A Végtelen Magánya-verses szombati hullám

Nagyon kivoltam/vagyok.Tegnap....hazamentem.De csak du. 5kor..ebédelni..majd utána..azt éreztem,muszáj mennem...robbannom kifele..Igaz,már sötét volt,ettem.Fél6-6 levittem a kutyám,fél7 busz,7re lenn voltam Almádiban.Nem érdekelt az este,csak hogy menjek,meneküljek,fussak,önmagam elől,az érzéseim elől,anyám elől,a jelenem elől. 
Az a jó itt,hogy negyed óra s lenn vagy a Balatonon.No,de még csak március eleje.Kihalt volt még minden.Hát bementem egy sütizdébe,hogy enyhítsem az érzéseim,a fájdalmat,anyám hatásait..elkezdtem egy sms-t írni,amit akkor ott úgy kezdtem "hiányzol" majd...jöttek volna a könnyeim,de nem hagytam.Az írás,a személyesség,az sms mindig megmozdít ott benn...
Süti,epres Cappy,majd fél óra kóválygás...csak mentem...mentem bele a végtelenbe....így:::: Elég veszélyesek ezek a nekiindulásaim....hat lóval se lehetne megállítani.Elszáll belőlem minden gondolkodás,agy,s csak megyek....elindulok...és nem érdekel,hova,merre megyek vagy lyukadok ki.Ilyenkor általában nagyon nem vagyok jól,amikor már ilyeneket játszok.

..lementem sétálni..a partra..este volt..nem találtam helyem.....s ma se vagyok sokkal jobban.A munkával álmodok,s előre félek a másnaptól....
 
Balatonalmádi 2013. március 9. este
Csendben
Sötétben
Sétálsz bele a sötétbe..

Feletted csillagok,
lelkedben üresség,
szinte már nem is félsz.
Végtelen térben,
időtlen magányban,
sétálsz a sötétség nyomában,
az Este,Őt követed,
a szíved elveszett.
Az utcán itt-ott felgyullad egy lámpa,
a szív árva,
a Balaton,a kacsák még hidegben fázva,
az egésznek oly nagy a magánya.
Sétálsz;
bele a semmibe,
a céltalan végtelenbe,
vége nincs,s a híd,
nem tudni,hova visz.
Sodornak az érzések,s nem tudni,
hol a vége.
Vajon hol lesz ennek a sodrásnak vége?

Bátran és Remélve!!!!

Vajon Bátran???Vagy Félve???
Bárhogy is lesz,csakis remélve!!!!