Ma...annyira jó volt a pszichológusnál..nagyon feszült és szorongó voltam..eljutottunk egy olyan pontra,majdnem majdnem sikerül neki kihúzni a könnyeim...nem megy...egyre mélyebb minden....
Jó volt beszélgetni,jó volt hogy kérdezgetett..jól érzett engem..
A Dávid fiatal mégis magázódunk,kezdetben furcsa volt,mára megszoktam a Jónapotot és a Viszlátot a Szia helyett..könnyebb lenne tegeződve személyesebb,"barátibb",de így megmarad a pszichológus-páciens kapocs,máshogy lehet nem volna helyes....és...én se vagyok az a hajdenyitott lányka...talán jobb is ez így,magázódva...
Rájöttünk ma,hogy talán...nehezen mondom ki az érzelmeim...hogy ez mennyire igaz...
Van nekem...egy állati rossz szokásom...kényszer(pót)cselekvés,szorongáslevezetés,belső agresszió,nevezhetjük bárminek,csak épp az a legnehezebb hogy rájöjjek milyen érzések állnak mögötte,pedig ez lenne a nyitja..de olyan hogy többször elgondolkozok s azon aggódok,nem lesz e ebből komolyabb bajom...ezt...erről nehezen beszélek,még a Dávidnak is,nehezen vállalom...de most leírom,ez is old azon hogy a gondjaimmal együtt felvállaljam magam,pedig ez nagyon nehéz nekem...több éve fennálló gond..és nagyon nem szép dolog,sőt szégyellnivaló is.
Jóideig titokban csináltam a "szertartást"...simán úgy mint a bulimiások ..csak nálam más az egész cselekvéssor...
Belül rágom a szám,a belső lágy részeket,de véresre,lenyelni nem merem,mert van egy fóbia,lehet nem is fóbia hanem valóban bajt okozhat belül...darabokat rágok ki,a célom hogy fájdalmat okozzak magamnak,ez rendszeresen sikerül is,csak nekem fontos hogy ez belül legyen,ne kívül,ne legyen látható..karácsonykor nagyon necces volt.Senki nem tudott erről..senkinek nem mondtam,de rettenetesen fájt ennem is..nem mert a fogam rossz,hanem mert a szám belül csíp és fáj..amikor fogat mostam vérzett..mondom,nem a fogam,nem az ínyem,hanem ott a lágy területek...borzalmas!Erről LE AKAROK ÁLLNI!!!
Főleg amikor már kinn az utcán jön rám,s a véres nyált tartogatom a számban,elbújok egy bokorba ahol nem lát senki és kiköpöm...mert ilyen is volt.Tudom nem hangzik túl jól..sőt,sokáig szégyelltem is..de szembe kell ezzel néznem....
Először akkor borultam ki mikor anya észrevette a véres köpetet a WCben..Kérdi mim vérzik...mondom semmi...elmondani nem akartam,hazudni nem tudtam,a várig menekültem..gyalog kifutottam a világbólma helyzetből,s nem akartam haza menni..nagyon odavoltam...
Erre kell rájönni,hogy ezt bennem mi vezérli,milyen érzés..fingom nincs.Ma annyit nyögtem: talán keveset beszélek,beszélgetek...
Erre a doki: esetleg nehéz dolgokat kimondani???
Igen.Anyának néha úgy megmondanám...nem is tudom tudok e dühöt érezni..bár a kineziológus már közölte hogy van bennem düh..lehet tudok,csak épp nem adom ki...nem adok ki semmilyen érzést...magamban tartogatom s rág belül.
Anyával ambivalens a viszony..egyszer puszi másszor 'verekedés',játékosan,de nagyot tudok ütni...
ugyanez az ambivalencia van bennem a társaság-magány témában....egyedül felgyülemlik az emberben sok minden.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése