Feltételezhető szerotonin-hiányban

Tegnap egy ismerősöm,barát,ex kolléganő így fogalmazott: eléggé odavagy mostanában.Nem értem,miért.Történt valami?Bántott valaki?
Elkezdtünk beszélgetni..majd kilyukadtunk ott,hogy szerotonin-hiány van a kis buksimban.
De már két hete..csak tömöm a palit ha van,és a palacsintahalál nemcsak anya esete,hanem az enyémé is...palacsinta-túladagolásos öngyilk után továbbszállunk felhőcskére és továbbfaljuk a depiellenes palit.:DDD,node,tényleg :DDD..elkeserítő,és csak hízunk,/ok,s ő is,és csodálkozunk,de a palacsinta-öngyilk terén végül olyan paródiás gyászbeszédeket tudtam írni,haláli...

Szörnyűséges ez az egész..barátaim nincsenek vagy épp messze vannak,legtöbbjük fele bezártam,egy-kettővel még valami él,nagyrészt bezárkózok itthon,nem merek sőt már képtelen vagyok emberek közé menni.Sőt,képtelen vagyok beszélni.
Du. vannak itthon óráim,angolórákat tartok...kutyót hamiztatok,sétáltatok,az utcán sehol senki..
Amolyan válságos a helyzet: se barátaim,se meló,bezárkózás..és ilyenkor kell figyelni,ne kapja el az embert a depi.Haloványlila gőzöm nincs merre fogok továbblépni vagyis,hogy hogyan lépjek tovább.

Nagyrészt visszahúzódok,nem írok senkinek..egyrészt félek néha attól,hogy ezzel elveszíthetek mást (mert épp így vesztettem el nagyon sok embert az utóbbi pár hónapban,sok magyarán 2-3,az már sok nálam!),másrészt totál felesleges..a másik variáció a beszéd/lgetés végleg kihalt az életemből.(csak pszichológusnál él!) A múlt héten meg előtte úgy 2 hétig mély hallgatásba burkolóztam(ennek a következményei lettek a már közölt verseim,amikor kikényszerítettem 1 félmondatot s elindult a társalgás köztem és a Lélekmanó között,aki a belső hang,belső én!nem épp a legvidámabbak,de sokak szerint jók!),úgy éreztem éreztem,ezt kell,beszélgetni se jogom se lehetőségem..anyával félek,mikor kapok össze egy beszélgetés által.
Alapvetően megszűnt bennem mindenféle bizalom az emberek 90%ával,értem itt a barátokat is..akikkel jóban voltam anno,mindenhol minden haldoklik.
Anyával kapcsolatban meg,most jó a dolog,de már azt hiszem...és ez a pszichológus szerint fontos szó,nem érzek biztonságot.Se biztonságot,se bizalmat,s a világban is ingatag vagyok.

Igazából,nem akarok mindig panaszkodni,de most nem igazán tudok örülni semminek..nincs is minek.
Elvesztettem az öröm képességét,mindenféle érdeklődés téma amiért régen tűzben égtem,éneklés,grafológia,minden haldoklik..éneklek én: A szivárvány hazugság az egészet kitaláltál.Mikor elszunnyad a város,útra kel,engem jól ismer,ÁLRUHÁBA bújtat...valahogy...ehhez a számhoz vonzódok az utóbbi hetekben...az utcákon sötétben jó,szálljon le rám a sötétség,s ne vegyen észre senki...
úgy érzem,nincs most semmi amiért úgy "égnék".Tudjátok,biztos mindenki ismeri azt amikor lelkes vagy,amikor égsz belül...amikor novellát írtam,énekeltem,vagy épp grafológiát tanulgattam,írásokat böngésztem,s élveztem,vagy a rovásírás kutatgatása,pszicholingvisztika volt ilyen hobbi szint még meg a nyelvtöri,olyannyira megfogtak,az egyetemi órákon való 4es 5ös brillírozáson túl:D,magam is olvasgattam,hobbiként ilyesmiket (kevés tárgy van ami így megy,hogy egyszer elmondják nekem,s fújom,s rajongásig befogadja az ember)...amikor élvezed amit csinálsz,átéltem már egyszer-kétszer ezt a fajta flow-t,amikor belemerülsz valamibe s hopp elmegy az idő,ilyen volt a grafológia előadás is s sajnáltam mikor hopp vége lett...hát így egyetemnek vége,melóban sok sikertelenség ért,önbizalmam padlón,a diplomának értékét nem érzem,semmit nem érzek.Se örömöt,se lelkesedést,se energiát..már talán szeretetet se igazán,az "egyedüllét" miatt.Talán már csak a kis Zsebibaba kutyóm tartja fenn bennem a szeretet apró pislákoló érzését.
Nem depresszió,hanem...gyengébb formában kicsit de amolyan depresszív hangulatokban vagyok a napokban...tegnap du. lefeküdtem,és...járt az agyam mindenen,észrevettem,de már kiesett,min...

Az egyedüllét/magány érzése nevezzük bárhogy kutyó mellett is jelen van..mert nem járok emberek közé sehova.Borzasztóan elvonultam...viszont a hétvégén elmentem végre,nagyon nehezen de elmentem egy előadásra.Elhívott egy illető,az ex kolléganő Szentkirályszabadjáról,akit az elején említettem.A Kálazi Ági reiki-s itt Veszprémben,ő tartott előadást az elméről,a szívről..megtudtam,hogy gondolatok nem léteznek..elvontak.Sztorizgatások vannak,történetek,pörgetés,mennek az emberben,múltról,jövőről,bennem főleg múltbeli "veszteségekről",amit a barátságok terén élek meg nagyon erősen..s ebből,ebből nem tudok továbblépni,képtelen vagyok mások fele lépni...egyszerűen nem megy.
És..sokszor kívánom a vörösbort.Rólam tudni kell,19-20éves koromban ittam először pezsgőt,soha semmit,totál anti voltam..tizenévesen buliznak,isznak,társaság stb,hát én nem..se társaság nem volt,se pia,se buli,az egyetemen viszont néha húztak,hogy úgy leitatnának,mindenki kíváncsi volt,milyen lennék becsípve..nem ittam.Az utóbbi 1-2 évben jöttek a likőrök és a vörösbor..és most 2011 végi szilveszterkor itthon magányomban addig-addig iszogattam,tv ment,kutyó ölemben,jött egyik pohár bor után a másik,ellazultam,nevetgéltem,felejtettem,ahogy kimentem a WC-re szédültem,érezem hogy nem vagyok tudatomnál..nem voltam tiszta,majd beszédültem az ágyba nevetgélve s sutty,teljes kómába estem,reggel 9ig.
Nos,hát,erre az állapotra egyre gyakrabban vágyok..szombat este otthonról kaptam egy fél literes üvegbe majdnem tele bort,még aznap is el fogyott,akkor este...megint beszédültem az ágyba,s jól esett.Szükségem volt rá!Majd,mikor ezt közöltem,hogy háááát....finom volt.Mindet megittad????Perszeee,mindet!!!No,akkor jött az,hogy többször nem kapok.:-)))) de érzem néha,hogy szükségem lenne erre.Kiütni magam teljesen!!!S a régi anti múltam miatt nekem jelenleg 3 pohár bor is elég s máris érzem..

Néha azt érzem,valahogy a szerotonin-szintet harmonizálni kéne..nálam..ez..soha nem volt egyensúlyban.
Az öröm,a lelkesedés,a tettvágy..volt hogy fellobbantam s akkor tartósan lobogtam..majd jött valami változás,váltás,s visszaestem..hát ilyesmiben élek most,egyetemi ösztöndíjas-kicsit stabilabb önbizalmas-barátkozósabb-kicsit nyitottabb időknek vége régen,nyelviskolai meló,pszichológus,a kórusos életem bizonytalanságai és lezárása mellett lediplomáztam,rendszeres sírógörcsökkel,s ennek ma már értelmét nem látom...a sok szenvedésnek volt értelme???Utána megéltem pár sikertelenséget,kudarcot a tanári pályán és ebből a megragadtságból kéne lépni egyet..továbblépni,de még nem tudom,hogyan,merre.

Külföldre nincs merszem menni,bátorságom soha nem volt a nagy váltásokhoz,de az itthoni helyzet katasztrófa.Apa cégénél is pár embert elbocsátottak,mindenhol azt hallani,hogy csak rúgják ki az embereket,a fiataloknak meg semmi lehetőség...talán..talán majd ahogy kitavaszodik.
Tudom,ha lenne valami álláslehetőség..a stresszhelyzet,az adrenalin simán kimozdítana ebből az állapotomból...most jelenleg eltanítgatok itthon,gyakorlatnak jó...de pl,teszem azt febr. elején felmennék Pestre egy jógameditációs programra.Úgy érzem megint,távolodnom kell..távolodnom Veszprémtől..el,valami programra Pestre,emberek közé..kell a "láng" a szívembe...viszont ezen is nagyon gondolkozok,vacilálok...mert anyagilag egy pesti utat beterveznem most necces.a program viszont,ingyenes,ez most fontos..feljutnom se olcsó menet.Tudom,érzem,hogy távolodnom kéne ettől a porfészek kisvárostól-nem mintha nem szeretném Veszprémet,de 25éve,itt születve és manapság már "lélekben meghalva" kezdenék innen elmozdulni,nem messzire,csak ki..valamerre.-tenni azért hogy jobban legyek.(mindenféle bogyó nélkül,mert már mindenen gondolkozok!)..de bogyó nélkül is lehet ezt az egészet kezelni.Legalábbis remélem!
Most ami gátat szab nekem az az anyagi oldal..itt a lakás,itt van kutyó,a nyelvvizsgás csaj kirepül 1 hónap múlva,üresedés lesz,pénzhiány lesz...akik most elkezdtek járni,szombatonként két csaj,most lett egy jobb tanáruk,így lehet...félő,lehet azt mondják,mégse jönnek...,s most...azt érzem,se lehetőségem,se jogom messzebbre elmozdulni...leginkább lehetőségem nincs ilyesmiket meglépni.

Néha eszembe jut,ha angoltanárként nincs úgy meló,vagy nem megy,bemegyek a Napló-szerkesztőségbe (helyi napilap)az írással soha nem volt bajom,imádom,szeretem,szívesen csinálom,bontogatok szárnyakat s végül is ,az írás is egyféle "bölcsész-meló".....és,no,azt szívesen tanulnám.