözött városra, ahol az ablakokban mindenütt karácsonyfák fénye színesítette-árnyalta az utcák világítását. Ma éjjel egész a hegyig, a hegy csúcsáig, a szikomorfa odváig ért a Szeretet. Ez volt a Megfelelő Pillanat. A színpompás hernyócska építeni kezdte bábját, s készülődni kezdett a küldetésre. Minden esztendőben megtörténik ez a csoda, ám csak kevesen tudnak róla. A Lélekpillangó, mely a szívek tavaszát, a lelkek megújulását hozza el, minden esztendőben ilyenkor, ezen a napon kezd készülni a küldetésére.
Azok, akik a Lélekpillangó oldalára regisztrálnak, mostantól naponta részesévé lehetnek az átváltozásnak.

DEC.25
A városban ma az emberek lakomára készültek, még a legszegényebbek is megterítették az asztalokat, s ma még azoknak is bőven jutott falat, akiknek máskor nélkülözés volt a jussa. Asszonyok forgolódtak a tűzhely körül, gyerekek örültek játékaiknak a meleg szobákban, ám kint a hegyen hideg volt és sötét. A szikomorfa odvában mit sem tudott erről az a kicsiny hernyó, aki gondosan és az ősi tudást meghívva a bábja elkészítésének felénél járhatott. Lassan és módszeresen szőtte aranyfényű selyméből maga köré a védelem és a kiteljesedés burkát. A selyem most, amikor szükség volt rá, ott termett a testében, s a test maga pontosan tudta a dolgát. Csodálatos módon nem volt szükség arra, hogy megtanulja a selyemgubó szövésének tudományát, ahogy az ember gyermeknek sincs szüksége arra, hogy megtanulja, hogyan pislogjon, vagy hogyan növessze hosszúra haját, és körmét. Van egy erő, amitől ezeket a dolgokat egyszerűen tudják a megszületettek. Ez szól a magzathoz, amikor itt az idő a megszületésre, ez tudatja a szívvel, mikor kell utolsót dobbanni, s ez tudatja a szerelmessel, mikor jött el az Igazi.

DEC.26.

Harmadnapra, amikor az emberek – mit sem tudva a hegyen, a titkos kis odúban beteljesülésére készülő titokról – autóikkal a város utcáit rótták, s ajándékos dobozokat vittek egymásnak, a kicsiny, hétszer ízelt, színpompás hernyócska elkészült a művével. Már nem volt hernyó többé. Tudta, hogy most minden megváltozott. Puha, mindennél gyengédebb és szinte minden ismert anyagnál erősebb anyagból dolgozott.
Selyemből készített magának új megjelenési formát. Talán, ha látta volna ezt egy bölcselő, azt mondta volna: pompás metamorfózis.
Átlényegülés. Ez volt, amit végrehajtott – de ez csak része volt a folyamatnak, a ciklusnak, mely lélekpillangók sokaságát engedte a világba évezredek óta, minden esztendőben. Csoda volt az egyetlen lélekpillangó rövid, mégis jelentőségteljes kis életében, de természetes része volt mindannak, amit természetnek nevezünk. Elkészült a báb. Ha láthatta volna valaki puha bölcsőjében, talán észrevette volna rajta azokat a lágy fényű arany csillámokat, amik sejtették volna ennek a lénynek a különleges voltát. Ám ugyanaz az erő, amely arról gondoskodik, hogy a hernyóból báb legyen, hogy a csecsemő a születésekor már tudjon pislogni, ugyanaz az erő volt az ami gondoskodott arról, hogy ezt a pillangó-bábot ne láthassa senki. Nem láthatják, de érezhetik. Mint Azt az erőt. Akár Te …

Palya Bea: Ribizliálom és "én"

.......amik megfogtak...egy egy fejezet egy egy pár sora!
Én független,erős nő vagyok.Legalábbis volt egy ilyen részem.De volt egy bizonytalan,önmagamat megítélő és hajszoló oldalam is
gyerünk,tanulj,bizonyíts. ..... Vergődő,önkereső időszak volt ez nekem,hosszan elnyúló kamaszkor.Kellett valaki,aki hisz bennem
Kétségbeesetten üzleteltem magammal...Ostoroztam magam,nem szerettem azt,ahol épp akkor tartottam,görcsösen akartam
a zenét,az éneklést.Itt az álmod,hát akkor éljed...Sok jó dolgot ismertem meg. ..Improvizációs gyakorlatokat csináltam
ritmusokkal,vagy magyar népdalokat kezdtem hangokra bontani,és a dallam kis motívumait variálni.Mégis
az egész alaprezgés fájdalmas volt,az idő nagy része egymás tépésével telt,és mintha kezdtem volna belül zsugorodni ....
Sokszor álmodtam azt,hogy a szakadék szélén állok,és mindjárt beleesem.Az utolsó energiatartalékokat használtam fel,hogy
visszaforduljak,és eldöntsem,eljövök tőle.November vége volt.Nyílt a kilincs,kiléptem,utánam vágta a bőröndöket.Még sötét volt,
mikor az utcára kiléptem,esett,a járda mellett patakokban folyt a víz....
Egy hónap csend után bejelentkezik chat-en,meggyőz,menjek ki.A szokásos karácsonyi magányomban nem tartottam ezt olyan szörnyű ötletnek.
Január végén a két csíkot nem hittem el. .... Abortusz után néhány órával otthon üldögéltem üresen.Van bennem szégyen,ahogy ezt a 8évvel ezelőtti
történetet írom...Visszaolvasva a mondataimat,találtam még dühötde hát Istenem,erre is használom most az írást,hogy ez kiégjen belőlem.
Kérdeztem sokszor magamtól,kell e ennyi fájdalmat megélnem a nagy alkotások születéséhez?........
meglepő nem igaz???ő énekelget,én verseket írok/tam...és hogy kell e ennyi fájdalmat megélni nagy dolgok születéséhez???Nem feltétlenül,a boldogságról is lehet énekelni és verselni,de az nem olyan intenzív mint amikor az ember a fájdalmat írja le (itt egy szerelmi történet részletét írta le Beja melynek mint olvashatjátok volt nem kívánt következménye is),éli meg,énekli meg,ahogy kiírja,kiénekli,és megéli,enyhül benne az egész,tompábbá válik.......de a fájdalom,viszont ugyanígy az öröm,a boldogság,minden érzés,kijátszható,kiénekelhető,kiverselhető,kinek mi jön be...ki..festhető...a színek egy festményen,a figurák,a vers képei,a zene hangjai és képei mind mind mind...mind mind mind segít...és lehet,lehet,igen a fájdalmas élmények segítenek sokszor,hogy nagy dolgok szülessenek......mert ha boldog,vidám az ember,az..arról is írhat,bármi megfogalmazható,sőt kis vidám dallamok születhetnek a zongin is (lásd: Szamárinduló:D)...de a fájdalom a nagyobb hajtóerő a művészetek kihasználásához...én legalábbis így gondolom!


Elénekeltem neki a perzsa dalt,ő elsírta magát,hát itt van ez a lány,aki csendesen végigüli az órákat,és közben meg ezt tudja,ő még soha nem hallott ilyet.
Kérdezgetett,mit tanultam eddig,miért is vagyok itt.
Hihetetlen felemelő érzés volt,űgy tűnt,hogy valaki fizikailag megtámaszt és elemel a földtől,a bennem lévő nehéz
könnyűvé válik,jön valami bizonyosság,érek én azért valamit.

Igen,a világgá induló,magát kereső ember mint Bormester Virgil Hamvas Béla Karneváljában....
Lenézek a mélybe és a víz zokogva kavarog alattam,fehér habokban porlik szét a sziklákon.
Hirtelen megérzem,milyen erőnek a közelébe kerültem,jaj de jó,végre megint az óceánnál
vagyok,nem csak tenger,alig várom,hogy keljen a nap,és lássam a vizet a fényben is.
Hajnalban futócipőben kirohanok a kisvárosnak....Leülök a fűben,zokogok bele a semmibe,
hangosan rázkódom,hát végre itt vagyok és csak nézem a határtalan vizet,azt a végtelen ragyogást
meg zöld hegyeket,minden olyan sok és vad és nagy és éles,ha szobrász lennék mondanám azt is,hogy
ősi erővel bíró...zöld és kék ameddig csak ellátok.Valami elöntött,valami energia amiből a világ végéig tudtam
volna akkor futni,el is indultam,neki a hegyeknek mentén végig a partnak,vitt a lábam,nem tudom
mennyi kilométer és mennyi idő után állhattam meg.Lihegtem,ziháltam,megint sírtam egy kicsit.Lassan
leesett mi történik bennem.Elaltatott vagy csak félig-szeretett vadállatom éledt föl bennem
a táj hatására,ordított a kistigris,végre olyan vad és végtelen helyen vagyok,ahol én magam is
vad és végtelen lehetek,kívül és belül ugyanaz van.És hogy csak egyedül,és nem kell senkihez se igazodnom,
senkire se figyelnem,csak magamra. (Egyedül az úton ,....) (No,itt ki merem írni,azt is amit máshol nem mertem nehogy megsértsek valakit: a fejezet címe: Egyedül az úton,Isten farka (-'Isten farkán ülök')-,és a bordó ruhás kislány)

Ez az idézet itten talált süllyedt...világgá indulás,nem tenger hanem óceán,futás futás futás futás és egy kirobbanó zokogás......nem tudom,bennem él e egy kistigris...mely csak kitörni készül,készül a vadságra,és a végtelenségre..az biztos,hogy kicsit él bennem az agresszió...lehet van egy vadabb részem is,fenetudja...de ezt a vadságot eddig legtöbbször magam fele fordítottam...olyan dolgaim vannak,még ma is,amiket szégyellek,amikről nem szívesen beszélek...egyfajta magam ellen irányuló agresszivitás...egy kis vér,egy kis..egy kis fájdalom,egy kis önbünti...nem tudom miért...talán anyámmal való viszonyomból ered ez...talán a múltamból...talán mert nem engedem magam szeretni..netalántán a végtelenségig kínoznám magam???fussssssfussss,de a bajok elől nem futhatsssssz el....sétálsz be az óceánba,elnyelnek a habok..

tenger,óceán,végtelenség,folyás,elnyelő habok,halál és mennyország....merülés majd felfele törés,lent mélyen a belső szorítás majd ahogy felérsz a tetejére,levegő egy nagy adagban kifúj...megkönnyebbülsz,felfrissülsz és élsz....

az óceán,a tenger,a víz millió egy dolognak lehet szimbóluma: testi,lelki szellemi megújhodás,süllyedés,elveszés a mélyben,és felfele törés...a víz az élet,máskor a visszafojtott lélegzet,a szorongás,töréstörés felfele,végre levegőhöz jutsz,s jobban vagy.....

(régen írtam egy ilyen történetet,ahol kéz a kézben valakivel török a fény felé,lentről a tenger mélyéről...és fenn,"együtt szabadultunk fel a nyomás alól"),ez ilyesmi....ez jutott közben kicsit eszembe....

Karácsony errefele

Hát eltelt ez a pár nap...24.én este kimentünk mamához vacsorára,aztán otthon voltam még kicsit,miután felvittem letenni a Zsebit aludni..majd hazajöttem hozzá,11 fele..elkezdtek zavarogni az érzéseim.Nehezen aludtam el,s rosszul keltem.Valami már 23.án se stimmelt velem mikor a pszichológus majdnem könnyeket csalt ki belőlem.25.én reggel rám tört a sírás,2 napig lappangott.Egy személyesebb sms hozta ki belőlem...totál meg vagyok érzelmileg zavarodva..visszaolvastam az ezelőtti bejegyzéseket s rájöttem valamire.
Én nem ilyen vagyok amit ez a pár írás mutat,szomorú,keserű,sokkal kreatívabb,vidámabb dolgaim is vannak mint pl a Lepkékkertje:-)...tény,mostanában sok a gond..a pszichológus,anyával a zűrök,és néha azt is érzem van aki elfordult tőlem(hát én pedig bezárkóztam)..a kutyussal se vagyok sokszor eléggé türelmes,szeretetteljes...pici még,úgy érzem nem jól csinálom amit csinálok...amolyan "első gyerek"-anyai-válság :-)),nagyon hasonló szerintem...úgy érzem most,nehezemre esik szeretni..s szilveszterkor is azt tervezem egyedül leszek...pedig hívott egy barátnőm,pezsgő meg filmezés..de azt itthon is tudok...nagyon nagyon bezárkóztam sajnos...írni személyesen már nem merek senkinek,vagy alig-alig van olyan ember akinek merek...a 25.ei sírás (aminek megvolt az előzménye bennem) után,26.ára megnyugodtam...este itthon csoki,ágy,párna,és az Igazából szerelem...du.oként ebéd után hazajárunk a Zsebivel,aztán este vissza...

Anyát nehéz volt megölelni 24.én...mondta is,ha nem megy akkor nem kell..de borzalmasan hiányzik egy ölelés,a szeretet,de ha én nem tudok adni,akkor nekem se tud senki..már egyre ritkább az akit szeretek,aki fele érzek bármit is..sok-sok mindenkitől elzárkóztam..az elzárkózásra késztetnek a körülmények,az érzések,helyenként a visszajelzések is...persze nem mindenhol...vannak még olyanok is,akiknél érzem hogy szeretnek,és akiket én is szeretek........de az utóbbi hetekben karácsony ide vagy oda nem igazán vagyok a toppon..itt a bloghoz sincs elég erőm,motivációm,úgy érzem...
úgy érzem valami meghalt bennem,meghalt talán helyenként a szeretet,helyenként a barátság,meghalt kicsit az erő,a motiváltság..s az önbizalommal se ártana kezdenem.

Most vittem el a kutyust oltásra...szegényke úgy sírt...úgy sajnáltam,nem bírom szívvel...oda se néztem...az injekciós tű lelki sokk,akár én vagyok a delikvens akár más....

........

A pszichológus ma olyan visszajelzéseket adott majdnem sírva fakadtam..no komment..jön a karácsony és bezárkóztam..úgy érzem,lassan elfelejtek szeretni...:((..ez nagyon kemény így dec. 24 előtt.....és....és egyedül a pszichológus az akinek ma olyan dolgokról,érzésekről beszéltem amiről soha senkinek..talán mert nincs is kinek...senki nem hallgat meg...

Ma rájöttem hogy valahol......

MINDEN EMBER MAGÁNYOS.Akár egyedül akár emberek között is lehetünk magányosak...
Az ember állatira egyedül van néha...mindenkinek sok a dolga,a sok rohangálás..
Néha már NEM HISZEK...a BARÁTSÁGBAN MÁR NEM SŰRŰN!!!!!
Én már nem hiszek a barátságban..
A legrosszabb,itt a karácsony s úgy érzem nem tudok szeretni...
Elmentem a kórus,a VVV főpróbájára..
Rájöttem,hiányzik a kórus,a zenekar..Viszont....
már nem vagyok oda való
és ott emberek között nagyon nagyon nem voltam jól...
próbára tettem magam..mit vált mindez ki belőlem..de
alig tudtam magam rávenni,hogy elmenjek..szinte
féltem emberek közé menni...
már a karácsonyi képeslapokra se nyitok...

Hazajőve azt éreztem,hiányzik ami hiányzik...
10 év éneklés nem múlik el nyomok nélkül..
Hát....nem állítom,hogy teljesen jól vagyok..

Anyának összeállítottam a Bach cseppes anyagot..karácsonyra....
Aztán eltelt ez a nap is...

Anyával már merek beszélni...de az utóbbi pár hét nagyon nagyon bezárt.....

Karácsonyi vásári idegbaj,érzések

Hát ma is voltam benn a városban...de ma nem volt már olyan funny.A forralt borhoz se volt hangulatom..(tegnap is lehet azért ittam,elviseljem a tömeget,a tulakodást,oldjam magam)

Nem tudom mi lesz még itt karácsonyig..ma tripla annyian voltak..brutális..és ez csak kisváros..mi lehet Pesten??!! Forralt bort már nem vettem...még kilökik a kezemből...

Hazafele elgondolkoztam..a Karácsony nem a szeretet ünnepe??Minek a nyomulás,a tulakodás,a boltokban a teszetoszaság,a fellökjük egymást-helyzetek,hogy odaférjünk a polcokhoz..lehet bőven elég lenne,ha szeretet lenne,ha a családdal lennénk..együtt,minden eltúlzás nélkül...a szeretethez,az érzésekhez minek ez a nagy készülődés???Bár a sütit valahogy nem vetem meg...:-)))....de előtte ami megy....többet nem megyek a városba karácsony előtt az hétszentség...szó-szó minden megvan..valami rémes benn...

Bár..tegnap mikor vettem a forralt bort,a srác odanyom valami husit: Tessék!Kóstold meg!Van kis adag,nagy adag...édes volt..a srác:D,megkóstoltam,fini volt no de majd pont a nyomulós tömeg közepén állok neki ebédelni mínusz 5 fokban :-DDD,hogynee..max egy pohár bor,ha ki nem lökik a kezemből...

Ma pl totál idegbajban és pánikban menekültem ki a tömegből...a városból...haza a kutyámhoz (aki mellesleg időközben eléggé kis hülye bolondozós,pattogós lett,olyannyira nehéz mellette bármit is csinálni:),állandóan a figyelem központjában lenne:)..haza,nyugiba,csendbe....s azon gondolkoztam....miután rám köszönt egy srác,akiről fingom nincs ki volt..ő ismert bizti,de én őt életemben nem láttam,soha...hogy szinte idegen alakok köszönnek rám,akikhez soha semmi közöm nem volt,régi....már csak régi jó barátok akikkel régen jó,s mély volt a kapcsolatom,eltűnnek,kivesznek az életemből,és....már csak a kutyámra reagál mindenki...a kutyámmal tudom csak felhívni magamra a figyelmet???Ez elkeserítő....no mindegy...már inkább lehet szerintem a kutyámat szereti a többség,nem engem...amikor a kutyus a téma,érdekes arra többen felkapják a fejüket....vagy,van aki erre se...totál letettem sok mindenről.
Borzalmas rossz érzés ez karácsony előtt,de zártabb vagyok...nem is tudom,tudok e még szeretni.....olyan fura..még a készülődés se az az őszinte most....nehezebb időket élek/tem,a gondok anyával,a magány,az elzárkózás..állás elvesztése ugye,aztán elindult a blog...s itt tartunk...hát most ha lennének 8000eim biztos elmennék a kineziológushoz,tegyen velem valami kis csodát..mert a kineziológia nagy csodákat tud tenni az emberrel,de most erre nincs pénz.

Karácsonyi vásár a városban

Karácsonyi vásárban egyedül>>>>forralt borba menekvés,édességmániákusság,10 szem szaloncukor...persze forralt bor :D..elszoktam már ettől....tegnap este még a Mackóban elfogyasztott forró csokiról lelkendeztem :DDD...de az a forró csoki tényleg  a mennyországba vitt :DDD

Szeretetlánc

Játssz még!

Ölembe vettem,lenyugtattam a kutyusom így végre tudok linkelni...itt garázdálkodik az asztalom alatt a vezetékekkel a kis piszok..de most...amit tudtam eltávolítottam az asztal alól vezetéket.
Nem kéne csodálkozni,ha egy nap nem lesz net...:D,hopp,szétrágja...bár ha nem a vezetéket rágja,akkor majd a hófehér plédjét szaggatja széjjel:D:D,bár az a jobbik eset.

Aki nekem is játszod az élet dallamát
Kinek süketen fordít hátat a fél világ
Amíg zenére mozdul itt minden
A hangom, a léptem, a Föld
S amíg szerelmet táncolunk rá
Bármit látsz s bárhogy fáj
A hangszered össze ne törd

Akkor is játssz még
Ha senki nem felel, játssz még
Ha senki se kéri, játssz még
Ha senki sem érti, játssz még
Ha senki sem érti, hogy minek is játszol még

Lehet szerelemisten vagy égre festett kép
Lehetsz maga a törvény vagy ember módra szép
Nekünk zene vagy igaz, de megfoghatatlan
Ki a világba életet tölt
És ha kevesen hallgatunk rá
Bárhogy bánt, bárhogy fáj
A hangszered össze ne törd

Akkor is játssz még
Ha senki nem felel, játssz még
Ha senki se kéri, játssz még
Ha senki, senki, senki sem érzi, játssz még

Ha botlik az ember, mert botlik az ész
A botfülűekkel csak ennyire mész
Te csak játssz, te csak játssz, te csak játssz
Ha látva se hallom, mert így akarom
S a hangodat hangosan megtagadom
Te csak játssz, te csak játssz, te csak játssz.....

Aranyvasárnap errefele

Hát..aranyvasárnap...több lényeges dolog történt...végre 1 hét után hazamerészkedtem..kutyástúl..megfürdettük a kis jószágot.Élete első fürdése volt :D..hát nagy nehezen de bírta...anyával a kapcsolat eléggé necces...legfőképp a kutyával foglalkozott,őt szeretgette,csodálgatta,1 hete nem látta...mi nem igazán tudunk beszélni....nem számít ha egy hétig nem beszélünk,akkor már végképp nem tudunk.

Aztán...amíg apa nálam lámpát szerelt,elmentem a Bach cseppes ismerősömhöz,buszoztam egyet..visszavittem 2 kifogyott üvegcsét,mert újra felhasználja..meg...elvoltunk,eldumcsiztunk kicsit..neki is van kutyusa..a Buci eléggé nagy fajta jószág:)))..de ott vannak deguk,kiscica minden...eldumcsiztunk...

jaaa,igen,anyának karácsonyi ajándéka Bach csepp...arra gondoltam,én tudom mik vannak benne...ki ctrlC-V-zem,színes betűk,s kinyomtatom...ez lesz egy ajándék:),egy apró célzás...

+ ha elmennénk az éjféli misére...hát,én elképzeltem...ha anyának azt mondom menjünk az Ildivel,3an,ő 100 nem jön...menj a barátnőddel,azzal a hülyével,megvan róla a véleménye pedig nem is ismeri!!!!!(volt a kutyával kapcsolatban egy konfliktusuk,amikor anyát az Ildi kiosztotta,engem védve)...választhatok..éjféli mise az anyámmal,aki a vér szerinti anyám..vagy azt mondom,az Ildivel megyek,egy nagyon jó baráttal aki mellesleg az anyám lehetne (szeretetpótlék)....de akkor ő 100% nem jön,vagy a székesegyház másik felében fog ülni....úgy elmennék már,eddig mindig 24.én este éjjel elpunnyadtunk otthon,de végre jó lenne egy éjféli mise élmény..anya se volt még,s ketten elmehetnénk...de ahogy most állunk előbb mennék az Ildivel....áh,halálra van ítélve ez a helyzet....még ki kell kombinálnom,hogy legyen...érzelmileg se könnyű...


++++ bementem a Mackóba hazafele.Az itten egy cuki...ettem egy Eszterházy tortát meg ittam egy forrócsokit.Hát gyerekek,a Mackóban csinálják a legjobb forró csokit..előjön az emberben a gyerekkor érzése...finom forró édes kakaószerű krémes csoki tetején tejszínhabbal :)))),igazi szeretetpótlék......

Egy farsangi emlék-Lepke

A kis virág és a tarka lepke

Nos,ez nem saját..bevallom,ezt úgy csentem egy másik blogról mert nagyon-nagyon megtetszett.

Aranyos kis mese....már eszembe se jutott az a szó,hogy plágium,rákerestem google-ban lopott,lopás,lopott szakdolgozat,lopott idézet,s egyszer csak ott a szó: plagizálás...szakdolgozatnál nem igazán ajánlatos:-)),most viszont,persze csak ha nem küldtök esküdtszék elé:D,akkor beteszek ide egy kis történetet amit egy másik blogból szedtem.Karafiáth Orsi Garden of Butterflies c. verse után szabadon(előző bejegyzés!)..maradjunk a lepke-témánál.

Egyszer, valamikor réges-régen, Mint egy régi szép mesében, A barna-sötét föld ölén - ott lent, Egy parányi, aprócska mag pihent. Eljött végre a tavasz, kikelet, A picinyke mag lassan felébredt, Kihajt a pici gyökér - kicsi szár, Hívogatja a meleg napsugár. Sok levelet bont, a szára szökken, Sokkal szebb most: smaragd-zölden! Éjjelre éj jő, és nappalra nap, A pindúrka növény serényen hajt. ...és a legmagasabb ágán, ott fenn, Egy csinos kis bimbó is megjelent. A kicsinyke bimbó szirmokat bontott, Még a napocska is rámosolygott. Piros-ragyogó, selymesen fényes, Nem láttam még soha ilyen szépet! Szivárvány-tarka szín lepke arra repült, A virág szírmára óvatosan ráült. Cirógatta, s mondott szép meséket, Senki nem választhatta el őket! Forró, és szép hosszú volt a nyár, Boldogan élt a lepke-virág pár! Ringatta őket az őszi szél, Tudták, lassan eljő a tél. Hideg lett, a virágot fagy marta, De ő a pillét védte, betakarta. Szirmai egyenként kihullottak, A fagyott lepke a földre pottyant. A hótakaró alatt eggyé válltak Piros szírmok, tarka lepkeszárnyak! ...és mikor eljött a következő nyár: azon a helyen virág nyílt: tarka-szivárvány!

Garden of Butterflies/Lepkék kertje

Harminc,Presser és a többiek:)

Zorán: Közös szavakból

Annyiszor éreztem így..közös világban,külön irányban,egyre messzebb megyünk...anya,barátok stb...de legfőképp anyával való kapcsolatomra illik a nóta!!!
Közös szavakból, közös hangokból
Másik múltat írunk 
Közös emlékből, közös kérdésből
 Egy másik válaszhoz érsz

Közös szavakból, közös lapokból
Egy másik könyvet őrzünk
Közös időkben, közös kapukból
Egy másik járdára lépsz

Közös szavakból, közös haragból
Mi egymás bűnét látjuk
Közös dallamból, közös rímekből
Egy másik mű szólal meg
Közös hitekből, közös lángokból
Másik tűzben égünk
Közös világban, külön irányban
Csak egyre messzebb megyünk

Én érteni akarom, hogy mit nem értek
Érteni, hogy te is érts meg
Egyforma időben s világban járunk
Mért látjuk másnak azt, amit látunk

Mi közös szavakból, közös jelekből
Más időkre várunk
Közös napokból, közös utakból
Egy másik országba érsz
Közös hiányból, közös hibákból
Mi másik képet látunk
Közös világban, külön irányban
Csak egyre messzebb megyünk....

 

Karácsony és elzárkózás??!!

Úgy érzem,megint kissé bezárkóztam.Úgy érzem,már tényleg pusztán a kutyám van nekem..már haza se járok.
Anyával egy hete nem váltunk egy szót se...én se lépek,ő se...én már félek bármit is közeledni a múlt héten történtek után.
Ez kegyetlen rossz így karácsony előtt.2 hét ,sőt már annyi se,itt a karácsony,s anya is..ha otthon vagyok bezárkózik a szobába...máskor meg apával üzenget így: Mond meg a kedves lányodnak,hogy.....fel ne hívja ezt meg azt..tanítványt,mert nem fizetett...ez megint olyan tartalmú üzengetés,még jó,hogy nem ő mondja személyesen,mert még felkapom a vizet rája az hétszentség...kombinál mindent..hogy majd felhívom a tanítványt mert nem fizetett.

Az ugyebár elképzelhetetlen,hogy én megbeszélem,lekommunikálom ezt a tanítvánnyal.
Utálok úgy tanítani,hogy a tanítvány közös ismerős...anya munkatársa,volt munkatársa,vagy a munkatársa lánya..ez által,anya is beleszól,s olyan stresszes szitukba kavarodok,réééémes!!!!

Apával beszélgettük (vele még lehet beszélni!!!!),hogy anya hasonlókat művelt mamával is évekig..amikor ők egy fedél alá kerültek,2 ártatlan mondat,s kirobbant a háború,idősebben is,emlékszem,lehettem 7-10éves anya 38-40,s mentek a harcok,még én is emlékszem...anya is küzdött sokáig,sőt még ma is küzd szerintem mindenféle szorongással egy domináns anya mellett..neki is volt depis időszaka,halálvágy,sírhatnék naponta,régen főleg,úgy mint nekem így huszonévesen .

Hiszem azt a felfogást,amivel a kineziológia dolgozik...azt,hogy a gyerkőc már magzati korban magába szippantja az anya lelki mivoltát,szorongásait,félelmeit,önbizalomhiányt,befolyásolhatóságot..annyira érzem,hogy ...hogy ugyanolyan gondokkal küzdök mint ő régen....s igen,az önbizalomtémában egy asztrológus is nyilatkozott neki már,hogy ahogy a kedves lánya tele van gondokkal,úgy ő az anya is tele van önbizalmi kérdésekkel,s hiányokkal.

Szóval nem járok...haza biztosan nem...de barátokkal se találkoztam,senkivel napok óta...még a gépen,chaten se..ma reggel úgy keltem,hogy borzalmasan hiányzik egy ölelés...

Holnap viszont...jön a pszichológus ideje (sokszor ő az egyetlen emberi kapcsom,akivel beszélek személyesen),lassan megyek a Bach cseppes ismerősömhöz a cseppemért..holnap estefele meg a jógásoknál Nadanusandhana koncert a Kyra-ékkal...lehet elmegyek...szükségem lenne egy közösségre...mert ez így totál depis.Egy spirituális koncerten megvan a légköröm..sok jó ember kis helyen is elfér..énekelünk,mantrázunk,teázunk.másfél-két órát végre együtt vagyunk...nekem ez hiányzik sokszor: az "együtt"élmény....be akartam menni ma a városba csomagolópapírokért karácsonyra,meg raffaello ésatöbbi de nem mentem..képtelen voltam sötétben,esőben elindulni....

Család itt van...5perc.Haza hazamehetnék du.onként,ha nem rettegnék attól,milyen lesz anya mellett a hangulat...ő sincs formában,elvonul szobába stb....múlt héten kegyetlen mód berághatott rám..nem tudom,hol hibáztam ellene...tényleg nem tudom.
Mégis a napokban megint elkezdtem magam büntetni mindenféle önkínzó formában "belülről".....és hát gyerekek,hurrá,másfél hét múlva karácsony!!!!
Össze kéne kaparni magam addig..
Néha már nincs erőm...se szeretni,se haragudni,se megbocsátani..
a blog indításakor sok régi barátot,múltbeli emléket téptem ki a szívemből gyökeresen amikor rám jött az a nagy görcsös sírás...hát most,ez a karácsonyi időszak...főleg így előtte ez a 2-3 hét amolyan "túlélés" számomra....

Varázstánc-Varázs-tánc

Nyugis hétvégét  mindenkinek! Most sokat írtam..egy ideig megint off-oltatom magam!:-)))...még sok lesz belőlem s a jó kis gondolataimból...node,megmaradok szerénységemben :D..Szép napot!

" Ellenállhatatlan varázs van abban, ha másnak a lelkében a magunkéval találkozunk. "

O.Vilmos: Kettős kereszt

Álmodtam az 

álmomban

álom voltál 

álmomban

az első nap

szerettél

a második nap

feledtél

megöleltél 

harmadnap

arcod hűsölt

harmatban

negyednapra

kivirult

szép szemedből

pára hullt

ötödnapra

boldogság

hatodnapra

valóság

lett a jussunk

hetedre

kettőnk feszült

keresztre

ezt álmodtam 

álmomban

mámortalan

mámorban.

Angyali-dolgok:)

Angyal szállt az éjszaka mellém, S megsúgta, utamon ő kísér Hitet adott, álmokat és bátorságot, Rózsaszín kezében egy arcot, egy jó barátot. Elvitte lelkemet egy titkos útra, Megmutatta, milyen kegyetlen az emberek háborúja. Megtanított látni,...mindenben a szépet, Ezt adnám most ajándékul Néked. Erőt adtál elviselni a nehézséget, Bátorítást, szép szavakat, reménységet. Emberré, teljessé csak mások által válunk, Ha fontosabb a miénknél az ő álmuk. Csendesen, szerényen hallgatom a zenét, S elküldöm Néked szívem minden szeretetét.

Vers by "gondolkodásmóka"

Gyermek voltam még, mégis ember,
S bár öt éves, tele lendülettel.
De mégsem láttak meg a Nagyok
Nem ismerték el azt, aki vagyok.
Fejem felett dönteni akartak.
Nem hagytam, ember így maradtam.
Nem tárgy, akit félre lehet lökni.
Kérdezzetek, tudunk mi is válaszolni!
A gyermek is ember, neki is van szava.
Igaz s tiszta minden mondata.
Egyek vagyunk, kicsik és nagyok,
Így leszünk mi Hatalmasok!

József Attila - ESZMÉLET

Földtől eloldja az eget
a hajnal s tiszta, lágy szavára
a bogarak, a gyerekek kipörögnek a napvilágra;
a levegőben semmi pára,
a csilló könnyűség lebeg!
Az éjjel rászálltak a fákra,
mint kis lepkék, a levelek.

Kék, piros, sárga, összekent
képeket láttam álmaimban
és úgy éreztem, ez a rend -
egy szálló porszem el nem hibbant.
Most homályként száll tagjaimban
álmom s a vas világ a rend.
Nappal hold kél bennem s ha kinn van
az éj - egy nap süt idebent.

Sovány vagyok, csak kenyeret
eszem néha, e léha, locska
lelkek közt ingyen keresek
bizonyosabbat, mint a kocka.
Nem dörgölődzik sült lapocka
számhoz s szívemhez kisgyerek -
ügyeskedhet, nem fog a macska
egyszerre kint s bent egeret.

Akár egy halom hasított fa,
hever egymáson a világ,
szorítja, nyomja, összefogja
egyik dolog a másikát
s így mindenik determinált.
Csak ami nincs, annak van bokra,
csak ami lesz, az a virág,
ami van, széthull darabokra.

A teherpályaudvaron
úgy lapultam a fa tövéhez,
mint egy darab csönd; szürke gyom
ért számhoz, nyers, különös-édes.
Holtan lestem az őrt, mit érez,
s a hallgatag vagónokon
árnyát, mely ráugrott a fényes,
harmatos szénre konokon.

Im itt a szenvedés belül,
ám ott kívül a magyarázat.
Sebed a világ - ég, hevül
s te lelkedet érzed, a lázat.
Rab vagy, amíg a szíved lázad -
úgy szabadulsz, ha kényedül
nem raksz magadnak olyan házat,
melybe háziúr települ.

Én fölnéztem az est alól
az egek fogaskerekére -
csilló véletlen szálaiból
törvényt szőtt a mult szövőszéke
és megint fölnéztem az égre
álmaim gőzei alól
s láttam, a törvény szövedéke
mindíg fölfeslik valahol.

Fülelt a csend - egyet ütött.
Fölkereshetnéd ifjúságod;
nyirkos cementfalak között
képzelhetsz egy kis szabadságot -
gondoltam. S hát amint fölállok,
a csillagok, a Göncölök
úgy fénylenek fönt, mint a rácsok
a hallgatag cella fölött.

Hallottam sírni a vasat,
hallottam az esőt nevetni.
Láttam, hogy a mult meghasadt
s csak képzetet lehet feledni;
s hogy nem tudok mást, mint szeretni,
görnyedve terheim alatt -
minek is kell fegyvert veretni
belőled, arany öntudat!

Az meglett ember, akinek
szívében nincs se anyja, apja,
ki tudja, hogy az életet
halálra ráadásul kapja
s mint talált tárgyat visszaadja
bármikor - ezért őrzi meg,
ki nem istene és nem papja
se magának, sem senkinek.

Láttam a boldogságot én,
lágy volt, szőke és másfél mázsa.
Az udvar szigorú gyöpén
imbolygott göndör mosolygása.
Ledőlt a puha, langy tócsába,
hunyorgott, röffent még felém -
ma is látom, mily tétovázva
babrált pihéi közt a fény.

Vasútnál lakom. Erre sok
vonat jön-megy és el-elnézem,
hogy’ szállnak fényes ablakok
a lengedező szösz-sötétben.
Igy iramlanak örök éjben
kivilágított nappalok
s én állok minden fülke-fényben,
én könyöklök és hallgatok.

péntek folyt.

...estefele hazamentem ..csak enni...anya köszönt,de szinte nem vettem róla tudomást...akármilyen gáz..más nem értheti ezt..csak én,aki benne élek...hét elején megint elvágta a kapcsolatunkat eléggé jó időre....majd a karácsony talán hoz enyhülést...

Heti történések

Rég írtam ide.Sok minden történt,de valahogy sok kedvem nem volt írni,meg időm se a kutyus mellett.Nődögél a drága..becses neve Zsebibaba..röviden Zsebi..eszik,iszik,alukál,pispis,kakkakk,játszik s alukál..
Nagyon szeretem a kis dögöt..helyén alszik már,nem sír,nagyrészt végigalussza az éjszakát..ja,lerágja az emberekről a zoknit sőt a nadrágba is belecsimpaszkodik,ha úgy tartja kedve..szétszedi a tanítványok táskáját..fejlődőképes,harcias most már.

A másik: hét elején anya...nagyon nagyon keményen kiborított.Épp állásinterjú előtt minden energiám leszívta.Megint élt a zokogó sírógörcs,a remegés.a "menekülés" a saját lakásomban előle..a "durvaság", majd  a megbánás,a közeledés anya részéről,én részemről a távolodás,a játékos "ütés"..hétfő kedd s egy jó időre elég volt..azóta fel se hívom anyát.S kiakad,miért nem hívom..ha ő nem hív...naponta kéne hívnom 25 évesen???

Nehéz az elszakadás,főleg egy domináns,"uralkodó" anya mellett,mellől...minden kis hibát észrevesz..s felhív azzal,hogy nyissak ablakot,s gyújtsak gyertyát mire jön a tanítvány...ergo,külön élek,de ez nem jelent semmit..baromira nem...mert itt laknak a többiek 5percre...ez...na,ez minden csak nem elszakadás..főleg amíg nincs terem önállóan mert anya az életem minden kis szöszmösz részében jelen akar lenni.(így szakadjak ki az ő aurájából????mégis hoggggyaaaaan?????????????)..ha komolyabb kérdésem van,úgyis telcsizek,de csak apának...neki nem!!

Néha hoz apróságokat..érzem,szeret...de nem épp kis csokira,mécsesre meg hasonlókra lenne sokszor szükségem(bár jól esik) ,hanem vagy szeretetre megértésre,vagy ha ez nem megy akkor...egyedüllétre,majd szólok,ha a kutyussal kell kis segítség.....szeret,tudom én,érzem,csak épp eléggé "uralkodó jellem"...ahogy apa fogalmazza,kicsit keményen: "Tudom,hogy anyád néha rádtelepszik.."...no,ezt soha nem mondtam,de megközelíti a valóságot.

Hétfőn sírógörcs,kedden újabb gázos szitukba futottam,fülébe jutottak dolgok egy véletlen folytán--szerdán nem hívtam,csütörtökön se..nem is jött..máris jobban vagyok,lelki egyensúlyban jobban..mily meglepő,nem igaz???!!!S ma..apa hívott menjünk át..vigyem át Zsebit...mert jön haza öcsém is...hát...valahol nem szívesen megyek...nem akarok ismét kiborulni....már ...már néha várom az adódó szitukat.

A pszichológus ma azt mondta,lát előrelépést,ott nála történnek dolgok...mert végre ahogy anyáról beszélek,nem csak a megértőt játszom,mint az első alkalmakkor..hogy jót akar,segíteni..végre előjönnek az én álláspontjaim is...amik egy "elnyomó" helyzetben soha de soha nem jöhetnek elő...megkért anya ne beszéljek a kettőnk közötti játékokról senkinek..a pszichológus kérdezte,miért kérdezheti..hát a jóisten tudja...nem is érdekel...de nem fogja,nem tudja megakadályozni,hogy a pszichológusnak beszéljek a dolgokról..vagy a Bach cseppes ismerősömnek....ő is,az Ildi is kérdezett,hogy haladnak a dolgok anya s köztem a cseppekkel..elgondolkoztam,szabad e elmondanom,beszélnem..de mondtam,s ha mondom,rendesen...lódítani,s szépíteni nem fogom a helyzeteket.

Szóval harcolok anyával,szeretem a kutyust:-),Zsebit..próbálok élni,s munkát találni...Zirc nem jött össze,Várpalotáról lekéstem,az alsóörsi meló a Művházban a feltételek miatt nem oké...a nemesvámosi Waldorf Iskolába is elküldtem az önéletrajzom..ha a gimi részlegbe keresnének angolost...
itthon tanítgatok...minden napra jut valaki...:-),ez mondjuk jó...

Zsebi itt alukál mellettem...egész nap pörgött.Most nagyon bekómált....:-)))

Szép estét mindenkinek!!!És..jó hétvégét!

Fény-árnyék (Boszorkánytánc)

Ma a könyvtárban találtam 280 ft-ért egy kis verseskötetet.Állati tetszik.Tök örülök!!!
Hol találni ma már 300 ft-ért bármiféle könyvet is??

Van is már egy kedvenc versem belőle:

Mellénk ült a fény,mert úgy gondolta
Mindkettőnkkel önmagát megosztja
Átkarolta vállunk s mi összebújtunk vele 

Mint egy sosem-volt,sosem-lesz tündérmesébe'
Félistenek voltunk,boldogok nagyon
Forró nyári éjben,zuhogó kék fagyon
Esőben,hóban,tikkadt pusztaságon
Túl a kerek égen,túl e zord világon
Azt hittük így marad minden,ami szép
Messzi volt a közel,és közel a messziség
Ám jöttek az árnyak,tán jönniük is kellett
Elloptak csókot,ezer édes percet
Lelöktek mellőlünk mindent,ami drága
Szent és múlhatatlan volt a világba'
Pedig úgy éreztük,már minden a miénk
Semmi a minden s minden a semmiség
Végül csak ültünk,utolsó olthatatlan vágyban
Magamnak csókod,neked jövőt kívántam
Úgy fájt e vágy,hogy beleremegtem
Tudtam,ez utolsó,tán legutolsó percem

S elvágtattunk egy késő őszi napon
A fény melléd,az árnyék mellém ült a bakon.

Kutyuska név-változtatása

Hát,eddig mindig úgy írtam róla mint Zizi...ezek után Zsebi!Zsebibaba,röpke napokba telt mire el lett döntve,családilag...avagy pöttömpanna kiskutyája,aki kezd a segítségemmel egyre kis harciasabbá válni..erősebbé,kis tömöttebb talán már a bundija is,kis éles fogaival szétrágja a kötelet,a tanítványom táskáját :D,majd a szennyes tartó fülét :D..ma sokat játszott,úgy fut a labda után mint valaki/mi aki szinte gurul...:-D,magyarán mint picinek én :D...de rájöttem,tud jól futni,tud ő,ha akar...és miután játszott,akkor végre teletömte magát ebéddel...du. 4kor,végre,majd megint aludt...:-)))))))
édikisbabáááámmmmm!!!!:-)))))))))))))))))))))))))))))))))))))
No,majd írom minden nap a fejlődési fokokat.

Csak épp még azt nem tudja,hova is kell pisspiss :D,meg kakkakk :D...de még 2 hét míg a 2.oltást megkapja..addig itthon lészen...s takarítás van...addig nem lehet levinni...meg pindurka megfagy ebben a zord időben.:)

Sírógörcs a pszichológushoz érve..

na igen...akkor kapott el.10re mentem.Mivel az első éjszakánkon a kutyussal nem aludtam,avagy megtanultam éberen aludni mintha egy csecsemő lenne,most kikapcsoltam a telefon ébresztőjét.El is aludtam.9 után kaptam észbe...anya átjött vigyázni a kutyusra,s elindultam..a buszon majdnem elkapott a sírógörcs,nyeltem nyeltem nyeltem...majd ott,annyira..annyira...de nem,nem volt kínos..hiszen,pszichológus...azt mondta,úgy látja nem merem,nem tudom megélni az érzéseim.

Jött ki belőlem a sok sírás,görcs..nagyon  nehezen el tudtam kezdeni az érzéseimről beszélni.Nagyon nehezen mert fojtogatott a sírás.(már a buszon gyűlt a könny)..s ott benn a szobában kitört rajtam,de négyszemközt voltunk,biztonságban...mégis,nem szokásom mások előtt sírni..de épp...épp ezért jó egy pszichológus,kisírhatja az ember magát,beszélhet,és oldódhat...

A kutyuska itt fekszik mellettem..édes kis jószág.Nagyon szeretem!

Néha felkavaró is...megjelennek azok az érzések bennem is mint egy kezdő szülőben az első gyereknél...nevelés..megfelelek e a feladatnak..féltem,nehogy baja legyen stb stb stb....

Ez a mai nagy sírás összetett volt..még szerencse hogy a pszichológushoz érve bontottam ki az érzéseim,s engedtem jobban megjelenni a sírást..kiadni....utcán,buszon ezek a dolgok eléggé...hogy is mondjam..nem szabadna,uralkodni tudni kéne az erős érzelmi hullámzásokon...

Nagyon-nagyon...nagyon nehéz ezekkel a dolgokkal,az érzelmekkel bánni....

Első kutyás éjszaka

Szóval..itt alszik mellettem a Drága,pici szívem,a helyén..zűrös egy éjszaka volt.
Kezdem megérteni,milyen az,amikor a szülő,főleg az anya megtanul éberen aludni a csecsemő mellett.
Ösztönös..ezt éreztem ezzel a csöpp kutyával is.4szer keltem fel hozzá kb mikor sírt.Odaültem,s az ölembe vettem..ott visszaaludt.10perc-15 majd visszaraktam a helyére...s jó esetben alva maradt.
Én is lefeküdtem..de valahogy,nem tudtam aludni.

Amúgy...biztosan jól érzi magát nálam.Kicsit nehezen,félénken de elfogadja az ennivalót,játszik,harapdál,huzigálja a játékait..és nagyon ragaszkodó,barátságos kutyus.

De. két menet zajlott.Ami neki új volt...1. a porszívó.Hát,azt láttátok volna,hogyan reagált.Édespofa...jött utánam,bárhova mentem a porszívóval.
Utána hogy a megnyugvás tripla erős legyen,az ölembe vettem,beültem a relax fotelbe,betettem egy Kövi Szabolcs cd-t...ez lenyugtatta.
Kicsit még pörgött harapdált,ült a földön míg mosogattam,figyelt...majd visszamászott kuckójába,s lassan elaludt.

Piros kis kuckója van...maga a kutyus trikolor bichon..fehér-szürke-barna..s akkora a két elnyomó,duci erőszakos testvérkéjéhez képest mint egy pöttömpanna.A másik kettő ott nagyon elnyomta...mindenben ők az elsők,kaja,mi (emberek látogatók)..kis picikém meg háttérbe szorult,meg se mert szólalni.

Viszont..tegnap már vakkantott itt nekem egyet-kettőt.

Meg kikombinálta hogy jut ki s be a kuckóba..stabil kis kuckó,de neki kicsit magas...hát addig bátorkodott,3szor oda-vissza,kijött-bement,közben szétszedte maga alatt a törölközőket,itt kinn meg velem játszott,mindez éjfélkor.De hát ki kellett próbálnia hogy jut ki meg be a helyére egyedül..néha segítek neki,de próbálgassa csak..megy neki!

Intelligens,okos,s nagyon szeretnivaló kis pöttömpanna..Csak még név kell neki.A Zizi nem pont a legta-
lálóbb.:-))))