A lélekpillangó meséje (24.,25.,26)

Dec. 24.én kezdődött a misztérium!

A hegyen, melynek lábához ma már hozzánőtt a nagyváros, valaha egy pogány templom állt. Afféle szakrális központ, ahol a Föld erői intenzív energia csomópontba gyűlnek. Elfeledett idők papjai végezték itt rítusaikat. Később földvárak álltak itt, melyeket aztán leromboltak az idők viharai. Ma már csak egy vén szikomorfa őrzi a titkokat.

A fa, amelyből ez az egyetlen példány közel és távol. A fa, melynek őse Hathornak, a termékenység és anyaság istennőjének sírján állt egykor Egyiptom varázslatos földjén, még abban az időben, amikor a Földön sok volt a mágia. Leszármazottja annak a fának, amelyről Ádám és Éva tépték az ágyékukat takaró levelet. A fa öreg volt és odvas. Legvédettebb odva éppen a Városra nézett. Mohával bélelt, puha, melegében egy vadalma lapult. Talán egy mókus vitte oda? Ki tudhatja … Ebben az odúban, a vadalma nedvén növekedett egy különleges hernyócska. Csodálatos, lila-zöld és barna színű, hétszer ízelt testét arany pettyek díszítették. Az odúból lepillantott a fénybe öltözött városra, ahol az ablakokban mindenütt karácsonyfák fénye színesítette-árnyalta az utcák világítását. Ma éjjel egész a hegyig, a hegy csúcsáig, a szikomorfa odváig ért a Szeretet. Ez volt a Megfelelő Pillanat. A színpompás hernyócska építeni kezdte bábját, s készülődni kezdett a küldetésre. Minden esztendőben megtörténik ez a csoda, ám csak kevesen tudnak róla. A Lélekpillangó, mely a szívek tavaszát, a lelkek megújulását hozza el, minden esztendőben ilyenkor, ezen a napon kezd készülni a küldetésére.
Azok, akik a Lélekpillangó oldalára regisztrálnak, mostantól naponta részesévé lehetnek az átváltozásnak.

DEC.25
A városban ma az emberek lakomára készültek, még a legszegényebbek is megterítették az asztalokat, s ma még azoknak is bőven jutott falat, akiknek máskor nélkülözés volt a jussa. Asszonyok forgolódtak a tűzhely körül, gyerekek örültek játékaiknak a meleg szobákban, ám kint a hegyen hideg volt és sötét. A szikomorfa odvában mit sem tudott erről az a kicsiny hernyó, aki gondosan és az ősi tudást meghívva a bábja elkészítésének felénél járhatott. Lassan és módszeresen szőtte aranyfényű selyméből maga köré a védelem és a kiteljesedés burkát. A selyem most, amikor szükség volt rá, ott termett a testében, s a test maga pontosan tudta a dolgát. Csodálatos módon nem volt szükség arra, hogy megtanulja a selyemgubó szövésének tudományát, ahogy az ember gyermeknek sincs szüksége arra, hogy megtanulja, hogyan pislogjon, vagy hogyan növessze hosszúra haját, és körmét. Van egy erő, amitől ezeket a dolgokat egyszerűen tudják a megszületettek. Ez szól a magzathoz, amikor itt az idő a megszületésre, ez tudatja a szívvel, mikor kell utolsót dobbanni, s ez tudatja a szerelmessel, mikor jött el az Igazi.

DEC.26.

Harmadnapra, amikor az emberek – mit sem tudva a hegyen, a titkos kis odúban beteljesülésére készülő titokról – autóikkal a város utcáit rótták, s ajándékos dobozokat vittek egymásnak, a kicsiny, hétszer ízelt, színpompás hernyócska elkészült a művével. Már nem volt hernyó többé. Tudta, hogy most minden megváltozott. Puha, mindennél gyengédebb és szinte minden ismert anyagnál erősebb anyagból dolgozott.
Selyemből készített magának új megjelenési formát. Talán, ha látta volna ezt egy bölcselő, azt mondta volna: pompás metamorfózis.
Átlényegülés. Ez volt, amit végrehajtott – de ez csak része volt a folyamatnak, a ciklusnak, mely lélekpillangók sokaságát engedte a világba évezredek óta, minden esztendőben. Csoda volt az egyetlen lélekpillangó rövid, mégis jelentőségteljes kis életében, de természetes része volt mindannak, amit természetnek nevezünk. Elkészült a báb. Ha láthatta volna valaki puha bölcsőjében, talán észrevette volna rajta azokat a lágy fényű arany csillámokat, amik sejtették volna ennek a lénynek a különleges voltát. Ám ugyanaz az erő, amely arról gondoskodik, hogy a hernyóból báb legyen, hogy a csecsemő a születésekor már tudjon pislogni, ugyanaz az erő volt az ami gondoskodott arról, hogy ezt a pillangó-bábot ne láthassa senki. Nem láthatják, de érezhetik. Mint Azt az erőt. Akár Te …