A kártya meg..egy olyan dolog..adhatunk neki többféle értelmezést,lapkombinációk stb..használnunk kell magunkat is...az érzéseinket,azt a bizonyos hatodik érzéket..
Fura,hogy ez jut eszembe arról,hogy "hol keressek magamnak sikert"...de ha egy kicsit is spontánabb,lazább,vagy intuitívabb lennék...vagy...egyszerűen lazább...tudnám az agyam lelazítani,s a belső figyelni,máris más lenne..
A szüleim se feltétlenül növelik az önbizalmam...sőt,anya "kérdései" a "sokat gondolkoztam rajta mihez van affinitásod..",a nyelveken kívül semmi nem jut eszébe..
Hívnak énekelni,erre apa lelomboz egyetlen figyelmeztetéssel: de a Zsófi nem tud ám kottát olvasni...(nem mintha bármikor is nagyon hiányzott volna a szolmizálás,nagyrészt a fülemből tanultam meg élni a zenében,kórusban stb)
Nos,miért mindig azt kell hangsúlyozni amit nem tudok?meg amihez nincs érzékem...Azt soha,egyik nem mondta volna,hogy mit tudok,s mihez van tehetségem..mert ugye a gitározáshoz sincs...(ki tudja....)
Anya rám néz,Úristen,teljesen kékbe öltöztél...Te 'mi illik mihez'-öltözködési analfabéta vagy..akkor mihez értesz?..az evéshez...?
Igazából...azt hiszem,az önbizalmam s az önismeretem romokban...mint egy összedőlt vár,darabjaira esett...úgy érzem,a külső világ,a külső zajok,amik főleg a családból jönnek,legfőképp anyától..elnyomnak..
Egy kedves grafológus ismerős mondta még: nem vetted még észre hogy mindig úgy fogalmazol,hogy "anya ezt mondta" "anya azt mondta"??....az "én" pedig eltűnik..a saját vélemény,a saját vágy...bár ezt így félve mondom..a saját...a saját....a saját élet..talán mert úgy érzem,nem merek...nem is tudom...már a Dávidnál (anno,a pszichológusnál is),3 hónap kellett ahhoz,hogy ne anya legyen a megfogalmazásaim középpontja meg hogy "ő mindig csak segíteni akar"-védés ,hanem én magam,az én érzéseim,nézőpontjaim,akaratom,vágyaim,gondolataim..vegyem valamibe,számításba magamat is...már 2-2,5 hónapja jártam a Dávidhoz akkor,mire ez alakult...
Van..a napokban olvastam egy módszerről egy Elixírben,ami a coaching-hoz tartozó önismereti,belső utak módszere..egy labirintus van a középpontban...A Labirintus egyfajta szimbólum is..na ott,ott tényleg csend van szerintem,csak magad vagy,magadra hagyatkozhatsz..ahogy haladsz egy úton,szinte meditatív szinten lehet az agy,hallgatsz magadra,mikor merre fordulj amit súg a belső.csak így,próbálom elképzelni,milyen...kíváncsi lennék..és ha ott fizikailag megélve valaki nem jut ki a labirintusból?Viszont,mire az ember kijut,lehetséges,hogy megváltozik benne minden...
Hétvégén megint megszereztem igaz,könyvtárból Karafiáth Orsi cigánykártyás verseskötetét..
Az este raktam ki egy 3as kombinációt..a kérdés a munkára vonatkozott..balra a jelen érzések,középen az,min kell átbillenni,jobbra a jövő..elolvastam a lapokhoz tartozó verseket..elnézegettem bennünk a szimbólumokat,de azt hiszem sikerült megértenem..és..igen,nagyon helyén volt...
Az egy lapos húzás,az a napi hangulat..Szeretem ezt a könyvet..cigánykártya versekkel...ez sok mindent mozgosít ott belül...kirakod a kártyát,s olvasod a lapokhoz tartozó verseket,próbálod érteni,megérteni mit akar üzenni....
Tavaly tavasszal a Natura Napon nem is csak az aurafotós,hanem egy számokkal dolgozó csaj is mondta,hogy az agyam pasis,racionális fele az erősebb...ott van bennem az intuitív,megérzésekkel működő,érzékeny női rész is..az érzékenység alap,a többi néha kiveszik...
A jóslás nálam...soha nem volt egy igazán preferált terület,úgy él bennem,"perszee"...ezekkel is csak azért próbálkozok majd szerintem,így magánúton,a cigánykártya,lap-párosítások,értelmezések...az életem nem oldja meg,de fejlődhetek ilyen próbákkal,megtanulhatok a megérzéseimre figyelni....befele...és nem arra miket magyaráz köröttem a világ...mindig sok a magyarázgatás,s sokszor nem épp pozitívan...és elveszek ebben az egészben...meg persze,hazudnék,ha azt mondanám,hogy a jelenlegi útkeresős időszak nem játszik szerepet abban,mikor mihez nyúlok..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése