A héten anya megint betett.Szerda óta elhatalmasodott a feszültség.Szerda fele volt az: hogy hazamentem,hagytam anyának hogy megöleljen,nagy nehezen majd rá fél órára kiröpítettem kutyót s húztunk el,ő pedig mögöttem bekattantotta a hevederzárat.Idegbajosan.Nagyot kattant a hevederzár,én is kutyó már kinn voltunk..s kegyetlenül fájt a szívemnek ez a kattanás.S azóta megint nem tudok benne megbízni...aztán lehet mondani hogy sértődékeny vagyok.
Azóta...csütörtökön megmondtam hogy nem megyek haza,enni se.Este se.Apa hív..ne csináld ezt..de csinálom,nem megyek.
Mitől volt ez a végzetes harc? a vállalkozói igazolványon vesztünk össze..
Apa elvonult..magára zárta az ajtót.Anya erre: Mi van?Megint kivonulsz a konfliktusból???
Nem kivonult..elvonult apa utánanézni neten mennyire éri meg,mennyire kifizetődő vállalkozói igazolvánnyal dolgozni,mert anya úgy nyomta a dumát nekem munka-ügyben,hogy ..bár én se tudok sok mindent erről,de anya végképp tudatlan.Ebben a témában ... mégis tudja az észt osztani.
Nos,azóta idegbetegen szólok a telefonba,ideges vagyok,halálosan feszült..verni,ütni tudnék...
néha sajnos kutyó is érzi a feszültséget,s vele is ideges vagyok,s lelkiismeretfurdalásom is van miatta.
Megpróbáltam a múltkor a gyertya meditációt.Piros gyertyával..hallottam a tv-ben hogy az jó feszültségoldó..izé,akkor jó,ha érzelmi s energetikai bajaink vannak...hát megpróbáltam.Vettem egy piros gyertyát,leültem,lélegeztem,próbáltam rá fókuszálni...3perc..s nem bírtam...nincs ehhez türelmem,se ülni lazítani s nézni át a gyertya lángján...se magamhoz..legfőképp magammal vagyok türelmetlen.
3percre rá már a párnát vertem...
Aztán tegnap megint csak...hazamentem kutyóval...hát úgy jöttem vissza ide este,hogy ment ám a párnabox...állati jól esett.Féltem én is,nehogy kutyó megijedjen..de csak talán nem volt baj.Reggel semmi szokatlan nem volt...
Otthon meg...nem,ezt nem írom le mit tettem,mit csináltam...mert kitér mindenki a hitéből.De anya felé annyi de annyi elfojtott feszültség van bennem...már nem merek hazamenni.Apát mobilon hívom,mert attól félek,hogy ha vezetékesen telefonálok anya veszi fel...s akkor hogy fogok reagálni.
Jaaaa,tegnap anya asszondta olyan vagyok mint egy földönkívüli...:D...pusztán mert állatira nem érti a reakcióim...amikor nem beszélek,nem szólok egy szót se,nem vagyok hajlandó mert félő mi jön ki a számon és hogyan.......
és,tudjátok,ilyenkor elgondolkozok azon,ha egy nap anya lennék én is,....tudnám csinálni?jó anya lennék?25évesen már megfordul az ember fejében ilyesmi..S rettenetesen félek attól,hogy nem lennék jó anyának...(vagy lehet ehhez csak még érnem,alakulnom kell,túl lenni minden mostani gondomon)..ehhez,hihetetlen lelki egyensúly kell..mert ahogy kutyó megijedhet,egy kisgyerkőc is megijedhet..én is sokszor féltem a saját anyámtól,inkább már nagyobb koromban..menekültem egy sarokba..szóval,a félelem jeleit úgy érzem felismerném kutyón is,s kisgyereken is.........
Annyira jól esett leírni..egyhuzamban,gyorsan gépelve írta,írtam írtam.......
most pedig kezdődik a Szex és N.Y. ....
Szép vasárnap du.t mindenkinek!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése