A hétvégi elragadtatás. :) Sokadszor hallgatom...éjjeltől nappalig...
Hallgatom a város zaját,
Figyelem az élet ritmusát,
Keresem a jó vágyakat,
Az új álmokat.
A boldogsághoz száz út vezet,
De akad, ami útvesztő lehet,
S éjjel néha sírva ébredek,
Mert még kétkedek.
Van-e égi szeretet
Vagy csak földi szerepek?
Lehet tiszta még a vágy,
Vagy romlott a világ?
Az élet néha színtelen,
Az ember sokszor szívtelen,
Ha a bánat még a mélybe ránt,
Ölelj át!
A hullám néha összecsap
És cseppnyi remény sem marad,
Ha úgy érzem, hogy nincs tovább,
Ölelj át!
Úgy rejtem még a múlt bánatát,
Mint függönyök a házak ablakát.
De akarom, hogy szívembe láss,
Úgy, mint soha más.
Ha az arcom idegen,
Mert árny ül szívemen,
Egy mosoly épp elég,
Hogy olvadjon a jég. ....
Az élet néha....színtelen....
Benned érzem az igazi jót
És ez az, mi éltet.
Tőled kaptam csak igazi szót,
Mi reményt ébreszt.
Máshogy érzem az ízeket,
Szebbnek látom a színeket,
Már régen vártam rád!
Ölelj át, ölelj át, ölelj át, ölelj át!
http://www.youtube.com/watch?v=qHoOLhIGsno
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése