Én független,erős nő vagyok.Legalábbis volt egy ilyen részem.De volt egy bizonytalan,önmagamat megítélő és hajszoló oldalam is
gyerünk,tanulj,bizonyíts. ..... Vergődő,önkereső időszak volt ez nekem,hosszan elnyúló kamaszkor.Kellett valaki,aki hisz bennem
Kétségbeesetten üzleteltem magammal...Ostoroztam magam,nem szerettem azt,ahol épp akkor tartottam,görcsösen akartam
a zenét,az éneklést.Itt az álmod,hát akkor éljed...Sok jó dolgot ismertem meg. ..Improvizációs gyakorlatokat csináltam
ritmusokkal,vagy magyar népdalokat kezdtem hangokra bontani,és a dallam kis motívumait variálni.Mégis
az egész alaprezgés fájdalmas volt,az idő nagy része egymás tépésével telt,és mintha kezdtem volna belül zsugorodni ....
Sokszor álmodtam azt,hogy a szakadék szélén állok,és mindjárt beleesem.Az utolsó energiatartalékokat használtam fel,hogy
visszaforduljak,és eldöntsem,eljövök tőle.November vége volt.Nyílt a kilincs,kiléptem,utánam vágta a bőröndöket.Még sötét volt,
mikor az utcára kiléptem,esett,a járda mellett patakokban folyt a víz....
Egy hónap csend után bejelentkezik chat-en,meggyőz,menjek ki.A szokásos karácsonyi magányomban nem tartottam ezt olyan szörnyű ötletnek.
Január végén a két csíkot nem hittem el. .... Abortusz után néhány órával otthon üldögéltem üresen.Van bennem szégyen,ahogy ezt a 8évvel ezelőtti
történetet írom...Visszaolvasva a mondataimat,találtam még dühötde hát Istenem,erre is használom most az írást,hogy ez kiégjen belőlem.
Kérdeztem sokszor magamtól,kell e ennyi fájdalmat megélnem a nagy alkotások születéséhez?........
meglepő nem igaz???ő énekelget,én verseket írok/tam...és hogy kell e ennyi fájdalmat megélni nagy dolgok születéséhez???Nem feltétlenül,a boldogságról is lehet énekelni és verselni,de az nem olyan intenzív mint amikor az ember a fájdalmat írja le (itt egy szerelmi történet részletét írta le Beja melynek mint olvashatjátok volt nem kívánt következménye is),éli meg,énekli meg,ahogy kiírja,kiénekli,és megéli,enyhül benne az egész,tompábbá válik.......de a fájdalom,viszont ugyanígy az öröm,a boldogság,minden érzés,kijátszható,kiénekelhető,kiverselhető,kinek mi jön be...ki..festhető...a színek egy festményen,a figurák,a vers képei,a zene hangjai és képei mind mind mind...mind mind mind segít...és lehet,lehet,igen a fájdalmas élmények segítenek sokszor,hogy nagy dolgok szülessenek......mert ha boldog,vidám az ember,az..arról is írhat,bármi megfogalmazható,sőt kis vidám dallamok születhetnek a zongin is (lásd: Szamárinduló:D)...de a fájdalom a nagyobb hajtóerő a művészetek kihasználásához...én legalábbis így gondolom!
Elénekeltem neki a perzsa dalt,ő elsírta magát,hát itt van ez a lány,aki csendesen végigüli az órákat,és közben meg ezt tudja,ő még soha nem hallott ilyet.
Kérdezgetett,mit tanultam eddig,miért is vagyok itt.
Hihetetlen felemelő érzés volt,űgy tűnt,hogy valaki fizikailag megtámaszt és elemel a földtől,a bennem lévő nehéz
könnyűvé válik,jön valami bizonyosság,érek én azért valamit.
Igen,a világgá induló,magát kereső ember mint Bormester Virgil Hamvas Béla Karneváljában....
Lenézek a mélybe és a víz zokogva kavarog alattam,fehér habokban porlik szét a sziklákon.
Hirtelen megérzem,milyen erőnek a közelébe kerültem,jaj de jó,végre megint az óceánnál
vagyok,nem csak tenger,alig várom,hogy keljen a nap,és lássam a vizet a fényben is.
Hajnalban futócipőben kirohanok a kisvárosnak....Leülök a fűben,zokogok bele a semmibe,
hangosan rázkódom,hát végre itt vagyok és csak nézem a határtalan vizet,azt a végtelen ragyogást
meg zöld hegyeket,minden olyan sok és vad és nagy és éles,ha szobrász lennék mondanám azt is,hogy
ősi erővel bíró...zöld és kék ameddig csak ellátok.Valami elöntött,valami energia amiből a világ végéig tudtam
volna akkor futni,el is indultam,neki a hegyeknek mentén végig a partnak,vitt a lábam,nem tudom
mennyi kilométer és mennyi idő után állhattam meg.Lihegtem,ziháltam,megint sírtam egy kicsit.Lassan
leesett mi történik bennem.Elaltatott vagy csak félig-szeretett vadállatom éledt föl bennem
a táj hatására,ordított a kistigris,végre olyan vad és végtelen helyen vagyok,ahol én magam is
vad és végtelen lehetek,kívül és belül ugyanaz van.És hogy csak egyedül,és nem kell senkihez se igazodnom,
senkire se figyelnem,csak magamra. (Egyedül az úton ,....) (No,itt ki merem írni,azt is amit máshol nem mertem nehogy megsértsek valakit: a fejezet címe: Egyedül az úton,Isten farka (-'Isten farkán ülök')-,és a bordó ruhás kislány)
Ez az idézet itten talált süllyedt...világgá indulás,nem tenger hanem óceán,futás futás futás futás és egy kirobbanó zokogás......nem tudom,bennem él e egy kistigris...mely csak kitörni készül,készül a vadságra,és a végtelenségre..az biztos,hogy kicsit él bennem az agresszió...lehet van egy vadabb részem is,fenetudja...de ezt a vadságot eddig legtöbbször magam fele fordítottam...olyan dolgaim vannak,még ma is,amiket szégyellek,amikről nem szívesen beszélek...egyfajta magam ellen irányuló agresszivitás...egy kis vér,egy kis..egy kis fájdalom,egy kis önbünti...nem tudom miért...talán anyámmal való viszonyomból ered ez...talán a múltamból...talán mert nem engedem magam szeretni..netalántán a végtelenségig kínoznám magam???fussssssfussss,de a bajok elől nem futhatsssssz el....sétálsz be az óceánba,elnyelnek a habok..
tenger,óceán,végtelenség,folyás,elnyelő habok,halál és mennyország....merülés majd felfele törés,lent mélyen a belső szorítás majd ahogy felérsz a tetejére,levegő egy nagy adagban kifúj...megkönnyebbülsz,felfrissülsz és élsz....
az óceán,a tenger,a víz millió egy dolognak lehet szimbóluma: testi,lelki szellemi megújhodás,süllyedés,elveszés a mélyben,és felfele törés...a víz az élet,máskor a visszafojtott lélegzet,a szorongás,töréstörés felfele,végre levegőhöz jutsz,s jobban vagy.....
(régen írtam egy ilyen történetet,ahol kéz a kézben valakivel török a fény felé,lentről a tenger mélyéről...és fenn,"együtt szabadultunk fel a nyomás alól"),ez ilyesmi....ez jutott közben kicsit eszembe....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése