Hát,ennyi és egy bambi. Hoztam egy önálló döntést,wáo..és persze az élet felbolydul.
Egy messzi közeli ismerős mondta tegnap:
Nyugodj le! Nem embert öltél..csak hoztál egy önálló döntést.S most zűrös,viharos minden benned a külvilág elvárásai miatt.Majd lenyugszanak a kedélyek.
Leginkább persze anyámat viseli meg,de minden ami velem kapcsolatos.
Tegnap csak fél7 fele mentem haza.Este.Gondoltam,időt kell adnom...anyának...hogy feldolgozza a szitut!
Hát..halljátok,ez 1nap alatt még rosszabb lett.Kijött,majd bement a szobájába,lefeküdt,befordult.Nem aludt,csak...sértődősen duzzogott és depizett.
Amikor meghallotta,hogy kinn..a sós sütijét megkóstoltam,ami kemény,de megkóstoltam,egy szó nélkül kijött,nem szólt,kibaszta a kukába mindet s visszament.
Menekültem el....csak morog össze-vissza,miattam,rám,energiát szív...csak miattam....nehezen emészt...tán nehezen emészti,hogy felnőttem,legalábbis próbálok.Nagyon! Kikerülni alóla,a nyomás alól.
Főleg,nehezen emészti,hogy most...talán most ez alkalommal érzi,hogy nincs befolyása felettem többet.
Mertem erős lenni,s a saját szívem,érzéseim követni.Életemben tán először nem azt tettem amit ő meg a külvilág sugallt.Nem azt amit ő és apám mondtak.Apa: Azt kell mondani,oké,maradsz. Én: Mit kell?Nem KELL,semmit!!! Mi van,ha én mást mondok?Kiraksz?
Aztán meg engem hol érdekeljenek táncsicsos tanárok (az itt egy kemény szakiskola,egy a sok közül)...meg ki mit mond a szakmában.
Mi van akkor,ha nekem nem is a tanításban van dolgom????
Anyám meg mintha foggal-körömmel ragaszkodna a végzettségemhez..(amivel tényleg nem tudom,mit tudnék mást kezdeni mint tanítani,azon kívül,hogy külföld,ami többszázezer forint és azt hiszem,érzem,nincs nagyon lehetőségem)
Anyám..azt hiszem...igazából attól borult ki ennyire,hogy most nincs hatalma felettem.S ha neki nincs hatalma,az neki a vég!!!!
Ezért is nő fel mellette az ember nehezen....mert az élet nem mehet nélküle,beleszól mindenbe,minden...tán sokszor minden mondatot számbarágva uralkodik minden tettemen,szavamon.....és
tényleg azt kérdezem: Hol vagyok én???? Hol van a saját személyiségem???A saját jellemem?
Hol??Merre tűnt mellőlem az az árnyékén,egy másféle,akit be kéne integrálnom magamba?????
Mert valahova eltűnt.
De mertem,a döntést vállalni,a következmények meg....majd alakul....
Anyám mindenesetre jó lesz ha sürgősen lenyugszik és elfogadja a helyzetet...ennyi.Ha segíteni nem is.
Ő..felejtsem el...szerintem most utál,de hát majd...lesz máshogy..egyik barátnője pszichológus.A Bárcziból ment pszichológiára.Igazán foglalkozhatna vele..Vele!
Ne engem bontogassanak négyszemközt,hogy milyen buta vagyok,ha ezt meg ezt teszem...
Nem érdekel!!! Ez van!!! Már nem tudom visszacsinálni. Ott hagyom ezt az iskolát.
Durva,kemény év volt,végigcsináltam.Sokszor éreztem,gyenge vagyok,ha nem csinálom tovább.
Ma már azt mondom,erős voltam..végigmentem ezen...és erős vagyok,hogy be merem vállalni a döntésem szembe az egész világgal.Hívhatjuk bátorságnak,más a reikisek közül reiki-hatásnak hívja.Így.
A reiki a csendben formál...mindenkit,ott és úgy ahol és pont úgy,ahogy szükségünk van rá!!!
Sokat sírtam..de GYŐZTESKÉNT FOGOK KIKERÜLNI!!!Jóanyám meg depizzen be a szobájába s dolgozza fel a történéseket!!!!Nem tudok vele mit tenni!! Nem is kell,nem feladatom! Már nem!
Itt egy élet,s ott. Menekülések stb..könnyek..Idővel az ember besokall!
2013. június 9., vasárnap
2013. június 7., péntek
A döntés:kimondva,visszavonhatatlan
Röviden,tömören,a következőképp foglalható össze:
Hol is kezdjem a mai nap történetét.
Elmentem reggel.Bementem ma már a suliba.Kérdezték mi van velem,meggyógyultam e.Meg,hát..fizikailag nem is volt bajom,csak fel kellett dolgoznom a történteket,kimerültem,pihennem kellett.Őszintén.Megértő volt,akivel pár szót váltottam.Akinek tényleg mondtam egy-két értelmes mondatot s nem intéztem el annyival,hogy "Hosszú.' (Diáknap! A P-sekhez csatlakoztam,főztünk babgulyást,bográcsoztunk.Valahogy,nem voltam köztük se már önmagam,szótlan,hallgatag voltam,kicsit zárkózottabb,nehezen beszélgettem; tán az elmúlt napok,az elmúlt hét zártabb,gyomorremegős,sírós tartalmának hatásai..aztán lassan feloldódtam.Mostanában nagyon idegi alapon élek,s igen,így jön ki; szótlanságban.Segítettem nekik aztán csipetkét gyártani,majd ettünk.Nagyon fini lett minden,s a végére jól is tudtam érezni magam köztük.Nem volt egyszerű ellazulnom!)
No,de más,a többi.
Ahogy beértem,hívtak a titkárságon,hogy van egy telefonom a Közgázból .Hát igen,tudtam,ennek is eljött a napja.Kimondtam.Kimondtam a NEM-et.A döntésem. Nem maradok!
Zajlott a nap aztán s lehet,ez is munkált bennem.Tudtam du.,nem jöhetek haza.
Leszálltam Veszprémben a Jutasin,felmentem egy volt munkatársamhoz,aki ma már barátnő.Jó és mély a kapcsolatunk. Segítettem neki.Sok mindenben.Volt is miben.Egyedül ügyködött,festegette az erkélyt. Levittem a kutyáját egy nagy körre.Beszélgettünk.Egység volt,szeretet,kiscicás ölelés.Meg is masszíroztam a vállát,hátát. Jó volt.Közelség volt.
Töltődnöm kellett,máshol,másnál,hogy itthon álljam a sarat.
Nagy nehezen elindultam haza.Lassan,lassan,fagyizva...lassan.Mintha soha nem akartam volna haza érni.Mert tudtam mi vár..kérdezgetés,mi volt,hogy volt,kinek mit mondtál..mi közük hozzá?
Muszáj voltam elmondani a Közgázból a hívást..s hogy bemondtam a nem-et erre az egészre.
Vállaltam ezzel a döntést.Otthon is!
A java ekkor jött.Anya..ha eddig hallgatott is,most elkezdte,de úgy nem volt megállás;tipikus nála,amikor nem beszélget hanem megállás nélkül mondja a magáét...mert,fú,de meg fogod bánni...mindenki asszondta,butaságot csinálsz..(pedagógusok,a közegből)..itt szerettek,elfogadtak,ezután se lesz jobb,a Waldorfosok is kilőttek...és ... és amúgy meg mindenhol van nehézség..és feladod...túl korán.
Mire én megfogtam!!!!!!! : amikor 2-3 hónap után fel akartam adni kétségbeesésemben???Mégis végigcsináltam.No,erre köpni-nyelni nem tudott,persze. Akkor most feladom mert gyenge vagyok; vagy végigcsináltam,erős voltam,s simán abbahagyom ezt itt,mint az életemnek egy fejezetét.Melyik az ami igazából most áll erre az egész helyzetre??? Anya nem,nem ő volt az,aki magán érezte az egésznek a testi jelzéseit,a bedobogó szív és a többi.
Már nem érdekel,ki támogat,ki áll mellettem..vagy ki ért egyet anyámmal.Amit megéltem,azt én éltem meg,s csak az enyém.
Az anyám asszondja,elfelejthetem.Utál szerintem most.Felejtsem el,hogy ő bármit is segít.Nem is számítottam jobbra,első szembeszállás az anyai akarattal.
Mivel,én ezt itt abbahagytam-mellesleg életemben először sikeresen úgy döntöttem,hogy a saját szívem és érzéseim vezettek,próbáltam csendesedni a sok-sok külső befolyásoló dumából,s végül nem azt tettem amit őnagysága várt,s akart,hát ezzel szembe mertem menni a kis elképzeléseivel..és hát...kibukott a Drága.Ez van!Majd visszanyugszik!
Hallóóóóó!!!! Mikor érti már meg,hogy....hogy én nem feltétlen a tanításra születtem????Nagyon így érzem.
Ha ő egész életében is a tanítást és a gyerekközeget űzte,miért ragaszkodik ennyire a lányánál is ehhez a pályához????Miért nem tudja elfogadni,hogy tán más az út???? Tán másban több tehetsége van,másban nem szenvedne ennyire,máshoz tán még önbizalma is lehetne.
De nem..szenvedjen,hiszen mindenki szenved fiatalok,náluk is a Bárcziban.
Kit érdekel az,bármiféle testi-lelki lecsapódása is van ennek az egésznek,a napi harcos kiborulásoknak,nem számít.Csináld,s legyen fizetésed.Persze ez fontos szempont,de nem minden! Ez lenne a fő lényeg,a pénz,de olyan áron,hogy az ember az egészségével,a lelki hogylétével játszik????
Nehezen engedődik ez meg,hogy próbáljak más irányokat is...szerintem magamnak is nehezen engedődik meg,általa.
Talán,igen,szigorú is vagyok magammal.Szeretet???Mindig az a közvetítés: ha nem így teszed,ahogy akarom,nincs szeretet.Ha önmagad vagy,s önmagad útján akarsz járni,nincs szeretet.
A "büszke vagyok Rád hogy végigcsináltad" 2-3 hónapja elhangzott,ma már eltűnik a süllyesztőben.Büszkeség???Hol van az?? Mindig többet akar.
Ne add fel,csináld végig.
Oké,végére érek.Itt se az van,erő,büszkeség stb...
Maradhatsz-mondják.Dönts.Telnek nehezebbnél nehezebb,csendesedős,kavargós,sírós,érlelődős hetek,s nagyon nehéz,végül..azt mondod,nem.Nem kell több padgyújtogtás meg gyerekek közötti egymás osztása,s gyomorideg se könnyek se kiborulás azért a kis lófütty fizetésért,ami elmegy a munkába utazgatásra (bérlet) meg a lakásra.
Közben meg a büszkeség eltűnik...volt-nincs,kámforrá válik a döntéshelyzet zavarosan-ködös levegőjében,s ő egyre többet akar.
Mert ha maradsz még egy évet...beleszoksz.Asszem,nincs ebben megértés.Pedagógus szülő,pedagógus gyereke,a legerősebb cucc,ami létezhet,de ezt is lehet jól kezelni.Akkor,ha olyan a kapcsolat.
Itt csak egy a gond: Mi több hete,hónapja egy értelmes jól kezelt mondatot nem tudunk egymással váltani.
Én hallgatok.Telefon.Letehetem?Kérdőjel,Pont.
Vagy blabladuma,akkor pedig,szó nélkül,se csá,se bá,eljövök.Még a kutya is ott ragad,mert minél gyorsabban lelépek...a közegből,mert az őrületbe kerget és a sírba visz.
Zajlik az élet....
A döntés mindenesetre megvan......már csak az utóhatásokat kell megélni,átélni,átvészelni.
Elmentem reggel.Bementem ma már a suliba.Kérdezték mi van velem,meggyógyultam e.Meg,hát..fizikailag nem is volt bajom,csak fel kellett dolgoznom a történteket,kimerültem,pihennem kellett.Őszintén.Megértő volt,akivel pár szót váltottam.Akinek tényleg mondtam egy-két értelmes mondatot s nem intéztem el annyival,hogy "Hosszú.' (Diáknap! A P-sekhez csatlakoztam,főztünk babgulyást,bográcsoztunk.Valahogy,nem voltam köztük se már önmagam,szótlan,hallgatag voltam,kicsit zárkózottabb,nehezen beszélgettem; tán az elmúlt napok,az elmúlt hét zártabb,gyomorremegős,sírós tartalmának hatásai..aztán lassan feloldódtam.Mostanában nagyon idegi alapon élek,s igen,így jön ki; szótlanságban.Segítettem nekik aztán csipetkét gyártani,majd ettünk.Nagyon fini lett minden,s a végére jól is tudtam érezni magam köztük.Nem volt egyszerű ellazulnom!)
No,de más,a többi.
Ahogy beértem,hívtak a titkárságon,hogy van egy telefonom a Közgázból .Hát igen,tudtam,ennek is eljött a napja.Kimondtam.Kimondtam a NEM-et.A döntésem. Nem maradok!
Zajlott a nap aztán s lehet,ez is munkált bennem.Tudtam du.,nem jöhetek haza.
Leszálltam Veszprémben a Jutasin,felmentem egy volt munkatársamhoz,aki ma már barátnő.Jó és mély a kapcsolatunk. Segítettem neki.Sok mindenben.Volt is miben.Egyedül ügyködött,festegette az erkélyt. Levittem a kutyáját egy nagy körre.Beszélgettünk.Egység volt,szeretet,kiscicás ölelés.Meg is masszíroztam a vállát,hátát. Jó volt.Közelség volt.
Töltődnöm kellett,máshol,másnál,hogy itthon álljam a sarat.
Nagy nehezen elindultam haza.Lassan,lassan,fagyizva...lassan.Mintha soha nem akartam volna haza érni.Mert tudtam mi vár..kérdezgetés,mi volt,hogy volt,kinek mit mondtál..mi közük hozzá?
Muszáj voltam elmondani a Közgázból a hívást..s hogy bemondtam a nem-et erre az egészre.
Vállaltam ezzel a döntést.Otthon is!
A java ekkor jött.Anya..ha eddig hallgatott is,most elkezdte,de úgy nem volt megállás;tipikus nála,amikor nem beszélget hanem megállás nélkül mondja a magáét...mert,fú,de meg fogod bánni...mindenki asszondta,butaságot csinálsz..(pedagógusok,a közegből)..itt szerettek,elfogadtak,ezután se lesz jobb,a Waldorfosok is kilőttek...és ... és amúgy meg mindenhol van nehézség..és feladod...túl korán.
Mire én megfogtam!!!!!!! : amikor 2-3 hónap után fel akartam adni kétségbeesésemben???Mégis végigcsináltam.No,erre köpni-nyelni nem tudott,persze. Akkor most feladom mert gyenge vagyok; vagy végigcsináltam,erős voltam,s simán abbahagyom ezt itt,mint az életemnek egy fejezetét.Melyik az ami igazából most áll erre az egész helyzetre??? Anya nem,nem ő volt az,aki magán érezte az egésznek a testi jelzéseit,a bedobogó szív és a többi.
Már nem érdekel,ki támogat,ki áll mellettem..vagy ki ért egyet anyámmal.Amit megéltem,azt én éltem meg,s csak az enyém.
Az anyám asszondja,elfelejthetem.Utál szerintem most.Felejtsem el,hogy ő bármit is segít.Nem is számítottam jobbra,első szembeszállás az anyai akarattal.
Mivel,én ezt itt abbahagytam-mellesleg életemben először sikeresen úgy döntöttem,hogy a saját szívem és érzéseim vezettek,próbáltam csendesedni a sok-sok külső befolyásoló dumából,s végül nem azt tettem amit őnagysága várt,s akart,hát ezzel szembe mertem menni a kis elképzeléseivel..és hát...kibukott a Drága.Ez van!Majd visszanyugszik!
Hallóóóóó!!!! Mikor érti már meg,hogy....hogy én nem feltétlen a tanításra születtem????Nagyon így érzem.
Ha ő egész életében is a tanítást és a gyerekközeget űzte,miért ragaszkodik ennyire a lányánál is ehhez a pályához????Miért nem tudja elfogadni,hogy tán más az út???? Tán másban több tehetsége van,másban nem szenvedne ennyire,máshoz tán még önbizalma is lehetne.
De nem..szenvedjen,hiszen mindenki szenved fiatalok,náluk is a Bárcziban.
Kit érdekel az,bármiféle testi-lelki lecsapódása is van ennek az egésznek,a napi harcos kiborulásoknak,nem számít.Csináld,s legyen fizetésed.Persze ez fontos szempont,de nem minden! Ez lenne a fő lényeg,a pénz,de olyan áron,hogy az ember az egészségével,a lelki hogylétével játszik????
Nehezen engedődik ez meg,hogy próbáljak más irányokat is...szerintem magamnak is nehezen engedődik meg,általa.
Talán,igen,szigorú is vagyok magammal.Szeretet???Mindig az a közvetítés: ha nem így teszed,ahogy akarom,nincs szeretet.Ha önmagad vagy,s önmagad útján akarsz járni,nincs szeretet.
A "büszke vagyok Rád hogy végigcsináltad" 2-3 hónapja elhangzott,ma már eltűnik a süllyesztőben.Büszkeség???Hol van az?? Mindig többet akar.
Ne add fel,csináld végig.
Oké,végére érek.Itt se az van,erő,büszkeség stb...
Maradhatsz-mondják.Dönts.Telnek nehezebbnél nehezebb,csendesedős,kavargós,sírós,érlelődős hetek,s nagyon nehéz,végül..azt mondod,nem.Nem kell több padgyújtogtás meg gyerekek közötti egymás osztása,s gyomorideg se könnyek se kiborulás azért a kis lófütty fizetésért,ami elmegy a munkába utazgatásra (bérlet) meg a lakásra.
Közben meg a büszkeség eltűnik...volt-nincs,kámforrá válik a döntéshelyzet zavarosan-ködös levegőjében,s ő egyre többet akar.
Mert ha maradsz még egy évet...beleszoksz.Asszem,nincs ebben megértés.Pedagógus szülő,pedagógus gyereke,a legerősebb cucc,ami létezhet,de ezt is lehet jól kezelni.Akkor,ha olyan a kapcsolat.
Itt csak egy a gond: Mi több hete,hónapja egy értelmes jól kezelt mondatot nem tudunk egymással váltani.
Én hallgatok.Telefon.Letehetem?Kérdőjel,Pont.
Vagy blabladuma,akkor pedig,szó nélkül,se csá,se bá,eljövök.Még a kutya is ott ragad,mert minél gyorsabban lelépek...a közegből,mert az őrületbe kerget és a sírba visz.
Zajlik az élet....
A döntés mindenesetre megvan......már csak az utóhatásokat kell megélni,átélni,átvészelni.
2013. június 6., csütörtök
Nehéz idők járnak
Szép Jó Napot Minden Kedves Olvasónak,NemOlvasónak,Ismerős és Ismeretlen Érdeklődőnek!
Ne haragudjatok,hogy ennyire későn jelentkezek.Rég nem volt itt semmi iromány.Az életem viszont zajlott,fenekesen felfordult.Sokaktól eltávolodtam.Ezeknek az embereknek már email-t se írok (ide is majd,ha valaki idetalál,idetalál,ha kíváncsi..ha meg nem,akkor nem) Mások fele kinyíltam,s közelebb kerültem,főleg reikis és spirituális körökből.Akitől távolodtam,akiktől távolodtam,tán már nem tudnak semmit mondani...meg amúgy is,ugye mindenki éli a kis életét,a maga gondjaival....és nem akarok durva lenni,de nagyjából baszunk egymásra.Én meg már nem...elfáradtam abban,hogy erőlködjek meg versekkel jelezzek (Kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,József Attila). Ha nem érti az illető,nem érti. Pedig,nem csak azért küldtem neki,mert jajjdeszépvers.Nem.Jelezni akartam,hogy bánt,hogy ezer éve baszunk egymásra.(persze én is,kezdeményezhetnék,de elfárad az ember a próbálkozásban,amikor azt érzi felesleges) Néha még jelződök,aztán elfáradok.Elfáradok és bezárom a kapuimat.
Csinálom egyedül.Beszélek max azzal,aki még szóba áll velem. Az élet felfordult mióta jelezték nekem,maradhatnék a suliban.Jövőre is. (várost,konkrétan direkt nem írok)
Kerülöm az otthoniakat,a sok külső dumát.Főleg,az erőszakos külvilágot. Egy-két emberrel osztódtam,s ennyi. Próbáltam befelé figyelni: Akarom én ezt? Szükségem van erre az egészre? A kiborulásokkal együtt. Mérlegen a fizetés és az anyagi biztonság és az egészségem..meg a továbblépés,egy új s talán jobb lehetősége.
Hmmm....Aztán volt egy pont.Elkezdtek a gyerekek padokat gyújtogatni.Igaz csak a felszínét,dezodort használva.Akadályozni nem tudtam. Elveszett az irányítás,s őszintén megmondom,így év végére az erő is belőlem.
Hagytam magam átmosódni az eseményekkel.Viszont,mindez egyre nehezebb volt.Az első 2-3 hónapot valóban nagyon megszenvedtem,kétségbeesve akartam menekülni,mégis maradtam.Kezdünk a gyerekekkel összeszokni emberileg,már ahol,viszont a tanításba év végére belebuktam.A húzd meg-ereszt meg elve megbukott.Túlságosan eleresztettem őket,tán túlságosan barátkozóra vettem a figurát,s itt a bukta.Legalább tudom,hol ment a folyamat csődbe.Lehet,ebből az időszakból tanulva,máshol könnyebb lenne már ,de már az a nem biztos,fogok e még valaha tanítani.
Bennem ülepedett,csendesedett.
Volt néha gyújtogatás,káoszos közegek,nálam kiborulás,idegesség,majd végül elkezdtem orbáncfüvet szedni mint szorongásoldó és nyugtató.
Itthon,mindig asszondták,apa is,azt kell mondani oké,továbbcsinálod.Én pedig egyre erősebben s magabiztosabban vágtam vissza: mit csinálsz,ha nem azt mondom ott élesben amit te mondanál?Kiraksz?Az se érdekel.
Volt ebben sok belső harc,végül a döntés megszületett.Eljövök.S nem tudom,ezek után mi lesz.Bizonytalanra jövök el,s adok fel egy biztos dolgot,de itt már az egészségemmel játszottam.Lelkileg. Mélypontok értek el.
Ma úgy érzem rajtam kívül él és követ egy árnyékénem...egy másik én,ami színes és kreatív és képes színesen ötletelni,gondolkodni,de ez az énem mintha elveszett volna.Belesüllyedt a szürkeségbe.Újra össze kéne pakolni,integrálni a kettőt. :))) Tán,nincs is kettő.Egy vagyok,egy egész,teljes. :) Sokszor érzem úgy,mintha a lélek is...kívülről követne. :-D Nem vicc! Fura érzés..Pedig,az se kívül van,hanem testen belül.Persze,azt nem tudjuk,hogy hol. :)
Közben jött egy lehetőség,itt nem messze,egy kis faluban Nemesvámoson a Waldorf iskolában.Vasárnap küldtem el az önéletrajzom.
Hétfőre pedig durva mód összejött az élet.Otthon..fáradt voltam,a hazautat végigbőgtem az iskolában történtek miatt.S anyámmal,durva mód kezdtünk élni.Jó kis színház.Ő zokogott. Én érzéketlenül figyeltem. (pontosan előtte,vasárnap voltam egész napos csoportos családállításon,ahol segítőként ismerkedtem a módszerrel és a légkörrel; hát azt hiszem,lesz ebből valamikor egyéni menet is)
Hogy hogy s mint jutottunk el a hétfő du.áig. Hétfő,6.óra. Két gyerek egymásnak ment,szinte fojtogatta egyik a másikat,nem tudtam mit tenni.Azt mondtam,vagy befejezik,vagy hívok valakit.A fizikai szinten befejezték,jött a szóbeli osztás,de úgy....rettenetesen féltem ebből valami nagy baj lesz a végén.
Akkor kaptak észbe a Drágák,amikor óra vége előtt negyed órával leléptem.Szinte már lebénultam,megnémultam,menekültem.A tanáriban rám tört a remegés,a sírás,hosszú percekig.
Akkor,ott,eldöntöttem,hogy így vagy úgy,2 nap off.Nem bírom tovább.Nem tudom kezelni az agressziót,a durvaságot.Meg kéne szüntetnem az érzékenységem de ez nem megy.Ha valaki így,érzékenységgel születik,azt bármi közeg is,ki nem fogja tudni ölni. Pedig néha már azt hittem,sikerült meghalasztanom az érzékeny felem. Lelki érzékenységgel meg itt nem lehet élni.
Erre még rátett az itthoni sztori.Hmm..Khööm..Anyámmal..feszült csend..néha szóltam,de akkor nem jókat,rá zokogógörcs jött,én érzéketlenné váltam,ültem,hallgattam elfordulva..a beszélgetésnek mindez egy eléggé nem beszélgetés-formájú variációja volt.
A kutyával eljöttem,s rám is rám tört a zokogás itthon nálam.Ekkor hívott fel az Ildi épp,aki a párkapcsolati zűrjeiről akart velem beszélni,de hallotta...
-Mi a baj?
Lassan,szaggatottan kezdtem el neki mondani.Nehéz volt még...sírós hangon.Ő tanácsolta,írassam ki magam táppénzre.No,de beszélni kell az igazgatóval is a suliban,ami egy másik nehéz menet.Csak úgy nem jöhetek el.Sokan hiányoznak.
Most az egyszer,magamat kellett figyelnem,szem előtt tartanom és annyira nagyon kibuktam,a sírás és a gyomorremegés,kellett ez a két nap szünet.
Közben bejött más is,ami rásegített.Hétfőn még aznap este (sűrűek voltak a történések) hívtak a Waldorf-ból Nemesvámosról,hogy másnap fél9kor összeülünk beszélni,minden jelentkező,együtt.
Így kedden,a Waldorfosok-hoz mentem.Voltunk 6an jelentkezők,ebből kettőt már ott ki is lőttek a szűrésben.Egyik én voltam.Az iskola a légkör tetszett,de nem jött össze.
A dolgok neheze csak innen jött.Úgy éreztem,nem bírok visszamenni tanítani.Kell egy kis szünet,főleg a zűrökből.Kis csend.Nehéz volt beszélni az igazgatóval..hallgattam nagyokat a telefonba,de végül egy igen és egy nem kimondásával szabadsággal itthon tudtam maradni 2 napot.Holnap már megyek.
Így is,lelkiismeretfurdalásom van.Őszintén kell beszélni,s akkor...csak megértés lesz,magam felé is így kell,s akkor tán kívülről is azt kapok.Elég jól végignyomtam az évet azt hiszem,soha nem hiányoztam.Se betegség,se semmi.Ennyi csak belefér egy évbe.
Nagyon kiborultam,most értem el tán egy olyan határt,hogy nem bírom tovább. Ennyi. Kellett egy kis pihenés. Idegileg főleg. Őszintén kell...a Waldorfos bukást meg vállalni kell. Ne fojtsam el kudarcként. (anya bíztat arra,hogy a "sztori" legyen az,hogy tanítottam,de mást választottak,mikor még a tanításig se jutottam el; nem sikerült és pont,ennyi) A lelkiismeretem meg ugrál fel-le. Parázok mit fogok mondani,mit fognak kérdezni,mit gondolnak.Nem volt e cserbenhagyás ez a két nap. (a szót anya használta,fülemben ragadt) Az utolsó hetet lenyomom,zárok...s vége.
Nem tudom merre tovább. Majd tán,az élet meg a sors megmutatja. Úgy látszik,nem a Waldorfosok között volt a helyem.Akkor majd máshol....csak lesz....valahol.
Vannak idők,amikor magabiztosan érzem és hiszem,hogy feladattal születtünk a földre,tehetség,egy terület,ahol az ember boldogul és még tán jól is érzi magát az adott területen.Ilyen..kicsit elveszett időszakokban ezt a hitemet próbálom erősíteni. .....
A világ pedig:
ŐRÜLT,BOLOND!!!!!Emberek futkosnak,egymás hegyén-hátán ide-oda,sírás,gondok,tönkrement kapcsolatok,zárások (máskor még erősebb nyílások.érintések,ölelések,vonzások-taszítások,hallgatások,fájdalom és a gyógyító szeretet) .... néha hiányzik egy séta,egy beszélgetés,barátság,balatonpart,egy kávé,de csakis úgy,hogy abban egység legyen..olyan egység és szeretet,ami kimozdít a rosszból,az őrült világ forgásából,amikor a csendben is megáll a levegő mert a tekintetek is szeretetben találkoznak és ölelődnek. ... és,ilyen is van.Reikisek között,köztünk tök természetes meg a spirituális körökben mozgolódókkal.Már egy tekintet is gyógyíthat,s bátoríthat a közeledésre.Így nyílok és tanulok ölelni.
Sokszor érzem magam különállónak..nem illeszkedve a teljességbe.Tán majd ez is lesz másképp...amikor helyet találok ebben az őrült bolondokházában amit Világnak nevezünk.
(tényleg bolondok háza,most hívott az anyám...blablabla,örök téma,be is fejezem pont.Ahogy vele is a telefonbeszélgetést.Letehetem? kérdőjel,pont.Azért azt megkérdezte,ez meg az a munkatársa tud e a dolgaimról,akikkel én bizalmasabban vagyok;de nem,dehogy tudnak.Bezárok már mindenki előtt,mert minden visszajut anyámhoz )
Ne haragudjatok,hogy ennyire későn jelentkezek.Rég nem volt itt semmi iromány.Az életem viszont zajlott,fenekesen felfordult.Sokaktól eltávolodtam.Ezeknek az embereknek már email-t se írok (ide is majd,ha valaki idetalál,idetalál,ha kíváncsi..ha meg nem,akkor nem) Mások fele kinyíltam,s közelebb kerültem,főleg reikis és spirituális körökből.Akitől távolodtam,akiktől távolodtam,tán már nem tudnak semmit mondani...meg amúgy is,ugye mindenki éli a kis életét,a maga gondjaival....és nem akarok durva lenni,de nagyjából baszunk egymásra.Én meg már nem...elfáradtam abban,hogy erőlködjek meg versekkel jelezzek (Kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,József Attila). Ha nem érti az illető,nem érti. Pedig,nem csak azért küldtem neki,mert jajjdeszépvers.Nem.Jelezni akartam,hogy bánt,hogy ezer éve baszunk egymásra.(persze én is,kezdeményezhetnék,de elfárad az ember a próbálkozásban,amikor azt érzi felesleges) Néha még jelződök,aztán elfáradok.Elfáradok és bezárom a kapuimat.
Csinálom egyedül.Beszélek max azzal,aki még szóba áll velem. Az élet felfordult mióta jelezték nekem,maradhatnék a suliban.Jövőre is. (várost,konkrétan direkt nem írok)
Kerülöm az otthoniakat,a sok külső dumát.Főleg,az erőszakos külvilágot. Egy-két emberrel osztódtam,s ennyi. Próbáltam befelé figyelni: Akarom én ezt? Szükségem van erre az egészre? A kiborulásokkal együtt. Mérlegen a fizetés és az anyagi biztonság és az egészségem..meg a továbblépés,egy új s talán jobb lehetősége.
Hmmm....Aztán volt egy pont.Elkezdtek a gyerekek padokat gyújtogatni.Igaz csak a felszínét,dezodort használva.Akadályozni nem tudtam. Elveszett az irányítás,s őszintén megmondom,így év végére az erő is belőlem.
A kérdés egyre komolyabban jelen volt bennem: Kell ez nekem????Szükségem van erre? Ez a megfelelő terület számomra? Leszek elég bátor meghozni azt a döntést amit a szív hoz...és nem az ész?És nem mások befolyásolására,véleményére való hagyatkozás?Mert itt,én vagyok a tét,az életem a tét; nem más,hanem én.Félek a jövőtől,vagy bátorsággal próbálok valamit alakítani a dolgokból?
Hosszú napok,hetek teltek el.Hagytam magam csendesedni,ülepedni,a történéseket megélni.Az orbáncfű az ment mint nyugtató,s hagytam az egész témát érlelődni magamban.Kellett is hagyni.Időt kellett neki hagyni.
Hagytam magam átmosódni az eseményekkel.Viszont,mindez egyre nehezebb volt.Az első 2-3 hónapot valóban nagyon megszenvedtem,kétségbeesve akartam menekülni,mégis maradtam.Kezdünk a gyerekekkel összeszokni emberileg,már ahol,viszont a tanításba év végére belebuktam.A húzd meg-ereszt meg elve megbukott.Túlságosan eleresztettem őket,tán túlságosan barátkozóra vettem a figurát,s itt a bukta.Legalább tudom,hol ment a folyamat csődbe.Lehet,ebből az időszakból tanulva,máshol könnyebb lenne már ,de már az a nem biztos,fogok e még valaha tanítani.
Bennem ülepedett,csendesedett.
Volt néha gyújtogatás,káoszos közegek,nálam kiborulás,idegesség,majd végül elkezdtem orbáncfüvet szedni mint szorongásoldó és nyugtató.
Itthon,mindig asszondták,apa is,azt kell mondani oké,továbbcsinálod.Én pedig egyre erősebben s magabiztosabban vágtam vissza: mit csinálsz,ha nem azt mondom ott élesben amit te mondanál?Kiraksz?Az se érdekel.
Volt ebben sok belső harc,végül a döntés megszületett.Eljövök.S nem tudom,ezek után mi lesz.Bizonytalanra jövök el,s adok fel egy biztos dolgot,de itt már az egészségemmel játszottam.Lelkileg. Mélypontok értek el.
Ma úgy érzem rajtam kívül él és követ egy árnyékénem...egy másik én,ami színes és kreatív és képes színesen ötletelni,gondolkodni,de ez az énem mintha elveszett volna.Belesüllyedt a szürkeségbe.Újra össze kéne pakolni,integrálni a kettőt. :))) Tán,nincs is kettő.Egy vagyok,egy egész,teljes. :) Sokszor érzem úgy,mintha a lélek is...kívülről követne. :-D Nem vicc! Fura érzés..Pedig,az se kívül van,hanem testen belül.Persze,azt nem tudjuk,hogy hol. :)
Közben jött egy lehetőség,itt nem messze,egy kis faluban Nemesvámoson a Waldorf iskolában.Vasárnap küldtem el az önéletrajzom.
Hétfőre pedig durva mód összejött az élet.Otthon..fáradt voltam,a hazautat végigbőgtem az iskolában történtek miatt.S anyámmal,durva mód kezdtünk élni.Jó kis színház.Ő zokogott. Én érzéketlenül figyeltem. (pontosan előtte,vasárnap voltam egész napos csoportos családállításon,ahol segítőként ismerkedtem a módszerrel és a légkörrel; hát azt hiszem,lesz ebből valamikor egyéni menet is)
Hogy hogy s mint jutottunk el a hétfő du.áig. Hétfő,6.óra. Két gyerek egymásnak ment,szinte fojtogatta egyik a másikat,nem tudtam mit tenni.Azt mondtam,vagy befejezik,vagy hívok valakit.A fizikai szinten befejezték,jött a szóbeli osztás,de úgy....rettenetesen féltem ebből valami nagy baj lesz a végén.
Akkor kaptak észbe a Drágák,amikor óra vége előtt negyed órával leléptem.Szinte már lebénultam,megnémultam,menekültem.A tanáriban rám tört a remegés,a sírás,hosszú percekig.
Akkor,ott,eldöntöttem,hogy így vagy úgy,2 nap off.Nem bírom tovább.Nem tudom kezelni az agressziót,a durvaságot.Meg kéne szüntetnem az érzékenységem de ez nem megy.Ha valaki így,érzékenységgel születik,azt bármi közeg is,ki nem fogja tudni ölni. Pedig néha már azt hittem,sikerült meghalasztanom az érzékeny felem. Lelki érzékenységgel meg itt nem lehet élni.
Erre még rátett az itthoni sztori.Hmm..Khööm..Anyámmal..feszült csend..néha szóltam,de akkor nem jókat,rá zokogógörcs jött,én érzéketlenné váltam,ültem,hallgattam elfordulva..a beszélgetésnek mindez egy eléggé nem beszélgetés-formájú variációja volt.
A kutyával eljöttem,s rám is rám tört a zokogás itthon nálam.Ekkor hívott fel az Ildi épp,aki a párkapcsolati zűrjeiről akart velem beszélni,de hallotta...
-Mi a baj?
Lassan,szaggatottan kezdtem el neki mondani.Nehéz volt még...sírós hangon.Ő tanácsolta,írassam ki magam táppénzre.No,de beszélni kell az igazgatóval is a suliban,ami egy másik nehéz menet.Csak úgy nem jöhetek el.Sokan hiányoznak.
Most az egyszer,magamat kellett figyelnem,szem előtt tartanom és annyira nagyon kibuktam,a sírás és a gyomorremegés,kellett ez a két nap szünet.
Közben bejött más is,ami rásegített.Hétfőn még aznap este (sűrűek voltak a történések) hívtak a Waldorf-ból Nemesvámosról,hogy másnap fél9kor összeülünk beszélni,minden jelentkező,együtt.
Így kedden,a Waldorfosok-hoz mentem.Voltunk 6an jelentkezők,ebből kettőt már ott ki is lőttek a szűrésben.Egyik én voltam.Az iskola a légkör tetszett,de nem jött össze.
A dolgok neheze csak innen jött.Úgy éreztem,nem bírok visszamenni tanítani.Kell egy kis szünet,főleg a zűrökből.Kis csend.Nehéz volt beszélni az igazgatóval..hallgattam nagyokat a telefonba,de végül egy igen és egy nem kimondásával szabadsággal itthon tudtam maradni 2 napot.Holnap már megyek.
Így is,lelkiismeretfurdalásom van.Őszintén kell beszélni,s akkor...csak megértés lesz,magam felé is így kell,s akkor tán kívülről is azt kapok.Elég jól végignyomtam az évet azt hiszem,soha nem hiányoztam.Se betegség,se semmi.Ennyi csak belefér egy évbe.
Nagyon kiborultam,most értem el tán egy olyan határt,hogy nem bírom tovább. Ennyi. Kellett egy kis pihenés. Idegileg főleg. Őszintén kell...a Waldorfos bukást meg vállalni kell. Ne fojtsam el kudarcként. (anya bíztat arra,hogy a "sztori" legyen az,hogy tanítottam,de mást választottak,mikor még a tanításig se jutottam el; nem sikerült és pont,ennyi) A lelkiismeretem meg ugrál fel-le. Parázok mit fogok mondani,mit fognak kérdezni,mit gondolnak.Nem volt e cserbenhagyás ez a két nap. (a szót anya használta,fülemben ragadt) Az utolsó hetet lenyomom,zárok...s vége.
Nem tudom merre tovább. Majd tán,az élet meg a sors megmutatja. Úgy látszik,nem a Waldorfosok között volt a helyem.Akkor majd máshol....csak lesz....valahol.
Vannak idők,amikor magabiztosan érzem és hiszem,hogy feladattal születtünk a földre,tehetség,egy terület,ahol az ember boldogul és még tán jól is érzi magát az adott területen.Ilyen..kicsit elveszett időszakokban ezt a hitemet próbálom erősíteni. .....
A világ pedig:
ŐRÜLT,BOLOND!!!!!Emberek futkosnak,egymás hegyén-hátán ide-oda,sírás,gondok,tönkrement kapcsolatok,zárások (máskor még erősebb nyílások.érintések,ölelések,vonzások-taszítások,hallgatások,fájdalom és a gyógyító szeretet) .... néha hiányzik egy séta,egy beszélgetés,barátság,balatonpart,egy kávé,de csakis úgy,hogy abban egység legyen..olyan egység és szeretet,ami kimozdít a rosszból,az őrült világ forgásából,amikor a csendben is megáll a levegő mert a tekintetek is szeretetben találkoznak és ölelődnek. ... és,ilyen is van.Reikisek között,köztünk tök természetes meg a spirituális körökben mozgolódókkal.Már egy tekintet is gyógyíthat,s bátoríthat a közeledésre.Így nyílok és tanulok ölelni.
Sokszor érzem magam különállónak..nem illeszkedve a teljességbe.Tán majd ez is lesz másképp...amikor helyet találok ebben az őrült bolondokházában amit Világnak nevezünk.
(tényleg bolondok háza,most hívott az anyám...blablabla,örök téma,be is fejezem pont.Ahogy vele is a telefonbeszélgetést.Letehetem? kérdőjel,pont.Azért azt megkérdezte,ez meg az a munkatársa tud e a dolgaimról,akikkel én bizalmasabban vagyok;de nem,dehogy tudnak.Bezárok már mindenki előtt,mert minden visszajut anyámhoz )
2013. május 19., vasárnap
Döntéshelyzet,konfliktusok,könnyek
Hmmm...fullasztó ez az egész,már többedik napja.Hol jobb-hol rosszabb.
Anyámmal a kapcsolatom megint...romokban.
Így írtam róla a másik Érzések Táncán,a tesóka-oldalon:
Tán..tán..Ma reggel volt egy erős érzésem,ami szétfeszített,szívben,lélekben,mindenhogyan:::: Talán az egész életem egy hazugság.Ez elkeserített.Mindig azt mondják,akart gyerek voltam.(vagyok) Későn is jöttem..örültek.No,de akkor...ez az egész.Az anyámnak már nem hiszek semmit.Megszűntem sírni és szeretni.Kővé váltam,s máshol olvadozok.Ott,hol szeretet és egység van....és ez az egész belegondolva,könnyeket csal a szemembe.
A kedvessége,a kedves szülinapi sms-ei nagy-nagy álcák.Annak érzem. Képtelen vagyok bármibe is venni ezt az egészet. Mi őszinte,mi nem...nem tudhatom. Nem bízok én már senkiben. A valóság az nem a kedvesség. ....... ..az a valóság.A valóság máshol rejlik.A valóság szomorúbb,felhúzós,zokogva-email-ezős,reikizősen szívbedobogtatós. Éld az életed! No,de így hogyan? Mert ő engem nem fog befolyásolni.Akaratlanul is azt teszi.Éjjel-nappal,csendben,egy tekintettel,vagy szavakkal.Családi ütközetek.Nekünk tán illene tanulni valamiféle normál,erőszakmentes kommunikációt és konfliktuskezelést.Anyámmal ütközünk naponta,apám kiakad ránk,utána anyám vonul be a szobájába (vagy apám vonul el tőlünk),s ennyi,eljövök,nem bírom már.Jönnék,szabadulnék,hagynám itt az egész hóbelebancot a p@@ába,de..Hova menjek?Mihez kezdjek?
A minták a következők: Nincs pénz.Tán olyannal kell megkeresned amit gyűlölsz..szenvedsz.A lehetőségeim a következők: 1. Maradok Pápán-maradhatnék jövőre,vállalom hogy utálom,gyűlölöm az egészet,tán nem is tudom jól csinálni,de anyagi biztonságot ad.(Igaz,elutazni nem fogok tudni,mert a fizetés negyede utazásra megy,de napról napra megélek) 2. magabiztosan,önbizalommal,hittel ott hagyom a picsába,eljövök és követem az álmaimat,az ötleteimet. Kérdés vannak e még...tán kifogytam.Tán sok minden leblokkolódott.Tán mert minden egyes vágyamat,ötletemet,belső mozdulásaimat "kiröhögték" eddig. Mintha nem tudnék lépni,földbe gyökereztem.
Szállni vágynék,de az anyámtól néha úgy érzem,soha a büdös életben nem szabadulok meg/el.....Hazugság ez az egész,úgy ahogy van.Hogy örültem,mikor megöleltem.A reiki megnyitott.No,az is talán pillanatnyi hazugság volt.....mintha köröttünk semmi nem lenne "tiszta",fehér,patyolat lelkileg és spirituálisan....és Szeretet van!Persze!..Menj és találj egy helyet,ahol szeretet van,egység és boldogság.Szeresd amit csinálsz...vagy gyűlöld,de legalább pénz van.Basszus,nem arról papol mindenki,hogy a pénz...a szeretet inkább az érték!
Igaz,a szeretet.........az van,az a világot átfogó energia létezik mindenkiben és mindenhol.S tán néha elveszítjük és úgy érezzük hazugság az életünk.AZ EGÉSZ!......Pedig..még..előttem az élet...ha egyszer ebből a börtönből kijutok,meghódítom a világot!!!!!
Közben hétvégén megnyíltam egy ismerős fele,sokat sírtam,végre szombaton kimozdultak a könnyek de úgy intenzíven..egy 'köszönöm',egy 'szívesen',egy lélekbeli ölelés,két lélek találkozása,nyílásos bátorság,és máris..szeretet és hosszú percekig potyogtak a könnyeim.A múlt hét..anyámmal kapcsolatban padlóra tett.Kezdtem azt érezni,hogy hazugság az élet.Hazugság az ölelés,hazugság minden.
Majd...a sok sírás kimerített.Lementem Mencshelyre.Már a neve is.Mencs-hely.
Ez itt,nem messze egy kis 180 fős falu.
Ott él egy reikis ismerősöm a lányával,s a lánya picibabájával...több generáció,a nagymamát ápolni kell,fekszik.
Ott..no,oda lementem.Reikis,szellemgyógyászatot is végzett a Tünde.Ott szeretet van...egység,a picibaba mosolyog rám.Kis 6 hónapos.Imád az ölemben.Nagyon szeretem.A Vagány kutya,hasonló mint Zsebike,az le nem szakad rólam.A cica,ott ül,érint,.simi.Az állatok,érzik az aurámat,a szeretetet,s vágynak,oda belebújni. :)
Este jöttem haza 9-fél10.Jó volt.Kis kikapcsolás,de érzelmileg annyira kimerültem..este,az Euroviziót se voltam képes végignézni,a vége lemaradt,alvás,pihenés,s reggel: reggel 1órát reikiztem,s kicsit visszaszedtem magamba az erőt.A végére a szívem jól el is kezdett élni.Pedig már haldoklott sokszor.
Ma pedig itt volt.....
na másolom:
jóanyámnak..van egy pszichológus barátnője,gyógyped.esként kezdte...du. itt volt mama,anya anyukája,szülinapozás stb...na de utána...lecsendesedett az élet,kutya a sok inger ugrabugrás játék után elfeküdt aludni,anya rázendített...sok-sok percig hallgattam...csak hallgattam....néha majdnem bőgtem..néha visszafogtam...elmesélte az ő egész kibaszott életét..azt miken ment keresztül...milyen szenvedéseken...hogy a pszichológus barátnő is asszondja,van más munka? ha nincs,akkor mi itt a kérdés...akkor....példák,millió példa..miken kell keresztülmenni,szenvedések,évek,hogy bármi jobb legyen...meg,hogy..fene tudja van e annyi munkaviszony,hogy munkanélkülit kapjak,ha maradok,a nyár is talán lehet fizetik,ha nem,megint a bizonytalanságba fogok tengődni...meg..mások,más életével példákat hozni könnyű...szóval......asszem....megértettem........maradok Pápán...nem mindenkinek ajánlják fel,hogy maradjon..oké...beilleszkedés meg emberileg azért fejlődtem...angolban szakmailag zéró,ezek között a gyerekek között visszafejlődsz,butulsz,szenvedsz,kínlódsz...de....nagyon...erősen hajlok affelé,hogy maradok!!! (de anyám nem akar ám befolyásolni,egyszer ezt mondja,majd kezdi újra a mondókát) .....
Szóval itt volt mama...sokat beszélgettünk,ebédeltünk,torta,pezsgő,bor,szülinapok.öcsémé s enyim duplán.
No,de mikor mama elment,elindult az anya dumál-lánya hallgat,könnyekkel küzd,levegőt vesz,továbbhallgat maraton;Pápán kell tanítani,más nincs.Nem mindenkinek ajánlják fel hogy maradjon,s bármennyire szenvedek,muszáj,a kényszer hajt.
.....és akkor anya,azért rendes..hozott nekem Pestről erről a Nyitott Akadémiás előadásról,amire a régi Bárczis most pszichológus barátnőjével ment,egy könyvet: Pál Feri.Az önbecsüléstől a szorongásig.
Hát,azért el lehetne gondolkodni,miért is....miért is vannak nekem hasonló gondjaim?
A reiki az amúgy,hihetetlen sokat segít.
Pusszantás Mindenki,szép Pünkösd hétvégét!Lelépek valamerre,séta,beszélgetni kéne valakivel...mert tényleg megfulladok,úgy érzem!!!!Ez mind,amit leírtam túl sok most.Pápa-nem Pápa,szenvedés,biztonság-főleg anyagi-bizonytalanság,anyámnak való megfelelés-szabadság,ha szabadság,akkor lesz e munka...és egyáltalán.......cél..és annak hiánya...a "nem tudni,hova tartok" érzése....megint...........
Anyámmal a kapcsolatom megint...romokban.
Így írtam róla a másik Érzések Táncán,a tesóka-oldalon:
Tán..tán..Ma reggel volt egy erős érzésem,ami szétfeszített,szívben,lélekben,mindenhogyan:::: Talán az egész életem egy hazugság.Ez elkeserített.Mindig azt mondják,akart gyerek voltam.(vagyok) Későn is jöttem..örültek.No,de akkor...ez az egész.Az anyámnak már nem hiszek semmit.Megszűntem sírni és szeretni.Kővé váltam,s máshol olvadozok.Ott,hol szeretet és egység van....és ez az egész belegondolva,könnyeket csal a szemembe.
A kedvessége,a kedves szülinapi sms-ei nagy-nagy álcák.Annak érzem. Képtelen vagyok bármibe is venni ezt az egészet. Mi őszinte,mi nem...nem tudhatom. Nem bízok én már senkiben. A valóság az nem a kedvesség. ....... ..az a valóság.A valóság máshol rejlik.A valóság szomorúbb,felhúzós,zokogva-email-ezős,reikizősen szívbedobogtatós. Éld az életed! No,de így hogyan? Mert ő engem nem fog befolyásolni.Akaratlanul is azt teszi.Éjjel-nappal,csendben,egy tekintettel,vagy szavakkal.Családi ütközetek.Nekünk tán illene tanulni valamiféle normál,erőszakmentes kommunikációt és konfliktuskezelést.Anyámmal ütközünk naponta,apám kiakad ránk,utána anyám vonul be a szobájába (vagy apám vonul el tőlünk),s ennyi,eljövök,nem bírom már.Jönnék,szabadulnék,hagynám itt az egész hóbelebancot a p@@ába,de..Hova menjek?Mihez kezdjek?
A minták a következők: Nincs pénz.Tán olyannal kell megkeresned amit gyűlölsz..szenvedsz.A lehetőségeim a következők: 1. Maradok Pápán-maradhatnék jövőre,vállalom hogy utálom,gyűlölöm az egészet,tán nem is tudom jól csinálni,de anyagi biztonságot ad.(Igaz,elutazni nem fogok tudni,mert a fizetés negyede utazásra megy,de napról napra megélek) 2. magabiztosan,önbizalommal,hittel ott hagyom a picsába,eljövök és követem az álmaimat,az ötleteimet. Kérdés vannak e még...tán kifogytam.Tán sok minden leblokkolódott.Tán mert minden egyes vágyamat,ötletemet,belső mozdulásaimat "kiröhögték" eddig. Mintha nem tudnék lépni,földbe gyökereztem.
Szállni vágynék,de az anyámtól néha úgy érzem,soha a büdös életben nem szabadulok meg/el.....Hazugság ez az egész,úgy ahogy van.Hogy örültem,mikor megöleltem.A reiki megnyitott.No,az is talán pillanatnyi hazugság volt.....mintha köröttünk semmi nem lenne "tiszta",fehér,patyolat lelkileg és spirituálisan....és Szeretet van!Persze!..Menj és találj egy helyet,ahol szeretet van,egység és boldogság.Szeresd amit csinálsz...vagy gyűlöld,de legalább pénz van.Basszus,nem arról papol mindenki,hogy a pénz...a szeretet inkább az érték!
Igaz,a szeretet.........az van,az a világot átfogó energia létezik mindenkiben és mindenhol.S tán néha elveszítjük és úgy érezzük hazugság az életünk.AZ EGÉSZ!......Pedig..még..előttem az élet...ha egyszer ebből a börtönből kijutok,meghódítom a világot!!!!!
Majd...a sok sírás kimerített.Lementem Mencshelyre.Már a neve is.Mencs-hely.
Ez itt,nem messze egy kis 180 fős falu.
Ott él egy reikis ismerősöm a lányával,s a lánya picibabájával...több generáció,a nagymamát ápolni kell,fekszik.
Ott..no,oda lementem.Reikis,szellemgyógyászatot is végzett a Tünde.Ott szeretet van...egység,a picibaba mosolyog rám.Kis 6 hónapos.Imád az ölemben.Nagyon szeretem.A Vagány kutya,hasonló mint Zsebike,az le nem szakad rólam.A cica,ott ül,érint,.simi.Az állatok,érzik az aurámat,a szeretetet,s vágynak,oda belebújni. :)
Este jöttem haza 9-fél10.Jó volt.Kis kikapcsolás,de érzelmileg annyira kimerültem..este,az Euroviziót se voltam képes végignézni,a vége lemaradt,alvás,pihenés,s reggel: reggel 1órát reikiztem,s kicsit visszaszedtem magamba az erőt.A végére a szívem jól el is kezdett élni.Pedig már haldoklott sokszor.
Ma pedig itt volt.....
na másolom:
jóanyámnak..van egy pszichológus barátnője,gyógyped.esként kezdte...du. itt volt mama,anya anyukája,szülinapozás stb...na de utána...lecsendesedett az élet,kutya a sok inger ugrabugrás játék után elfeküdt aludni,anya rázendített...sok-sok percig hallgattam...csak hallgattam....néha majdnem bőgtem..néha visszafogtam...elmesélte az ő egész kibaszott életét..azt miken ment keresztül...milyen szenvedéseken...hogy a pszichológus barátnő is asszondja,van más munka? ha nincs,akkor mi itt a kérdés...akkor....példák,millió példa..miken kell keresztülmenni,szenvedések,évek,hogy bármi jobb legyen...meg,hogy..fene tudja van e annyi munkaviszony,hogy munkanélkülit kapjak,ha maradok,a nyár is talán lehet fizetik,ha nem,megint a bizonytalanságba fogok tengődni...meg..mások,más életével példákat hozni könnyű...szóval......asszem....megértettem........maradok Pápán...nem mindenkinek ajánlják fel,hogy maradjon..oké...beilleszkedés meg emberileg azért fejlődtem...angolban szakmailag zéró,ezek között a gyerekek között visszafejlődsz,butulsz,szenvedsz,kínlódsz...de....nagyon...erősen hajlok affelé,hogy maradok!!! (de anyám nem akar ám befolyásolni,egyszer ezt mondja,majd kezdi újra a mondókát) .....
Szóval itt volt mama...sokat beszélgettünk,ebédeltünk,torta,pezsgő,bor,szülinapok.öcsémé s enyim duplán.
No,de mikor mama elment,elindult az anya dumál-lánya hallgat,könnyekkel küzd,levegőt vesz,továbbhallgat maraton;Pápán kell tanítani,más nincs.Nem mindenkinek ajánlják fel hogy maradjon,s bármennyire szenvedek,muszáj,a kényszer hajt.
.....és akkor anya,azért rendes..hozott nekem Pestről erről a Nyitott Akadémiás előadásról,amire a régi Bárczis most pszichológus barátnőjével ment,egy könyvet: Pál Feri.Az önbecsüléstől a szorongásig.
Hát,azért el lehetne gondolkodni,miért is....miért is vannak nekem hasonló gondjaim?
A reiki az amúgy,hihetetlen sokat segít.
Pusszantás Mindenki,szép Pünkösd hétvégét!Lelépek valamerre,séta,beszélgetni kéne valakivel...mert tényleg megfulladok,úgy érzem!!!!Ez mind,amit leírtam túl sok most.Pápa-nem Pápa,szenvedés,biztonság-főleg anyagi-bizonytalanság,anyámnak való megfelelés-szabadság,ha szabadság,akkor lesz e munka...és egyáltalán.......cél..és annak hiánya...a "nem tudni,hova tartok" érzése....megint...........
2013. május 10., péntek
Érettségik
...... sikeresen lezajlottak.(a magyar kifejezetten tetszett,a német meg az angol is,a többi dögnehéz lett volna nekem is)
Tanultam,tapasztaltam,kezdtem velük,ülésrendet írtam,kiosztottam a feladatlapokat...2szer,3 alkalommal befejeztem velük. (matek,töri,német) Aláirattam,aláírtam,dokumentáltam,időpontokat írtam..elfáradtam.(ma már egy-két számot,az idő jelöléseknél el is b@@sztam. De sokat tapasztaltam.
Ma németből magnóztam..hát...volt dolog.Ez is lezajlott.
Nem gondolnánk,hogy fiatalon bevesznek valakit az érettségiztetésbe,nem játék dolog,de jó volt így..rendesen...ma mondták,direkt,beosztottak minden körbe,kezdésre,befejezésre,hogy tanuljak benne s legyen rutin.
Ma az egyik kölyöknél..nem tudom máig se mi és hogyan-mert minden telefon kikapcsolva az asztalon volt-de az öltöny zsebében megszólalt valami.Fogtam az öltönyt kivágtam a folyosófelügyelőnek.Nem pánikoltam,tettem amit legjobbnak éreztem.
Még...biosz,kémia,infó,szakvizsgák,de azok már...nem ide tartoznak.
Már csak ki kell bírnom fél lábbal az évet.
Tanultam,tapasztaltam,kezdtem velük,ülésrendet írtam,kiosztottam a feladatlapokat...2szer,3 alkalommal befejeztem velük. (matek,töri,német) Aláirattam,aláírtam,dokumentáltam,időpontokat írtam..elfáradtam.(ma már egy-két számot,az idő jelöléseknél el is b@@sztam. De sokat tapasztaltam.
Ma németből magnóztam..hát...volt dolog.Ez is lezajlott.
Nem gondolnánk,hogy fiatalon bevesznek valakit az érettségiztetésbe,nem játék dolog,de jó volt így..rendesen...ma mondták,direkt,beosztottak minden körbe,kezdésre,befejezésre,hogy tanuljak benne s legyen rutin.
Ma az egyik kölyöknél..nem tudom máig se mi és hogyan-mert minden telefon kikapcsolva az asztalon volt-de az öltöny zsebében megszólalt valami.Fogtam az öltönyt kivágtam a folyosófelügyelőnek.Nem pánikoltam,tettem amit legjobbnak éreztem.
Még...biosz,kémia,infó,szakvizsgák,de azok már...nem ide tartoznak.
Már csak ki kell bírnom fél lábbal az évet.
Kezdő reikisként a másik oldalon,kezelőként,először :)
Ahogy egy email-ben írtam róla:
Ez valami Fantasztikus volt!
Reiki a másik oldalról,amikor adod...ezt az éli meg igazán,az tudja miről beszélek,aki átélte csinálta.
Pontosan ... úgy jöttünk ki kezelést kérők és kezelők,kellett még reikis,kezelő,nyitott nap,voltak sokan..ketten voltunk,újonc reikisek....nos,hát bátorkodtam,tele érzésekkel,izgulások,de éreztem,hogy ideje...túlestem,ebben legalábbis,az első alkalmon..:)
Hihetetlen egy élmény!!!!..Bátornak kell lenni,mert hihetetlen élmény tud lenni sok minden.
Egy csajt kezeltem..az első 10percben még nagyon izgultam,figyeltem a többieket hogyan csinálják,vagyis..a hogyan,az egyszerű,de hogy mennyi ideig van egy-egy pozícióban a kéz,az nehéz..ráérzés,gyakorlat kérdése.
Kezdetben izgultam...majd lassan a zene stb,belelazultam..és...
amikor a csajnál a szívcsakrát kezeltem,hallod e az olyan érzés,ott helyben megöleltem volna.:)
S ő idegen volt számomra.
Téged kezelve pl,szerintem a szívcsakránál lestoppolnánk és "visszatérnénk" egy ölelésre. :)
Amúgy,már az ölelés is reiki,bármiféle gyengéd érintés.Csak épp akik beavatottak,ott van meg ez az energia igazán erősen,ha alkalmazzuk.
Utána a csaj asszondta érezte..s mikor a hasnál,napfonatnál kezeltem,hátul,a hátsó rész fájt neki,tán a vesék fele.....jó lesz egy kis anatómiát is tanulnom,ehhez amikkel foglalkozok,nem árt.Kérdem Ágit,ilyen van?Fájhat neki? Ági,erre,ott csoportközeg: no,egy példa,a kezdő reikis bizonytalanságai,a kérdéseim...:)
Szuper élmény! Más...tudod,teljesen más élmény párban,másnak segíteni,mást reikizni,mint az önkezelés.
Egy reikis társammal folytatott beszélgetés,chat; hát amúgy más azzal beszélni,annak mesélni,aki mélyen tudja érzi miről beszélek.Ez tudjátok,olyan,a tanítást is az érti meg,ha mesélek róla,a nehézségeimről,aki ugyanúgy csinálja,csinálta,volt kezdő.Aki életében nem foglalkozott agyrém gyerekekkel,az nem tudja miről beszélek.
Ilyen a reiki is,egyedi,s igazán egy másik reikis fogja fogni az élményeim.
Megosztom,hátha érzitek majd!:
- Hiányoztak nekem tegnap nagyon a göndör zizi fürtjeid! meg te!
és...hát...miről maradtál le....
-reikiztél ?
-az hát...nem voltunk elegen...fú,nagyon izgultam, vaciláltam
na szóval..átestem...már bármikor,bátran
gyakorlás kérdése
-örülök
- nagyon élmény volt..pedig még figyelek,köröttem a többiekre...még az időt nehéz belőnöm...figyeltem,ki hol meddig tartja a poziciokat
egyszerű módszer amúgy...csak az időre kell ráérezni
és..első kérdés persze a csajhoz.érezted????
-nem baj ha figyelsz...
meg ..van olyan?hogy napfonatnál kezelem,s hátulrább fáj neki?.....annyi minden van
-erre mondta Ági...na a kezdő reikisek bizonytalanságai
-így-így
- tán így köllött...te nem jöttél,így be kellett állnom
. voltunk rendesen...s nem jöttünk ki párosan...s így....hallod,igen..tök izgultam,csomó érzés kavart,de már olyan régen éreztem,már 1-2 nappal előtt,hogy....most...történés lesz...mert...ez az izgulás,előre vitt..ez nem blokkolt..ez segített,hogy vigyen a megélés felé,2-3 hete csinálom magam...most miért is ne..egyszer el kell kezdeni,hallgattam,magamban kínlódtam mit tegyek...a Gyöngyvér jófej...asszondta,tőle elkezdhetem 1 év múlva is de...jön az,teszed a kezed s jön...most no par
azért jó néha..így érzem..nem magamban küzdelmeskedni,hanem...hátha egy kívülálló tud mondani valamit
asszondta figyelt...skubizott:D
és ügyes voltam..idővel már nem is figyeltem annyira,csak inkább magamra,a másikra,s tettem a kezem,ahog
a zene lazított
az első 10perc,negyed óra volt nehezebb,olyan erősen figyelősen,a külvilág....jobb,szemem becsukva...jobban benn tudok maradni,no de ez kezdőként nem megy..becsukom a szemem,aztán jönnek a segélykiáltások,kérdések
-Így kell ezt :)))))
Ma,egy sms-ben pedig egy illetékesnek a következőt írtam...olyasmiket hogy telik az idő,jönnek az érzések...s hogy reiki közben annyira egy leszel a másikkal,nem hiába egyesülnek az aurák,az energiaterek..és ez az ölelés érzés..és hogy ahogy elkezdesz valakit kezelni,többé nem idegen.Meg kell tanulni..érintéssel annyi minden megtudható egy emberről....és furcsa..nagyon furcsa így megnyílni. :)))))
Ilyen ez a reiki.Kezd alakulni a szerelem bennem.:):):)
Ez valami Fantasztikus volt!
Reiki a másik oldalról,amikor adod...ezt az éli meg igazán,az tudja miről beszélek,aki átélte csinálta.
Pontosan ... úgy jöttünk ki kezelést kérők és kezelők,kellett még reikis,kezelő,nyitott nap,voltak sokan..ketten voltunk,újonc reikisek....nos,hát bátorkodtam,tele érzésekkel,izgulások,de éreztem,hogy ideje...túlestem,ebben legalábbis,az első alkalmon..:)
Hihetetlen egy élmény!!!!..Bátornak kell lenni,mert hihetetlen élmény tud lenni sok minden.
Egy csajt kezeltem..az első 10percben még nagyon izgultam,figyeltem a többieket hogyan csinálják,vagyis..a hogyan,az egyszerű,de hogy mennyi ideig van egy-egy pozícióban a kéz,az nehéz..ráérzés,gyakorlat kérdése.
Kezdetben izgultam...majd lassan a zene stb,belelazultam..és...
amikor a csajnál a szívcsakrát kezeltem,hallod e az olyan érzés,ott helyben megöleltem volna.:)
S ő idegen volt számomra.
Téged kezelve pl,szerintem a szívcsakránál lestoppolnánk és "visszatérnénk" egy ölelésre. :)
Amúgy,már az ölelés is reiki,bármiféle gyengéd érintés.Csak épp akik beavatottak,ott van meg ez az energia igazán erősen,ha alkalmazzuk.
Utána a csaj asszondta érezte..s mikor a hasnál,napfonatnál kezeltem,hátul,a hátsó rész fájt neki,tán a vesék fele.....jó lesz egy kis anatómiát is tanulnom,ehhez amikkel foglalkozok,nem árt.Kérdem Ágit,ilyen van?Fájhat neki? Ági,erre,ott csoportközeg: no,egy példa,a kezdő reikis bizonytalanságai,a kérdéseim...:)
Szuper élmény! Más...tudod,teljesen más élmény párban,másnak segíteni,mást reikizni,mint az önkezelés.
Egy reikis társammal folytatott beszélgetés,chat; hát amúgy más azzal beszélni,annak mesélni,aki mélyen tudja érzi miről beszélek.Ez tudjátok,olyan,a tanítást is az érti meg,ha mesélek róla,a nehézségeimről,aki ugyanúgy csinálja,csinálta,volt kezdő.Aki életében nem foglalkozott agyrém gyerekekkel,az nem tudja miről beszélek.
Ilyen a reiki is,egyedi,s igazán egy másik reikis fogja fogni az élményeim.
Megosztom,hátha érzitek majd!:
- Hiányoztak nekem tegnap nagyon a göndör zizi fürtjeid! meg te!
és...hát...miről maradtál le....
-reikiztél ?
-az hát...nem voltunk elegen...fú,nagyon izgultam, vaciláltam
de pontosan...többen ültek benn mint akik kinn álltak
s ketten voltunk "szűz" reikisek
-mélyvíz....
- már...Ági nem volt még...magamban kínlódtam...de aztán kiadtam a kínlódásom
-de...a te göndörséged a formád,hiányzott...nagyon-mélyvíz....
- már...Ági nem volt még...magamban kínlódtam...de aztán kiadtam a kínlódásom
s a Gyöngyvér mondott pár biztató szót
-így volt...kellett lennie
-meg mellette álltam..hogy majd segít
-így volt...kellett lennie
-meg mellette álltam..hogy majd segít
az első 10p volt izgulós
aztán tök jól..a zene minden lenyugodtam
s annyira...hallod,annyira töltődtem,utána éjfélig...basszus
10re értem haza
-és..amikor a szívcsakrát reikiztem
-egészségedre
-meg akartam ölelni
-wow !!!!
-aki..akit reikiztem...olyan...jó..az egész
-és..amikor a szívcsakrát reikiztem
-egészségedre
-meg akartam ölelni
-wow !!!!
-aki..akit reikiztem...olyan...jó..az egész
na szóval..átestem...már bármikor,bátran
gyakorlás kérdése
-örülök
- nagyon élmény volt..pedig még figyelek,köröttem a többiekre...még az időt nehéz belőnöm...figyeltem,ki hol meddig tartja a poziciokat
egyszerű módszer amúgy...csak az időre kell ráérezni
és..első kérdés persze a csajhoz.érezted????
-nem baj ha figyelsz...
meg ..van olyan?hogy napfonatnál kezelem,s hátulrább fáj neki?.....annyi minden van
-erre mondta Ági...na a kezdő reikisek bizonytalanságai
-így-így
- tán így köllött...te nem jöttél,így be kellett állnom
. voltunk rendesen...s nem jöttünk ki párosan...s így....hallod,igen..tök izgultam,csomó érzés kavart,de már olyan régen éreztem,már 1-2 nappal előtt,hogy....most...történés lesz...mert...ez az izgulás,előre vitt..ez nem blokkolt..ez segített,hogy vigyen a megélés felé,2-3 hete csinálom magam...most miért is ne..egyszer el kell kezdeni,hallgattam,magamban kínlódtam mit tegyek...a Gyöngyvér jófej...asszondta,tőle elkezdhetem 1 év múlva is de...jön az,teszed a kezed s jön...most no par
azért jó néha..így érzem..nem magamban küzdelmeskedni,hanem...hátha egy kívülálló tud mondani valamit
asszondta figyelt...skubizott:D
és ügyes voltam..idővel már nem is figyeltem annyira,csak inkább magamra,a másikra,s tettem a kezem,ahog
a zene lazított
az első 10perc,negyed óra volt nehezebb,olyan erősen figyelősen,a külvilág....jobb,szemem becsukva...jobban benn tudok maradni,no de ez kezdőként nem megy..becsukom a szemem,aztán jönnek a segélykiáltások,kérdések
-Így kell ezt :)))))
Ma,egy sms-ben pedig egy illetékesnek a következőt írtam...olyasmiket hogy telik az idő,jönnek az érzések...s hogy reiki közben annyira egy leszel a másikkal,nem hiába egyesülnek az aurák,az energiaterek..és ez az ölelés érzés..és hogy ahogy elkezdesz valakit kezelni,többé nem idegen.Meg kell tanulni..érintéssel annyi minden megtudható egy emberről....és furcsa..nagyon furcsa így megnyílni. :)))))
Ilyen ez a reiki.Kezd alakulni a szerelem bennem.:):):)
2013. május 1., szerda
Éljen május elseje-elvesztem!
Hát...igen,ezek a napok tesznek be.Mindenki családdal,barátokkal,itt-ott.Én egyedül.
De. megnéztem az El Camino filmet..du. meg..levittem kutyót,majd...mégis menni kéne valamerre.
De merre?Hova?Egyedül?Sok ember?Meg kell válogatnom,hova megyek.Olyan...céltalan vagyok ilyenkor.Egyedül..hova induljak?????
Ma lett volna reikis csoportos nap.Gondolhattam volna,hogy nincs.(a programok között láttam)
Hát..végül...hova húzott a szívem.Letekertem ahhoz az épülethez,a Hemohoz,ahol a reikis csoporttal szoktunk lenni.Lefeküdtem egy padra,süttettem magam a nappal,egészen 5ig.Akkor szokott szerdán a reiki kezdődni.
Fura ilyenkor..az agy és a szív arra hív,amire be van állva.Szerda akkor reiki.Lementem,hogy tán érezhetem az energiákat ha az épület közelében vagyok.
Mamával dumáltam picit,majd hazatekertem.Gondoltam,bemegyek itt a fagyizóba egy fagyira,de full tele volt.Emberek,családok,barátok..én..egyedül....és...kerültem az embereket,hazahúztam! (amúgy,reiki,meg az érzékenység,ha megnyílok...akkor nagyon finoman,érzékenyen viszonyulok,érzem az energiákat...de mikor egyedül vagyok...akkor kerülöm...még inkább)
Kerültem..az embereket,a majálist a kinti világot..amúgy is,gyakran érzem azt,hogy nincs helyem az emberek között,a világban.
Ilyenkor..ilyen üres napokon.Amikor se barátok,se család se semmi,se senki.....
Tán,valóban...elveszek ilyenkor..csak..csak az írásban,meg a reikiben csendesedek le úgy,hogy közel kerüljek önmagamhoz...s ezáltal kint is jobban...vagyis...előbb önmagamhoz...kint már nehezebb!!!Minden itt kezdődik,nálam,bennem!
De. megnéztem az El Camino filmet..du. meg..levittem kutyót,majd...mégis menni kéne valamerre.
De merre?Hova?Egyedül?Sok ember?Meg kell válogatnom,hova megyek.Olyan...céltalan vagyok ilyenkor.Egyedül..hova induljak?????
Ma lett volna reikis csoportos nap.Gondolhattam volna,hogy nincs.(a programok között láttam)
Hát..végül...hova húzott a szívem.Letekertem ahhoz az épülethez,a Hemohoz,ahol a reikis csoporttal szoktunk lenni.Lefeküdtem egy padra,süttettem magam a nappal,egészen 5ig.Akkor szokott szerdán a reiki kezdődni.
Fura ilyenkor..az agy és a szív arra hív,amire be van állva.Szerda akkor reiki.Lementem,hogy tán érezhetem az energiákat ha az épület közelében vagyok.
Mamával dumáltam picit,majd hazatekertem.Gondoltam,bemegyek itt a fagyizóba egy fagyira,de full tele volt.Emberek,családok,barátok..én..egyedül....és...kerültem az embereket,hazahúztam! (amúgy,reiki,meg az érzékenység,ha megnyílok...akkor nagyon finoman,érzékenyen viszonyulok,érzem az energiákat...de mikor egyedül vagyok...akkor kerülöm...még inkább)
Kerültem..az embereket,a majálist a kinti világot..amúgy is,gyakran érzem azt,hogy nincs helyem az emberek között,a világban.
Ilyenkor..ilyen üres napokon.Amikor se barátok,se család se semmi,se senki.....
Tán,valóban...elveszek ilyenkor..csak..csak az írásban,meg a reikiben csendesedek le úgy,hogy közel kerüljek önmagamhoz...s ezáltal kint is jobban...vagyis...előbb önmagamhoz...kint már nehezebb!!!Minden itt kezdődik,nálam,bennem!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)