Hát eltelt ez a pár nap...24.én este kimentünk mamához vacsorára,aztán otthon voltam még kicsit,miután felvittem letenni a Zsebit aludni..majd hazajöttem hozzá,11 fele..elkezdtek zavarogni az érzéseim.Nehezen aludtam el,s rosszul keltem.Valami már 23.án se stimmelt velem mikor a pszichológus majdnem könnyeket csalt ki belőlem.25.én reggel rám tört a sírás,2 napig lappangott.Egy személyesebb sms hozta ki belőlem...totál meg vagyok érzelmileg zavarodva..visszaolvastam az ezelőtti bejegyzéseket s rájöttem valamire.
Én nem ilyen vagyok amit ez a pár írás mutat,szomorú,keserű,sokkal kreatívabb,vidámabb dolgaim is vannak mint pl a Lepkékkertje:-)...tény,mostanában sok a gond..a pszichológus,anyával a zűrök,és néha azt is érzem van aki elfordult tőlem(hát én pedig bezárkóztam)..a kutyussal se vagyok sokszor eléggé türelmes,szeretetteljes...pici még,úgy érzem nem jól csinálom amit csinálok...amolyan "első gyerek"-anyai-válság :-)),nagyon hasonló szerintem...úgy érzem most,nehezemre esik szeretni..s szilveszterkor is azt tervezem egyedül leszek...pedig hívott egy barátnőm,pezsgő meg filmezés..de azt itthon is tudok...nagyon nagyon bezárkóztam sajnos...írni személyesen már nem merek senkinek,vagy alig-alig van olyan ember akinek merek...a 25.ei sírás (aminek megvolt az előzménye bennem) után,26.ára megnyugodtam...este itthon csoki,ágy,párna,és az Igazából szerelem...du.oként ebéd után hazajárunk a Zsebivel,aztán este vissza...
Anyát nehéz volt megölelni 24.én...mondta is,ha nem megy akkor nem kell..de borzalmasan hiányzik egy ölelés,a szeretet,de ha én nem tudok adni,akkor nekem se tud senki..már egyre ritkább az akit szeretek,aki fele érzek bármit is..sok-sok mindenkitől elzárkóztam..az elzárkózásra késztetnek a körülmények,az érzések,helyenként a visszajelzések is...persze nem mindenhol...vannak még olyanok is,akiknél érzem hogy szeretnek,és akiket én is szeretek........de az utóbbi hetekben karácsony ide vagy oda nem igazán vagyok a toppon..itt a bloghoz sincs elég erőm,motivációm,úgy érzem...
úgy érzem valami meghalt bennem,meghalt talán helyenként a szeretet,helyenként a barátság,meghalt kicsit az erő,a motiváltság..s az önbizalommal se ártana kezdenem.
Most vittem el a kutyust oltásra...szegényke úgy sírt...úgy sajnáltam,nem bírom szívvel...oda se néztem...az injekciós tű lelki sokk,akár én vagyok a delikvens akár más....
Sunnygirl!
VálaszTörlésAzért vagy egyedül, mert egyedül akarsz lenni... Tudom, valójában, tudatosan nem akarsz, de tudat alatt talán mégis, mert mindent megteszel azért, hogy egyedül lehess.
Próbálj meg szembenézni a félelmeiddel...
Amikor úgy érzed, elutasítanak, akkor kérdezd meg magadtól:
Valójában miért is érzem ezt?
Van rá valami konkrét okom?
Vagy csupán azért, mert valaki nem foglalkozik velem, nem keres egy ideig, akkor úgy gondolom, már nem is érdeklem őt?
Én hány embert keresek napi, heti, havi gyakorisággal?
Van erre igény bennem?
Van erre igény másokban?
Mindenkiben?
Senkiben?
Esetleg nem egyforma mértékben van igény a kapcsolattartásra?
Miért gondolom, hogy X vagy Y nem szeret, elfelejtett?
Biztos, hogy helyes a következtetésem?
...
Csak néhány kérdés jutott eszembe, amiken talán érdemes elgondolkodni így év végéhez közeledve.