Palya Bea: Ribizliálom részletek

VÉGE A KÖNYVNEK:( de megtaláltam benne mindent:),kimondta azt ami bennem is kicsit megvan,kimondatlanul//: 

 Könyvet írok,magamról-könyvet,akárkiről-könyvet,elemzős-könyvet,sztorizós könyvet,szuper könyvet,kibaszott könyvet,vicces könyvet,felemelő könyvet.
Mi a francnak.
Belekezdtem,bátor vagyok-mégis inkább elszaladok.
Kincseim vannak,megírom őket-kihajítom a számítógépet.
Láthatóvá válok,lehetnék akárki-de lehet,hogy senki sem lesz rá kíváncsi.
De hátha összekacsintunk mégis,ja,te is,hát persze,én is.Gyógyír a magányra ez a cinkosság.
……
Az én erőm pont ebben van,megmutatok magamból amennyit csak tudok,és aztán a hallgatókban mindez az ő saját történeteikhez kapcsolódik. ….
És minél inkább felfedeztem a betűk mögötti eleven hangot,a szavakat keresgélő,törékenyen lüktető embert,annál jobban tetszett nekem az írás.
…Persze ismerem, milyen az,amikor elragad a szöveg,rabul ejt az írás.Jól írni szerintem ezért is olyan csábító,mert eltűnhetek mögüle.
Miért írsz tulajdonképpen?
Mert öröm,élmény,élvezem,hogy valami születik …..Ja,és az is van,hogy az írott szó erejével engedélyt szerzek a további tágas életemhez,kiírom,lerakom,ami eddig volt. Befejezhetek és újrakezdhetek. ….. Nekem a láthatóvá válás a magány ellenszere is,és hihetetlenül biztonságos. Úgyhogy ezúttal nem a fióknak írok. Olvassák,kapcsolat születik a szöveg és az olvasó között,és mindenki a maga történetét fogja a szövegből kiszedegetni.
Így vagy úgy de lesz az olvasó és köztem valami KÖZÖS dolog.
És a végén mindegy is lesz,én írtam vagy sem….A kapcsolódás a fontos…Ami az én szótáramban maga a SZERETÉS.
Hát ennek a francnak.:-)))