Magashegyi Underground: Árnyékok

Hát elszöktem az aszfaltromok alól Mert hallottam az erdő zúgását

Te úgy jöttél, mint víz elé sziklafal Az örvénylő idő kővé vált....

Úgy volt, hogy egyszer majd látom Az árnyékom úgy lép elém
Hogy ott áll színes ruhában Hogy én ő vagyok ő meg én
Úgy volt, hogy egyszer még látlak Árnyék vagy úgy lépsz elém
Nézed csak színes ruhában Hogyan leszek az árnyékod én .............

Az Élet összemosódó színekben

Egy kép,egy szín,egy illat,egy érintés,egy vers és máris élsz.Élsz.Színekben,érzésekben élsz.A hajnali napfelkelte aranyos sugaraiban,a játszótér mögötti korona-fa energiáiban,a rét zöldjében,az ég kékjében,a virágok ezerféle színében,a felhők puhaságában,a másik kezének finom érintésében,ölelésében,a levendula,a tusfürdő illatának simításában..színekben,illatokban,képekben,érzetekben.
Jó élni.Jó megélni a pillanatot,a percet..néha egyszerűen csak magaddal,egy füzettel,tollal vagy a klaviatúra hullámzásával.Jó,jó együtt élni a színekkel,a tapintásokkal,az illatokkal,a minket körülvevő hangokkal,a fényekkel és az árnyékokkal,szeretettel és félelemmel.Jó együtt élni,képekkel,szimbólumokkal,szavakkal.

Van viszont olyan,hogy a színek mintha egy mosógép keverné-keverné folyamatosan,vagy eső áztatná,összemosódnak.Kevert,zavaros színkavalkáddá,színtömeggé állnak össze.Az élet,a minket körülvevő hangok,belső és külső hangok a tisztából hirtelen disszonánsá válnak,s minden zavaros lesz.

Ennek ellenére úgy gondolom,még mindig jobb a színes disszonancia mint a szürke szabályosság.
Máskor minden a fekete-fehér-szürke árnyalataiban leng,a "belső" képek kinn száradnak a napon,mely fakó szürkévé szárítja őket.Minden kép története,Mindenki kép-története más és más.Ahogy minden élet más,minden kép-történet más.
Ahogy mindenki mást lát egy képben,máshogy értelmezi,érzi,máshogy fogja fel,úgy az élet is más és más.
Mindenkinek más a szürke,a szürke szabályos,más a színes szabályosan vidám és más a színesen zavaros.

De még mindig sokkal jobb a színes zavarosság,az eső áztatta festékek összemosódása mint a szürkeség..a hangtalanság.A hangtalan az hangtalan,a feketéből csak szürke lehet,viszont a disszonáns addig munkálható és tisztítható míg gyönyörű szép tiszta hangok,színek nem válnak belőle.
Az ÉLET tiszta hangja,az élet színessége,a Napkorong sárgája,az ég kékje,a felhők fehér huppanó puhasága,a rétek zöldje és a virágok ezernyi színe,az eső illata és az esőcseppek átlátszó mivolta.Az élet apró csodái.

Ilyenkor egyszerűen csak ledőlsz a finom puha fűre és éled a Színességet,éled a színeket,a hangokat,az illatokat,a látványt,a mesét,az álmodást.
Mert álmodni jó.
Csak néha a fekete-fehér-szürke elmosódások,a szomorú hangtalanság sötét függönyt borít szemünk elé.

Színek váltakozása: a két én összecsap

Gondolatok jönnek-mennek,hangulatok jönnek-mennek,könnyek jönnek és természetesen mennek.Folyamatos a változás,napról napra,óráról órára,percről percre,újra és újra...mozdulnak a dolgok bent és kint.
Ha az ember színekben él,néha olyan..szürke minden.A fekete-fehér árnyalatok vannak a főszerepben.Mintha az eső átmosta volna őket és keletkezett volna egy halvány-fehéres-koszos szürkésség.
Ilyenkor azt érezzük,a kreativitás,az álmodó részünk,tehetségünk haldoklik.Ilyenkor valóban haldoklik.Mintha nem lenne több vágy és álom,mintha megszűntek volna a mesék és a szép-izgalmas-örömteli-boldog-félelmektől mentes álmodás,az új dolgok szépsége és öröme.Vannak időszakok,hosszabbak,rövidebbek,hosszú órák,napok,hetek,hónapok,amikor valóban megszűnik.
Ilyenkor meghal egy énünk.
Úgy hiszem,tudni kell elválasztani magunkban a két ént.Van a kötelesség és van a kreatív-örömteli álmodás (mert ez a kettő nem feltétlen egy és ugyanaz) ,egy kép,egy szín,egy vers,egy illat,egy növény,egy érzés,egy bármi ami bemozgat,mozgat,érzel és végre...végre megjelennek a színek! Megjelenik a szívben a napsütés,megjelenik a Fény,a rózsaszín,a lila,a kék,a piros és a narancssárga és újra élsz!!! Mert azt hiszem,ilyenkor élsz igazán! Amikor ez mind él.Hát éljen! Tudd elválasztani ezt a két éned.Van ez,vagyok itt,vagyok ilyen hangulatban,vagyok fáradt és passzív/és persze van emez,a kreatív,a színes,az örömteli és a teleszeretettel én..és ha "ez" van,akkor tudd,hogy van "emez" is,s elő fog bukkanni..mert ott van,mert "Ő" is Benned él.

Ha pedig időre-hosszára meghal,ha időre hosszára eláraszt a mindennapok fáradtsága,kötelessége és szürkesége,a fekete-fehér kép-történetek,könnyek sora....amikor minden alkotásod,fekete-fehér-szürke árnyalatú "szomorú" grafitrajz lenne,tudd,ott a szíved mélyén biztosan tudd,hogy a színek ott rejlenek nagyon mélyen Benned.
Az erő,a kreativitás,a felkelő Nap narancsa,a tulipán élénk pirosa,a felhők és az ég kékje,a virágok lilája.
Ott van Benned,ott rejlik a színes temperák egész kavalkádja,a festékek színes rétje.
Fess hát; kékre az eget,kreatívra az elmét,szeretettelire a szívet,örömtelire minden belső kis sejted..a fekete-fehér-szürke árnyalatokhoz legjobb grafit alakuljon színes zsírkrétává majd még színesebb temperává...s miután a fekete-fehér-szürke éned már túl sokat uralkodott hívd elő a másikat,újra,és újra. Szeresd Őt és Éld meg vele a legszebb pillanatokat.

Mert SZ-SZ-É-Színesen Szép az Élet!

Reikizéssel való csillapodás

:-)))

Reikivel fogom visszacsillapítani a történéseket,a lelkem,a gyomrom,a családállítós történetet,mindent...

és a zene a következő lesz: A szoba telefüstölőzve és indulhat....

Dobkör Öskün,külső helyszín

:-)))

Hát,ez szuper este volt.Amolyan nyár záró. Elmentünk,itt nem messze Várpalota fele egy kis faluba.
A veszprémi dobkörre is jár egy ösküi dobos ismerős,ő mondta,lesz ott is,menjünk.
2-en de mentünk.Nem bántuk meg.Állati szuper volt.
Nagyon eredeti.
A kertben volt felállítva egy jurta,jó nagy,befértünk.Voltunk vagy 30-as létszámban,volt 12 dob.
Iszonyatosan különleges volt az egész.Nagyon befogadó társaság.

Ő itt Keve. Nagy fehér puli. Rendszeresen bepofátlankodott közénk,néha kiraktuk,mert zavart...de hát élvezte a kényeztetést.:-) Barátságos jószág. Voltunk sokan. A legfiatalabbaktól 4-5-9 évesek egészen a 40-50 évesekig.Mind-mind olyanok,akik ilyen közegben jól érezzük magunkat.
A képen a háttérben az a barna hajú lányka..a végén beszélgettünk..volt egy megosztó kör...és mindent elmondott,amit én is érzek.
Hogy jó valahova tartozni...és hogy itt normális emberek vannak...na itt jót nevetett mindenki..mert köztünk garantáltan senki nem normális ...meg mi az,hogy normális..és a kiközösítések,a kirekesztés,hogy esetleg az ember más vagy energiákban gondolkozik,s hülyének nézik...és a társadalom kirekeszti...tök máshogy mondom,mint ahogy ő mondta,de  a lényege ez...azt mondta,hogy szar egyedül...és hogy itt jó...stb stb...a végén mondta nekem,hogy más szerinte senki nem tudja úgy,mint ő,milyen kirekesztettnek lenni...erre én,hogy talán,én lehet hogy tudom...

Másvalakitől az hangzott el,hogy jó hogy egyre többen vagyunk...ilyen gondolkodással..és hogy ez a jó,hogy "az én dilim kompatibilis a te diliddel" :-D Ez ilyen....

További képek!

Volt vagy 12 dob.A veszprémi dobkörből az ismerős,aki ott lakik (ott mellettem barna ruhában) elhozta asszem az a fia dobja...s azon mindig én játszok.Hihetetlen mennyire felold,feszültté tesz tán majd ellazít.Totál beleszeret az ember! Már korábban mondták,már Veszprémben,na tessék,vegyél egy dobot.Egy ideig csak a csörgőzést vállaltam be...aztán a múltkori hazai,veszprémi menetben,a végén,a záródalhoz bevonzott a dob,ott állt gazda nélkül;hát nem hagyom parlagon. Elvettem,s azóta teljesen bátran nyúlok hozzá.

És egy zene,attól,aki ezt a dobkört vezette,meg néha vezeti Öskün! Zenét nem találok...akkor tán a végére...majd valahogy....

Itt látszik,mekkora volt a tér.

Próbálok benyomni valami zenét:

de,úgy néz ki...max egy honlap,ha bárkit érdekel,s hasonló érdeklődéssel lenne...és a dilije kompatibilis a mi dilinkkel :-)))) bocs,de ez annyira megtetszett,amikor hallottam...

http://regosjoco.hu/bemutatkozas

Aztán persze,jött az,mikor jövünk haza.Volt egy busz 3/4 9-kor,áh nem...dobtól elszakadni nagyon nehéz..maradtunk,este....végig..Azt mondták,jön busz 10-kor.Kimentünk.Jött is,fél11-kor. Falu,kinn főút melletti buszmegálló. Meg lehetett fagyni ott kinn. (érdekes,már itthon,benn a városban észrevehetően melegebb volt)
Az ösküi ismerős akkor befogadott minket.Mondta,ha nem jön busz,nyugodtan csörögjünk. Ittunk egy teát,beszélgettünk,játszottam a kutyával,egy édes kis spániel,jókat kurválkodott ott nekem,detto mint ahogy az enyém szokta :-D ,na basszus,elment az éjszakai fél11-es busz is.Végül fél 12-kor indultunk el hazafele egy busszal.Ez a kis falu,tőlünk olyan 20-25 perc busszal.

Szép volt,jó volt,de a szervezet most kimerült...utána mentem a családállításra..utána jött a hasmenés...most kell egy kis pihenés..regenerálódás a szervezetemnek az iskolakezdés előtt.
Jöttem-mentem-éltem. Kezdődik az év lassan és a dili folytatódik,az iskolai dili!!!!

És a végére végül...talán...egy zene:

.és igeeen,ő a Jocó,meg talán a kis szöszkeség ki lehet...talán a lánya...nem tudom...

Egy hasmenéssel végződő családállítás története

Elmesélem,hogy s mint tört rám és támadott meg a hasmenés.De úgy,hogy most,ma kezdek úgy jobban lenni.

Minden egy szép nap kezdődött,konkrétan szombaton,amikor is,az én kis drága lelkem elvágyott családállításra.Én most rendben vagyok,de segítőnek mindig elkel az ember csoportban...
Lettünk úgy 6-an,kis csoport,hihetetlen energiákkal.Jó így részesének lenni,ezért is mentem.

Itt,az elején,11-kor még nem tudtam előre,hogy egy wc-re szaladgálós éjszaka vár rám.

Még most is kekszen élek,de kéne már valami normális kaja is,óvatosan.

No,mesélem,mi történt.

Volt egy csaj,aki állított.Kiült,s ő kivételesen csendben mondta ez a problémáját.A bátrabb az tán hangosabb,annyira,hogy a csoport is hallja.Hát itt,halkan ment.Hát,így pedig nem tudtam mi fog belőle kisülni.Minden csoporttag játszott. Végére maradtam én,így..én képviseltem őt,a csajt,az anyát.
Annyit még időben kicsipegettem a történetből,hogy van 3 gyerek és egy férj.Csak épp azt nem értettem,hogy a 3. gyerekkel mi a helyzet.Ő halott.Abortusz történt,s ennek a feldolgozása,a halott magzat elengedésében voltak nehézségek.
Erre én személy szerint már benn az állítás energiaterében döbbentem rá,mikor a halott magzatot játszó srác lefeküdt....én bemozdultam,s mögé álltam.Ő azt mondta,azt szeretné ha nem a háta mögött,hanem előtte lennék,megfognám a kezét stb.Így lassan mozdulatról-mozdulatra döbbentem rá,mi történik.
Innen indult egy erős energetikai érzelmi hullám.A srác,aki a halott magzatot játszotta,ő se bírta sokáig..ki akart menni,de azt tanácsolták ne...nagyon szenvedett....de a szerepben ott benne vagy,nem tudsz kilépni.
Én,anyaként leborultam a földre a sarkamra ültem,fejem a lábaimnál,rám tört a remegés,32 fokban hideg rázott és a tenyerem tiszta víz volt.
Mellettem (mert én ott a földön,bennem se erő,se semmi,kérdezték,fel tudok e egyenesedni,de képtelen voltam visszanyílni) szóval mellettem beszélgették a történetet.Orvosok,kórház,abortusz,halál....olyan volt,bár ott voltak mellettem de mintha egy távoli magnóban hallgattam volna a történetet s egyre jobban remegtem,hideg rázott és izzadtam.
Lassan fel kellett próbálnom egyenesedni..megtörtént lassan...de messze nem voltam jól...a srác megjelent előttem aki a halott magzat szerepében volt,és öleltük egymást.Görcsösen.Én nagyon remegtem,izzadtam,borzongtam,végig.
Majd váratlan fordulat történt: hirtelen nem ellöktem magamtól,csak kibontakoztam az ölelésből és szédülve ott hagytam az állítás terét.Nem bírtam tovább.Kimentem,leültem,s még percekig remegtem.Belül.
Utólag kiderült kívülről ez nem látszott.
Megvártam,míg lenyugszok..legalább kicsit..tudtam,ha visszamegyek folytatni kell,hisz a szerepet még nem adtam vissza,fel kell ezt oldani.
Nagyon lassan visszamentem..ittam,leültem egy székre,szólni képtelen voltam,és újra rám tört a remegés.
Nagyon nehezen nyertem vissza az erőm.
Ott ültem,remegtem...majd nagy nehezen megtörtént..a szemkontaktus a sráccal (halott magzat) majd utána beszállt a képbe a csaj is,az eredeti aki az állítást kérte....és a végén ahogy ez az abortuszban megölt magzat lelkileg is elengedődött,bennem,s így benne is,megöleltük egymást........ezek nagyon mély ölelések,s hosszan tartanak ilyenkor,odajött a srác is,átölelt minket kettőnket és kioldódott.

Ez volt eddig,a legeslegnehezebb amit ebben átéltem.Mutatja,hogy segítőként is miket élhetünk meg.
Ha valaki halott van,ezek az elengedéses történetek nagyon nehezek.
Ennyi. Visszaadtuk a szerepet. Így lement rólunk..de hát..ez annyira erősen beütött nekem,írom mi történt még utána.

Utána...ja igen,rögtön haza akartam jönni. :-)))) Azt tanácsolták,ne,ilyen után ne mert nagyon bennem maradna.Hát nem jöttem...kicsit beültem egy hangtál-piramisba,s le lettem nyugtatva. :))
Kicsit legalábbis.Nem kellett sok. Egy negyed óra hangtálazás és kicsit jobban lettem.Azért szükség volt rá...

Háh,itt jön csak a java,mi lett ezután....este még semmi bajom nem volt.Egy reikis,festő ismerőssel ültünk kinn a fűben egy tök szép csendes nyugis helyen,feküdtünk,nézegettük a felhőket,a madarakat. (ez egy nagy pálya,futóknak,tornázni,van tenisz pálya is,sok szép fű és fák) Kis földelés. Ilyen energiák után jó kimenni a természetbe.És tényleg...semmi baj nem volt.
Aztán elmentem még mamához,ahol beettem a kelkáposztából.Nagyon éhes voltam.Hiba 1. De utána jött a többi...itthon még vettem füstölt sajtot.Hiba 2. Na gondolhatjátok.
Eljött az este. Nem tudtam aludni.
Valami nem stimmelt.Nem tudtam,a kerekedő Hold e az oka,meg folyamatosan az abortuszról gondolkodtam..meg arról,vajon hogyan tudtam ezt én így érezni,amikor nemhogy szülésnek,de pasiknak és párkapcsolatnak se vagyok még messze a közelében se. (pedig igazán jó lenne már)
Szóval..annyira éreztem a csaj akkori,régi rezgéseit,az érzésvilágot....a családállítás erről szól,tedd ahogy a szereped kívánja.Sokan kérdezik,érez e az ember bármit is....ha bekerülsz a térbe,garantáltan megérzed.Egyszerűen zajlik a történet.
Azon gondolkoztam el,de ez még éjjel,miért is nem fogadja el egy anya a férj és a másik két gyerek segítségét.Ők ott vannak,segíthetnének,de Te nem hagyod.Persze,ezt egy nő teljesen egyedül éli át,neki kell elengednie a magzatot és kettejükre tartozik,de itt már volt család.S azt éreztem,ott szerepben,hogy nincs számomra senki,a család mintha ott se lett volna - pedig a történetben,a szerepben ott voltak mögöttem-de magamba zuhantam..és csak az a kis lélek volt számomra.Próbáltam vele kapcsolatot teremteni,de nem ment.Érdekes ez. Éjjel is ezen gondolkoztam. Ilyen szerepeket nehéz lerakni. (és állítólag volt még itt a háttérben más fájdalom is)

Majd...írtam egy emailt annak aki tudja,miről beszélek,hm....majd jött az éjszaka.Már ekkor zűrös volt.Fél óránként jártam ki  a Wc-re.Próbáltam reikivel elaludni,az se ment...Wc,felugráltam,hígban jött ki belőlem minden.Így telt az éjszaka.Negyed óra nyugi,aztán Wc. Kimerültem.
Éreztem,nagyon szorít,görcsölt a hasam,a gyomrom.
Reggel,írtam egy sms-t,hogy így én sehova mert megbeszéltük elmegyünk bicajozni,az Icával.Visszahívott,hogy jobbulást.Ahogy beszélgettünk,egyszer csak rosszul lettem.Leraktam és ott helyben,szőnyegre mindenhova odahánytam.
Kijött belőlem a kelkáposzta,a sajt,minden.No,akkor megkönnyebbült a pocim.
Mire feltakarítottam a lakást basszus....
Épp előtte,mielőtt ez történt,akkor ment el apa. Reggel levitte a kutyát,visszahozta,épp telefonáltam,ő kiment az ajtón..én meg pont utána hánytam tele a lakást.Kurva jó volt basszus.

Nagy nehezen mindent elintéztem.Visszahívtam az Icát...azt beszélgettük,ő is ebben a világban él,amiben én is,energiák stb..mondta,hogy ráfogható,hogy gyomorrontás,de játszik a családállítás.
Minden ilyen erős energiájú történés után,van egy 21 napos tisztulási folyamat. Ha valami lelkileg nehéz és a szervezet nem tudja emészteni,hát akkor ez lesz a vége.
Ugyanígy jöhet hányás bármi Reiki II-es beavatás után.Egyszerűen akkora energiahullám éri az embert,hogy utána elkaphatja bármi.Jöhet kifele minden alul,felül,orron,torok stb.
Aznap éjszaka olyan köhögésrohamok jöttek rám,azt hittem ott fulladok meg az ágyban. Nagyon megviselt.

Hát,az agyam azt mondta elsőre: Senki nem mondta,hogy ez ennyire radikális lehet.
Dehogynem.Nagyon jól tudtam én ezt.Csak még ennyire erős fizikai hatásokat,tisztulásokat még nem éltem meg soha.
Erős remegés stb,ettől nem ijed meg az ember,főleg amikor már reiki-n is nem egyszer átéltem.
Jön egy remegés hullám majd visszacsillapszik,kis idő,s az ember jobban lesz.Tudtam,hogy zajlik,s mi zajlik ilyenkor.Teljesen természetes.
Ez az,amit ha anyának elmesélek,aggódik mert neki ijesztő. Nekem tök természetes. Ő,ha egy ilyen helyzetbe látna,100 hogy hívná a kórházat és a Neurológiát :-D de komolyan..csakhogy energiákkal egy doki nem tud mit kezdeni.Beleremegsz attól függ,lehet sokáig tart,majd csillapszik,s minden jó lesz. Egy olyan mondatot kaptam a napokban ezzel kapcsolatban: Az emberek attól félnek,amit nem ismernek. Ez nagyon igaz.
Senki nem halt még bele,se reikizésbe,se ilyen családállítós akciókba csak néha egy icipicit erősek!

További,apró kis szerepek is jók.Megéltem milyen egy jó,mély támogató anya-lánya kapcsolat.Aki szerepben az anyám volt,vele még a szerepet visszaadva annak akitől kiindult,is megöleltük egymást.Ott én "nagyobbik lány" voltam,mellettem a "kisebbik lány" szerepben a tesóka.(és furcsa,de ő egy felnőtt férfi volt,sokféle szerep,nekem mindig a dráma,pszichodráma,ezek jutnak eszembe) Az meg utána odajött,hogy tök jó volt a tesódnak lenni. :-)))) Ezek mind-mind szerepek.
Itt,aki az anyát játszotta,megélte az anyai érzéseket..úgy,hogy még élőben ő nem anya...
Én úgy kerültem bele egy magzat-elengedés nehézségeibe,hogy nemhogy nem szültem,de még normális párkapcsolatnak se állok a közelében se.....Szóval,ez ilyen. :-)) Ezerféle dolgot megmutat egy-egy szerep is.Megéri menni,kipróbálni csoportban.S vállalni,ha esetleg jön a hasmenés utána. :-))

Egy téli varázs-este Bábeltornyán,-avagy amikor a kép életre kel

Hol volt, hol nem, világvégén,hegyeken túl, napsütésben, hóesésben, volt egy mesebeli kis falucska, Bábeltornya,hol naponta csodák történtek, föld és ég eggyé vált a végtelen térben. Az emberek hozzászoktak a napi apró csodákhoz, úgy az éjszakai kis tündérek megjelenéséhez, mint az elátkozott lelkekhez, a misztikumhoz, miközben mindenki egytől egyig összeköttetésben volt az Univerzummal.
A falucska lakói, emberek,állatok, mind-mind egy titkos telefonvonalon tartották a kapcsolatot Istennel.
Mesés kis falu volt, ahol minden megtörténhetett. Az emberek szeretetben, békében, boldogságban éltek és semmitől sem féltek. Legkevésbé a rettegett Haláltól. Az itt élők, nem egyszerűen hitték, hanem tudták, hogy haláluk után tovább élnek. Hittek abban, hogy minden és mindenki a nagy Örökkévalóság része, abban hogy természetfeletti lények igenis léteznek, abban, hogy a lélek tovább él, és a Halál valami új és szép kezdetet hoz. Voltak köztük kifejezetten olyanok, akik örökölték a képességeket felmenőiktől.

Egy szép nap egy különleges kislány született a faluban. Születése pillanatában édesanyjának látomása volt.Megnyílt az ég és egy fénycsóva indult a Föld felé. Már előre ott volt a levegőben és sejteni lehetett, hogy a csecsemőből gyönyörű szép,misztikus  képességekkel rendelkező lány lesz. Sarah hosszú fekete göndör hajával és mélyen ülő barna szemeivel elhíresült lányka lett a faluban. Tudták róla, hogy képes kapcsolatba lépni a földön ragadt szellemekkel és egyéb külső erőkkel.Izgalmakkal teli sokrétű tudását édesanyjától örökölte és vitte tovább.

A lány felnőtt, közben édesanyja, a falu híres médiuma rejtelmes körülmények között meghalt. Földiélete, úgy nézett ki, egy nap a végéhez ért egy hosszú tüdőgyulladásos megbetegedés után. Sarah tisztán, apró kis könnycseppekkel a szemében mellette ülve, kezét édesanyja szívére téve, békével engedte lassan és finoman, szeretettel a fény felé, mígnem a lélek elindulva a fényfolyosón átlépett az Örökkévalóságba. Ekkor Sarah kinézett az ablakon és a tiszta, csillagos égbolton szinte mintha erős fényével kigyulladt volna egy csillag. Ekkor, ekkor a lány tudta, édesanyja átért és jó helyen van.

A lány továbbvitte az anyai tudást. Az emberek, bármit is tapasztaltak, bátran fordulhattak hozzá bármivel. A faluban napi szinten zajlottak az események. Tündérek, angyalok látogatása, különféle alakokban ott ragadt lelkek, jó és gonosz lelkek egyaránt,mind-mind mindennaposak voltak. Az emberek soha nem féltek, nem ijedtek meg bármit is tapasztaltak. Együtt éltek és mozogtak a természettel, a misztikummal, az Univerzum erőivel. Sarah ott segített áldott képességeivel, ahol tudott és ahol szükség volt rá. Így teltek-múltak az évek. Idővel viszont egyre több lett a gonosz, elátkozott lélek a faluban, mint az embereket segítő, Sarah pedig elvesztette önbizalmát. Kezdte úgy érezni, ő egymaga egyedül kevés ehhez.

Egy csillagfényes téli estén havat hordott a szél. Hideg és megint csak furcsa, nem evilági, misztikus érzésekkel teli éjszaka volt. Az emberek nem tudtak aludni, s minden kis ablakból fények szűrődtek ki az utcára. Valahogy, az egész falun egy nyugtalan hangulat vett erőt.
Mintha tudták volna, érezték volna, hogy itt, még akkor este valami történni fog. Mindenki bezárkózott. Most először, mintha féltek volna. Mintha féltek volna, mit fog hozni az éjszaka.
Sarah épp lefeküdni készült, mikor a ház fölött, a mély és veszélyes sötétségből hangokat hallott.
- Hallasz? Hallasz? Hallasz? – kérdezte ott fenn ez a Valaki. A kérdés, háromszor hangzott el, a hóvihar egyre kegyetlenebbül tombolt.
A lány elcsendesült. Figyelte,mi történik. Ebben a csendben jelezte, hogy igen, hall. Mindent!
A hang újra mennydörgött:
- Édesanyádnak még a Földön a helye. A falunak szüksége van rátok! Kettőtök közös erejére!
A lány megborzongott.

Ekkor egy nagy dörrenés,egy óriási villám csapott le a ház mellett s ott termett a hóban egy szamár.
A lány, jól tudta, valami történt s ijedtében kifutott a házból szétnézni.
Ott találta a szegény szürke szamarat lógó fülekkel a hóban állva, dideregve.
A lányt érdekes érzések kerítették hatalmába és beleborzongott a történtekbe, de tudta, ő az egyedüli, aki megoldhatja és lecsillapíthatja az eseményeket.
A hó csak szakadt és szakadt rendületlenül,a szél viharosan tombolt.
A lány mélyen ülő barna szemeivel a csacsi nagy barna szemeibe nézett, kezét a csacsi feje fölé tartotta majd lassan mindketten becsukták szemüket.
A csacsi hirtelen emberi alakot öltött és Sarah édesanyja visszatért az élők sorába.
A szélvihar csillapodott, a levegő megnyugodott, a rezgések lelassultak, a nagy sötétségben a csillagok kigyúltak,a házakban a fények kialudtak, az emberek nyugovóra térek. A hó csendesen esett tovább. Isten pedig megbékélt. A falu újra biztonságban volt.
Anya és lánya, azóta is együttműködve segítik Bábeltornya falvacskáját különleges képességeikkel.

RSzE-fotók: Amikor kitágul a tér ...

Jó fotós,szép környezet,jó fényviszonyok,tekintetek,szívtánc,ölelések,reikizés,rezgések.
KITÁGUL A TÉR..ember és ember,szempár és szempár között...


1. SZEMPÁR és SZEMPÁR között

Szívtánc

 LÓTUSZ-TÁNC :-)

Reiki (párosban)

 Csoportosan

 

Ölelés

RSzE: R-eiki-Sz-ívtánc-E-gyüttlét

Tegnap volt egy kis összeröffenés lenn a Sédnél,a patakparton.
Páran a reikis csapatból lementünk fotózkodni.
Eredetileg a kenesei szept.-i fesztiválra kellettek szívtáncos fotók.Ehhez jöttünk össze fotóstul.

Lenn,a pataknál,estefele,6óra,negyed 7,tettük a dolgunk,élveztük,körben,külső kör-belső kör,párok egymással szemben...szeretet,egység volt. Ilyen szívtáncot még soha nem csináltam ezelőtt.
Szív-tánc fotó először..ölelés-fotó másodszor...majd ha már ott vagyunk,az Ingyenes kezelésekhez is csináljunk pár fotót,reikis fotót.Szép az idő,szép a hely,miért is ne.Kör-reiki,csoportos,páros,sokféle helyzet.Szeretet.Kapcsolódás.

Az volt ebben a legérdekesebb,hogy miközben mi reikiztünk,állva,ülve,földön,padon-ez a hely egy szép hely itt nálunk,sokan lejárnak ide sétálni,főleg estefele-így hát,emberek jöttek-mentek.Néha odanéztek,-gondolom-hogy miket csinálunk.
Eddig klub,tábor,magunk voltunk mindig,mindenhol,most kivittük kicsit nyilvánosba.Érdekes volt ez így,kinn.

Nagyon jó volt.Az ember valójában is megnyílik.Utána is,még maradtunk a fotózás után.Csak ültünk,beszélgettünk,közel voltunk egymáshoz,ki-kihez..Elvoltunk úgy 7-ig ott,aztán lassan elindultunk hazafele..én is az Icával.Kilyukadtunk a Barátság park mögött,ott átvágtunk az erdőn..messze voltam otthonról,egy másik lakótelep.Felmentem az Icához előbb,pár új festményt megkukkantottam.
Aztán nagy ölelés,s továbbálltam.
Elmentem mamához.
Egész du. 3óra óta folyamatosan úton voltam gyalog..arckezelés egy stúdióban,aztán le a patakpartra,ott a fotózás,napsütés,lágy szél,mozgás...hát mamánál váltottam népibe,megkívántam  a kis csészécskébe a megmaradt baracklekvárt..kenyér,baracklekvár,kiskanál..
Utána,már este 9 volt. :-) Röpült az idő!!!!
Elsétáltam Ildihez.Lehoztuk a Gombi kutyát,át a Barátság Parkba,az nagyot futott,mi nagyot beszélgettünk..volt már fél 10-10.Fél11-11 fele értem haza.
Jó nagy túra volt,közben sok élménnyel,arckezeléssel,érzéssel,reikisekkel,ölelésekkel,szívtánccal,baracklekvárral,meg ilyesmik.

Moly-Tündér küldetése (jobbagyfélteke-aktivizálás)

Hol volt, hol nem, erdő mélyén, virágos rét közelében volt egy szép kis erdei házikó. Körötte csend, patakcsobogás,tarkálló virágoktól színes és méhdöngicséléstől hangos rét.

Maga a mennyország! Itt élt szüleivel egy kislány, történetünk főhőse, Maja. Csendes, nyugodt életet éltek,szeretetben, békében, a patakban mosva, mosakodva. Gyógynövényeket termesztettek, s amit tudtak, mindent maguk termeltek. Szerettek itt élni, ezen a csend övezte vidéken, s csak akkor tértek vissza a városba, amikor nagyon muszáj volt.
Maja természetközeli lánykavolt, hiszen pici korától kezdve itt nevelkedett. Együtt élt és együtt mozgott,együtt lélegzett a természettel. Hosszú göndör szőke fürtjei messze szálltak a szélben, ahogy futott az erdőben ki a rétre, ahol lefeküdt a felhőket számlálni. Gondolatban ő is ott fenn járt és beléjük bújt, betakarózott a finom puha bárányfelhő-takaróval és élvezte a napsütést.

Egy szép, napsütéses nap elkéredzkedett szüleitől, s elindult. Akkor még nem tudta, milyen kalandokban lesz része. Vidáman ugrándozva, dalolászva át az erdőn, kiért a rétre. Lefeküdt kedvenc színes virágágyába, felnézett a felhőkre és eltűnődött.
’ Vajon mi lehet a felhők fölött? Lehet még fölöttük valami?Vajon Isten létezik? Ha igen, akkor hol lakik? Talán éppen ott fenn a felhők felett. De jó lenne bekukkantani ott fenn, a felhők feletti világba. Vajon mit találnék ott? Kit? Kiket?’- így tűnődött magában, majd finoman, szelíd mosollyal az arcán elszenderült.
Álmában fenn járt a felhők felett. Találkozott mindenféle lénnyel, segítő kis lényekkel, angyalokkal, tündérekkel. Ott a finom puha felhők felett segítő kis lények egész sokasága élt.

A tündérek között találhattuk a moly-tündéreket. Ők a földi világban a fehér tollasmolyok családjába tartoztak. Nem voltak szép állatok, de nem bántottak senkit. Haláluk után pedig fenn a felhők feletti világban belőlük lettek a moly-tündérek. Átalakultak kicsit és testükön fényes-ezüstös szál futott végig, ami a sötétben világított.Átalakultak és Isten segítő szerepeket adott nekik.

A nap szépen-lassan, álmodozva telt. A Nap sugarai már kevésbé voltak erősek, mikor hirtelen a lány arra ébredt meg ábrándozó álmaiból, hogy ott ül a vállán egy kis lény.
- Hát Te ki vagy?- kérdezte kicsit félve.
- Moly-Tündér vagyok. Csak te láthatsz.Eljöttem hozzád, hogy megmutassam, milyen is a világ valójában. S hogy válaszoljak a kérdéseidre.
Mielőtt elaludtál, emlékszel miről gondolkodtál?
- Igen, persze. A felhőket figyeltem,s arról gondolkodtam,vajon mi lehet felettük,s létezik e Isten,s ha igen,akkor hol lakik.
- Arra kérlek, nézz fel újra a felhőkre a Nap sugarain át. Mit súg a szíved? Létezhet vajon egy másik világ a földi világon túl?- próbálta bontogatni a lány gondolatait a tündér.
- Hát,ha nem létezne egy másik világ,akkor…akkor te hogy kerültél volna ide??? S hogy lehetséges az,hogy csakén láthatlak?- kereste a kérdéseire a választ Maja.

- Tudod, itt a földi világban létezik egy kis város, a Molyok Városa. Ott éltem, mikor még itt éltem a földön. Gyere velem! Bemegyünk az erdőbe és elvezetlek oda, megmutatom aVárosom.

Elindultak, be mélyen az erdőbe, míg egy nagy fa közelébe nem értek. Ott a fa körül izgő-zizgő-mozgó seregek masíroztak-repkedtek. A Moly-Tündér hármat perdült, az ezüst fény cikázott,s Maja hirtelen olyan kicsi kis tündérré változott, mint maga a Moly-Tündér.
-Hééééé!!! Mit tettél velem?- kiáltotta ijedten a lány.
- Hát, csak így tudlak bevezetni a molyok világába.
Ne aggódj, a varázslat visszafele is működik.
A lány megnyugodott, s békésen szállt a tollasmoly-tündér húzta ezüstös fénycsík után.
Közben az magyarázott.
- Tudod, engem már nem láthatnak itt. Ahogy az emberek élete is véges, a mi életünk is véges. Miután itt hagytam a földivilágot, Isten magához rendelt, s így lett belőlem kis alakváltozással és finomodással ezüstös tündér. Isten, minden évben egyénenként feladatot bíz közülünk mindenkire. Küldetésünk, egy földi halandó mellé szegődni, vigyázni, segíteni az útján. Így kerültem én melléd. Csak Te láthatsz, és csak velem léphetsz be a varázslat világába.
Kezded érteni?- kérdezte.
Igen. - mondta Maja. Akkor ők se látnak téged soha többet viszont?
-Nem. Azért hoztalak ide, hogy megmutassam, eredetileg honnan is jöttem, s hogy lettem tündér. Így, így megismersz kicsit, megismered kicsit a földi múltam és nem tűnök annyira idegennek. Nem kell félned tőlem. Soha.
Tudod, legyen szóemberről vagy állatról, magas vagy alacsonyabb rendű fajokról, aki meghal, elpusztul,az ott fenn,a felhők feletti világban,amit Mennyországnak hívunk tovább él. A lélek tovább él. Ezt tudd mindig, s sose félj a haláltól.

Lassan a mostanra már két jó barát elhagyta a Molyok városát, kiértek a fa körüli térből.
A Moly-Tündérhármat perdült önmaga körül most fordított irányban mire Maja visszaváltozott, visszanyerte régi önmagát. Ekkor már nem félt.
- Van egy varázslat,amivel bármikor hívhatsz. Menj ki mindig a rétre, ha szeretnél velem találkozni… nézz fel a felhőkre…csukd be a szemed és - libbent a szeme előtt könnyedén a tündér-
mondd a következőt:
Fenn a felhők-lenn föld
Ezüst-fényű tündér jöjj!
Szállj vállamra csendesen
Tarkabarka réteken.

Ahogy kimondtad, én itt termek. Bármire kíváncsi lennél a világgal kapcsolatban, segítek. Segítek hinni, bízni, szeretni. Csak Te láthatsz. Engem kifejezetten melléd küldtek. Szeretlek! Mellettem soha nem kell félned.
Lehet, néha-néha esténként is megérzel a válladon, ha félnél vagy szomorú lennél. Ahhoz, hogy kapcsolódjunk, nincs feltétlen szükség a rétre és a virágokra. Én, ott fenn a felhőink felett, rád leszek mindig hangolódva és megérzem, ha szükséged van Rám. Ha pedig, Te éreznéd úgy, tudod, mit kell tenned. Irány a rét.
- Lehet egy kérdésem?
- Hát persze!
- Mi lesz így télen? Télen,amikor hideg van, sötétség. Se egy felhő, ha mégis, akkor sötétek, a réten nincsenek virágok se. – kérdezte a kislány.
-Tudod Te is, a természet folyamatos körforgásban van. Bár télen mintha minden haldokolna, ez a szép rét se az igazi. Mégis, tégy ugyanígy. Gyere ki ide, nézz fel az égre, és ne törődj vele, van e finom puha felhő az égen és csak mondd a varázs-szöveget.Miközben kimondod, elképzeled, magad is a színes virágok között fogod magad érezni.
Mindig, ha találkozni akarsz velem, gyere a rétre.

Lassan beesteledett. Maja sok-sok kalanddal és új megértésekkel,ráeszmélésekkel tért haza. Most már tudta, hogy nem csak a földi világ létezik.Tudta, hogy minden embernek van egy kis segítője. Tündéreknek hívják őket, vagy angyaloknak. Ez lehet egy háziállat, akit nagyon szerettünk, lehet egy pillangó, lehet bármely barátunk, vagy szerettünk, lehet bármiféle földi lélek,aki/ami ott fenn Maja felhői felett tovább él. Az ő védelmező kis lénye úgy néz ki, a molyok családjából jött. A molyok közül kivált kis lélek ezüstös  csíkot húzó tündérként azóta is nap mint nap találkozik Majával a réten és esténként a szoba ablakában.
Ha a kis molyból tündér nem lett volna, Maja álma se lett volna végül ennyire valóságos.

Fotós hajnali séta

Hajnal 4-kor felkeltett a telihold.
Az energiák nagyon játszanak velem..fú,nagyon érzem a változásokat most.
Hajnali 6-kor elindultam az akkor még üres utcákon...egy fényképezőgéppel és fotóztam...majd a Ligetben megláttam egy rakásban köveket... :)))) hát,aztán...alkottam...

és Végül de Nem utolsó sorban a kupac kő! :)))) Kicsit rendszerbe pakolva! :)))))

Reiki-táborban jártam (képes anyag)

Darabokra szedem szét.Egyben hosszú lenne.Írtam már róla email-ben is ide-oda,azokból dobok be nagyobb részeket..darabolom..amihez van kép,csatolom.

Jelenleg mi van?Szeretet van.Az van! Elengedés van!

A reikis tábor szuper volt.Jó kis önismereti hétvége,önmagam tapasztaltam egy közösségben,közösségi játékokban,séta,erdő,kinn messze a várostól..először,a bemutatkozó körnél mire rám került a sor,a csomó megnőtt a gyomromban majd lassan kilazult.Szeretet,szabadság és elfogadás.Önmagam figyelése,belső munka,ez ment.3 napig. Első este 1-2 pohár vörösbor,s elkezdtem nevetgélni.Kiültem,este 10-kor,néztem a Holdat,hagytam hogy a bor által megkólintott fejem tisztuljon.

Szombaton reiki; egész áldott nap.Ági feljebb léptette az Icát a III.A fokozatról,a tanári szintre,megtanította neki a Reiki I. avatást,majd kezdtük.Egyenként mentünk avatódni.A többi addig egy másik fa alatt reikizett.(mezítláb voltunk,nagy kert,földenergiák,kövek,mezítláb 3 napig) Dolgoztunk,párosan,volt kör-reiki-annyira jók ezek a kapcsolódások,amikor egy fekszik körötte két oldalt ülnek kezelik,valaki a fejénél,valaki a lábánál,aki a lábnál van,mögötte is ül valaki stb- így ültünk a fűben mezítláb s kezeltük egymást,órák teltek el csendben,szeretetben.Én is megtapasztaltam milyen amikor 5-en 6-an ülnek köröttem,ami azt jelenti 10-12 kéz van rajtam..Hihetetlen érzés.S ugyanúgy én is kezeltem.Épp valaki lefeküdt,hasra,hátra mindegy,gyűltünk oda köré reikizni.Ebben soha nem fáradsz el..feltölt és felemel.2 napig folyamatosan csináltuk. Akár adod,akár kapod,ad..Párban egy Braziliából származó lányt reikiztem,s ő engem..A Nati...őt már ismertem.Hihetetlen érdekes élmény egy fekete lánnyal megélni ezt.Ahogy kezeltem,beledőltem,pihenni a sűrű apró göndör fekete hajába,aminek még az illata is más mint a miénk;...

Totál Yin-Yang ahogy vele kinézek..a bőrszín miatt. Én őt ugyanígy elhelyezkedve kezeltem..de elkezdett fájni a dereka,felült..folytattuk úgy. :)

 

 Az email.ből folyt.köv.

Közben mentek az avatások.Úgy terveztem,jó lenne estefele menni,mert este érdekes élmény lehet.

Az Ica annyit mondott,vacsora után még 3 embert vár.(neki is hosszú,energiával,minden,végig gyakorolta,mindenkin) Esteledett,lecsendesedtünk,még mehetett 3 ember.Mentem.Elmondhatatlan élmény.Kinn természetben,madárcsicsergős közeg,a láb mezítláb a földön,az energia fentről fut át..fejtetőn indul..és...tudod,mindig más.Utána,az érzés,a hatás.

Ez most..tán mert nem Ági csinálta,hanem egy új "tanítvány",s minden embernek más az energiája..utána a következő történt: úgy indultam visszafele a ház fele mint aki részeg..jobbra dől,balra dől,a Zoli ott állt kinn a felesége Ágival,kérdem: ilyenkor mi van???:)

Annyit mondtam csak a kis társaságnak,hogy be vagyok szívva,s dőlt belőlem a röhögés megállíthatatlanul fél órán át,utána egy erős testi remegés fogott el majd leborultam a térdemre,s majdnem sírtam.

Hoztak nekem kis vörösbort,csokit,ezt-azt,s ők is nevetgéltek rajtam..kérdeztem Ágit,mikor múlik el mert már nem bírom.Hát asszondja,bírjad,majd elmúlik. :)) Biztonságos közeg volt. Mindenki reikis,sokunk már sok-sok éve.Tudjuk,mik zajlanak ilyenkor és hogyan.

Egy kívülálló tényleg azt mondaná,nagyon be voltam szívva.Egy reiki avatás tán hozhat így,egy másféle tudatállapotot,pár hosszabb percre.Aztán visszaáll minden,kitisztul az ember,a szívverése is visszaáll,a remegés is csillapszik.

 

Utána egy fának dőlve ültem,s néztem magam elé,este.Teljes elfogadás volt.S mivel vasárnap este volt telihold,vagy hogyan,a Hold is kezdett gömbölyödni.

 

Vega kaják,finik...és egy jó kis társaság...és sok-sok reiki.Mindig kis meditációkkal indítottuk a napot majd reikiztünk.Vasárnap,az Icának megmutatta Ági a II.es avatás folyamatát..elkezdte csinálni a Reiki II.es turnust.Reiki I. újra mindenkinek,voltak a Reiki II.esek,újra,meg a III.A-sok újra (ezek fokozatok,szintek)..a Reiki I.,II. együtt az már tényleg nagy energia,fájhat utána a fejed meg hasonlók,víz kell,sok-sok víz ivás.

Vasárnap 5-kor értem haza.Mentem a dobos társaságba rezegni tovább..végigölelgettem mindenkit.Hazafele úton jött egy ismerős masszőr csaj szembe,belesétáltam az ölelésbe. :))

 

Nyíltam,elneveztek "bátor lánynak". Tapasztaltam önmagam.S volt,egy valaki,egy Zsuzsa nevű csaj,fiatalos (elvileg nyugdíjas amúgy,meg nem mondanád róla) ,ezer éve reikis,hasonlóképp csendes,visszafogott és tele szeretettel,mint én.Beszélgettünk,ott feküdt mellettem,lassan tettem a kezem rá,reikiztem,ő mesélt.Fűben,pléden.Vele,vele már az elején rezgett köztünk valami,az őrangyalos játékban ő húzott,ő lett az őrangyalom,s azt mondta,tudta,érezte,hogy engem fog húzni. Vele aztán a végén egy olyan ölelés volt,a végére megérett,beleremegett köröttünk a levegő.Egy másik ölelésben,a másik,akit megöleltem,ott sírt. :) Sok minden felbomlott,alakult,változott,bennünk és köröttünk.

 

És a végére hagytam a legszebbet és a legtökéletesebbet! :)

 

Tökéletes formációban kapcsolódtunk össze.

Ági nézett minket: olyan jó nézni Titeket,hogy így reikiztek,s így szeretitek,mert én is úgy szeretem :) ...majd,lett egy ember-csere,s Ági feküdt be középre.Mi pedig köré gyűltünk.Ki mellette,ki a fejénél,ki a lábánál,s még a záró emberek mögé is beültek mások,s így reikiztük egymást.Percekig.Hosszan.Ebben igazából az idő megszűnik.

Hihetetlen mekkora egység volt köztünk.

A tökéletesség megtestesítője.S nem csak külső formára,hanem érzésre,megélni is fantasztikus egy ilyen kör-reikit.

Nagy térben,kinn fák alatt természetben,bárhogyan kialakulhat reikisekből egy ilyen formáció.

 

Ági befeküdt,kétoldalról kezelték a gerincét ujjakkal,valaki a fejénél,én a lábától indítottam,mögöttem is ültek,s így,egymás mögött,egymáson a kezek,reikiztünk. 3 nap,töményen..s már ott a végén én magam is befeküdtem majd tettem a kezem az Andi lábára,ő a fejemet meg a karomat simogatta..az egész,ilyen tökjó volt,bizalommal telt kapcsolódás volt.A reikihez csak a kezünk kell,s így spontán..utána hazaértem,spontán mozdult a kezem mindenki felé.

 

 

Majd a végéről...a zárókör,még rajtam a lila fonal,amivel kialakult egy szeretet-hálózat..hogy mindenki mindenkivel..össze vagyunk kapcsolódva,s ez hihetetlen erőt ad,s ad egy olyan érzést,hogy sose vagy egyedül.

 

 További képek:

Engedj el,képzelt világ..

 ...........
Ehhez már sok hozzáfűznivaló nincs!

Reményik mai II. : Végrendelet

Fáradtságom adom az esti árnynak,
Színeimet vissza a szivárványnak.

Megnyugvásom a tiszta, csöndes égnek,
Mosolygásom az őszi verőfénynek.

Sok sötét titkom rábízom a szélre,
Semmit se várva és semmit se kérve.

Kik üldöztek át tüskén, vad bozóton:
Kétségeim az örvényekbe szórom.

A holtom után ne keressetek,
Leszek sehol - és mindenütt leszek.

Reményik I. Játék a határon

Pictura-föld és Poézis között
Egy határkő meredt.
Te arra jöttél s azt kérdezted tőlem:
Lehet-e odébb tolni a követ
Pictura-földről Poézis felé?

Aztán én járultam színed elé
És kérve-kértelek:
Testvér - engedd egy kicsit odébb tolni
Pictura felé a határkövet.
Pictura földje nevezetes ország.

Csak játszottunk az odaplántált jellel.
És néha azt hittük, hogy határt sértünk.
S egyszer csak úgy éreztük: nincs határ -
Mert végtelenbe értünk.

MENJ TOVÁBB!

Hogyha elvisz az út,
hogyha félsz hova fut,
Te csak menj tovább,
csak menj tovább!
Mindegy bárhova lépsz,
soha vissza ne nézz,
csak menj tovább,
csak menj tovább!
Ha az élet már
mindent megtagad,
Te légy csak mindig önmagad!
Mindegy bárhova lépsz,
soha vissza ne nézz,
Légy önmagad,
mert csak így leszel szabad!


Nézd, ahogy a felhők közt sólyom száll;
úgy repít a szél míg az álmod vár.
Nézd, ahogy a felhők közt sólyom száll;
úgy szabad a szíved ha
jó úton jár.

Hogyha már sose kérsz,
talán adni is félsz,
csak menj tovább,
csak menj tovább!
Hogyha volna egy szó,
amit hallani jó,
csak menj tovább,
csak menj tovább!
Ha az élet már
mindent megtagad,
Te légy csak mindig önmagad!
Mindegy bárhova lépsz,
soha vissza ne nézz,
Légy önmagad,
mert csak így leszel szabad!

Irreális félelmek csapdájában

Azt hiszem,a mai napomat felajánlhattam az ördögnek.Kb így értékelném.
Hihetetlen mennyiféle irreális félelem,szorongás s aggodalom kerítheti körbe az embert.Mindez pedig önmagad börtönébe zár,ahonnan egyes egyedül te tudsz kijutni.

Kilépni az ajtón,merni,váltani pár szót valakivel,vagy megsimogatni egy nyűgös picilányt a lépcsőházban s máris váltasz a szeretetbe. Mennyivel jobb is az,ha a szeretet kerít körbe egy lágy öleléssel.Nem is feltétlen fizikai ölelés,csak a lelked ölelje egy érzés körbe,ami jól esik és megsimogat.

A szív mélye szeret,az elme fél,szorong sokszor teljesen megfoghatatlan dolgoktól.
Sokszor szinte képtelenek vagyunk beszélni.Úgy érezzük,bármit is mondunk,nem szeretnénk,hogy rosszul süljön el..ahogy beszélünk,kifejeződünk,kifejeződik saját énünk,erőnk és gyengeségünk,azok,akik valójában vagyunk.
Hangunkban,ugyanúgy mint a szemünkben ezerféle érzés,hangulat,legbelsőbb rezgés és félelem tükröződik.
Akiket ismerünk és szeretünk,akikhez közel érezzük magunkat,ott már a másik hangjából és tekintetéből tudjuk,mi a helyzet ott benn a szívben,a gyomorban,a testben,a sejtek közötti apró remegésekben.
No,de mi történik,ha telefonon beszélünk...a beszéd,a hang és a hallgatás is árulkodó.A jó ráérző ember sok mindent leszűrhet az apró jelekből.

Utoljára,pár napja mikor a Közgázt hívtam a bérletpénzek,utazás visszatérítések miatt,laza másfél két órát szemeztem a telefonnal.Beütöttem a számot,de nem mertem hívni.Ezer más dolgot csináltam..s közben megkérdeztem: mitől félsz??
Végül sikeredett hívni,de nagyon össznyevissznya zavarosan beszéltem.Közben az járt a fejemben,ezzel milyen képet adok magamról mégis,s így még rosszabbul éreztem magam.
Sokszor szóban még megfogalmazni is nehéz,tisztán mit is akarok.Főleg olyankor,amikor hosszasan ördöggel táncot járó félelmek előzik meg a cselekvést.

A telefon pedig egy olyan dolog,hogy amikor valami nem stimmel ott mélyen bennem,nagyokat hallgatok.(az én kezdeményezőkészségem,ha gondolnék is egyet,képtelen vagyok hívni a másikat,néha visszahívni is,zéróra tudok lecsúszni) Nem mert nem lenne,nem tudnék miről..vagy megnyilvánulni,véleményben a másik fele,egyszerűen a hangképző szerveim besztrájkolnak,leblokkolnak és akkor se ki-se be se hang,se szó,még kevésbé mondat.Az önkifejezésre rázárom a kaput. Ilyenkor kis idő,míg képekben,írásban,így vagy úgy képes vagyok...kiadni magamból,ami bennem rejlik.
Talán ez mind összefügg azzal,hogy nehéz társaságban is,emberek között lennem,illeszkedni s gátlásosságot leküzdve tudni biztosan,nem lehet baj.A napokban olvastam egy cikket a szociális szorongásról,hát az kicsit mellbe vágott.
Néha eljutok,ma is addig jutottam,hogy félek kimozdulni; az ember valahogy a világba fél kimenni..néha még a bolt is frusztrál,de az a határ.Meg futás,max este,de hogy messzebbre,programra,főleg sok-sok idegen ember közé..legfőképp egyedül,úgy,hogy összefuthatok ismerősökkel,láthatok másokat s ők is engem,képtelen vagyok.Itt a nyár,a programok,ez-az lassan lenne...és lebénítanak az érzéseim.Talán az önbecsülés a gond,önmagam elfogadásában levő zavarok s másokkal való...összeméregetések.Nem mintha nem lennék jó és szerethető,így ahogy vagyok,ebben a testben,ezzel a lélekkel.Ez szörnyű nehéz kinn.
Ilyesmi sokszor a gyomor,sok kis gubanccal: Ez,ha olyan a közeg,befogadó,elfogadó,ahol bele tudok mosódni az emberek közé,akkor hamar kiold,ki tudom oldani lassan,de ez idő. Főleg ezoterikus,spirituális körökben könnyebben megy,mert ott nagyobb az elfogadás és a megértés önmagammal s a gondokkal szemben is.Bennem is nagyobb a megértés önmagam iránt.
Egy átlag közösségben gyakran frusztrálódok,siettetném magam,s ez még jobban megzavar,bekavar.

Egyszerűen,amikor nem vagyunk jól,sokszor leblokkolunk.Nem tudunk beszélni.Szorongunk;tán magunk miatt,tán nehéz magunkat adni,félünk magunkat megmutatni,lehet,akkor is,amikor tudjuk bízhatunk és szeretet van..félünk...a kapcsolattól,a kapcsolatban való önmagunktól,önmagunk olyan árnyékaitól,amiket ha a másik megismer,tán már nem lesz minden ugyanaz.
Félünk teljesen megnyílni.Félünk a veszteségtől..tán a csalódástól; de ha nem nyílunk,a pozitív irányokra sincs lehetőség..így mernünk kell kockáztatni.

Amikor pedig elfogják az embert az érzések,úgy kel,hogy valami nem stimmel..bömböl a zene,megy a takarítás,ordítjuk a zenét,közben néha értelmében,erejében és hangulatában egy-egy dal mintha próbálkozna megnyitni s könnyeket csalni a szemünkbe...majd hirtelen megszólal a telefon benne egy kedves hanggal és hirtelen leblokkolunk.Hirtelen nem tudunk mit kezdeni a szeretettel és a kedvességgel.
Hiszen már annyira benne voltunk/vagyunk az egyedül-tudatban,hogy furcsa az egész...olyan,mintha az ember elfogadná a magányt,hogy ez teljesen okés,ez van,együtt lehet vele élni.
Egy ismerős barát szerint a "jobb egyedül,mert így nem bánthatsz mást" az ego dumája,s közben megpusztulsz érte,hogy ne legyél magányos.No,jött egy hihetetlen belső tagadás: hogy igenis,elfogadható ez,teljesen oké ez így,ez van.Megszokod.
Megszokod?Megszokható ez?Vagy csak az ember kapukat zárogat meg nyitogat meg fél meg bátorkodik meg hasonlók?Valahogy így,sok apró kérdés zajlik az emberben.
Nem lehet,hogy ez a belső tagadás annak  a jele,hogy az illető beletrafált? :) Megpusztulok..nem a magány miatt,hanem csak egy olyan odaadó ölelésért..egy olyanra gondolok,ahol merem magam bizalommal,szeretetben adni.

Ilyen napokon,amikor nem beszélsz/getsz,csak zenét bömböltetsz,várod  a könnyeket,azt ha nem jönnek,nekiállsz olvasni,futni,aludni bármit,amikor a hangképzés leblokkol és csak az írott nyelv marad...de hogy bővítsem,személyesebben félsz írni mert...aztán meg félsz az üzenetektől,félsz valahogy az emberekkel való kapcsolódásoktól,a reakcióktól,félsz mindentől,szorongsz,sokszor azt se tudni pontosan mi is van..marad a blog,személytelenül személyes és jó barát.

Ilyenkor jön be a jól ismert szerelmem-kép:

A költő (Szikszai Ilka)

Valamit el szeretnél mondani,
Kevés a szó, mivel tudod közölni.
Csak írod magadból kifele,
Érzelmek: ez mesterséged címere.
Próbálod átadni mindazt, mi benned él,
Gondolatok születnek, ez több az ihletnél.
Megszállottként igéz téged saját bűvköröd,
Nem tudsz szabadulni, ez csak a te börtönöd!
Látomások fura csatája dúl lelkedben,
De fel van oldódva minden az időben.
Neked nem számít, reggel, vagy éjjel van-e,
Tolladért nyúlsz, ez szíved fegyvere.
Örömmel végzed, mert asztrálsíkod
mélyen gyökerezik,
Alkotás közben nem gondolsz rá;
Ezt majd értékelik?
Önátadással, nyíltan állsz, pőrén:
Csupasz lelked adod ujjad bőrén.

A végére pedig pár zene a mai napból:

és végül a legerősebb,a "Könny-Csalogató":

A Reiki...

KÖZVETLEN TELEFONKAPCSOLAT ISTENHEZ! :)))) (egy társunk megfogalmazása) vélemények között olvastam és megtetszett.

Nálam a következő a kép és a hasonlat: ahogy a fa gyökereivel felszívja az éltető vizet a talajból,úgy szívja magába az energiát a szervezet,a lélek. Ahogy a növény vízből él,a szervezetnek,a test és lélek egymással való harmónikus működéséhez jól működő csakrák és energiaszint,energiarendszer kell. Élet!  Egyszer megjelent közben egy fa és a gyökérzet.
Elnehezülsz.A kezedet nehéz mozdítani.Belenehezedsz az ágyba,az pedig megtart.
Olyan,mintha a kezeid gyökeret eresztenének a testedbe egy-egy pozíciónál.Belül minden hullámzik,minden kis sejt él és vad körtáncot jár.

5-re megyek megint.Megyek is lassan..Nyitott nap.Kezelünk.:))
Mostanában napi szinten csinálom itthon...és érzem.Nagyon nagyon megy és működik!!!

Családállítós nap volt

.....mivel hát...anyámmal megint élet volt.....Mielőtt lementek a telekre,még leüvöltötte az agyam.
Épp Mencshelyre akartam lemenni egy jó -amúgy reikis-ismerőshöz.Ezt vigyek-azt vigyek...Hát,végül nem mentem...

Otthon-ő üvöltött,én hallgattam...ott hagytam.Menjen amerre akar. Vettem egy újságot,egy sört és beletemetkeztem a betűkbe,a sorokba.Itthon,magányosan.
Jól elnyomtam az érzéseim.Azt hittem,majd az olvasással eltakarom,elbújtatom.

Egy-egy sms-váltás köllött kis szeretet meg átjövő energia (reiki),és végül felbomlottam és záporoztak a könnyeim.
Közben kinn is vihar kavarodott; vagyis,nem nagy csak olyan csendesen esős,szemerkélős,pár dörgés majd elállt.
Kinn is és bennem is békesség lett,újra.Rájöttem,hogy az eső is,a legnagyobb viharok is elfogadhatók és szerethetők.

Anyáék lementek a telekre.Eltávolodtunk/dtam.Nem is baj.Öcsém is szanaszét...alig ..este egy-egy telefon..ez a "mizújs?semmi." s ennyi kb a kommunikáció.
Nem is baj,jobb így,egyedül.

Másnap,anyáék telken,kutyót hagytam öcsémre..bár fene tudja,kaja ügy,meg ilyenek-öcsém se megbízható,baszik oda mindenre az is,csak a gépnél ül....no,de én is meg vagyok indulva.Ide menni-oda,ahol biztonság van.Egy-egy közeg,csoport.
Így kerültem,most már másodszorra,egy más emberekből összejött,más összetételű családállítós csoportba.

Nagyon jó.Csoportban,emberekkel szerintem más mint egyénileg színes lapokkal. Csoportban valódi emberi kontaktok vannak,tekintetek,arcok,érzések.(ha 2-3 ember elmegy,akkor is maradunk,max ha még kell "valaki" az színes lap lesz) Hihetetlen,hogy a csoport,a szerepek (vannak nehezebbek és könnyedebbek mint pl az Öröm vagy az Élet szerepe),a kapcsolódások,az ölelések,az érzelmek...az,hogy egymás energiatereibe bújunk..szuper.Ment reggel 10-től du. 5-ig,6-ig.Több állítás volt.A végére bevállaltam..hagyom,hagy pörögjön..3-4 hétig,csend és hullaszag,nem szabad róla beszélni.Ott,benn,érlelődjön...ha mesélnék,szétforgácsolódna az energia.

Ahogy végeztünk...ott,bérelt terem,szőnyegen,mezítláb voltunk,mozogtunk sokat,erős volt...majd megdöglöttünk,olyan meleg volt.De tán csak benn...mikor végeztünk,kinn elkezdett kicsit mintha csöpögött volna az eső,kis szél,kész megváltás.
Egész nap...egész nap a családállítás,több állítás,szerepek,detto mint a reiki-avatás napja.A végére csak bedöglesz az ágyba.

Viszont; még este későn jött egy email hogy van még 3 hely a reikis táborba.Hát gyorsan döntöttem...hogy megyek.Vagyis,annyira nem gyorsan,mert tettem-vettem,halogattam,elnyomtam,zuhanyoztam,hogy a pulzusom visszaálljon normálba majd írtam..és,ahogy írtam,kavart az agyam,az érzéseim hullámokban törtek ki rajtam,de a reikiben óriási bizalom van...a csoport-erő pedig megtart (ezt a családállításos napokból érzem)....

Amúgy,ahogy odaértem családállításra,s megöleltem a Timit..rögtön,szinte remegtem...a végére olyan,nagyon kis békés,nyugodt állapotba kerültem,ahogy mindenki,s mozogtak bennem a nap megélései.......

Egy fantasztikus este

Hát nos....ma...érdekes dolgok történtek.Inkább du. De mivel volt mit várni,de. se depiztem.Kiskutyával séta,zene,a lépcsőház felmosása,pakolás stb,reikiztem is,itthon is,előmelegítettem a terepet,a kezem,töltődtem......és mindez az energiatöltet továbblendített.

Elmentem reikire du..
Egy 21 éve reikis pasit kezeltem.Nagy kihívás volt kis kezdő zöldfülű létemnek. :))
Ott 21 év megelőző tapasztalás,sokszor reiki 1.,2. ismétlések egyben.Itt is van már sok tapasztalás,gyűlik,de hát,hol vagyok én....

Lazultunk,tettem szépen a kezem....ahova jött,csendesedtünk.Most már magabiztosan kezelem a reikit. Nagyon komolyan éreztük az energialöketet.

A végén a következő hangzott el:
'Jó ez.Jó forró volt.Forró kéz.Majdnem bealudtam.Jaaa,és megfordult a fejemben,hogy majd visszakanyarodsz,s visszateszed a kezed a szívcsakrára.'- megjegyzem,ahogy ez megfordult kezeltem fejében a kezem onnan ahol volt,totál máshol,fordult s ösztönösen tevődött a szívhez.Ez az az eset,amikor kezelünk mást,s a Felsőbb Erő irányítja a kezünket,az érzés. (ez önkezelésben nincs! teljesen más egy önkezelés,s más,mikor mást kezelünk,más folyamat,más jön,mindig; de ugyanúgy,a kezünk kell,mindig; csak épp idővel néha érzel olyat,hogy nem te irányítasz :) )

Összeadódott az energia,ahogy kezeltem még a Nap is besütött.Állati meleg volt!!!!

Utána elsétáltunk,majd vissza,mamához,anya anyukájához felugrottam,mizújs,meg egy telefon erejéig,majd még átmentem a Spar-ba inni venni (energia-adás-kapás után alap,s nem volt elég vizem!)..a fagyi darabokra tört,s a papírból darabokban nyaltam ki...majd sétáltam,visszafele.

Az Ildihez készültem még fel ekkor...

De útközben megállítottak.Egy ismerős,a csakrás tanfolyamról.Sétáltunk.Csatlakozott.
Lent volt sétálni; meglátott engem..
felhívott.Megmutatta az üvegalkotásait,a festményeit majd elkezdtünk beszélgetni.Mesélt..sok-sok mindent.Sokáig...csak beszélgettünk,ismerkedtünk,egyfajta szeretet-áramlás volt ebben az egészben...majd ahogy elbúcsúztunk,egy nagy ölelésben találkoztunk.Ekkor már fél10 volt.
Ildi már várt..ő is...megakadtam...azt hiszem,olyan meghallgatós este volt ez.

Majd még felmentem Ildihez.No ő is elmesélte az Otthon zűrjeit....hogy a gyerekek drogoznak,öngyilkosok akarnak lenni,mennyire fogadják ott jól a természetgyógyászatot,a kinezt.,hogy azt mondják,ott dolgozó ig.helyettes...hogy,ezeket a gyerekeket nem lehet szeretni.Nem is kell.(mert nem a tied)

(az én anyám mindig asszondta: a pedagógia legfontosabbja: szeresd a gyereket! ez mind jó és szép,gyakran éreztem azt,hogy bebukott,mert van kit nem tudok szeretni,képtelen vagyok; s van,akit különösen nagyon :)

Nagyon-nagyon durva dolgokat mesélt Ildi.No,egy ilyen gyerekotthon is nehéz melóterep,lelkileg.Főleg,hogy esetleg megismered a gyerekek (tizenéves,lázadók) múltját,lelki motiválásait,zavarait,tán próbálsz is segíteni,megszereted őket..Nehéz elviselni lelkileg szerintem,amikor egy fiút javítóintézetbe tesznek mert lopott.S neked kell végigülni a rendőrséget meg a bíróságot.Nagyon durva...Nehéz lehet nagyon.

Meg amikor egy másik srác felhívja anyukát,béküljenek ki,anyuka asszondja,neki aztán ő nem kell.
Persze,hogy a kölyök az útra akar kifeküdni s meghalni.Depressziós,dühös,vagdoss-csapkod össze-vissza,nem alszik..egyszerre 6 kávét iszik...máskor meg beszed 8 antidepresszánst,hogy majd ő meghal...

Egy másik meg,már nem tudom melyik melyik annyi kölyökről hallottam..16évesen,egy 36 éves nővel él kapcsolatban,s 16 évesen akar családfő lenni. Tán épp az említett,aki anyukának nem kell.Hát máshol keres pótlékot.

Nagyon kemény,ami ebben a világban zajlik...sok elzüllött gyerek. :(( S nem saját hibájukból.A körülményeik áldozatai.
Volt egy cigánylányom,simán fújtogatta a másik kis cigánykölköt,órán élesben (én meg persze,fiatalon teljesen le tudok még blokkolni az ilyen kemény szituktól)...no,de tudom azt is,hogy a bátyja börtönben.
Van gyerek,kivel nagyszülő szenved mert a szülők lemondtak a vele való kínlódásról,nem bírtak vele,lepasszolták nagyszülőnek...
meg olyan,akinek olyan a gyámja,aki épp börtönben van. (no,itt akad ki az ember!)
Annyit próbáltam megtanulni,hogy bár a körülményekre ne fogja az ember azt,hogy kattant,de ha a pedagógus ismeri a hátteret,hogy ki honnan jön s mikkel küzd,könnyebben átlendül,megértőbb,toleránsabb lesz a zizi napokon..Pedig,nagyon nem egyszerű velük.Van sok zizis nap egy iskolában.

Ha épp reikizések lennének itt az Otthonban,még ez is lehet....persze a munkatársaknak,vezetőknek valami mese habbal beadva,mert nem feltétlen fogadják jól ezeket a dolgokat.

A reiki,mindig,mindenkinek ott segít,ahol szüksége van rá,annyira egyéni.Annyira szeretem én is már!!!!

No,zuhany,hajmosás,beesés az ágyba.Hajnali sok óra van!!!!!Alapban negyed 1kor értem haza.

Itt a nyár: kavargok,újra

Az utóbbi napokban nagyon nem vagyok jól.
A reiki,folyamatosan falakat döntöget.Fizikailag érezhető!Végig remeg-hullámzik a testem bent a gyomortól a szíven át haladva lefele.Minden kis sejtem őrült táncban. S még az önkezelés után is 20percig dobog a szívem mint a bolondgomba.
Ez a reiki dolga; kioldja a blokkokat,lebontja a falakat.
Ez viszont egy nagyon lassú folyamat. Nálam lassú...Nehéz elengednem magam,kinn a világban...egy nagy 0-nak érzem magam,s félek emberek közé menni.Félek nyitódni...sokszor érzem azt,nincs is nagyon merre.A gátlások és az összes többi....ezer dolog akadályoz.Nincs iskola,se munka se semmi,most kéne pihenni,lazulni,de ez állati nehéz.Inkább mennék dolgozni a sok kölyök okozta problémák közé,de az menekülés lenne,önmagamtól.

Kezdődik ott az élet,amikor érdekelne mi van a másikkal,lépnék a telefon felé,de még lépni sem tudok....s még beszélni se kell telefonon,egyszerűen már sms-t írni is félek.Megteszek valamit,írok egy email-t,sms-t bármi,s félek....félek,mi lesz a következménye...s hogy tényleg.....jobb a világnak nélkülem!!!!!!

Van egy jó érzelmi-szemléltető ábrám:

Nyár,rám szakadt a szünidő.Tele vagyok félelemmel.Az elme túlharsogja a szív szavát.Nehéz.
Nehéz kimozdulni.Rosszul érzem magam emberek között.Bezárkózok.A reiki,minden egyes alkalommal bont..vagy leginkább a BIZTONSÁG érzetét hozza.Ez is elég,s jó érzés,kicsit ebben a csendben lenni. Itt vagy,a kezedből árad...és ez megnyugtató.Vagy épp heves légzésrohamok jönnek rám,s visszanyugszok.Mindig más,minden alkalom más.

Néha-néha amikor lehetőségem van menni,olyan helyre,ahol "BIZTONSÁG" van,mert éppenséggel ez a kulcsszó,akkor megyek.Ez ritka.Csak spirituális közegeket érint.Akinek gondjai vannak,gyakran fordul ide-oda,ahol biztonság van,szeretet,elfogadás.Ha nem is sikerül ott se ellazulni elsőre,de a magam felé tanúsított megértés nagyobb s könnyebben kioldódik.

A napokban voltunk lenn a völgyben dobolni.Kifeküdtem egy plédre,sütött a nap,fújt a szél,mellettem játszott a Judit (sámándob!) (amikor tudtam egy tojás-csörgővel csatlakoztam,de nem is ez,hanem a dob hangja a lényeg!) és a széllel a dob rezgései messze vitték a félelmeim.Felpörgetett majd visszacsillapított,végül teljes csend és béke uralkodott.
Ilyen dobról beszélek. Kiültünk,kifeküdtünk két fa közé,pontosabban korona fa közé.Megtanultam,mi is az a korona fa,s hogy ott a vastag ágak,amolyan melléktörzsek közepére beállva benyúlva nagy energiák érezhetők.Ellazultam,az elme lecsendesedett,jó volt.

Másnapra újra pörögtem,féltem.Bementem a városba.Posta-rendezés.Bérletet küldtem el,a júniusit be a suliba,számlákat adtam fel,majd..felmentem egy netkávézóba,süti,kis innivaló,de ott is a gép.Zavaros lett volna tök egyedül leülni egy sütivel.Az ember hova menekül,a géphez vagy egy könyvhöz.

Jelenleg Marlo Morgan Vidd hírét az Örökkévalónak a soros; A Vidd hírét az Igazaknak az annyira....imádtam.Jöhet Ausztrália,törzsi népek,ősi kultúrák-nyugati világ,kereszténység stb,ellentétek 2. fejezet.

Visszatérve,az emberek barátokkal,családdal mennek ilyenkor jobbra-balra,én teljesen egyedül vagyok.

Öcsémmel semmi kapcsolatom.Szólok hozzá,semmi.Iszonyatosan nagyok a családban a kommunikációs blokkok szerintem. Anya,apa mindenki szanaszét.A maga útján.Összetartást nem érzek,egyáltalán.

Tegnap este,10 fele anyával volt egy érdekes kis telefonbeszélgetés:
Aludtál?-Nem. A hangod...Allergia?Nátha? -Nem. De ugye nem vagy beteg? - Nem.
Mondom én,hogy ezer rajtam a zárt kapu és a fal.
Itt-ott egyes közegekben kibomlik,egy ölelés stb és tudatosul,hogy nem kell félni...majd sokszor újraindul.
A sok egyedüllét,a magány teszi mindezt.

Egy ismerősömnek (reikis) van egy kis verse.Átalakítottam.Elgondolkoztam rajta.

Lennék
Lennék egy dalban szünetjel
tá-titi-tá szün
mellettem pihenj el. :))

Nem nagy vers,így könnyen....megragadó,s tudja az ember.

Elgondolkoztam.Egy dalhoz sok minden kell: szöveg,dallam,s mindez kottába írva,s maga a kotta is sok mindent tartalmaz.

Lennék...
Lennék egy dalban...
szünetjel...félhang?módosított hang? (leginkább leszállított,'bé-s' hang) Semmiképp se lennék egész hang!
Lennék a vonalköz,melyek közé néha odatéved egy-egy hang..vagy...egyszerűen .... ki vagyok én a kottában???
Egyszerűen csak a vonal,ami a végtelenbe tart.....közöm nincs a zenéhez.Se a világhoz.
Szétfeszít a végtelenbe tartó vonalak csendje..néha üvölteni tudnék...
Talán,egyszerűen csak egy hang lennék a semmiből..szél zúgása,tenger morajlása,egy hangjegy a csendben..
Megszorult,megakadt bennem,minden....