Pár sor egy könyvből (Szabadulj meg a fájdalomkilóidtól) ...üzenet az univerzumtól....de komolyan...
Az Írás mint lelki segítség...stb stb....
utolsó sorok:
....ha legközelebb zaklatottnak érzed magad,írj róla!Kezdj bele akárhol,és ne aggódj az írásjelek helyes használata,a helyesírás vagy a nyelvhelyesség miatt! Egyszerűen csak engedd áradni a gondolataidat és az érzelmeidet,és kérlek,ne javítsd ki vagy cenzúrázd magad!...
hahahahahaha...hát ez ide szól...rendszeresen frászt kapok,ha visszanézek dolgokat...ha hiba van benne,vagy esetleg félreérthető...rossz a kötőszó...magyar fakt. hatása...a tökéletességre való törekvés...maximalizmus...belső görcsök...sokszor nehezen engedem csak úgy el magam,hogy folyjon belőlem minden..úgy,hogy szarom le a pontpontpontot....vagy hogy valamit esetleg elrontok...mert ne rontson az ember...ne hibázzon...ezért százszor visszaolvasok,javítok stb stb....
az elvárások felém mindig nagyok voltak...néha megugrottam,néha nem...mindenesetre lett egy görcsöléses alkatom.....
pedig sírni is csak akkor tudok írás közben...ha úgy szépen beleengedem magam érzelmileg....sokszor van ilyen....de ehhez teljes folyamatos önjavítás és cenzúrázás,leírás-kimondás majd visszavonás...és egyéb dolgok nélküli ellazulás kell....
gyakran van ilyen...mondok valamit,kifejezem magam majd visszavonom...akkor is,ha nem kéne....ezek az önkifejezés,a szabad áramlás gátjai....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése