Figyelő-Nem Figyelő,Blogger-NemBlogger,Szeret-NemSzeret,Író és Hallgató/Olvasó!
Tudom,mostanában ritkán írok ide.Hanyagolom.
Egyrészt: lefoglal a munka.Arról nem is írok ide konkrétan mert ezek mindenre képesek.Szóval,a neten sehol nem írok arról mit csinálok napi szinten,csak személyesen pár embernek.Annyi itt elég,hogy sokszor,heti 2szer-3szor sírva jövök haza.Fél órákat sírok,nem vagyok egyensúlyban.
Ellazulni se tudok.Már rég.Sehol.Pedig szerdánként,ha van lehetőségem,elmegyek ide-oda; ez se mindig,pedig jó..szerdára szoktam nagyon besokallni.Ha nincs egy ölelés,megkattanok.
Itthon anyával se stabil az élet.Mindenhol a zűrök.Otthon,a munkában ott triplán,s a kapcsolataimban is.
Kapcsolat?Létezik az?
Barátság? Mi az?? Nem létező fogalom!
Egyik barátnőmnek lett párkapcsolata.Hát,igen,ez így szokott lenni:: Ha pasi van a dologban,akkor a másik rögtön sokkal jobban le van pattintva.Hogy ő reméli majd tudunk találkozni..hát erre én annyit tudok mondani,hogy bennem már a remény sugara se él.
Szóval..utazgatok dolgozni órát-másfelet,ott végigharcolom a napokat,sírok,stresszelek; lazítani nem tudok,a világ fele pedig kegyetlen bezárkóztam.Úgy érzem felesleges bárhol,bárkinél "próbálkoznom",mert meddő ügy.
Se barátok,se kapcsolatok,se semmi.Család addig oké,de oda se kötöm magam..áh,egyáltalán.
Öcsémmel..hazajön Pestről,szia-szia,puszi s ennyi a kapcsolat,s ez már nagy szó.Anyával katasztrófális mint mindig,de még így is,ha jó passzban vagyunk vele tudok legnormálisabban beszélgetni.
Apa...no,ő is idegbeteg; ahogy idősödik,a beszédhangja..folyamatosan üvölt,ami anyát s engem kikészít.
Nem tudok sehol megnyugodni,se barátok,se egy beszélgetés,se egy bármiféle kapcsolat; csak itthon..egyedül..ez pedig magával vonja a többi érzést: Magány,Félelem,s hétvégén az apróbb szorongások..vasárnap már félek az újabb héttől.Önbizalom,Önbecsülés-beli gondok,dögivel.
Nagyon úgy érzem,nem vagyok a helyemen,se a munkában,se sehol sehogy.
Viszont,egyértelműen sehol,senkivel nem tudok erről beszélni..Anya mondogat nekem néha dolgokat..hogy csináljam ezt végig,aztán keressek mást; akár Pesten,vagy külföld.Döntsem el,akarok e tovább "to teach" ... (így,önvédelem; külső támadások bőven képben lehetnek; már tapasztaltam pár dolgot)..szóvak,akarom e tovább azt csinálni,amit csinálok,s amit tanultam,még 1évet,vagy váltás,s mást,de ha őszinte akarok lenni akkor azt mondom,elképzelésem nincs,mihez fogok kezdeni ha én ezt itt júniusban befejezem.
De hálát fogok adni a Magasságosnak,ha kibírom ép elmével és ép lélekkel.
Nem egyszerű az élet..ott vagyok benne a sűrűben.
Hm..Emlékeztek erre a képre?
Utána kezdett kicsit változni bennem minden,a vers után.Elkezdett a "hangtalan...
Annak szoktam most már legjobban örülni,ha jön könny.Fú,hát a lélek még él,a szív még él!
Tényleg sokszor érzem úgy,hogy haldoklik.Aztán mikor jön a könny,vagy mikor a buszon ránézek egy pici kis pici-fene tudja mennyi idős talán-bölcsis-ovis kiscsajra s a tekintetünk találkozik; én felhúzom a szemöldököm,ő utánoz,s a szemünk találkozik; ezeknél az apró perceknél nincs is szebb.Érzed,hogy élsz.
A picilány elvonta a figyelmem arról,hogy utálom az embereket,sok hülye..nincs helyem,s péntek van,hulla vagyok stb...összetalálkozott a szemem a kiscsajéval,játszottunk kicsit a mimikával,aztán megfogta az ujjam a pici kezével-máris szeretet költözött belém,s kezdtem nyílni.S ahogy a picilány az anyukájával leszállt,újra visszaestem az érzelmi kavarásba.
Hát igen..ilyen ez.A világ zizis,kavargós.A mindennapos utazgatás pedig megteszi hatását.Szinte utálom az embereket,legalábbis kinn a sürgő-forgó tömegeket.Tudom,ez szomorú,de ez van. 6kor hajnalban elmegyek itthonról,5kor hazaérek.Negyed 5,leszállok a buszról,a hülye városban emberek kavarnak jobbra-balra,néha még egy-egy apró -rám nem jellemző káromkodás-is megjelenik nálam de csak halkan..gyalogátkelőn sok hülye ember,kerülgetés,a buszokon a lökdösődés..hát örülök,ha hazaérek. Nem szeretem ezt az egészet,komolyan!!!!De hát nem szerethetünk mindent..csinálni kell!!!
Ez most,sokszor pontosan,ától cettig ilyen; s ez itt egy egész jó fordítás: Tükrözi,miket s hogyan érzek.Nagyon elegem van..a munkámból,az emberekből...magamból.Persze valószínűleg leginkább magamból van elegem,s mivel nem vagyok egyensúlyban,a világot se úgy élem meg ahogy szeretném.Kivetítem önmagam...
'Ha nem válaszol,már nem szeret...
dolga van...
hagyom a francba...
legjobb visszazárni...
úgyse mondhatok,mesélhetek senkinek semmit...
stb
stb...'
Az anyám is szakmabeli,de ő már megmondta,ne is meséljek neki semmit,mert fáj neki hallgatni.
Hát akkor sajnálom,akkor nem beszélgetünk.Meghallgat a blog,aki olvas persze,a papír,a vers,a sorok...emberi oda-vissza dologra nem is számítok,már rég.Totál felesleges.Elvileg ma jönne hozzám a Zoli reikizni (ő egy reikis ismerős,vagyis volt nekünk olyan afférunk,komolyabban,hogy rég több mint ismerős),de tudom,hogy nem fog...mondvacsinált ürügy,félt hogy nagyon elkezdek ragaszkodni,rossz lesz nekem ha el kell mennie-hiába mondom,ne féltsen,megküzdök az érzéseimmel..vagy ott a család,jóidő,kisfia,ami megint tök érthető; de akkor ne állítsa,hogy jön...Többet úgy érzem...még ő volt aki felé próbálkoztam,de nem fogok.
Lehet nagyon bezártam..s egyedül küzdök..és falra mászok a külvilágtól,a kimozdulás jót tenne.
Ha megyek,mindenképpen csak zárt és ismert közegbe; a reikisek közé,ÉletMagHáz,ahol nyílhatok,ahol tudok kapcsolódni,s szabadon kifejezni önmagam...ahol nincs félelem.
Szóval minden a szokásos; a gondok a régiek.
A MAAAAD WOOOORLD pedig az az ŐŐŐŐŐRÜLT VILÁG,amiben élünk!!!!!!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése