Egész úton hazafelé azon gondolkodám.....
Hol a múltam ma már.
Eltűnt,tovalibbent
mint a nyári szellő
volt,nincs,továbblépni
volna illendő.
Fájt a múltam,
de már nem fáj
Voltam,vagyok s
leszek is talán.
Nem csak talán,biztos
ez teljesen világos.
A múlt elmúlt,
bezárkóztam
talán hogy ne fájjon
a múltam.
Isten veletek régi
jó barátok
Üdvözlet nektek újak
kik mellettem álltok.
Szeretnék nyíltan beszélni
nem félelemmel élni.
Hazugság nem kenyerem
az őszinteséget szeretem.
Bár néha félek
őszintének lenni
félek attól,
hogy senki se érti
félek talán
élni és őszintén szeretni.
Félek a
kockázattól,félek
közel kerülni
félek
a másikat elveszíteni.
Félek mi lesz utána
ez talán út a magányba
talán ki a világba.
Talán a jövőbe,melynek
jelenleg még a Félelem
az őre.
A múlton túllépve
őszintén szeretve
világba kitörve
semmitől sem félve
talán rátalálok egy nap
a boldog jövőre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése