na igen...akkor kapott el.10re mentem.Mivel az első éjszakánkon a kutyussal nem aludtam,avagy megtanultam éberen aludni mintha egy csecsemő lenne,most kikapcsoltam a telefon ébresztőjét.El is aludtam.9 után kaptam észbe...anya átjött vigyázni a kutyusra,s elindultam..a buszon majdnem elkapott a sírógörcs,nyeltem nyeltem nyeltem...majd ott,annyira..annyira...de nem,nem volt kínos..hiszen,pszichológus...azt mondta,úgy látja nem merem,nem tudom megélni az érzéseim.
Jött ki belőlem a sok sírás,görcs..nagyon nehezen el tudtam kezdeni az érzéseimről beszélni.Nagyon nehezen mert fojtogatott a sírás.(már a buszon gyűlt a könny)..s ott benn a szobában kitört rajtam,de négyszemközt voltunk,biztonságban...mégis,nem szokásom mások előtt sírni..de épp...épp ezért jó egy pszichológus,kisírhatja az ember magát,beszélhet,és oldódhat...
A kutyuska itt fekszik mellettem..édes kis jószág.Nagyon szeretem!
Néha felkavaró is...megjelennek azok az érzések bennem is mint egy kezdő szülőben az első gyereknél...nevelés..megfelelek e a feladatnak..féltem,nehogy baja legyen stb stb stb....
Ez a mai nagy sírás összetett volt..még szerencse hogy a pszichológushoz érve bontottam ki az érzéseim,s engedtem jobban megjelenni a sírást..kiadni....utcán,buszon ezek a dolgok eléggé...hogy is mondjam..nem szabadna,uralkodni tudni kéne az erős érzelmi hullámzásokon...
Nagyon-nagyon...nagyon nehéz ezekkel a dolgokkal,az érzelmekkel bánni....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése