Őszi-esős-érzések,útkeresések

Nos,elkapott a hangulat..ősz,egész napos ború,esőzések..az ember eléggé bele tud zúgni valahova mélyre..nincs kedvünk menni sehova...kicsit olyan depis,negatív...meg ez az egész szitu,amiben vagyok...ma azon gondolkoztam..nem tudom,mihez fogok kezdeni...nem érzek semmihez motivációt..vagyis...az a tényező ad valami indíttatást,hogy végleg függetlenedni kéne otthonról...anyának már benyögtem a Tesco-t is,megyek rakodni..erre ő már látta maga előtt: jönnek a munkatársai...hogy "láttuk a Zsófit.a Tesco-ban dolgozik?"..erre én kérdem anyát: "és ezt szégyellni kéne??"..."nem,de mégis csak diplomád van..."
Erre én: "akkor azt áruld el,hogy amit te mondtál lehetőséget,egy gyárban dolgozni...diplomásan...az mennyivel másabb mint a Tesco????"...igazából tényleg úgy érzem,nem ér a diploma semmit..itthon helyenként tanítgatok,hétvégén a kozmetikus csajhoz megyek meg a barátjához tanítani...de ez...úgy érzem..nem elégít ki...ezt már grafológus is megmondta...hogy szerinte nem elégít ki az ami van...és szeretnék még tanulni...ez így van...de most azt érzem....hihetetlen motivációhiányt érzek...

elfogyott minden lelkesedésem,pedig régen annyi minden fele éltem,s izzottam (most meg már jó ideje nem is írok,mármint amolyan kreatív formában,mert nehéz...nem mindig volt ez így)...a grafó fele is,a kezdeti lelkesedés a jelelés,a siket-némák nyelve  fele..írás,újságírás...amikhez tehetségem s kedvem is lenne...vagy nyelvészkedős dolgok...mindig azt mondom,fene essen bele,hogy engem mindig az érdekel,amiből nem lehet megélni...mármint ez is egy opció..ha meg is tanulok valamit,de nem fogok hol elhelyezkedni vele..ami tényleg szívből érdekel,s a lelkesedésem visszamozdítható,ott meg vagyok lőve megélhetés terén...vagyis..fene tudja...soha nem tudhatom..most az elsődleges lenne,hogy pénzt keressek,nem az,hogy szeressem s örömmel csináljak dolgokat...bár azt mondják,az a jó,ha az adott munkát örömmel végezzük..
Az is gond,hogy minden pénz,ha tanulni akarnék..ehhez kéne bármi munka,ami mellett tudok tanulni,s tudom magamnak fizetni.....így elképzelésem nincs,hogy fogok,s merre elindulni...
Valahogy egy pontban meg vagyok torpanva...tele félelemmel,kétséggel,kérdéssel,bizonytalansággal..
És persze ez az őszi,depis idő...nincs épp jó hatással...önbecsülés,önértékérzés...annyi minden a padlót veri...és nehezen rázódok fel...

Anya szerint,s lehet igaza van..ki kéne menni külföldre...s ott magamra találnék..valószínűleg igaza van..de kérdés,ott mit csinálnék...mit tudnék..sokszor az ember a legtöbb képességét vészhelyzetekben éleszti fel...
De anya is csak azt mondja,hogy..ő annyit gondolkozik mihez van affinitásom...onnan gondolkozgatott ezen,hogy pl az öltözködéshez semmi érzékem...s mindig baszogat,hogy nézek ki..s közli velem,hogy a "mi illik mihez" témában divat-analfabéta vagyok..csakhogy ezen 26 évesen már nem tud mit tenni...picinek kellett volna megtanítani..megmutatni,vagy hagyni hogy én öltözködjek..hát...bár ő asszondta,én nem akartam öltözködni..még odaállítani se tudott...hát megoldotta,mindig megmondta...ő megmondta mit vegyek fel..ezt csinálta 17-8-9 éves koromig..ameddig hagytam..majd...igen,ha hiszitek ha nem,20évesen kezdtem tombolásokba a szekrény melletti lázadásban (sokan ezen elképednek,anyák,szülők,"gyerekek")...hogy akkor se veszem fel,amit mond...de mindig annyira féltem tőle ezekben a helyzetekben..néha ment a hajtépés is..karmolások...akkor mostanában a "letépem rólad"...hogy féltem,félek,s megadom magam neki...képtelen vagyok kiállni magam mellett,mert félek tőle,ő az erősebb,s én elveszek (egyszer valaki azt mondta:ő úgy gondolja,az anyám mellett én soha nem leszek teljes,egész...valahol én is így érzem)...mai napig azt mondja,erőszakosabbnak kellett volna lennie..bizonyos cuccokat letépni rólam,elszedni stb...szóval,ő jó divatérzékkel elnyomott...és helló ma nem vagyok sehol avagy halál béna vagyok a témához...ő meg azon gondolkozik,akkor mihez van affinitásom...s arra jön rá,hogy a nyelvekhez...semmi máshoz...hát kösz,jól esik,hogy a saját anyám ennyit gondol rólam....

Ezért is kérdés kinn mit csinálnék..már a gyerelfelügyeletes,babysitter-es önmagamban se vagyok.. magabiztos...sok bennem a kétely..kétség...magammal szemben.
Az Önismeretem úgy érzem totál romokban!!!!!!S úgy érzem,magam is...romjaimból kéne éledni...s nem tudom,hogy fog történni..

Du. csináltam egy önhipnózist..önbecsülés témában..legalább legyen egy kis relax,ha csak az is,már az is jó...szem becsuk s mélyre menni,ki a tudatos világból..valamelyest nyitottan szívni be amiket a tudatalattimnak nyom a János..kezdetben,mikor még az instrukciók mentek..Zsebike pattogott jobbra-balra...amikor a lábrágás nem  jött be...gazdi elhajtja :))) ...akkor ment máshova..plédturkászás..ajtónyikorgás...nos,az hogy teremtsek magam körül csendet,a kutyával nem mindig feltétlenül jön össze...kopog a körme,pattog...plédturkászás,erkélyajtó kaparás,ajtónyikorgás...és a "keríts magadnak egy nyugodt csendes helyet,egy kis garzonban egy mozgós kis Zsebikekutyával nem megy...no,hát,gyerekek,ahogy elkezdődött a gyakorlat..elkezdtem azt érezni,csend van köröttem is...ez a János,a hangja a kutyámat is benyugtatózta :-D...mikor visszajöttem az 'utazásból',kinyitottam a szemem,a kutyám a pléden elterülve relax..a János hangja neki is odatett...garantáltan hatnak az ilyen relaxos dolgok az állatokra is...

Most viszont a hangulat a következő:::