"Kedves Jóisten!!!
Tudom,fura kérés,talán a legfurább,de kérlek tégy érzéketlenné!!!Nem kérek az érzésekből!Elegem van belőlük!!!!Ámen"
Sajna nem sajna találkoztam anyával a Zsebike du.i sétáján..s együtt jöttünk fel.Feljött ő is!No,onnantól kezdve nem volt megállás..külön lakok,mert ó hát az elszakadás,legyen külön életem,végre a sulival végeztem,s lett melóm (ahonnan aztán egy hónap múlva a kezdés után elküldtek!)...de NINCS!!!Nincs semmi szabadságom!!!Ő harcolta ki,hogy a nagyszülői örökségből(eladott ház) legyen egy kis garzon nekem,de vagy unalomból..vagy mert nehezen tűri az elszakadást,öcsém sincs otthon,Pesten jár a BME-re,én se...hát jön ő..s nem csak unokázni,magyarán a Zsebikét fésülgetni-ő a kutyusom ha a név még új valakinek-szóval..jön,s mindig elejti a legfájóbb megjegyzéseit.
Én nagyon bezárkóztam...feléje főleg.Nem hiába!!!Nem tudok már bízni és szeretni...és igazából köszönnöm kéne hogy vett flexis pórázt a kutyusnak meg jutalomfalatot-ő is néha vesz dolgokat és én is amiket tudok-de nekem..az ilyen fajta segítség érzelmileg nem ad...bár,igazán már nem is tud közel kerülni hozzám
Azt mondta: pukkancs béka vagyok,s az is maradok...nem szóltam hozzá,nem válaszoltam,pattogtam,rakosgattam össze-vissza mindent a lakásomban,hogy minden úgy legyen ahogy ő akarja..ha mondott valamit,felpattantam,s a kedvére tettem.
De mikor azt mondta,tűzzem fel a hajam a kedvéért,megmondtam,hogy nem .Nem tűzöm..
Fiatalnak,tizenévesen a lázadó időszak nálam kiesett...mindig behódoltam anyám akaratának,míg 20onévesen végre kivertem a hisztit,ajtócsapkodás,sírás volt,csak mert megmondta miket vegyek fel,elmondta néha milyen parasztpicsa vagyok..s baromira elegem lett belőle.Igen,igen,a többség ezen leül,a kívülálló,hogy 20onévesen,sőt tizenévesen is megmondta mit vegyél fel?Igen...egyszer meg azt is kijelentette hogy szégyell,s ez azóta is mélyen bennem él..halálosan utálom magam,mellette pedig,a dominancia miatt el vagyok nyomva,úgy érzem magam mint egy sarokba szorított valaki..ez anno meg is történt,nem egyszer-nem kétszer,mentem sarok,menedék,ő pedig sokszor ott állt előttem...pofámba nyomta a dumáját,ha ütöttem,ő is ütött,vagy lefogott,hogy ne merjek én rá kezet emelni,s volt hogy elmérgesedtek helyzetek...mindig is tele voltam dühvel,vagyok is..de kiadni soha nem tudtam.Játékosan néha verekedtünk..amikor meg annyira komoly volt,akkor apa közénk állt,hogy hahóóó,stop!
Már talán nincs ilyen..de ez a lakásom nem jelent semmit...mert én megtehetem hogy nem megyek át (5percnyi táv!),de akkor másnap várhatom hogy véletlenül felbukkan Ő...ANYA!Ő,aki mindig is felettem állt...
Ma ahogy szétnézett,nem emlékszem már mire,de közölte hogy nincs szívem,nincs lelkem...
Mielőtt elment az utolsó negyed órát alvástettetéssel töltöttem..ő még járkált,pakolt..28nm,itt nem tudok hova menekülni az anyám elől..nem érzek biztonságot,érzelmileg..a szavai elől nem tudok hova menni...otthon még becsukhattam az ajtót,csak a bibi ott volt,nem volt kulcs..s rendszeres bejárás volt..így teltek a középiskolai éveim,de még az egyetemi éveim is...sok-sok sírással!
Nos,szóval megvolt,megoldottam: tettettem az alvást,ő járt-kelt,nekem az alvástettetésben járt a fejemben milyen szívtelen,lelketlen vagyok,s kicsordultak a könnyeim...
Gyűlölöm az érzéseim,gyűlölök szenvedni,fel akarok szabadulni...érezni akarok és szeretni!!!!!!!!!
Elkezdtem Osho könyvét olvasni az Intimitást!Arra lenne szükség..erre én imákat mondok a Jóistenhez,hogy szabadítson meg az érzéseimtől,szabadítson meg a könnyektől és a bántásoktól!!!Tegyen nyitottá!!!
Iszonyatosan szenvedek már rég!!!.....és ..... nem tudom mi lesz.Hogyan fogok én elszakadni???Lehet Csernusdoki kéne????Az biztos elküldene a picsába,megmondaná a tuttit..bár néha beültetném hozzá anyát is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése