Érdemes küzdeni...

:-)))))) MINDIG SÚGOD,HOGY KÜZDJÉL,LÁTOD,ÉRDEMES VOLT....... TŰZBEN IZZANI VÉGIG,MINT A LEGELEJÉN,CSAK A SZERETET VISZ,HOGY ODAÉRJ.....

A szeretet nem fogy el sosem

ERŐSÍTSÜK A HITET!!!A MAI CSODÁS NAGY KEDVENCEM!!!!!

A szeretet nem fogy el sosem

A szeretet átvisz az életen

Mindent elhisz és remél

a Szeretet mindennél többet ér.

Cseppek vagyunk a tengerben-lyrics-élet-elemzés

Ki látta, Nap vagy Hold, egy réges-régi esten?
A jötted csöndes volt ezen az égitesten.
Mondd, ezután még mit remélhettél?

Útra kelhettél, mint millióan mások,
Bíztál, hogy más cél és más ok hív valahol,
Egy pont a távolból.


Szóval,hát,gyerekek,ha akarjuk ha nem ha már megfogantunk,megszületünk.Van,hogy nem akarjuk,de muszáj,vár az élet...s "beszippant".Meg fogunk születni röpke 9 hónap múlva.Bár..nem is olyan röpke az,annak aki tényleg átéli a folyamatot.(ezt még nem érthetem,hiszen még nincs de majd szeretnék kisbabát) Ez eléggé nagyon keserves volt az én esetemben.Anya sokkot kapott,s biztosan én is,gyorsan bedugtak a kékfénybe..tölteni az élet-elemeimet,amik eléggé lemerültek voltak a "normál" életrevaló kisbabákkal szemben:-),aztán amikor eljött a szoptatás idő,nem ettem..anya is gyenge volt.Mindenki ott mutatta büszkén a kisbabát,mindenki szépen evett..én nem,gyenge voltam ehhez..majd amikor anya kiment a mosdóba összeesett.Későn indultam el,a mozgásom megkésett volt,évekig bepisiltem,meg..orvosokhoz vittek,s itt-ott azzal ijesztgették anyát dongalábú leszek.
Persze nem lett semmi komoly bajom..fél év késéssel de felálltam.:-))) Jéhóóóó,elindul a gyerek.Biztos nagy szám volt!!!:P Utána viszont rémesen féltettek,elesel,vigyázz...már kicsinek belém ült a félelem,meg aztán alig-alig tudtam tanulni,korizás pl feladás lett a vége,bicajozni is hosszú évekbe telt,s örülök,hogy legalább az ment..utána is mindent helyettem akartak megcsinálni mondva,suta vagyok hozzá kézügyesség,sutaság,kétbalkezesség..viszont az iskolában az írástanulással nem volt baj:),bár ott is anya kis 2.osként odavert az asztalhoz este 11kor amikor valami nem volt 'elég szép',kitépkedte a füzetlapjaim,írjak olyan szépen ahogy ő picinek..csakhogy ahogy az ember változik,a személyiség érik,az írás is változik,nem ért el semmit,a kiskori gyöngybetűim eltűntek,nagy kerek gömböc lett minden :)).....az önbizalomgondjaim már picinek elrendeltettek,az önbizalom-gondok,és a szociális képességek hiánya,avagy nehézkessége is megmutatkozott...már oviban se voltak nagyon barátaim,nem babáztam,félrevonultam...a melankólikus alkat lassan de biztosan alakult ki....s ma már pszichológiai,tanári s egyéb mindenféle tanulmányok után nagy biztossággal állíthatom,hogy ebbe a csoportba tartozok.


No,1. a "jöttem csendes volt ezen az égitesten" avagy csendben,szerintem egy adag anyáról átvett szorongással...(volt ott szülés utáni depresszió is),leszülettem erre az égitestre ami a Föld nevű bolygó...később gyakran éreztem azt,hogy nem ide való vagyok,nem evilágba való,fura (hát nem is vagyok átlagos!!!)...hát mégis megszülettem,bár...nem igazán akartam még a 9.hónap végén se világra jönni,jó volt benn,melegben,védelemben,úgy nyomtak ki az orvosok anyám hasából...kegyetlen kínlódás lehetett mindkettőnknek.Ekkor,itt,elindult egy élet,baromira nehezen...
A kineziológusnál dolgoztam már ilyesmikkel...anyám sokkban-én is biztosan sokkban-majd kék fény,-nem ettem-anyánál szorongás-depresszió,valahogy úgy képzelem ezt az egészet,bár normális súllyal születtem,koraszülött se voltam,mégse voltam soha annyira életképes mint a többi kisbaba és kisgyerek később....100% már akkor alakult az,elkezdett alakulni,hogy ma anyával..nagyon...nagyon rossz a kapcsolatom.Nem tud kezelni...én pedig már annyi fájdalmat,bántást hordok magamban az elmúlt 25évemből,hogy nem csak közömbösen érzek iránta,szinte nem foglalkozok vele.Nem ...lehet nem is szeretem.(lázas,lázas,maradok közömbös,ez szörnyű,de ő pl lehet hogy tőlem meg is halhatna) Megint egy hullámvölgy alján vagyunk..irtózatosan szenvedek de nem tudok mit tenni.Ez a sorsunk..biztos van dolgunk egymással,hiszen ha nem lenne,nem őt választottam volna anyámnak..s hogy én választok?valahol hiszem...mélyen hiszem a kineziológia alapjait,hogy minden életbeli elrendeltetés az anyaméhben kezdődik...


2. Így útra keltem mint millióan mások..jártam/járok egy utat,ovi,általános,gimi,megfelelés,anyámnak való behódolás,egyetem,20onéves korra tolódó "lázadás",öltözködési-viták,sírás,ajtócsapkodás,kiabálás,ingerültség,harag,szorongás,depresszió,az életemnek eddig a 70%a kb lenn a maradék 30% fenn.Mondani lehetne,hogy fiatal vagyok,elpazarolom a fiatal éveimet..de épp,mitől legyek boldog,minek örüljek?anyámmal a harcok,önbizalmam padlón főleg amikor azt mondja se szívem se lelkem,meg hogy ha majd dolgozok,meg fogok halni..meg megakasztja a novellaírást meg azt amit kedvvel csinálok,kórus-hiány stb...egyedül,kutyóval...ő a barátom,meg próbálok önmagam legjobb barátja lenni mert máskülönben nincsen...sokszor érzem úgy,senkim.(pedig sokan szeretnek,ezt is érzem) Ok,szülők mellettem állnak még...de nem érzek kötődést...ezer ember között is tudunk egyedül lenni,egy családban is lehetünk egyedül...
de bízok abban,hogy egy másik cél vár valahol..abban hogy valamerre el fogok majd indulni...hogy sikerül a múltammal elbánnom...'más ok,más cél,hív valahol'....egy pont a távolból...s elindulsz feléje.

Csepp a tengerben,
Kit Földre ejt egy kósza csillag.
Csepp a tengerben,
Minden jól van már, hogy itt vagy.

3.Hiszem,hogy mindannyian apró cseppek vagyunk a végtelen univerzumban,kis semmik hiszen a világ akkora,az emberek pedig csak kis hangyák,de mindenkinek megvan a maga útja,maga feladatai,szenvedései,örömei,minden amit át kell élnünk ahhoz hogy egy nap úgy mehessünk el,nem öngyilkosság által,természetesen,hogy megéltem mindent amit a sors elrendeltetett..s néha már én is kérdeztem Istent,mifenének vagyok én itt..de ha nem hiszek abban hogy mindenki szeretetre rendeltetve céllal született a Földre,hogy leélje az életét,hol örömben,hol kínlódva,már rég ugrottam volna a hídról.Nem egyszer vaciláltam a gondolattal mély depressziós időkben de képtelen lennék rá..az öngyilkossághoz nagyon gyáva vagyok..de akkor is az ember néha felteszi a kérdést: minek él?mi értelme itt lenni?felhőcskén jobb???
Anyámmal a kapcsolatom biztos csak felhőcskén fog javulni.Elkeseredettnek tűnök?az vagyok..nem is egyszer borultam ki..hetekig,órákig percekig vagyok kemény...de aztán amint úgy érzem,elengedhetem magam,megjelennek a könnyek.De ez nagyon ritka...és..valahol van egy hitem,Istenben,az univerzumban,abban hogy valami céllal születünk erre a Földre..hogy Isten teremtett e vagy ...van a spirituális oldal: hogy a lélek leszületik egy testbe s választ egy apát és egy anyát..no,most kicsit mindkettőt hiszem,s ez segít néha...mert ha nem hinnék ilyesmikben,talán már rég tettem volna valamit...

Hiába lázadtál, ezerszer eltévedtél,
Hiába szárnyaltál, ezerszer visszaestél.
Múlt ezer év; mondd, mit reméltél még?

4. Egyrészt: nem lázadtam,a lázadó korban legalábbis.Behódoltam anyám akaratának..igaza volt mindig mindenben,szinte ő öltöztetett,legalábbis kitette a ruhám 17-8 éves koromig.(Igen,bármilyen fura,mert a többség kiakad ezen!) 20onévesen próbáltam lázadni,ruhatémában..sírógörcs a szekrénynél,veszekedés,hajtépés,karmolás,de mindig anya nyert....nagyon erőszakos,domináns....hogy ezerszer eltévedtem az tény...fizikai életben is,s lelkileg is..soha nem tudtam a jó irányt..néha beálltam egy irányba,s ha kudarc ért,rögtön valamiféle változtatásokon kezdtem törni a fejem,irányváltoztatásokon..
Ez sokkal inkább igaz: néha szárnyaltam,pl kineziológusos idő után vagy az egyetemi időkben amikor ösztöndíjam volt,hiszen jól tanultam,önbizalmam is normálisabb szinten volt,kicsit nyitottabb voltam az emberekkel,mert emberek között,barátokkal előadásokon szemináriumokon ültem,de dupla akkora erővel estem vissza,még az utolsó évemben...pszichológus mellett,kórusos életem bizonytalanságai és lezárása mellett lediplomáztam,de az önbizalmam közben padlón volt...a diplomának már nem tudtam örülni.Elfáradtam lelkileg..majd jöttek a sikertelenségek,az első ált. iskolai próbálkozások,folyamatos kudarcok,a barátokkal szétszakadtunk,azóta visszaestem.Önbizalom,kapcsolatok hiánya,zárkózottság,majd lassan elvesztettem az erőt,a motivációt az életemben,kiveszett a szeretet,gyakran jelent meg a félelem.Üresség és elveszettség érzésem van ma néha!Soha nem találtam egyensúlyt..s még ma sem állok biztos lábakon.Az életemben az egyetemi éveim voltak a "szárnyalás" évei,a többi mind..a gimi a neutrális vagy mínuszba kilengő évek voltak,az egyetemen a nyíltabb légkör kiszabadított,felszabadított a gimis szorongásokból..s bár az egyetemen is volt elég bajom,de egyenlített a "szárnyalás" az érdekes előadások,az emberek,hogy topon kellett lenni.S mióta ez nincs...vége,s kéne valamiféle életet kezdeni,megint a visszaesés jellemez.

Hiába játszottál, te vagy a játék rabja,
Felkap a hullámok habja.
Még ezer év, míg partot érhetnél.

5. No,most vagyok ebben a helyzetben.Amolyan felkapva a hullámok által,sodortatva,félve az újtól,barátok nélkül,egyedül,anyámmal harcolva,magántanítás napi szinten... ..de nincs part...nem látom.Talán nem lesz ezer év..önfejlesztő spirituális tanfolyások jöhetnének ha lenne hozzá anyagi hátterem..de nincs.A magántanítás erre nem elég...szóval 1. munka,valami kéne,valami ami stabilitást ad,olyat amit tudok is csinálni,s elképzelésem nincs mit akarok, 2. akkor lehetőség lesz több mindenre...a párkapcsolat meg....no komment.Előbb meg kell tanulnom mást közel engedni,meg kell éreznem az érintés erejét...hagyni,nem félni a közelségtől és megbízni magamban,másokban és a világban.

És..és végre ÚGY ÉLNI,HOGY ÉLVEZZEM A JÁTÉKOT.NE "RAB" LEGYEK...az eddigi életemben leginkább önmagam rabja voltam...játszottam,benne voltam valahogy a játékban,de ez még soha nem szabadon történt,hanem "rabként"...most meg amolyan sodortatva a hullámok által partot szeretnék érni...ami lehet lesz még 10év,vagy csak Isten tudja mennyi..de egy nap az ember partot ér,önmagával s így egyben a karrier és a párkapcsolati területeken is.

Reményik Sándor: Szivárvány

A párában, a vízesés felett,
Halványan, mint egy álom,
És testetlenül, mint egy lehelet:
Az örökifjú szivárvány lebeg.
Megrokkannak a sziklák, a hegyek,
A kő mállik, az erdők sírba térnek,
Új medret tör a patak magának,
S a régit testálja a feledésnek.
Megőszül a világ.
De a szivárvány mindíg egy marad
S színei meg nem fakuló csodák.
Örökifjan és egyformán lebeg,
Halványan, mint egy álom
És testetlenül, mint egy lehelet.
Mint a művészet az élet felett.

II.

Minden lélekben van egy kis szivárvány,
Kis csapóhíd, amelyet lebocsát,
Hogy egy más lélek átjöhessen rajta, -
Ennek a hídnak hídpillére nincsen,
Ezt a hidacskát csak az Isten tartja.
Az Isten, aki a szívekbe lát.

Mai napi Ima a Jóistenhez

"Kedves Jóisten!!!
Tudom,fura kérés,talán a legfurább,de kérlek tégy érzéketlenné!!!Nem kérek az érzésekből!Elegem van belőlük!!!!Ámen"

Sajna nem sajna találkoztam anyával a Zsebike du.i sétáján..s együtt jöttünk fel.Feljött ő is!No,onnantól kezdve nem volt megállás..külön lakok,mert ó hát az elszakadás,legyen külön életem,végre a sulival végeztem,s lett melóm (ahonnan aztán egy hónap múlva a kezdés után elküldtek!)...de NINCS!!!Nincs semmi szabadságom!!!Ő harcolta ki,hogy a nagyszülői örökségből(eladott ház) legyen egy kis garzon nekem,de vagy unalomból..vagy mert nehezen tűri az elszakadást,öcsém sincs otthon,Pesten jár a BME-re,én se...hát jön ő..s nem csak unokázni,magyarán a Zsebikét fésülgetni-ő a kutyusom ha a név még új valakinek-szóval..jön,s mindig elejti a legfájóbb megjegyzéseit.

Én nagyon bezárkóztam...feléje főleg.Nem hiába!!!Nem tudok már bízni és szeretni...és igazából köszönnöm kéne hogy vett flexis pórázt a kutyusnak meg jutalomfalatot-ő is néha vesz dolgokat és én is amiket tudok-de nekem..az ilyen fajta segítség érzelmileg nem ad...bár,igazán már nem is tud közel kerülni hozzám
Azt mondta: pukkancs béka vagyok,s az is maradok...nem szóltam hozzá,nem válaszoltam,pattogtam,rakosgattam össze-vissza mindent a lakásomban,hogy minden úgy legyen ahogy ő akarja..ha mondott valamit,felpattantam,s a kedvére tettem.
De mikor azt mondta,tűzzem fel a hajam a kedvéért,megmondtam,hogy nem .Nem tűzöm..

Fiatalnak,tizenévesen a lázadó időszak nálam kiesett...mindig behódoltam anyám akaratának,míg 20onévesen végre kivertem a hisztit,ajtócsapkodás,sírás volt,csak mert megmondta miket vegyek fel,elmondta néha milyen parasztpicsa vagyok..s baromira elegem lett belőle.Igen,igen,a többség ezen leül,a kívülálló,hogy 20onévesen,sőt tizenévesen is megmondta mit vegyél fel?Igen...egyszer meg azt is kijelentette hogy szégyell,s ez azóta is mélyen bennem él..halálosan utálom magam,mellette pedig,a dominancia miatt el vagyok nyomva,úgy érzem magam mint egy sarokba szorított valaki..ez anno meg is történt,nem egyszer-nem kétszer,mentem sarok,menedék,ő pedig sokszor ott állt előttem...pofámba nyomta a dumáját,ha ütöttem,ő is ütött,vagy lefogott,hogy ne merjek én rá kezet emelni,s volt hogy elmérgesedtek helyzetek...mindig is tele voltam dühvel,vagyok is..de kiadni soha nem tudtam.Játékosan néha verekedtünk..amikor meg annyira komoly volt,akkor apa közénk állt,hogy hahóóó,stop!

Már talán nincs ilyen..de ez a lakásom nem jelent semmit...mert én megtehetem hogy nem megyek át (5percnyi táv!),de akkor másnap várhatom hogy véletlenül felbukkan Ő...ANYA!Ő,aki mindig is felettem állt...

Ma ahogy szétnézett,nem emlékszem már mire,de közölte hogy nincs szívem,nincs lelkem...

Mielőtt elment az utolsó negyed órát alvástettetéssel töltöttem..ő még járkált,pakolt..28nm,itt nem tudok hova menekülni az anyám elől..nem érzek biztonságot,érzelmileg..a szavai elől nem tudok hova menni...otthon még becsukhattam az ajtót,csak a bibi ott volt,nem volt kulcs..s rendszeres bejárás volt..így teltek a középiskolai éveim,de még az egyetemi éveim is...sok-sok sírással!

Nos,szóval megvolt,megoldottam: tettettem az alvást,ő járt-kelt,nekem az alvástettetésben járt a fejemben milyen szívtelen,lelketlen vagyok,s kicsordultak a könnyeim...
Gyűlölöm az érzéseim,gyűlölök szenvedni,fel akarok szabadulni...érezni akarok és szeretni!!!!!!!!!

Elkezdtem Osho könyvét olvasni az Intimitást!Arra lenne szükség..erre én imákat mondok a Jóistenhez,hogy szabadítson meg az érzéseimtől,szabadítson meg a könnyektől és a bántásoktól!!!Tegyen nyitottá!!!
Iszonyatosan szenvedek már rég!!!.....és ..... nem tudom mi lesz.Hogyan fogok én elszakadni???Lehet Csernusdoki kéne????Az biztos elküldene a picsába,megmondaná a tuttit..bár néha beültetném hozzá anyát is...

Feltételezhető szerotonin-hiányban

Tegnap egy ismerősöm,barát,ex kolléganő így fogalmazott: eléggé odavagy mostanában.Nem értem,miért.Történt valami?Bántott valaki?
Elkezdtünk beszélgetni..majd kilyukadtunk ott,hogy szerotonin-hiány van a kis buksimban.
De már két hete..csak tömöm a palit ha van,és a palacsintahalál nemcsak anya esete,hanem az enyémé is...palacsinta-túladagolásos öngyilk után továbbszállunk felhőcskére és továbbfaljuk a depiellenes palit.:DDD,node,tényleg :DDD..elkeserítő,és csak hízunk,/ok,s ő is,és csodálkozunk,de a palacsinta-öngyilk terén végül olyan paródiás gyászbeszédeket tudtam írni,haláli...

Szörnyűséges ez az egész..barátaim nincsenek vagy épp messze vannak,legtöbbjük fele bezártam,egy-kettővel még valami él,nagyrészt bezárkózok itthon,nem merek sőt már képtelen vagyok emberek közé menni.Sőt,képtelen vagyok beszélni.
Du. vannak itthon óráim,angolórákat tartok...kutyót hamiztatok,sétáltatok,az utcán sehol senki..
Amolyan válságos a helyzet: se barátaim,se meló,bezárkózás..és ilyenkor kell figyelni,ne kapja el az embert a depi.Haloványlila gőzöm nincs merre fogok továbblépni vagyis,hogy hogyan lépjek tovább.

Nagyrészt visszahúzódok,nem írok senkinek..egyrészt félek néha attól,hogy ezzel elveszíthetek mást (mert épp így vesztettem el nagyon sok embert az utóbbi pár hónapban,sok magyarán 2-3,az már sok nálam!),másrészt totál felesleges..a másik variáció a beszéd/lgetés végleg kihalt az életemből.(csak pszichológusnál él!) A múlt héten meg előtte úgy 2 hétig mély hallgatásba burkolóztam(ennek a következményei lettek a már közölt verseim,amikor kikényszerítettem 1 félmondatot s elindult a társalgás köztem és a Lélekmanó között,aki a belső hang,belső én!nem épp a legvidámabbak,de sokak szerint jók!),úgy éreztem éreztem,ezt kell,beszélgetni se jogom se lehetőségem..anyával félek,mikor kapok össze egy beszélgetés által.
Alapvetően megszűnt bennem mindenféle bizalom az emberek 90%ával,értem itt a barátokat is..akikkel jóban voltam anno,mindenhol minden haldoklik.
Anyával kapcsolatban meg,most jó a dolog,de már azt hiszem...és ez a pszichológus szerint fontos szó,nem érzek biztonságot.Se biztonságot,se bizalmat,s a világban is ingatag vagyok.

Igazából,nem akarok mindig panaszkodni,de most nem igazán tudok örülni semminek..nincs is minek.
Elvesztettem az öröm képességét,mindenféle érdeklődés téma amiért régen tűzben égtem,éneklés,grafológia,minden haldoklik..éneklek én: A szivárvány hazugság az egészet kitaláltál.Mikor elszunnyad a város,útra kel,engem jól ismer,ÁLRUHÁBA bújtat...valahogy...ehhez a számhoz vonzódok az utóbbi hetekben...az utcákon sötétben jó,szálljon le rám a sötétség,s ne vegyen észre senki...
úgy érzem,nincs most semmi amiért úgy "égnék".Tudjátok,biztos mindenki ismeri azt amikor lelkes vagy,amikor égsz belül...amikor novellát írtam,énekeltem,vagy épp grafológiát tanulgattam,írásokat böngésztem,s élveztem,vagy a rovásírás kutatgatása,pszicholingvisztika volt ilyen hobbi szint még meg a nyelvtöri,olyannyira megfogtak,az egyetemi órákon való 4es 5ös brillírozáson túl:D,magam is olvasgattam,hobbiként ilyesmiket (kevés tárgy van ami így megy,hogy egyszer elmondják nekem,s fújom,s rajongásig befogadja az ember)...amikor élvezed amit csinálsz,átéltem már egyszer-kétszer ezt a fajta flow-t,amikor belemerülsz valamibe s hopp elmegy az idő,ilyen volt a grafológia előadás is s sajnáltam mikor hopp vége lett...hát így egyetemnek vége,melóban sok sikertelenség ért,önbizalmam padlón,a diplomának értékét nem érzem,semmit nem érzek.Se örömöt,se lelkesedést,se energiát..már talán szeretetet se igazán,az "egyedüllét" miatt.Talán már csak a kis Zsebibaba kutyóm tartja fenn bennem a szeretet apró pislákoló érzését.
Nem depresszió,hanem...gyengébb formában kicsit de amolyan depresszív hangulatokban vagyok a napokban...tegnap du. lefeküdtem,és...járt az agyam mindenen,észrevettem,de már kiesett,min...

Az egyedüllét/magány érzése nevezzük bárhogy kutyó mellett is jelen van..mert nem járok emberek közé sehova.Borzasztóan elvonultam...viszont a hétvégén elmentem végre,nagyon nehezen de elmentem egy előadásra.Elhívott egy illető,az ex kolléganő Szentkirályszabadjáról,akit az elején említettem.A Kálazi Ági reiki-s itt Veszprémben,ő tartott előadást az elméről,a szívről..megtudtam,hogy gondolatok nem léteznek..elvontak.Sztorizgatások vannak,történetek,pörgetés,mennek az emberben,múltról,jövőről,bennem főleg múltbeli "veszteségekről",amit a barátságok terén élek meg nagyon erősen..s ebből,ebből nem tudok továbblépni,képtelen vagyok mások fele lépni...egyszerűen nem megy.
És..sokszor kívánom a vörösbort.Rólam tudni kell,19-20éves koromban ittam először pezsgőt,soha semmit,totál anti voltam..tizenévesen buliznak,isznak,társaság stb,hát én nem..se társaság nem volt,se pia,se buli,az egyetemen viszont néha húztak,hogy úgy leitatnának,mindenki kíváncsi volt,milyen lennék becsípve..nem ittam.Az utóbbi 1-2 évben jöttek a likőrök és a vörösbor..és most 2011 végi szilveszterkor itthon magányomban addig-addig iszogattam,tv ment,kutyó ölemben,jött egyik pohár bor után a másik,ellazultam,nevetgéltem,felejtettem,ahogy kimentem a WC-re szédültem,érezem hogy nem vagyok tudatomnál..nem voltam tiszta,majd beszédültem az ágyba nevetgélve s sutty,teljes kómába estem,reggel 9ig.
Nos,hát,erre az állapotra egyre gyakrabban vágyok..szombat este otthonról kaptam egy fél literes üvegbe majdnem tele bort,még aznap is el fogyott,akkor este...megint beszédültem az ágyba,s jól esett.Szükségem volt rá!Majd,mikor ezt közöltem,hogy háááát....finom volt.Mindet megittad????Perszeee,mindet!!!No,akkor jött az,hogy többször nem kapok.:-)))) de érzem néha,hogy szükségem lenne erre.Kiütni magam teljesen!!!S a régi anti múltam miatt nekem jelenleg 3 pohár bor is elég s máris érzem..

Néha azt érzem,valahogy a szerotonin-szintet harmonizálni kéne..nálam..ez..soha nem volt egyensúlyban.
Az öröm,a lelkesedés,a tettvágy..volt hogy fellobbantam s akkor tartósan lobogtam..majd jött valami változás,váltás,s visszaestem..hát ilyesmiben élek most,egyetemi ösztöndíjas-kicsit stabilabb önbizalmas-barátkozósabb-kicsit nyitottabb időknek vége régen,nyelviskolai meló,pszichológus,a kórusos életem bizonytalanságai és lezárása mellett lediplomáztam,rendszeres sírógörcsökkel,s ennek ma már értelmét nem látom...a sok szenvedésnek volt értelme???Utána megéltem pár sikertelenséget,kudarcot a tanári pályán és ebből a megragadtságból kéne lépni egyet..továbblépni,de még nem tudom,hogyan,merre.

Külföldre nincs merszem menni,bátorságom soha nem volt a nagy váltásokhoz,de az itthoni helyzet katasztrófa.Apa cégénél is pár embert elbocsátottak,mindenhol azt hallani,hogy csak rúgják ki az embereket,a fiataloknak meg semmi lehetőség...talán..talán majd ahogy kitavaszodik.
Tudom,ha lenne valami álláslehetőség..a stresszhelyzet,az adrenalin simán kimozdítana ebből az állapotomból...most jelenleg eltanítgatok itthon,gyakorlatnak jó...de pl,teszem azt febr. elején felmennék Pestre egy jógameditációs programra.Úgy érzem megint,távolodnom kell..távolodnom Veszprémtől..el,valami programra Pestre,emberek közé..kell a "láng" a szívembe...viszont ezen is nagyon gondolkozok,vacilálok...mert anyagilag egy pesti utat beterveznem most necces.a program viszont,ingyenes,ez most fontos..feljutnom se olcsó menet.Tudom,érzem,hogy távolodnom kéne ettől a porfészek kisvárostól-nem mintha nem szeretném Veszprémet,de 25éve,itt születve és manapság már "lélekben meghalva" kezdenék innen elmozdulni,nem messzire,csak ki..valamerre.-tenni azért hogy jobban legyek.(mindenféle bogyó nélkül,mert már mindenen gondolkozok!)..de bogyó nélkül is lehet ezt az egészet kezelni.Legalábbis remélem!
Most ami gátat szab nekem az az anyagi oldal..itt a lakás,itt van kutyó,a nyelvvizsgás csaj kirepül 1 hónap múlva,üresedés lesz,pénzhiány lesz...akik most elkezdtek járni,szombatonként két csaj,most lett egy jobb tanáruk,így lehet...félő,lehet azt mondják,mégse jönnek...,s most...azt érzem,se lehetőségem,se jogom messzebbre elmozdulni...leginkább lehetőségem nincs ilyesmiket meglépni.

Néha eszembe jut,ha angoltanárként nincs úgy meló,vagy nem megy,bemegyek a Napló-szerkesztőségbe (helyi napilap)az írással soha nem volt bajom,imádom,szeretem,szívesen csinálom,bontogatok szárnyakat s végül is ,az írás is egyféle "bölcsész-meló".....és,no,azt szívesen tanulnám.

Hypokratesz-i személyiségtipológia szerint,5%:

Flegmatikus

A megfigyelő | A pesszimista

A flegmatikus ember nyugodt, higgadt és gyakran látszik érzelem nélkülinek. Nagyon nehéz motiválni, vagy valamilyen cselekvésre indítani. Szeret olyan dolgokat csinálni, amik nem vesznek túl sok energiát igénybe, pl. olvasás, tv nézés, keresztrejtvényfejtés, stb. Pozitívak és nyugodtak a legmelegebb helyzetekben is. Passzívan szociálisak, mert sokkal jobban szeretik az embereket figyelni, mint aktívan részt venni egy beszélgetésben. A munkahelyen az együttműködésükről híresek.

Erősségek

A flegmatikusok diplomatikus emberek; stresszhelyzetekben jó és kívánatos a jelenlétük. Könnyedek és rokonszenvesek. Sok fajta emberrel jól kijönnek. Kompetensek, folytonosak és ezen túl tehetségesek adminisztratív feladatokban. Csendesek, nyugodtak, lazák és kiegyensúlyozottak. Együttérzők, kedvesek és jók a közbenjárásban és béketartásban. Nyomás alatt jól teljesítenek. Beszélgetés közben figyelnek a másikra. Szeretik a legegyszerűbb, legkönnyebb megoldásokat megtalálni. Jó emberismerők és általában sok barátjuk van. Türelmesek és elfogadóak. Nagyon száraz a humoruk és könnyű velük lenni. Természetesek és szemérmesek.

Gyengeségek

A flegmatikusok gyengesége az, hogy sokszor nincs motivációjuk, lusták és fásultak. Nehezen döntenek és hajlamosak az önzésre. Mivel jellemző rájuk a hanyagság, elképzelhető, hogy nemtörődőmnek, hidegnek tűnnek és úgy érezzük, hogy nem vagyunk nekik szimpatikusak. Időnként lehet, hogy túl sokat nézik a tévét és inkább a szemlélői, mintsem résztvevői az élet dolgainak. Kerülik a konfrontálást és van amikor a békesség érdekében olyan kompromisszumokat kötnek, amiket igazából nem tudnak hosszú távon vállalni. Passzívan lázadók, kizárják azt, ami nem tetszik. Lehetnek lehangolóak, félősek és határozatlanok. Kerülik a felelősségeket és túl visszafogottak. Önigazolóak és nem szeretnek célokat kitűzni maguknak. Utálják, ha rá vannak valamire kényszerítve. Ellenzik a változást és semlegesek mások terveivel szemben. Szeretnek másokat bírálni, cikizni és éles nyelvűek is lehetnek. Nehezen lehet őket megismerni, mert nem sebezhetők, elrejtik érzelmeiket és kerülik a nehéz helyzeteket. MIndig a legsimább, legkevésbé energiaigényes utat választják.

Hypokratesz-i személyiségtipológia szerint 95%ot adok.:

Melankolikus

Az introvertált | A Gondolkodó | A Pesszimista

A szó eredeti jelentése: szomorú, búskomor, mélabús, de értelmezése mára elmélkedő, mélyen gondolkodó-ra változott. A melankolikusokat nagymértékű gondosság, komolyság jellemzi. Szeretnek magukban lenni, kedvelik a csendet. Nagyon érzelem-orientáltak, érzelmeik vagy az eksztázisig emelhetik, vagy a kétségbeesésbe taszíthatják őket. Szeretnek időt szánni arra, hogy több oldalról közelíthessenek meg egy dolgot. Szívesen csatlakoznak másokhoz, nem rámenősek, azt szeretik, ha mások kezdeményeznek irányukba. Munkahelyén a melankolikus a jó minőségről és kreatív megoldásokról gondoskodik.

Erősségek

A melankolikus emberekre jellemző az éleslátás, az érzékenység és a lelkiismeretesség. Nagyon intenzívek, komolyak és elszántak. Géniusz hajlamuk van, tehetségesek és kreatívak. Filozofikusak és idealisták. Minden formában értékelik, élvezik a szépséget. Nagyon hűségesek, mások felé érzékenyek és jól kommunikálnak. Önfeláldozók, precízek és elemző típusúak. Munkájukban pedánsak, jól szervezik meg a dolgaikat és van önfegyelmük. Halk szavú, kellemes emberek, akik általában tehetségesek a művészetekben, a költészetben és a zene területén. Magasra állítják a mércét és kitartóak. Szeretik magukat időbeosztáshoz tartani. Spórolósak és szeretik a rendet. Könnyen felismerik a problémákat, következetlenségeket és kreatív megoldást találnak rájuk. Szeretik a táblázatokat, képleteket, illusztrációkat. Befejezik, amit elkezdenek. Teljesen jól érzik magukat a háttérben, nem szeretik magukra vonni a figyelmet. Hűséges barátok, és figyelnek arra, amit a másik mond. Másokkal mélyen együtt éreznek.

Gyengeségek

A melankolikusok gyakran rosszkedvűek és depressziósak. Hajlamosak a gyenge énképre és önmarcangolásra. Magukkal vannak elfoglalva, sokat álmodoznak. Nehezükre esik másoknak megbocsátani és múltból származó fájdalmakat elfelejteni. Csak a tökéletessel tudnak megelégedni, emiatt nagyon nehéz megfelelni nekik. Sokszor éreznek bűntudatot semmiségek miatt. Van, amikor úgy érzik mások nem szeretik őket és hajlamosak azt hinni, hogy mindenféle betegséget elkaphatnak. Nagyon óvatosak a barátkozásban, a tökéletes társat keresik. Maguk alatt vannak, ha felfedeznek magukban vagy másban valami tökéletlenséget, fogyatékosságot. Nem kezdeményeznek, túl sok időt töltenek a gondolkodással. Az érzelmeik meghatározzák a munkájuk minőségét. Nagy szükségük van biztatásra, elfogadásra. Szociálisan bizonytalanok, visszahúzódóak és távolságtartóak. Nehezen lehet velük ismerkedni, mert nagyon zárkózottak. Nehezen fogadnak el bókokat. Hajlamosak arra, hogy másokat kritizáljanak. Bosszúállók, ellenszenvesek is lehetnek. Tele vannak ellentmondásokkal.

vers az alábbi témára: Palacsinta túladagolás által elkövetett öngyilk

Neveket nem fogok írni,ezért csak a verset osztom itt.Írtam egy afféle paródiás gyászbeszédet is,de konkrét nevekkel..ezért azt nem osztom.De annyit azért megjegyzek,néha anya is keresi a fájdalommentes halál lehetőségeit,s poénosan az édességnél lyukadunk ki...így hát szomorúság és depi ellen jöhet 10-15 db palacsinta,s máris boldogság van (mégis jobb mint az alkohol)...vagy....szilveszter után 1.én,vagy 2.án együltőhelyünkben meg tudtunk enni 20 szaloncukrot csak mert boldogságot ad,utána meg rosszul voltunk.:DDD...nem csak én :))) A palacsinta-túladagolás általi öngyilk témára két stílusban írtam,versben és prózában.Próza,avagy egy levélke anyának,ami szinte paródia.100 palacsintával a koporsóban küldi el kiscsaládja a felhőcskére.
Persze a halállal ne vicceljen az ember,félek is kicsit is,nehogy vonzzam ezzel a rosszat,de ezen a palacsintás öngyilkon annyit röhögtünk...akkora paródiát lehet ebből írni.Vagy reklámszöveget!!!Szomorú és depis?Faljon palit!:DDD...hát nem tagadjuk az édességfüggőséget!!!Szerintem ő se tagadná.Depiellenes evészet sajna néha nagyon jellemző mindkettőnknél..ez nagyon nem jó,no de valahonnan kell az az endorfin.

Palacsinta által bevégeztetett
Oh,Drága Palacsinta
Halálom fő okozója
Miért tetted ezt velem
Te csintalan picsa.

Nagyon szeretlek
Sokat falok belőled,
Imádlak de közben
A fenébe kívánlak.

Csak hizlalsz nagyra
Kerekebben „magasra”
Szélesen szépre
Olajosan fényesre.

Te Jó Palacsinta
Halálom legfőbb okozója
Továbbélve felhőcskén
Továbbfallak én.

Havazing-zing/Snowing-ing

Végre itten magyarhonban leesett az első komolyabb havacska.Eddig eléggé tavaszias telünk volt.Ma meg majd dobtam egy hátast már a hó alatti jégrétegen,pedig..korcsolyázni sajnos még mindig nem tanultam meg.:-))
Hull a hó és hó-zik-zik-zik,Fall the snow and snowing-ing-ing,Zsebikutyus fázingzingzing,megy a kádba majd hajszárítózingzingzing ha épp Zsebikutyus nem bújingjingjing a lukamba a hajszárító elől.:D:D

BÁR Zsebikutyus  nem ilyen feketeség,ő mintásabb.:-))

Vers..nekiálltam,írtam,hát hatása az volt

Fájt a múltam,bezárkóztam
talán hogy védjem magam
sok embertől elszakadtam
messze távolodtam,s ellenkező
irányba haladtam.

Ez a jelen,zárkózottság
küzdés és kapaszkodás
feljebb és feljebb az
égnek törő cseresznyefán.

A cseresznyefa a tavaszba
a nyárba,szerelembe,barátságba
vezető boldogság  fája.
Így jutsz el a boldog jövőbe
kanyargós ágakon,utakon járva
sokszor mélyen fájva.

Sok régi barátot "veszítve"
írni már félve
távolodsz nagyon lassan
a múlttól
a fa alján mászó sok kis bogártól.

Törsz egyre feljebb,a cseresznyefa
már súlyodtól terhes,
útközben kicsit cseresznyézel
s dolgozol a felejtéssel.
Új dolgokkal találkozol
egyik ágon madár dalol
te megállsz és visszadalolsz s
ahogy továbbmászol
madárka hozzád társul.

A múlt volt,elmúlt
mindenki más utakon jár
féltél a talán már feldolgozott
'veszteségtől'
s most félsz kicsit
a lehetséges 'új adta' élménytől.

Mégis barátkozol s
a fatetőre érve
felnézel az égre.
Isten szólít: hát megjöttél?
Most dönts: Hozzám jönnél?
A kérdésem a következő:
a halál lenne a jövő?
Nem,nem mennék még
hiszen annyi itt a feloldandó kétség
lenn a múlt,útközben a jelen
fatetőre érve pedig a jövő terem.

Majd megyek ha készen állok,
akkor az égig szállok.

Jól van Gyermekem: szólt Isten
itt a fatetőn,ez a jövő.
Az út bár kanyargós és nehéz
légy kitartó és ne félj.
S majd ha valóban eljön az idő
a fáról leesve vissza a múltba
talán elér a halál,s átsuhan rajtad
mi vár.
Végigpörög múlt,jelen és jövő
majd lelked tovaszáll a bolyhos felhők fölött.

Múltból jövőbe (mai vers)

Egész úton hazafelé azon gondolkodám.....

Hol a múltam ma már.
Eltűnt,tovalibbent
mint a nyári szellő
volt,nincs,továbblépni
volna illendő.

Fájt a múltam,
de már nem fáj
Voltam,vagyok s
leszek is talán.
Nem csak talán,biztos
ez teljesen világos.

A múlt elmúlt,
bezárkóztam
talán hogy ne fájjon
a múltam.

Isten veletek régi
jó barátok
Üdvözlet nektek újak
kik mellettem álltok.

Szeretnék nyíltan beszélni
nem félelemmel élni.
Hazugság nem kenyerem
az őszinteséget szeretem.

Bár néha félek
őszintének lenni
félek attól,
hogy senki se érti
félek talán
élni és őszintén szeretni.
Félek  a
kockázattól,félek
közel kerülni
félek
a másikat elveszíteni.

Félek mi lesz utána
ez talán út a magányba
talán ki a világba.
Talán a jövőbe,melynek
jelenleg még a Félelem
az őre.

A múlton túllépve
őszintén szeretve
világba kitörve
semmitől sem félve
talán rátalálok egy nap
a boldog jövőre.

JÓL VAGYOK ÉS PONT....pontpontPONT!

PUNK-TUM!!!!!!!!!
Ma végre jól vagyok és pont
nem érint meg, hogy más mit mond
semmit nem bánok meg,
míg a jókedv tart.
Tudom, hogy lesz egy pár órám,
ameddig senki nem szól rám
és csak békésen fekszem a fűben majd.

Voltam tündérlány,
hidd el, nem nagy szám
szépen néztem
és volt rajtam két nagy szárny.
Közben felnőttem
és most már felnőttben
voltam példás
és áldott jó mindenben.
Ebből végleg elég
nekem most mennem kell
mától más érdekel.

Ma végre jól vagyok és pont
nem érint meg, hogy más mit mond
semmit nem bánok meg,
míg a jókedv tart.
Tudom, hogy lesz egy pár órám,
ameddig senki nem szól rám
és csak békésen fekszem a fűben majd.

Mindig dolgoztam
mint egy rendes gép
egyszer felhúztak
és most is pörgök még.
Arra nincs is szó,
hányszor voltam jó
és ez úgy érzem,
őrülten fárasztó.
Ebből végleg elég
nekem most mennem kell
mától más érdekel.

ÚJ NAPRA ÉBREDSZ

Bármerre nézek, végtelen tenger, oly hangos a moraj.
Már nem is látom, hogy víz, vagy ember, eltakar.
Hajnaltól hajnalig tart,
lerágott szép szavak,
ezek csendben itt maradtak.

Mikor elszunnyad a város, lassan útra kel, engem jól ismer...
Álruhába bújtat, hogy ne fedezz fel, ha feléd megyek, és te...

Refr.:
Új napra ébredsz, neked minden oly szép...
Ellopnának tőlem a felhők, ha az árnyékod lennék...

Jókor voltam a rossz helyen, nem is történt semmi sem.
Így várok évek óta már...
A szivárvány hazugság,
az egészet kitalálták!
Mikor elszunnyad a város, lassan útra kel, engem jól ismer...
Álruhába bújtat, hogy ne fedezz fel, ha feléd megyek, és te...

Ádám keresi Évát

Szerintem a szerelem egy olyan kis izé
Amit senki sem látott, de valaki már érzett
Szélesvásznú igazi élvezet vagy lerombol
Mint egy katonai gépezet
Nekem a rágó, neked a hagyma
Tulajdonképpen meg is vagyok hatva
Emlékeztet valami jelre,
Mikor áttáncoltunk 2000-be
Előrefrén:
Most itt vagyok, körbe nézek
A hamardik x-el a homlokomon
Kicsit félek, mit mondhatok
Ha megkérdezik, mitől tartok
Refrén:
Ádám keresi Évát
Ő meg a falnak dőlve a prédát
Várja, kereshetünk új témát
Attól mindenki hallja, mindenki látja
Ádám öleli Évát
Én meg nem igen értem a tréfát
Persze.. kereshetünk új témát
Ezt meg lépd át...csak lépd át 2x
Aztán én is öregebb lettem
Azóta sok mindent letettem
Volt hogy erőltettem, de olyan is volt
Hogy nem volt választásom ebben
Nem kereshetek bűnbakokat
Csak arra kérlek, ezt a szép napomat
Őrizd meg.. amíg megteheted
És ne rontsd el most az életemet.

MÁRCIUS VÉGÉTŐL SZERELMEM AZ ÉLET

Mondd mi lett velünk mintha egyfolytában várnék
Vajon tényleg ennyit számíthat az a pár év, az a pár év
Nyári éjszakák ott volt minden igaz barát
Semmink sem volt csak az egész világ

De a tűz el is oltható
És éppen ettől jó
Ha fázol a szélben megvéd majd
De ha nem vigyázol lángra lobbant
Lángra lobbant
Lángra lobbant

Március végétől szerelmem lesz az élet
Március végétől ami meghalt újraéled
Addig még egy-két hegyet meg kell majd másznom
Március végétől még messze lesz a halálom

Palya Bea: Ribizliálom részletek

VÉGE A KÖNYVNEK:( de megtaláltam benne mindent:),kimondta azt ami bennem is kicsit megvan,kimondatlanul//: 

 Könyvet írok,magamról-könyvet,akárkiről-könyvet,elemzős-könyvet,sztorizós könyvet,szuper könyvet,kibaszott könyvet,vicces könyvet,felemelő könyvet.
Mi a francnak.
Belekezdtem,bátor vagyok-mégis inkább elszaladok.
Kincseim vannak,megírom őket-kihajítom a számítógépet.
Láthatóvá válok,lehetnék akárki-de lehet,hogy senki sem lesz rá kíváncsi.
De hátha összekacsintunk mégis,ja,te is,hát persze,én is.Gyógyír a magányra ez a cinkosság.
……
Az én erőm pont ebben van,megmutatok magamból amennyit csak tudok,és aztán a hallgatókban mindez az ő saját történeteikhez kapcsolódik. ….
És minél inkább felfedeztem a betűk mögötti eleven hangot,a szavakat keresgélő,törékenyen lüktető embert,annál jobban tetszett nekem az írás.
…Persze ismerem, milyen az,amikor elragad a szöveg,rabul ejt az írás.Jól írni szerintem ezért is olyan csábító,mert eltűnhetek mögüle.
Miért írsz tulajdonképpen?
Mert öröm,élmény,élvezem,hogy valami születik …..Ja,és az is van,hogy az írott szó erejével engedélyt szerzek a további tágas életemhez,kiírom,lerakom,ami eddig volt. Befejezhetek és újrakezdhetek. ….. Nekem a láthatóvá válás a magány ellenszere is,és hihetetlenül biztonságos. Úgyhogy ezúttal nem a fióknak írok. Olvassák,kapcsolat születik a szöveg és az olvasó között,és mindenki a maga történetét fogja a szövegből kiszedegetni.
Így vagy úgy de lesz az olvasó és köztem valami KÖZÖS dolog.
És a végén mindegy is lesz,én írtam vagy sem….A kapcsolódás a fontos…Ami az én szótáramban maga a SZERETÉS.
Hát ennek a francnak.:-)))
 

Feszültebb napok

A héten anya megint betett.Szerda óta elhatalmasodott a feszültség.Szerda fele volt az: hogy hazamentem,hagytam anyának hogy megöleljen,nagy nehezen majd rá fél órára kiröpítettem kutyót s húztunk el,ő pedig mögöttem bekattantotta a hevederzárat.Idegbajosan.Nagyot kattant a hevederzár,én is kutyó már kinn voltunk..s kegyetlenül fájt a szívemnek ez a kattanás.S azóta megint nem tudok benne megbízni...aztán lehet mondani hogy sértődékeny vagyok.
Azóta...csütörtökön megmondtam hogy nem megyek haza,enni se.Este se.Apa hív..ne csináld ezt..de csinálom,nem megyek.
Mitől volt ez a végzetes harc? a vállalkozói igazolványon vesztünk össze..
Apa elvonult..magára zárta az ajtót.Anya erre: Mi van?Megint kivonulsz a konfliktusból???
Nem kivonult..elvonult apa utánanézni neten mennyire éri meg,mennyire kifizetődő vállalkozói igazolvánnyal dolgozni,mert anya úgy nyomta a dumát nekem munka-ügyben,hogy ..bár én se tudok sok mindent erről,de anya végképp tudatlan.Ebben a témában ... mégis tudja az észt osztani.

Nos,azóta idegbetegen szólok a telefonba,ideges vagyok,halálosan feszült..verni,ütni tudnék...
néha sajnos kutyó is érzi a feszültséget,s vele is ideges vagyok,s lelkiismeretfurdalásom is van miatta.
Megpróbáltam a múltkor a gyertya meditációt.Piros gyertyával..hallottam a tv-ben hogy az jó feszültségoldó..izé,akkor jó,ha érzelmi s energetikai bajaink vannak...hát megpróbáltam.Vettem egy piros gyertyát,leültem,lélegeztem,próbáltam rá fókuszálni...3perc..s nem bírtam...nincs ehhez türelmem,se ülni lazítani s nézni át  a gyertya lángján...se magamhoz..legfőképp magammal vagyok türelmetlen.
3percre rá már a párnát vertem...

Aztán tegnap megint csak...hazamentem kutyóval...hát úgy jöttem vissza ide este,hogy ment ám a párnabox...állati jól esett.Féltem én is,nehogy kutyó megijedjen..de csak talán nem volt baj.Reggel semmi szokatlan nem volt...

Otthon meg...nem,ezt nem írom le mit tettem,mit csináltam...mert kitér mindenki a hitéből.De anya felé annyi de annyi elfojtott feszültség van bennem...már nem merek hazamenni.Apát mobilon hívom,mert attól félek,hogy ha vezetékesen telefonálok anya veszi fel...s akkor hogy fogok reagálni.

Jaaaa,tegnap anya asszondta olyan vagyok mint egy földönkívüli...:D...pusztán mert állatira nem érti a reakcióim...amikor nem beszélek,nem szólok egy szót se,nem vagyok hajlandó mert félő mi jön ki a számon és hogyan.......

és,tudjátok,ilyenkor elgondolkozok azon,ha egy nap anya lennék én is,....tudnám csinálni?jó anya lennék?25évesen már megfordul az ember fejében ilyesmi..S rettenetesen félek attól,hogy nem lennék jó anyának...(vagy lehet ehhez csak még érnem,alakulnom kell,túl lenni minden mostani gondomon)..ehhez,hihetetlen lelki egyensúly kell..mert ahogy kutyó megijedhet,egy kisgyerkőc is megijedhet..én is sokszor féltem a saját anyámtól,inkább már nagyobb koromban..menekültem egy sarokba..szóval,a félelem jeleit úgy érzem felismerném kutyón is,s kisgyereken is.........

Annyira jól esett leírni..egyhuzamban,gyorsan gépelve írta,írtam írtam.......
most pedig kezdődik a Szex és N.Y. ....

Szép vasárnap du.t mindenkinek!!!!

Grafó,színezés,rajzolás,angyalok,gyerekek-Kormorán

NEMVICC-TÁNC VESZPRÉMBEN

GAYATRI MANTRA-NAMASTÉ

MINDENKINEK CSODÁS HÉTVÉGÉT KÍVÁNOK..EZZEL ITT: CSODÁS-LILÁS-SPIRITUÁLMUSIC

10. Killing me softly Nadanusandhana

10. Killing me softly

02. How insensitive,jazz,Nadanusandhana

02. How insensitive

Karafiáth Orsi: Nulltündér

Nulltündér

...s a mindig másmilyen most egyszínű
Akár a lég - alakja változása...
Riadt és rebbenékeny. Összerezdül, 
eltűnő testét zaj, a fény ha bántja.

Ruhája ránca nyár, gyűrött románc,
hajába kócolódott minden este.
Letört körmöcskéjébõl furcsa félhold;
testét a hõség lassan áterezte.

Jóskártyáján az ábrák megfakultak,
törött pálcája nem lobbantja lángra.
Nem mondja: "Hopp, és bűn és báj - legyen!!".
Semmit se mond. Mintha semmit se várna.

Amit veszített, nem lehet keresni.
Amit mulasztott, mégsem múlik el.
A nincs elõtti tágas, ritka térben
övé mi; erre gondol szüntelen.

Az éj leszáll, hogy színét felvegye:
nyugodt sötétségű, tündéri kék.
A hajnal harmatában nem találod - 
saját varázsa szórja szerteszét.

Elszenderült a domboldal tövén.
Fölé hajolhatsz, jaj, csak fel ne ébreszd!
Ha most kívánnád, érintése métely.
Ha most ölelnéd, csókja semmivé lesz.

Fekszik csak az esőáztatta fűben,
fehér vászoncipője tiszta sáros.
Nézd hosszasan s ő percről percre szebb lesz.
Álmodd hozzá egy másik éjszakához.

 

Fönt-Lent-Át-Filozófikus magyaróra

VASADI PÉTER-FÖNT/LENT/ÁT

A „fönt” határtalan.
Egyetlen innen-partja van.
Hónesz a jel,amelyre
Lélegző csöndben indulunk S lihegve érkezünk meg.
És „fönt” szikrázva szétesünk,
utak futnak belőlünk
mindenfelé,majd
újra össze,újra föl
szoros felhő-magányban,és
mint a víz szökése,
újra le,ragyogva,zúgva,
félelmben.Légszomjtól
szenvedünk ugyan,
hánykódni érte mégis
megtanultunk.////
A „lent” az lent marad.
Legősibb televényben
Arany pazarlás füstölög.
az egész „fönt” belőle él
beléje hullik vissza,
súlytalan.
Fönnsíkjain a hallgatás
árvalányhaj mezői lengenek,
mint nagy,szent,penész;
illatozik a rothadás.
Megnyílik néha,hirtelen
sebe föl-fölbugyog,
hogy lássuk,
él.
.....Az irányoknak ez a látszólagos dichotómiája az Át című versben úgy oldódik fel, hogy a versbeszéd a problémát más horizontra helyezi, s az irányultságokat (az ember metafizikai léthelyzetét) az énnek az alapszerkezetre vonatkozó új reflexiója írja át: „Úgy kellene, hogy mozdulatlanul. / Egyhelyben, folyton, mégis. / Hozzám hamar, de hozzád hamarabb. / Mielőtt fölfutna az ív, / oda ereszkedjék, hová / megérkezni akart. / A befejezés kezdete előzne, / s minden következő íves / szakasz hátrálna egyre, / végül, mi száguld, mindig egy pontban van. / E pont az „át” fúratlanul, mert megtalálta végtelenjeit / a sűrűségben, ami önmaga.”(Át) A szöveg tehát a „mozdulatlan intenzitás” tételezésével semlegesíti a fönt-lent, tól-ig dichotómiát, s egy temporális szerkezetbe ( az „át” örök) fordítja át az én létlehetőségeit...komoly ez így :):P Előjönnek bennem a magyarfakultációs élményeim :D

Pszichológusnál:A mai beszélgetés

Ma...annyira jó volt a pszichológusnál..nagyon feszült és szorongó voltam..eljutottunk egy olyan pontra,majdnem majdnem sikerül neki kihúzni a könnyeim...nem megy...egyre mélyebb minden....
Jó volt beszélgetni,jó volt hogy kérdezgetett..jól érzett engem..
A Dávid fiatal mégis magázódunk,kezdetben furcsa volt,mára megszoktam a Jónapotot és a Viszlátot a Szia helyett..könnyebb lenne tegeződve személyesebb,"barátibb",de így megmarad a pszichológus-páciens kapocs,máshogy lehet nem volna helyes....és...én se vagyok az a hajdenyitott lányka...talán jobb is ez így,magázódva...
Rájöttünk ma,hogy talán...nehezen mondom ki az érzelmeim...hogy ez mennyire igaz...

Van nekem...egy állati rossz szokásom...kényszer(pót)cselekvés,szorongáslevezetés,belső agresszió,nevezhetjük bárminek,csak épp az a legnehezebb hogy rájöjjek milyen érzések állnak mögötte,pedig ez lenne a nyitja..de olyan hogy többször elgondolkozok s azon aggódok,nem lesz e ebből komolyabb bajom...ezt...erről nehezen beszélek,még a Dávidnak is,nehezen vállalom...de most leírom,ez is old azon hogy a gondjaimmal együtt felvállaljam magam,pedig ez nagyon nehéz nekem...több éve fennálló gond..és nagyon nem szép dolog,sőt szégyellnivaló is.
Jóideig titokban csináltam a "szertartást"...simán úgy mint a bulimiások ..csak nálam más az egész cselekvéssor...
Belül rágom a szám,a belső lágy részeket,de véresre,lenyelni nem merem,mert van egy fóbia,lehet nem is fóbia hanem valóban bajt okozhat belül...darabokat rágok ki,a célom hogy fájdalmat okozzak magamnak,ez rendszeresen sikerül is,csak nekem fontos hogy ez belül legyen,ne kívül,ne legyen látható..karácsonykor nagyon necces volt.Senki nem tudott erről..senkinek nem mondtam,de rettenetesen fájt ennem is..nem mert a fogam rossz,hanem mert a szám belül csíp és fáj..amikor fogat mostam vérzett..mondom,nem a fogam,nem az ínyem,hanem ott a lágy területek...borzalmas!Erről LE AKAROK ÁLLNI!!!
Főleg amikor már kinn az utcán jön rám,s a véres nyált tartogatom a számban,elbújok egy bokorba ahol nem lát senki és kiköpöm...mert ilyen is volt.Tudom nem hangzik túl jól..sőt,sokáig szégyelltem is..de szembe kell ezzel néznem....

Először akkor borultam ki mikor anya észrevette a véres köpetet a WCben..Kérdi mim vérzik...mondom semmi...elmondani nem akartam,hazudni nem tudtam,a várig menekültem..gyalog kifutottam a világbólma helyzetből,s nem akartam haza menni..nagyon odavoltam...

Erre kell rájönni,hogy ezt bennem mi vezérli,milyen érzés..fingom nincs.Ma annyit nyögtem: talán keveset beszélek,beszélgetek...
Erre a doki: esetleg nehéz dolgokat kimondani???
Igen.Anyának néha úgy megmondanám...nem is tudom tudok e dühöt érezni..bár a kineziológus már közölte hogy van bennem düh..lehet tudok,csak épp nem adom ki...nem adok ki semmilyen érzést...magamban tartogatom s rág belül.
Anyával ambivalens a viszony..egyszer puszi másszor 'verekedés',játékosan,de nagyot tudok ütni...
ugyanez az ambivalencia van bennem a társaság-magány témában....egyedül felgyülemlik az emberben sok minden.....

Hol lesz itt szakmai magabiztosság???

Előbb egy pillanatra elgondolkoztam,friss levegőn voltam...ha diák szemmel nézem magam,mint tanár nem bíznék magamban....nagyoooon nem!!! (mégis szeretnek sokan!talán a jóságommal a barátságossággal a megértéssel s az emberségességgel fogom meg a gyerkőcöket,legyen 13 v agy 17éves,sokkal több pszichológiát próbálok a dolgokba vinni mint angol nyelvtanári szakmaiságot..a szakmai bizonytalanságom leplezem a másik lelki emberi-megközelítésekkel)
Azt se tudom mire kaptam diplomát...úgy érzem nem szabadott volna megkapnom..nem érdemeltem meg!!!kiakaszt,hogy nem vagyok hibátlan...hogy 40-50 oldalt nem lehet nyelvi,nyelvtani hibák nélkül lenyomni..még a kitűnő szaktársak is a nyelvtantól voltak parááák....
s most..itt vagyok meglőve..a bizalommal és a biztossággal,minden padlón,a meló,az emberi kapcsolataim....semmi se biztos...a jövő se...el vagyok veszve,nem tudom merre akarok indulni...25évesen ez eléggé gázos...hogy 17évesen az ember nem biztos,nem baj,még csak 17...de 25évesen kéne már egy aprócska céltudatosság...
itt van 2012...nagyon rosszul éltem meg az évváltást..borozgattam és elsüllyedtem lassan a szédültségbe...s azt gondoltam,nem tudom lesz  e jobb...talán..talán.....

JAAAA, AZ UTÓBBI NAPOK CSÚCSDUMÁJAAAA:
A  HAJLÉKTALANOK JOBBAN NÉZNEK KI NÁLAD!!!!
Elismerő szavak,nemde ??? :-DDDD

Tanári pálya kezdőként,"szakmai" érzések

Postára menet..épp csekket fizettem be..elhaladtam a volt általános iskolám előtt..pár kolléganő kinn állt a suli előtt.Készülődtek hazafele..ott beszélgettek...elhaladtam lesütött fejjel...oda se köszöntem...nagyon beszélgettek...azt se tudom,észrevettek e ...felismertek e ... mert simán úgy érzem a napokban senki nem vesz észre...de én is kerültem a tekintetüket...
Rájöttem mit érzek...azért van a 0 önbizalom,önbecsülés,hogy nem merek más főleg szakmabeli szemébe nézni,mert úgy érzem csőd vagyok..
itt a Cholnoky-ban kezdtem amit kezdtem a mély vízben...3 hónapig...s nem boldogultam úgy ahogy kéne...biztathatsz,hogy 3 hónap nem elég se gyereknek se tanárnak egymáshoz szokni...de akkor se...nem éreztem hogy jól csinálom..kitartó vagyok nagyon,de bizonytalanabb abban mi a jó,mi a nem...
Egyszer ült be egy magyaros kolleganő hátulra a 7.be..a 7.d ofője volt...no,hirtelen a csoport édes kis angyalszárnyakat növesztett...s utána megdicsérte őket,hogy példás óra volt,engem pedig megdicsért az ig.helyettesnek...ha bármi kis bibi lett volna,nem tette volna....
No,de a példás kis csapat nem egyszer kijátszott mikor egyedül maradtam..
A 6. meg egyadta rémálom volt!!!Nagyon erősen bementem,s gyengült erővel menekültem óra végén vissza a tanáriba...
Lehetőséget adtak,hogy elkezdjem...OKÉV-es angoldolgozatokat írattam,százalékoltam,év végi jegyet adtam..ami 25 évesen belecsöppenve a szitukba nem volt egyszerű...

Majd jött a Szentkirályszabadjás 1 hónapom..1 hónap múlva elküldtek--------> MOST: Föld alá tudnék bújni...régi munkatársakat kerülöm..de másokat is...kerülöm az embereket.(Lehet néha azt hihetnék,bunkó vagyok,de nem,csak épp teljességemben nem stimmelek) Talán szégyent érzek..amit biztosan nem kéne,mert...bár így érzem,nem az én kudarcom,rosszkor rossz helyen voltam,s talán egy nap lesz a "jókor jó helyen" is...Szentkirályszabadja teljesen padlóra tett,minden energiám kiszedte..azóta nem találom a helyem,azóta előjött minden régen is fennálló gondom...azóta az önbizalmam s az önbecsülésem a mínusz szinteken...ésssss ELBÚJDOKOLNÉÉÉÉK A FÖLD SZÍNÉRŐL,nemhogy tanítsak...itthon tanítok..de úgy érzem se erőm,se bátorságom máshoz...
SŐT,azt se tudom néha,jó szakmában vagyok e ...van e helyem itt....van e helyem a Földön,van...van e helyem tanárként,nem biztos,bár mások szakmabeliek akik láttak helyzetben azt mondják van,nem vagyok biztos..módosítsak?lehet....de...hogyan???...s legfőképp mire???
Elképzelésem nincs a jövőről...egy halovány jövőképem sincs úgy érzem...Angliába menni nem merek..a tanítást próbálgatom...s akik járnak hozzám,szeretnek járni...meg emberileg a sulikban is biztos többen szerettek,ezt éreztem sok gyerkőcnél...hiszen ma is rám kiabált valaki..."Csóóóókolom!" :-)))...vagy Szentkirályszabadján is éreztem hogy voltak akik igazán szerettek..a pindúrok között leginkább meg még talán 4.-5.ig...netalántán 6. de a 6. az megint más világ...néha nehéz volt a dolgaikra,órai poénjaikra,kérdéseikre,időhúzásaikra mukkanni...a 8. az meg megint komolyabb.."nagyrészt" értelmesebb banda...na jó,nem teljesen...a szentkirályi iskola hát az nem épp 100as...de....azért szerettem ott...csak idővel rájöttem több a gondom mint az örömöm,több a küzdés,több a sírás persze itthon órán kívül több a stressz mint az öröm a fejlődés s a jókedv...közben itthon naponta kiborultam,mert éreztem hogy el fognak küldeni...lehet a pesszimizmussal valahogy alkalmaztam a Vonzás Törvényét...de nem igazán éreztem jól magam a bőrömben....s most se minden 100as,egyszer így-egyszer úgy...

Karácsony,Szilveszter,Lélekpillangó

Mielőtt a Lélekpillangó sztorit befejezném..pár szót írok erről a pár napról.
Nem stimmelt nekem valahogy,nem éreztem most át benne semmit,de ennek az elmúlt pár hét volt az oka,az előzménye,anyával a harcok,a zárás,a sírógörcsök,a szorongás,az eltávolodás,a régi barátoktól való folyamatos elszakadás...25.e reggel sírva fakadtam,bezárkóztam kicsit.
29.én vagy 30.án nagy nehezen írtam az Ildinek,smst miután elég bátor lettem hozzá..találkoztunk.De...nagyon nehezemre esett az emberközelség,vagyis,az Ildit nagyon szeretem.
Elindulnom volt nehéz...nyitott szívvel,de aztán órákig beszélgettünk,megnyitottuk egymást aznap 30.án este.
Fél12 kor sétáltam haza.
Busszal továbbmentem egy megállót,mikor mentem még....mert féltem...félek csöngetni,félek felmenni másokhoz,talán az emberektől félek és kapok frászt......eljött új év...hát,ilyen se volt még..itthon egy üveg bor társaságában,kutyó az ölemben alukált a drága...néha egy egy robbantásra felriadt,megnyugtattam..ment a tvben a sok hülye zene...és hajnali fél1 re totál bekómáltam...főleg hogy még egy jópohár pezsgő is lecsúszott.Aztán még visszakavartam a vörösborra.Valahol célom is volt: Jó,akkor ma...ma inni fogok,itthon,egyedül.A bor kibontásának a dugasznak külön története van,de fél órás harc után már nyugisan iszogattam.
Nem szoktam én így...inni,de most az elmúlt kemény hetek után állatira jól esett..röhögtem össze vissza,hahaha,felálltam elmenni WC-re,azt hittem elszédülök,kicsit még  a Föld se volt a helyén akkor..de legalább minden szorongás,minden....minden oldódott.......kicsit...jó néha egy kis itóka :D...mondom én aki max a likőrig jut el :D:D...de...most,nem épp jó este volt ez egyedül...de....de talán életemben először megéreztem milyen becsípni,kicsit berúgni még határon belül,milyen oldódni...milyen amikor nincs az ember önmaga tudatában...s ez....oké,nem oldja meg a gondokat,de nagyon jó tud lenni....hazudnék,ha azt mondanám,a magányos iszogatás most nem esett jól!!!!!
Az elmúlt pár hét nagyon kemény volt...23.án a pszichológus majdnem kihozta a könnyeim,de mégse,nem sikerült neki...mindegy,25.e reggelre kijött...kisírtam szépen magam s jól esett.
Utána pedig úgy éreztem bezártam..tele félelemmel,szorongással...és...ez a kis Lélekpillangó történet meg az angol fordítása,amit csináltam egészen jól esett.....annyira aranyos........

No,folytatom is:::

January avagy Január 1.

A lélekpillangó szendergését a teljességben először ez a haragos vörös érzelemhullám szakította meg. Érzékelte a haragot. A férfinek mindene megvolt. A férfi nem volt boldog. A férfi az édesanyjára haragudott. Az édesanyja éppen Szilveszter napján halt meg – és a férfi nem tudott megbocsátani neki. És magának sem volt képes megbocsátani, hogy haragszik. Annyira haragszik! Hiszen az ember nem haragudhat a halott anyjára! Lelke szűkölt a magánytól, a kétségbeeséstől és beszédült az Atya templomába. Egy nővér küldte ide, akivel a villamoson találkozott össze. Ő, aki gyakran megölelte a betegeket, s akiről azt tartották, hogy ölelése gyógyít ...

A férfi  hátsó padban rogyott le a kis cigánylány mellé. A Lélekpillangó aranycsilláma, ha két szív megnyílt és egymáshoz közel került, képes volt a csodára. Megnyitotta a lelkeket. Ez történt most is. Imádkoztak. A lány otthonra, békére, a fiatal férfi szeretetre vágyott. A koldus, aki a templom ajtajában állt, csak azt látta, hogy egy kisírt szemű férfi és egy túl kihívóan öltözött, kisírt szemű lány egymást átölelve ülnek be a fűtött bőrülésre, s visszaintenek rá a felszabadultság könnyein át, mosolyogva: Boldog Új Esztendőt! A lélekpillangó egymás kezébe adta az árvák sorsát. Megkezdődött 2012 – az egymásra találások, a felébredések, a különös élmények esztendeje. A mese éve, melyben a lélekpillangó szárnyainak aranypora által minden lehetővé válik.

Január 2.

A Hegyen, a szikomorfa odvában nem létezett idő, ám a városban az év első munkanapja volt. Álmos, kialvatlan, vagy éppen feldobott és kipihent emberek adták egymás kezébe a forgóajtók kilincsét az irodaházakban, az egyetemek kapujánál, az óvodák ajtajában, s mindenütt, ahol emberek jártak-keltek. A város vérkeringése felélénkült, lüktetett. A Lélekpillangó bábjának lelkét elöntötte a belső mosoly...
Két jó barátra lett figyelmes, akik egy kandalló előtt ültek. A férfi és az asszony azon munkálkodott, hogy ebben az esztendőben emberek ezreinek juttasson abból az évezredes bölcsességből, amelynek esszenciájából a lélekpillangók megszületnek, mióta világ a világ. A férfi jól ismerte a Vonzás Törvényét, a Titkot. Így lettek barátok az asszonnyal, akinek az volt a küldetése, hogy a harmóniát hozza el a világba. Mindketten régen tudtak már az aranycsillámról a szívük közepében, mert az világított, s köréjük gyűjtötte azokat, akiknek szívében mostanában gyúlt ki a fény. Három fényképet néztek az asztalon, vaskos könyvekkel vették magukat körül, s munkájukat áthatotta az Erő. 

Apropó::: Milyen az a szikomorfa???Még magyarul se tudom,nem hogy angolul...elképzelésem nincs róla!!!