A Lélegpillangó nemsoká talán száll:)(30.,31.)

DEC. 30

Ahogy a professzor azt tanította; a pszichológia tudománya, a lélek fejlődése, metamorfózisa, a nagy átalakulás maga. Azt tanította, hogy erről szólnak a mítoszok már az ókortól fogva. Ahogyan a kicsiny hernyóból báb, majd a bábból pillangó születik, ahogy a pillangók táncolnak a virágos réten, az maga a csoda. Olyan ez, akár az emberi lélek felszabadulása. Nem véletlen hát, hogy a görög időkben a pillangót és a lelket is ugyanúgy nevezték az ókori görögök a pillangóra és a lélekre is ugyanazt a szót használták: psyhe

Ezalatt az idő alatt a lélekpillangó fent a hegy tetején, a szikoromfa puha barlangjában várakozott. Ő volt az, akiről a professzor az előadásában beszélt és az ő jelenlétét sejtette meg napról napra egyre több és több ember. Talán olyanok, mint a fiú és a lány, akik ma még félnek attól, hogy megosszák amit odabent éreznek, mert az a campuson belül egyáltalán nem tűnik elég tudományosnak. Talán az is lehet, hogy olyanok, mint az Atya, aki… 

DEC.31

Az atya karácsony éjjelén a templomban imádkozott. A valóban elmélyült imádság minden vallásban, hitben és minden mélyen gondolkodó emberben közös forrást nyit meg. Ez a kút azonban nincs nyitva a felszínesen kezeiket összetevők, a színlelt imádságot hadarók számára. Szerencsére, hisz ők belevesznének feneketlen sötét mélyébe, mely mögött egyszerre van jelen a semmi és a minden. Az Atya is megérezte szívében az aranycsillámot, amit ő Isten jelenlétének érzett, mely betöltötte a szívét.
Úgy érezte, hogy az angyalok kara énekel a lelkében és az addig utat kereső, tapogatódzó prédikációit attól a naptól fogva áthatotta a szeretet bölcsessége. Krisztusról tanított, de úgy, hogy napról napra többen és többen jöttek a templomba, és többen és többen azok közül, akik szívében az aranycsillám lapult. Így találta meg a templomot az a kis piszkos, intézetből szökött cigánylány is, aki télidőben szandálban, kócosan, éhesen lépett a templomba. Szilveszter éjszakája volt és ő igazából bulizni szeretett volna, de a félelem és a hideg – na meg a szívében az aranycsillám – más irányba vitték az útját. Mivel a sors minden döntéssel ketté ágazik, soha nem tudja meg, hogy milyen szörnyű sors várt volna rá, ha máshogy dönt. De ő jól döntött. A Boldog Újév mellett! Átsegítette az árva férfit 2012 ködös, első hajnalába...

A Lélekpillangó meséje (27,28,29.)

Dec.27 

Amikor az embereknél odalent, a városban véget ért az ünnep, akkor visszatért az utakra a szokásos lüktetés. Az autók újra dudáltak egymásra, a munkahelyeken újra kiabáltak a főnökök és fejfájósan ténferegtek a beosztottak, mintha az elmúlt napok összes pátoszát örökre elfeledték volna. Azonban az idei esztendőben valami érdekes dolog történt.

Az a misztérium, amire a lélekpillangó készült, nem csupán a hegy ormán, a szikoromfa odvában ment végbe. 2011 végét írták, s tizenegyezer ember szívében ugyanezen a látszólag semleges napon szintén megszületett egy kicsiny aranycsillám. Ők voltak azok, akik tudatosak voltak a történésekre. Akik már nem hittek többé a véletlenben. Az egyik asszony például ráébredt arra, hogy az ölelése gyógyít. Aznap kedvesen, lágyan megölelte azokat, akik elfogadták. Egy fiatalember pedig vette a hátizsákját és elindult arra az útra, amire kisfiú kora óta készült, de valahogy eddig halogatta. Kis változások voltak ezek, de jelentékenyek az emberek életében. Másvalaki – talán ahogy épp most te? - pedig egyszerűen egy e-mailt kapott, amiből megérezte, hogy ő is egy azok közül, akinek a szívében ott van a változás titkos aranya.  A Pillangó és az őt őrző erő hatni kezdett.

Dec.28

A lélekpillangó megpihent a gubóban – Egészen új volt neki itt, ebben a mozdulatlan békében.  A kukac-létben temérdek táplálkozás és megállíthatatlan mozgás volt az élete. Ez most megváltozott. Felkészült a hosszú pihenésre, ami vár rá. Befelé figyelt, a saját lelkére – elvégre a Lélekpillangó bábja volt. Képes volt érzékelni mindazt, ami körülötte zajlott, aminek ereje áttört a város érzelmi masszájának szürke hömpölygésén. A tizenegyezer aranycsillámot a szívek közepén. Mind az ő titokzatos erejének finomra hangolt hálózatára voltak kötve, akárha egy misztikus internet hálózat részei lettek volna. Érzékelt téged ... 
Érzékelt örömet, fájdalmat, sírást és nevetést, s benne az egységet önmagával és a világgal. A lélekpillangó tehát figyelt és átölelte őt a teljesség. Elaludt és álmában pillangóként csapongott ennek a misztikus hálózatnak erő-csomópontjai között. Eközben ...

Dec.29 

Az egyetemen, bent a Város központjában, a campus talán legnagyobb termében egy pszichológia professzor oktatta hallgatóit. Azt hitte a múltról beszél, hogy puszta allegória amit elmond. A legelső sorban, egy hosszú hajú, egyenes orrú, szomorú szemű fiú azonban – akinek a szívében ott volt az aranycsillám – megérezte, hogy a professzor meséjében ott az igazság magva. 
Ugyancsak tudta a sor jobb szélén az a finoman sminkelt, gyönyörű szőke lány is, akiről azt hitték a társai, hogy üres fejű szöszi csupán. A lány azonban tudott az aranycsillámról - tisztában volt vele, hogy megtalálja, s akkor szava gyógyító oldószerré válik a lelki bogokra. A lány szerelmes volt a fiúba. A fiú azonban nem merte megmondani a lánynak, hogy mindennél jobban vágyik arra, hogy átölelje. A lány pedig büszke volt hozzá, hogy kimutassa. Pedig nagyon szerették volna mindketten megosztani valakivel a titkot, hogy a prof története valóságos. Ők, akiknek a szívében ott volt az aranycsillám. Ám féltek attól, hogy kineveti őket a másik, így csak magukban dédelgették a Pillangó ősi, igaz történetét, mely úgy szólt ...

Folyt.köv holnap,To be continued :-)))

Már Amerikába is fordítom egy messzi barátnak,és egészen élvezem.Tegnap hajnalig fordítottam még élveztem is...mint aki be van drogozva,nem tudtam abbahagyni!:-)))

A lélekpillangó meséje (24.,25.,26)

Dec. 24.én kezdődött a misztérium!

A hegyen, melynek lábához ma már hozzánőtt a nagyváros, valaha egy pogány templom állt. Afféle szakrális központ, ahol a Föld erői intenzív energia csomópontba gyűlnek. Elfeledett idők papjai végezték itt rítusaikat. Később földvárak álltak itt, melyeket aztán leromboltak az idők viharai. Ma már csak egy vén szikomorfa őrzi a titkokat.

A fa, amelyből ez az egyetlen példány közel és távol. A fa, melynek őse Hathornak, a termékenység és anyaság istennőjének sírján állt egykor Egyiptom varázslatos földjén, még abban az időben, amikor a Földön sok volt a mágia. Leszármazottja annak a fának, amelyről Ádám és Éva tépték az ágyékukat takaró levelet. A fa öreg volt és odvas. Legvédettebb odva éppen a Városra nézett. Mohával bélelt, puha, melegében egy vadalma lapult. Talán egy mókus vitte oda? Ki tudhatja … Ebben az odúban, a vadalma nedvén növekedett egy különleges hernyócska. Csodálatos, lila-zöld és barna színű, hétszer ízelt testét arany pettyek díszítették. Az odúból lepillantott a fénybe öltözött városra, ahol az ablakokban mindenütt karácsonyfák fénye színesítette-árnyalta az utcák világítását. Ma éjjel egész a hegyig, a hegy csúcsáig, a szikomorfa odváig ért a Szeretet. Ez volt a Megfelelő Pillanat. A színpompás hernyócska építeni kezdte bábját, s készülődni kezdett a küldetésre. Minden esztendőben megtörténik ez a csoda, ám csak kevesen tudnak róla. A Lélekpillangó, mely a szívek tavaszát, a lelkek megújulását hozza el, minden esztendőben ilyenkor, ezen a napon kezd készülni a küldetésére.
Azok, akik a Lélekpillangó oldalára regisztrálnak, mostantól naponta részesévé lehetnek az átváltozásnak.

DEC.25
A városban ma az emberek lakomára készültek, még a legszegényebbek is megterítették az asztalokat, s ma még azoknak is bőven jutott falat, akiknek máskor nélkülözés volt a jussa. Asszonyok forgolódtak a tűzhely körül, gyerekek örültek játékaiknak a meleg szobákban, ám kint a hegyen hideg volt és sötét. A szikomorfa odvában mit sem tudott erről az a kicsiny hernyó, aki gondosan és az ősi tudást meghívva a bábja elkészítésének felénél járhatott. Lassan és módszeresen szőtte aranyfényű selyméből maga köré a védelem és a kiteljesedés burkát. A selyem most, amikor szükség volt rá, ott termett a testében, s a test maga pontosan tudta a dolgát. Csodálatos módon nem volt szükség arra, hogy megtanulja a selyemgubó szövésének tudományát, ahogy az ember gyermeknek sincs szüksége arra, hogy megtanulja, hogyan pislogjon, vagy hogyan növessze hosszúra haját, és körmét. Van egy erő, amitől ezeket a dolgokat egyszerűen tudják a megszületettek. Ez szól a magzathoz, amikor itt az idő a megszületésre, ez tudatja a szívvel, mikor kell utolsót dobbanni, s ez tudatja a szerelmessel, mikor jött el az Igazi.

DEC.26.

Harmadnapra, amikor az emberek – mit sem tudva a hegyen, a titkos kis odúban beteljesülésére készülő titokról – autóikkal a város utcáit rótták, s ajándékos dobozokat vittek egymásnak, a kicsiny, hétszer ízelt, színpompás hernyócska elkészült a művével. Már nem volt hernyó többé. Tudta, hogy most minden megváltozott. Puha, mindennél gyengédebb és szinte minden ismert anyagnál erősebb anyagból dolgozott.
Selyemből készített magának új megjelenési formát. Talán, ha látta volna ezt egy bölcselő, azt mondta volna: pompás metamorfózis.
Átlényegülés. Ez volt, amit végrehajtott – de ez csak része volt a folyamatnak, a ciklusnak, mely lélekpillangók sokaságát engedte a világba évezredek óta, minden esztendőben. Csoda volt az egyetlen lélekpillangó rövid, mégis jelentőségteljes kis életében, de természetes része volt mindannak, amit természetnek nevezünk. Elkészült a báb. Ha láthatta volna valaki puha bölcsőjében, talán észrevette volna rajta azokat a lágy fényű arany csillámokat, amik sejtették volna ennek a lénynek a különleges voltát. Ám ugyanaz az erő, amely arról gondoskodik, hogy a hernyóból báb legyen, hogy a csecsemő a születésekor már tudjon pislogni, ugyanaz az erő volt az ami gondoskodott arról, hogy ezt a pillangó-bábot ne láthassa senki. Nem láthatják, de érezhetik. Mint Azt az erőt. Akár Te …

Palya Bea: Ribizliálom és "én"

.......amik megfogtak...egy egy fejezet egy egy pár sora!
Én független,erős nő vagyok.Legalábbis volt egy ilyen részem.De volt egy bizonytalan,önmagamat megítélő és hajszoló oldalam is
gyerünk,tanulj,bizonyíts. ..... Vergődő,önkereső időszak volt ez nekem,hosszan elnyúló kamaszkor.Kellett valaki,aki hisz bennem
Kétségbeesetten üzleteltem magammal...Ostoroztam magam,nem szerettem azt,ahol épp akkor tartottam,görcsösen akartam
a zenét,az éneklést.Itt az álmod,hát akkor éljed...Sok jó dolgot ismertem meg. ..Improvizációs gyakorlatokat csináltam
ritmusokkal,vagy magyar népdalokat kezdtem hangokra bontani,és a dallam kis motívumait variálni.Mégis
az egész alaprezgés fájdalmas volt,az idő nagy része egymás tépésével telt,és mintha kezdtem volna belül zsugorodni ....
Sokszor álmodtam azt,hogy a szakadék szélén állok,és mindjárt beleesem.Az utolsó energiatartalékokat használtam fel,hogy
visszaforduljak,és eldöntsem,eljövök tőle.November vége volt.Nyílt a kilincs,kiléptem,utánam vágta a bőröndöket.Még sötét volt,
mikor az utcára kiléptem,esett,a járda mellett patakokban folyt a víz....
Egy hónap csend után bejelentkezik chat-en,meggyőz,menjek ki.A szokásos karácsonyi magányomban nem tartottam ezt olyan szörnyű ötletnek.
Január végén a két csíkot nem hittem el. .... Abortusz után néhány órával otthon üldögéltem üresen.Van bennem szégyen,ahogy ezt a 8évvel ezelőtti
történetet írom...Visszaolvasva a mondataimat,találtam még dühötde hát Istenem,erre is használom most az írást,hogy ez kiégjen belőlem.
Kérdeztem sokszor magamtól,kell e ennyi fájdalmat megélnem a nagy alkotások születéséhez?........
meglepő nem igaz???ő énekelget,én verseket írok/tam...és hogy kell e ennyi fájdalmat megélni nagy dolgok születéséhez???Nem feltétlenül,a boldogságról is lehet énekelni és verselni,de az nem olyan intenzív mint amikor az ember a fájdalmat írja le (itt egy szerelmi történet részletét írta le Beja melynek mint olvashatjátok volt nem kívánt következménye is),éli meg,énekli meg,ahogy kiírja,kiénekli,és megéli,enyhül benne az egész,tompábbá válik.......de a fájdalom,viszont ugyanígy az öröm,a boldogság,minden érzés,kijátszható,kiénekelhető,kiverselhető,kinek mi jön be...ki..festhető...a színek egy festményen,a figurák,a vers képei,a zene hangjai és képei mind mind mind...mind mind mind segít...és lehet,lehet,igen a fájdalmas élmények segítenek sokszor,hogy nagy dolgok szülessenek......mert ha boldog,vidám az ember,az..arról is írhat,bármi megfogalmazható,sőt kis vidám dallamok születhetnek a zongin is (lásd: Szamárinduló:D)...de a fájdalom a nagyobb hajtóerő a művészetek kihasználásához...én legalábbis így gondolom!


Elénekeltem neki a perzsa dalt,ő elsírta magát,hát itt van ez a lány,aki csendesen végigüli az órákat,és közben meg ezt tudja,ő még soha nem hallott ilyet.
Kérdezgetett,mit tanultam eddig,miért is vagyok itt.
Hihetetlen felemelő érzés volt,űgy tűnt,hogy valaki fizikailag megtámaszt és elemel a földtől,a bennem lévő nehéz
könnyűvé válik,jön valami bizonyosság,érek én azért valamit.

Igen,a világgá induló,magát kereső ember mint Bormester Virgil Hamvas Béla Karneváljában....
Lenézek a mélybe és a víz zokogva kavarog alattam,fehér habokban porlik szét a sziklákon.
Hirtelen megérzem,milyen erőnek a közelébe kerültem,jaj de jó,végre megint az óceánnál
vagyok,nem csak tenger,alig várom,hogy keljen a nap,és lássam a vizet a fényben is.
Hajnalban futócipőben kirohanok a kisvárosnak....Leülök a fűben,zokogok bele a semmibe,
hangosan rázkódom,hát végre itt vagyok és csak nézem a határtalan vizet,azt a végtelen ragyogást
meg zöld hegyeket,minden olyan sok és vad és nagy és éles,ha szobrász lennék mondanám azt is,hogy
ősi erővel bíró...zöld és kék ameddig csak ellátok.Valami elöntött,valami energia amiből a világ végéig tudtam
volna akkor futni,el is indultam,neki a hegyeknek mentén végig a partnak,vitt a lábam,nem tudom
mennyi kilométer és mennyi idő után állhattam meg.Lihegtem,ziháltam,megint sírtam egy kicsit.Lassan
leesett mi történik bennem.Elaltatott vagy csak félig-szeretett vadállatom éledt föl bennem
a táj hatására,ordított a kistigris,végre olyan vad és végtelen helyen vagyok,ahol én magam is
vad és végtelen lehetek,kívül és belül ugyanaz van.És hogy csak egyedül,és nem kell senkihez se igazodnom,
senkire se figyelnem,csak magamra. (Egyedül az úton ,....) (No,itt ki merem írni,azt is amit máshol nem mertem nehogy megsértsek valakit: a fejezet címe: Egyedül az úton,Isten farka (-'Isten farkán ülök')-,és a bordó ruhás kislány)

Ez az idézet itten talált süllyedt...világgá indulás,nem tenger hanem óceán,futás futás futás futás és egy kirobbanó zokogás......nem tudom,bennem él e egy kistigris...mely csak kitörni készül,készül a vadságra,és a végtelenségre..az biztos,hogy kicsit él bennem az agresszió...lehet van egy vadabb részem is,fenetudja...de ezt a vadságot eddig legtöbbször magam fele fordítottam...olyan dolgaim vannak,még ma is,amiket szégyellek,amikről nem szívesen beszélek...egyfajta magam ellen irányuló agresszivitás...egy kis vér,egy kis..egy kis fájdalom,egy kis önbünti...nem tudom miért...talán anyámmal való viszonyomból ered ez...talán a múltamból...talán mert nem engedem magam szeretni..netalántán a végtelenségig kínoznám magam???fussssssfussss,de a bajok elől nem futhatsssssz el....sétálsz be az óceánba,elnyelnek a habok..

tenger,óceán,végtelenség,folyás,elnyelő habok,halál és mennyország....merülés majd felfele törés,lent mélyen a belső szorítás majd ahogy felérsz a tetejére,levegő egy nagy adagban kifúj...megkönnyebbülsz,felfrissülsz és élsz....

az óceán,a tenger,a víz millió egy dolognak lehet szimbóluma: testi,lelki szellemi megújhodás,süllyedés,elveszés a mélyben,és felfele törés...a víz az élet,máskor a visszafojtott lélegzet,a szorongás,töréstörés felfele,végre levegőhöz jutsz,s jobban vagy.....

(régen írtam egy ilyen történetet,ahol kéz a kézben valakivel török a fény felé,lentről a tenger mélyéről...és fenn,"együtt szabadultunk fel a nyomás alól"),ez ilyesmi....ez jutott közben kicsit eszembe....

Karácsony errefele

Hát eltelt ez a pár nap...24.én este kimentünk mamához vacsorára,aztán otthon voltam még kicsit,miután felvittem letenni a Zsebit aludni..majd hazajöttem hozzá,11 fele..elkezdtek zavarogni az érzéseim.Nehezen aludtam el,s rosszul keltem.Valami már 23.án se stimmelt velem mikor a pszichológus majdnem könnyeket csalt ki belőlem.25.én reggel rám tört a sírás,2 napig lappangott.Egy személyesebb sms hozta ki belőlem...totál meg vagyok érzelmileg zavarodva..visszaolvastam az ezelőtti bejegyzéseket s rájöttem valamire.
Én nem ilyen vagyok amit ez a pár írás mutat,szomorú,keserű,sokkal kreatívabb,vidámabb dolgaim is vannak mint pl a Lepkékkertje:-)...tény,mostanában sok a gond..a pszichológus,anyával a zűrök,és néha azt is érzem van aki elfordult tőlem(hát én pedig bezárkóztam)..a kutyussal se vagyok sokszor eléggé türelmes,szeretetteljes...pici még,úgy érzem nem jól csinálom amit csinálok...amolyan "első gyerek"-anyai-válság :-)),nagyon hasonló szerintem...úgy érzem most,nehezemre esik szeretni..s szilveszterkor is azt tervezem egyedül leszek...pedig hívott egy barátnőm,pezsgő meg filmezés..de azt itthon is tudok...nagyon nagyon bezárkóztam sajnos...írni személyesen már nem merek senkinek,vagy alig-alig van olyan ember akinek merek...a 25.ei sírás (aminek megvolt az előzménye bennem) után,26.ára megnyugodtam...este itthon csoki,ágy,párna,és az Igazából szerelem...du.oként ebéd után hazajárunk a Zsebivel,aztán este vissza...

Anyát nehéz volt megölelni 24.én...mondta is,ha nem megy akkor nem kell..de borzalmasan hiányzik egy ölelés,a szeretet,de ha én nem tudok adni,akkor nekem se tud senki..már egyre ritkább az akit szeretek,aki fele érzek bármit is..sok-sok mindenkitől elzárkóztam..az elzárkózásra késztetnek a körülmények,az érzések,helyenként a visszajelzések is...persze nem mindenhol...vannak még olyanok is,akiknél érzem hogy szeretnek,és akiket én is szeretek........de az utóbbi hetekben karácsony ide vagy oda nem igazán vagyok a toppon..itt a bloghoz sincs elég erőm,motivációm,úgy érzem...
úgy érzem valami meghalt bennem,meghalt talán helyenként a szeretet,helyenként a barátság,meghalt kicsit az erő,a motiváltság..s az önbizalommal se ártana kezdenem.

Most vittem el a kutyust oltásra...szegényke úgy sírt...úgy sajnáltam,nem bírom szívvel...oda se néztem...az injekciós tű lelki sokk,akár én vagyok a delikvens akár más....

........

A pszichológus ma olyan visszajelzéseket adott majdnem sírva fakadtam..no komment..jön a karácsony és bezárkóztam..úgy érzem,lassan elfelejtek szeretni...:((..ez nagyon kemény így dec. 24 előtt.....és....és egyedül a pszichológus az akinek ma olyan dolgokról,érzésekről beszéltem amiről soha senkinek..talán mert nincs is kinek...senki nem hallgat meg...

Ma rájöttem hogy valahol......

MINDEN EMBER MAGÁNYOS.Akár egyedül akár emberek között is lehetünk magányosak...
Az ember állatira egyedül van néha...mindenkinek sok a dolga,a sok rohangálás..
Néha már NEM HISZEK...a BARÁTSÁGBAN MÁR NEM SŰRŰN!!!!!
Én már nem hiszek a barátságban..
A legrosszabb,itt a karácsony s úgy érzem nem tudok szeretni...
Elmentem a kórus,a VVV főpróbájára..
Rájöttem,hiányzik a kórus,a zenekar..Viszont....
már nem vagyok oda való
és ott emberek között nagyon nagyon nem voltam jól...
próbára tettem magam..mit vált mindez ki belőlem..de
alig tudtam magam rávenni,hogy elmenjek..szinte
féltem emberek közé menni...
már a karácsonyi képeslapokra se nyitok...

Hazajőve azt éreztem,hiányzik ami hiányzik...
10 év éneklés nem múlik el nyomok nélkül..
Hát....nem állítom,hogy teljesen jól vagyok..

Anyának összeállítottam a Bach cseppes anyagot..karácsonyra....
Aztán eltelt ez a nap is...

Anyával már merek beszélni...de az utóbbi pár hét nagyon nagyon bezárt.....

Karácsonyi vásári idegbaj,érzések

Hát ma is voltam benn a városban...de ma nem volt már olyan funny.A forralt borhoz se volt hangulatom..(tegnap is lehet azért ittam,elviseljem a tömeget,a tulakodást,oldjam magam)

Nem tudom mi lesz még itt karácsonyig..ma tripla annyian voltak..brutális..és ez csak kisváros..mi lehet Pesten??!! Forralt bort már nem vettem...még kilökik a kezemből...

Hazafele elgondolkoztam..a Karácsony nem a szeretet ünnepe??Minek a nyomulás,a tulakodás,a boltokban a teszetoszaság,a fellökjük egymást-helyzetek,hogy odaférjünk a polcokhoz..lehet bőven elég lenne,ha szeretet lenne,ha a családdal lennénk..együtt,minden eltúlzás nélkül...a szeretethez,az érzésekhez minek ez a nagy készülődés???Bár a sütit valahogy nem vetem meg...:-)))....de előtte ami megy....többet nem megyek a városba karácsony előtt az hétszentség...szó-szó minden megvan..valami rémes benn...

Bár..tegnap mikor vettem a forralt bort,a srác odanyom valami husit: Tessék!Kóstold meg!Van kis adag,nagy adag...édes volt..a srác:D,megkóstoltam,fini volt no de majd pont a nyomulós tömeg közepén állok neki ebédelni mínusz 5 fokban :-DDD,hogynee..max egy pohár bor,ha ki nem lökik a kezemből...

Ma pl totál idegbajban és pánikban menekültem ki a tömegből...a városból...haza a kutyámhoz (aki mellesleg időközben eléggé kis hülye bolondozós,pattogós lett,olyannyira nehéz mellette bármit is csinálni:),állandóan a figyelem központjában lenne:)..haza,nyugiba,csendbe....s azon gondolkoztam....miután rám köszönt egy srác,akiről fingom nincs ki volt..ő ismert bizti,de én őt életemben nem láttam,soha...hogy szinte idegen alakok köszönnek rám,akikhez soha semmi közöm nem volt,régi....már csak régi jó barátok akikkel régen jó,s mély volt a kapcsolatom,eltűnnek,kivesznek az életemből,és....már csak a kutyámra reagál mindenki...a kutyámmal tudom csak felhívni magamra a figyelmet???Ez elkeserítő....no mindegy...már inkább lehet szerintem a kutyámat szereti a többség,nem engem...amikor a kutyus a téma,érdekes arra többen felkapják a fejüket....vagy,van aki erre se...totál letettem sok mindenről.
Borzalmas rossz érzés ez karácsony előtt,de zártabb vagyok...nem is tudom,tudok e még szeretni.....olyan fura..még a készülődés se az az őszinte most....nehezebb időket élek/tem,a gondok anyával,a magány,az elzárkózás..állás elvesztése ugye,aztán elindult a blog...s itt tartunk...hát most ha lennének 8000eim biztos elmennék a kineziológushoz,tegyen velem valami kis csodát..mert a kineziológia nagy csodákat tud tenni az emberrel,de most erre nincs pénz.

Karácsonyi vásár a városban

Karácsonyi vásárban egyedül>>>>forralt borba menekvés,édességmániákusság,10 szem szaloncukor...persze forralt bor :D..elszoktam már ettől....tegnap este még a Mackóban elfogyasztott forró csokiról lelkendeztem :DDD...de az a forró csoki tényleg  a mennyországba vitt :DDD

Szeretetlánc

Játssz még!

Ölembe vettem,lenyugtattam a kutyusom így végre tudok linkelni...itt garázdálkodik az asztalom alatt a vezetékekkel a kis piszok..de most...amit tudtam eltávolítottam az asztal alól vezetéket.
Nem kéne csodálkozni,ha egy nap nem lesz net...:D,hopp,szétrágja...bár ha nem a vezetéket rágja,akkor majd a hófehér plédjét szaggatja széjjel:D:D,bár az a jobbik eset.

Aki nekem is játszod az élet dallamát
Kinek süketen fordít hátat a fél világ
Amíg zenére mozdul itt minden
A hangom, a léptem, a Föld
S amíg szerelmet táncolunk rá
Bármit látsz s bárhogy fáj
A hangszered össze ne törd

Akkor is játssz még
Ha senki nem felel, játssz még
Ha senki se kéri, játssz még
Ha senki sem érti, játssz még
Ha senki sem érti, hogy minek is játszol még

Lehet szerelemisten vagy égre festett kép
Lehetsz maga a törvény vagy ember módra szép
Nekünk zene vagy igaz, de megfoghatatlan
Ki a világba életet tölt
És ha kevesen hallgatunk rá
Bárhogy bánt, bárhogy fáj
A hangszered össze ne törd

Akkor is játssz még
Ha senki nem felel, játssz még
Ha senki se kéri, játssz még
Ha senki, senki, senki sem érzi, játssz még

Ha botlik az ember, mert botlik az ész
A botfülűekkel csak ennyire mész
Te csak játssz, te csak játssz, te csak játssz
Ha látva se hallom, mert így akarom
S a hangodat hangosan megtagadom
Te csak játssz, te csak játssz, te csak játssz.....

Aranyvasárnap errefele

Hát..aranyvasárnap...több lényeges dolog történt...végre 1 hét után hazamerészkedtem..kutyástúl..megfürdettük a kis jószágot.Élete első fürdése volt :D..hát nagy nehezen de bírta...anyával a kapcsolat eléggé necces...legfőképp a kutyával foglalkozott,őt szeretgette,csodálgatta,1 hete nem látta...mi nem igazán tudunk beszélni....nem számít ha egy hétig nem beszélünk,akkor már végképp nem tudunk.

Aztán...amíg apa nálam lámpát szerelt,elmentem a Bach cseppes ismerősömhöz,buszoztam egyet..visszavittem 2 kifogyott üvegcsét,mert újra felhasználja..meg...elvoltunk,eldumcsiztunk kicsit..neki is van kutyusa..a Buci eléggé nagy fajta jószág:)))..de ott vannak deguk,kiscica minden...eldumcsiztunk...

jaaa,igen,anyának karácsonyi ajándéka Bach csepp...arra gondoltam,én tudom mik vannak benne...ki ctrlC-V-zem,színes betűk,s kinyomtatom...ez lesz egy ajándék:),egy apró célzás...

+ ha elmennénk az éjféli misére...hát,én elképzeltem...ha anyának azt mondom menjünk az Ildivel,3an,ő 100 nem jön...menj a barátnőddel,azzal a hülyével,megvan róla a véleménye pedig nem is ismeri!!!!!(volt a kutyával kapcsolatban egy konfliktusuk,amikor anyát az Ildi kiosztotta,engem védve)...választhatok..éjféli mise az anyámmal,aki a vér szerinti anyám..vagy azt mondom,az Ildivel megyek,egy nagyon jó baráttal aki mellesleg az anyám lehetne (szeretetpótlék)....de akkor ő 100% nem jön,vagy a székesegyház másik felében fog ülni....úgy elmennék már,eddig mindig 24.én este éjjel elpunnyadtunk otthon,de végre jó lenne egy éjféli mise élmény..anya se volt még,s ketten elmehetnénk...de ahogy most állunk előbb mennék az Ildivel....áh,halálra van ítélve ez a helyzet....még ki kell kombinálnom,hogy legyen...érzelmileg se könnyű...


++++ bementem a Mackóba hazafele.Az itten egy cuki...ettem egy Eszterházy tortát meg ittam egy forrócsokit.Hát gyerekek,a Mackóban csinálják a legjobb forró csokit..előjön az emberben a gyerekkor érzése...finom forró édes kakaószerű krémes csoki tetején tejszínhabbal :)))),igazi szeretetpótlék......

Egy farsangi emlék-Lepke

A kis virág és a tarka lepke

Nos,ez nem saját..bevallom,ezt úgy csentem egy másik blogról mert nagyon-nagyon megtetszett.

Aranyos kis mese....már eszembe se jutott az a szó,hogy plágium,rákerestem google-ban lopott,lopás,lopott szakdolgozat,lopott idézet,s egyszer csak ott a szó: plagizálás...szakdolgozatnál nem igazán ajánlatos:-)),most viszont,persze csak ha nem küldtök esküdtszék elé:D,akkor beteszek ide egy kis történetet amit egy másik blogból szedtem.Karafiáth Orsi Garden of Butterflies c. verse után szabadon(előző bejegyzés!)..maradjunk a lepke-témánál.

Egyszer, valamikor réges-régen, Mint egy régi szép mesében, A barna-sötét föld ölén - ott lent, Egy parányi, aprócska mag pihent. Eljött végre a tavasz, kikelet, A picinyke mag lassan felébredt, Kihajt a pici gyökér - kicsi szár, Hívogatja a meleg napsugár. Sok levelet bont, a szára szökken, Sokkal szebb most: smaragd-zölden! Éjjelre éj jő, és nappalra nap, A pindúrka növény serényen hajt. ...és a legmagasabb ágán, ott fenn, Egy csinos kis bimbó is megjelent. A kicsinyke bimbó szirmokat bontott, Még a napocska is rámosolygott. Piros-ragyogó, selymesen fényes, Nem láttam még soha ilyen szépet! Szivárvány-tarka szín lepke arra repült, A virág szírmára óvatosan ráült. Cirógatta, s mondott szép meséket, Senki nem választhatta el őket! Forró, és szép hosszú volt a nyár, Boldogan élt a lepke-virág pár! Ringatta őket az őszi szél, Tudták, lassan eljő a tél. Hideg lett, a virágot fagy marta, De ő a pillét védte, betakarta. Szirmai egyenként kihullottak, A fagyott lepke a földre pottyant. A hótakaró alatt eggyé válltak Piros szírmok, tarka lepkeszárnyak! ...és mikor eljött a következő nyár: azon a helyen virág nyílt: tarka-szivárvány!

Garden of Butterflies/Lepkék kertje

Harminc,Presser és a többiek:)

Zorán: Közös szavakból

Annyiszor éreztem így..közös világban,külön irányban,egyre messzebb megyünk...anya,barátok stb...de legfőképp anyával való kapcsolatomra illik a nóta!!!
Közös szavakból, közös hangokból
Másik múltat írunk 
Közös emlékből, közös kérdésből
 Egy másik válaszhoz érsz

Közös szavakból, közös lapokból
Egy másik könyvet őrzünk
Közös időkben, közös kapukból
Egy másik járdára lépsz

Közös szavakból, közös haragból
Mi egymás bűnét látjuk
Közös dallamból, közös rímekből
Egy másik mű szólal meg
Közös hitekből, közös lángokból
Másik tűzben égünk
Közös világban, külön irányban
Csak egyre messzebb megyünk

Én érteni akarom, hogy mit nem értek
Érteni, hogy te is érts meg
Egyforma időben s világban járunk
Mért látjuk másnak azt, amit látunk

Mi közös szavakból, közös jelekből
Más időkre várunk
Közös napokból, közös utakból
Egy másik országba érsz
Közös hiányból, közös hibákból
Mi másik képet látunk
Közös világban, külön irányban
Csak egyre messzebb megyünk....

 

Karácsony és elzárkózás??!!

Úgy érzem,megint kissé bezárkóztam.Úgy érzem,már tényleg pusztán a kutyám van nekem..már haza se járok.
Anyával egy hete nem váltunk egy szót se...én se lépek,ő se...én már félek bármit is közeledni a múlt héten történtek után.
Ez kegyetlen rossz így karácsony előtt.2 hét ,sőt már annyi se,itt a karácsony,s anya is..ha otthon vagyok bezárkózik a szobába...máskor meg apával üzenget így: Mond meg a kedves lányodnak,hogy.....fel ne hívja ezt meg azt..tanítványt,mert nem fizetett...ez megint olyan tartalmú üzengetés,még jó,hogy nem ő mondja személyesen,mert még felkapom a vizet rája az hétszentség...kombinál mindent..hogy majd felhívom a tanítványt mert nem fizetett.

Az ugyebár elképzelhetetlen,hogy én megbeszélem,lekommunikálom ezt a tanítvánnyal.
Utálok úgy tanítani,hogy a tanítvány közös ismerős...anya munkatársa,volt munkatársa,vagy a munkatársa lánya..ez által,anya is beleszól,s olyan stresszes szitukba kavarodok,réééémes!!!!

Apával beszélgettük (vele még lehet beszélni!!!!),hogy anya hasonlókat művelt mamával is évekig..amikor ők egy fedél alá kerültek,2 ártatlan mondat,s kirobbant a háború,idősebben is,emlékszem,lehettem 7-10éves anya 38-40,s mentek a harcok,még én is emlékszem...anya is küzdött sokáig,sőt még ma is küzd szerintem mindenféle szorongással egy domináns anya mellett..neki is volt depis időszaka,halálvágy,sírhatnék naponta,régen főleg,úgy mint nekem így huszonévesen .

Hiszem azt a felfogást,amivel a kineziológia dolgozik...azt,hogy a gyerkőc már magzati korban magába szippantja az anya lelki mivoltát,szorongásait,félelmeit,önbizalomhiányt,befolyásolhatóságot..annyira érzem,hogy ...hogy ugyanolyan gondokkal küzdök mint ő régen....s igen,az önbizalomtémában egy asztrológus is nyilatkozott neki már,hogy ahogy a kedves lánya tele van gondokkal,úgy ő az anya is tele van önbizalmi kérdésekkel,s hiányokkal.

Szóval nem járok...haza biztosan nem...de barátokkal se találkoztam,senkivel napok óta...még a gépen,chaten se..ma reggel úgy keltem,hogy borzalmasan hiányzik egy ölelés...

Holnap viszont...jön a pszichológus ideje (sokszor ő az egyetlen emberi kapcsom,akivel beszélek személyesen),lassan megyek a Bach cseppes ismerősömhöz a cseppemért..holnap estefele meg a jógásoknál Nadanusandhana koncert a Kyra-ékkal...lehet elmegyek...szükségem lenne egy közösségre...mert ez így totál depis.Egy spirituális koncerten megvan a légköröm..sok jó ember kis helyen is elfér..énekelünk,mantrázunk,teázunk.másfél-két órát végre együtt vagyunk...nekem ez hiányzik sokszor: az "együtt"élmény....be akartam menni ma a városba csomagolópapírokért karácsonyra,meg raffaello ésatöbbi de nem mentem..képtelen voltam sötétben,esőben elindulni....

Család itt van...5perc.Haza hazamehetnék du.onként,ha nem rettegnék attól,milyen lesz anya mellett a hangulat...ő sincs formában,elvonul szobába stb....múlt héten kegyetlen mód berághatott rám..nem tudom,hol hibáztam ellene...tényleg nem tudom.
Mégis a napokban megint elkezdtem magam büntetni mindenféle önkínzó formában "belülről".....és hát gyerekek,hurrá,másfél hét múlva karácsony!!!!
Össze kéne kaparni magam addig..
Néha már nincs erőm...se szeretni,se haragudni,se megbocsátani..
a blog indításakor sok régi barátot,múltbeli emléket téptem ki a szívemből gyökeresen amikor rám jött az a nagy görcsös sírás...hát most,ez a karácsonyi időszak...főleg így előtte ez a 2-3 hét amolyan "túlélés" számomra....

Varázstánc-Varázs-tánc

Nyugis hétvégét  mindenkinek! Most sokat írtam..egy ideig megint off-oltatom magam!:-)))...még sok lesz belőlem s a jó kis gondolataimból...node,megmaradok szerénységemben :D..Szép napot!

" Ellenállhatatlan varázs van abban, ha másnak a lelkében a magunkéval találkozunk. "

O.Vilmos: Kettős kereszt

Álmodtam az 

álmomban

álom voltál 

álmomban

az első nap

szerettél

a második nap

feledtél

megöleltél 

harmadnap

arcod hűsölt

harmatban

negyednapra

kivirult

szép szemedből

pára hullt

ötödnapra

boldogság

hatodnapra

valóság

lett a jussunk

hetedre

kettőnk feszült

keresztre

ezt álmodtam 

álmomban

mámortalan

mámorban.

Angyali-dolgok:)

Angyal szállt az éjszaka mellém, S megsúgta, utamon ő kísér Hitet adott, álmokat és bátorságot, Rózsaszín kezében egy arcot, egy jó barátot. Elvitte lelkemet egy titkos útra, Megmutatta, milyen kegyetlen az emberek háborúja. Megtanított látni,...mindenben a szépet, Ezt adnám most ajándékul Néked. Erőt adtál elviselni a nehézséget, Bátorítást, szép szavakat, reménységet. Emberré, teljessé csak mások által válunk, Ha fontosabb a miénknél az ő álmuk. Csendesen, szerényen hallgatom a zenét, S elküldöm Néked szívem minden szeretetét.

Vers by "gondolkodásmóka"

Gyermek voltam még, mégis ember,
S bár öt éves, tele lendülettel.
De mégsem láttak meg a Nagyok
Nem ismerték el azt, aki vagyok.
Fejem felett dönteni akartak.
Nem hagytam, ember így maradtam.
Nem tárgy, akit félre lehet lökni.
Kérdezzetek, tudunk mi is válaszolni!
A gyermek is ember, neki is van szava.
Igaz s tiszta minden mondata.
Egyek vagyunk, kicsik és nagyok,
Így leszünk mi Hatalmasok!

József Attila - ESZMÉLET

Földtől eloldja az eget
a hajnal s tiszta, lágy szavára
a bogarak, a gyerekek kipörögnek a napvilágra;
a levegőben semmi pára,
a csilló könnyűség lebeg!
Az éjjel rászálltak a fákra,
mint kis lepkék, a levelek.

Kék, piros, sárga, összekent
képeket láttam álmaimban
és úgy éreztem, ez a rend -
egy szálló porszem el nem hibbant.
Most homályként száll tagjaimban
álmom s a vas világ a rend.
Nappal hold kél bennem s ha kinn van
az éj - egy nap süt idebent.

Sovány vagyok, csak kenyeret
eszem néha, e léha, locska
lelkek közt ingyen keresek
bizonyosabbat, mint a kocka.
Nem dörgölődzik sült lapocka
számhoz s szívemhez kisgyerek -
ügyeskedhet, nem fog a macska
egyszerre kint s bent egeret.

Akár egy halom hasított fa,
hever egymáson a világ,
szorítja, nyomja, összefogja
egyik dolog a másikát
s így mindenik determinált.
Csak ami nincs, annak van bokra,
csak ami lesz, az a virág,
ami van, széthull darabokra.

A teherpályaudvaron
úgy lapultam a fa tövéhez,
mint egy darab csönd; szürke gyom
ért számhoz, nyers, különös-édes.
Holtan lestem az őrt, mit érez,
s a hallgatag vagónokon
árnyát, mely ráugrott a fényes,
harmatos szénre konokon.

Im itt a szenvedés belül,
ám ott kívül a magyarázat.
Sebed a világ - ég, hevül
s te lelkedet érzed, a lázat.
Rab vagy, amíg a szíved lázad -
úgy szabadulsz, ha kényedül
nem raksz magadnak olyan házat,
melybe háziúr települ.

Én fölnéztem az est alól
az egek fogaskerekére -
csilló véletlen szálaiból
törvényt szőtt a mult szövőszéke
és megint fölnéztem az égre
álmaim gőzei alól
s láttam, a törvény szövedéke
mindíg fölfeslik valahol.

Fülelt a csend - egyet ütött.
Fölkereshetnéd ifjúságod;
nyirkos cementfalak között
képzelhetsz egy kis szabadságot -
gondoltam. S hát amint fölállok,
a csillagok, a Göncölök
úgy fénylenek fönt, mint a rácsok
a hallgatag cella fölött.

Hallottam sírni a vasat,
hallottam az esőt nevetni.
Láttam, hogy a mult meghasadt
s csak képzetet lehet feledni;
s hogy nem tudok mást, mint szeretni,
görnyedve terheim alatt -
minek is kell fegyvert veretni
belőled, arany öntudat!

Az meglett ember, akinek
szívében nincs se anyja, apja,
ki tudja, hogy az életet
halálra ráadásul kapja
s mint talált tárgyat visszaadja
bármikor - ezért őrzi meg,
ki nem istene és nem papja
se magának, sem senkinek.

Láttam a boldogságot én,
lágy volt, szőke és másfél mázsa.
Az udvar szigorú gyöpén
imbolygott göndör mosolygása.
Ledőlt a puha, langy tócsába,
hunyorgott, röffent még felém -
ma is látom, mily tétovázva
babrált pihéi közt a fény.

Vasútnál lakom. Erre sok
vonat jön-megy és el-elnézem,
hogy’ szállnak fényes ablakok
a lengedező szösz-sötétben.
Igy iramlanak örök éjben
kivilágított nappalok
s én állok minden fülke-fényben,
én könyöklök és hallgatok.

péntek folyt.

...estefele hazamentem ..csak enni...anya köszönt,de szinte nem vettem róla tudomást...akármilyen gáz..más nem értheti ezt..csak én,aki benne élek...hét elején megint elvágta a kapcsolatunkat eléggé jó időre....majd a karácsony talán hoz enyhülést...

Heti történések

Rég írtam ide.Sok minden történt,de valahogy sok kedvem nem volt írni,meg időm se a kutyus mellett.Nődögél a drága..becses neve Zsebibaba..röviden Zsebi..eszik,iszik,alukál,pispis,kakkakk,játszik s alukál..
Nagyon szeretem a kis dögöt..helyén alszik már,nem sír,nagyrészt végigalussza az éjszakát..ja,lerágja az emberekről a zoknit sőt a nadrágba is belecsimpaszkodik,ha úgy tartja kedve..szétszedi a tanítványok táskáját..fejlődőképes,harcias most már.

A másik: hét elején anya...nagyon nagyon keményen kiborított.Épp állásinterjú előtt minden energiám leszívta.Megint élt a zokogó sírógörcs,a remegés.a "menekülés" a saját lakásomban előle..a "durvaság", majd  a megbánás,a közeledés anya részéről,én részemről a távolodás,a játékos "ütés"..hétfő kedd s egy jó időre elég volt..azóta fel se hívom anyát.S kiakad,miért nem hívom..ha ő nem hív...naponta kéne hívnom 25 évesen???

Nehéz az elszakadás,főleg egy domináns,"uralkodó" anya mellett,mellől...minden kis hibát észrevesz..s felhív azzal,hogy nyissak ablakot,s gyújtsak gyertyát mire jön a tanítvány...ergo,külön élek,de ez nem jelent semmit..baromira nem...mert itt laknak a többiek 5percre...ez...na,ez minden csak nem elszakadás..főleg amíg nincs terem önállóan mert anya az életem minden kis szöszmösz részében jelen akar lenni.(így szakadjak ki az ő aurájából????mégis hoggggyaaaaan?????????????)..ha komolyabb kérdésem van,úgyis telcsizek,de csak apának...neki nem!!

Néha hoz apróságokat..érzem,szeret...de nem épp kis csokira,mécsesre meg hasonlókra lenne sokszor szükségem(bár jól esik) ,hanem vagy szeretetre megértésre,vagy ha ez nem megy akkor...egyedüllétre,majd szólok,ha a kutyussal kell kis segítség.....szeret,tudom én,érzem,csak épp eléggé "uralkodó jellem"...ahogy apa fogalmazza,kicsit keményen: "Tudom,hogy anyád néha rádtelepszik.."...no,ezt soha nem mondtam,de megközelíti a valóságot.

Hétfőn sírógörcs,kedden újabb gázos szitukba futottam,fülébe jutottak dolgok egy véletlen folytán--szerdán nem hívtam,csütörtökön se..nem is jött..máris jobban vagyok,lelki egyensúlyban jobban..mily meglepő,nem igaz???!!!S ma..apa hívott menjünk át..vigyem át Zsebit...mert jön haza öcsém is...hát...valahol nem szívesen megyek...nem akarok ismét kiborulni....már ...már néha várom az adódó szitukat.

A pszichológus ma azt mondta,lát előrelépést,ott nála történnek dolgok...mert végre ahogy anyáról beszélek,nem csak a megértőt játszom,mint az első alkalmakkor..hogy jót akar,segíteni..végre előjönnek az én álláspontjaim is...amik egy "elnyomó" helyzetben soha de soha nem jöhetnek elő...megkért anya ne beszéljek a kettőnk közötti játékokról senkinek..a pszichológus kérdezte,miért kérdezheti..hát a jóisten tudja...nem is érdekel...de nem fogja,nem tudja megakadályozni,hogy a pszichológusnak beszéljek a dolgokról..vagy a Bach cseppes ismerősömnek....ő is,az Ildi is kérdezett,hogy haladnak a dolgok anya s köztem a cseppekkel..elgondolkoztam,szabad e elmondanom,beszélnem..de mondtam,s ha mondom,rendesen...lódítani,s szépíteni nem fogom a helyzeteket.

Szóval harcolok anyával,szeretem a kutyust:-),Zsebit..próbálok élni,s munkát találni...Zirc nem jött össze,Várpalotáról lekéstem,az alsóörsi meló a Művházban a feltételek miatt nem oké...a nemesvámosi Waldorf Iskolába is elküldtem az önéletrajzom..ha a gimi részlegbe keresnének angolost...
itthon tanítgatok...minden napra jut valaki...:-),ez mondjuk jó...

Zsebi itt alukál mellettem...egész nap pörgött.Most nagyon bekómált....:-)))

Szép estét mindenkinek!!!És..jó hétvégét!

Fény-árnyék (Boszorkánytánc)

Ma a könyvtárban találtam 280 ft-ért egy kis verseskötetet.Állati tetszik.Tök örülök!!!
Hol találni ma már 300 ft-ért bármiféle könyvet is??

Van is már egy kedvenc versem belőle:

Mellénk ült a fény,mert úgy gondolta
Mindkettőnkkel önmagát megosztja
Átkarolta vállunk s mi összebújtunk vele 

Mint egy sosem-volt,sosem-lesz tündérmesébe'
Félistenek voltunk,boldogok nagyon
Forró nyári éjben,zuhogó kék fagyon
Esőben,hóban,tikkadt pusztaságon
Túl a kerek égen,túl e zord világon
Azt hittük így marad minden,ami szép
Messzi volt a közel,és közel a messziség
Ám jöttek az árnyak,tán jönniük is kellett
Elloptak csókot,ezer édes percet
Lelöktek mellőlünk mindent,ami drága
Szent és múlhatatlan volt a világba'
Pedig úgy éreztük,már minden a miénk
Semmi a minden s minden a semmiség
Végül csak ültünk,utolsó olthatatlan vágyban
Magamnak csókod,neked jövőt kívántam
Úgy fájt e vágy,hogy beleremegtem
Tudtam,ez utolsó,tán legutolsó percem

S elvágtattunk egy késő őszi napon
A fény melléd,az árnyék mellém ült a bakon.

Kutyuska név-változtatása

Hát,eddig mindig úgy írtam róla mint Zizi...ezek után Zsebi!Zsebibaba,röpke napokba telt mire el lett döntve,családilag...avagy pöttömpanna kiskutyája,aki kezd a segítségemmel egyre kis harciasabbá válni..erősebbé,kis tömöttebb talán már a bundija is,kis éles fogaival szétrágja a kötelet,a tanítványom táskáját :D,majd a szennyes tartó fülét :D..ma sokat játszott,úgy fut a labda után mint valaki/mi aki szinte gurul...:-D,magyarán mint picinek én :D...de rájöttem,tud jól futni,tud ő,ha akar...és miután játszott,akkor végre teletömte magát ebéddel...du. 4kor,végre,majd megint aludt...:-)))))))
édikisbabáááámmmmm!!!!:-)))))))))))))))))))))))))))))))))))))
No,majd írom minden nap a fejlődési fokokat.

Csak épp még azt nem tudja,hova is kell pisspiss :D,meg kakkakk :D...de még 2 hét míg a 2.oltást megkapja..addig itthon lészen...s takarítás van...addig nem lehet levinni...meg pindurka megfagy ebben a zord időben.:)

Sírógörcs a pszichológushoz érve..

na igen...akkor kapott el.10re mentem.Mivel az első éjszakánkon a kutyussal nem aludtam,avagy megtanultam éberen aludni mintha egy csecsemő lenne,most kikapcsoltam a telefon ébresztőjét.El is aludtam.9 után kaptam észbe...anya átjött vigyázni a kutyusra,s elindultam..a buszon majdnem elkapott a sírógörcs,nyeltem nyeltem nyeltem...majd ott,annyira..annyira...de nem,nem volt kínos..hiszen,pszichológus...azt mondta,úgy látja nem merem,nem tudom megélni az érzéseim.

Jött ki belőlem a sok sírás,görcs..nagyon  nehezen el tudtam kezdeni az érzéseimről beszélni.Nagyon nehezen mert fojtogatott a sírás.(már a buszon gyűlt a könny)..s ott benn a szobában kitört rajtam,de négyszemközt voltunk,biztonságban...mégis,nem szokásom mások előtt sírni..de épp...épp ezért jó egy pszichológus,kisírhatja az ember magát,beszélhet,és oldódhat...

A kutyuska itt fekszik mellettem..édes kis jószág.Nagyon szeretem!

Néha felkavaró is...megjelennek azok az érzések bennem is mint egy kezdő szülőben az első gyereknél...nevelés..megfelelek e a feladatnak..féltem,nehogy baja legyen stb stb stb....

Ez a mai nagy sírás összetett volt..még szerencse hogy a pszichológushoz érve bontottam ki az érzéseim,s engedtem jobban megjelenni a sírást..kiadni....utcán,buszon ezek a dolgok eléggé...hogy is mondjam..nem szabadna,uralkodni tudni kéne az erős érzelmi hullámzásokon...

Nagyon-nagyon...nagyon nehéz ezekkel a dolgokkal,az érzelmekkel bánni....

Első kutyás éjszaka

Szóval..itt alszik mellettem a Drága,pici szívem,a helyén..zűrös egy éjszaka volt.
Kezdem megérteni,milyen az,amikor a szülő,főleg az anya megtanul éberen aludni a csecsemő mellett.
Ösztönös..ezt éreztem ezzel a csöpp kutyával is.4szer keltem fel hozzá kb mikor sírt.Odaültem,s az ölembe vettem..ott visszaaludt.10perc-15 majd visszaraktam a helyére...s jó esetben alva maradt.
Én is lefeküdtem..de valahogy,nem tudtam aludni.

Amúgy...biztosan jól érzi magát nálam.Kicsit nehezen,félénken de elfogadja az ennivalót,játszik,harapdál,huzigálja a játékait..és nagyon ragaszkodó,barátságos kutyus.

De. két menet zajlott.Ami neki új volt...1. a porszívó.Hát,azt láttátok volna,hogyan reagált.Édespofa...jött utánam,bárhova mentem a porszívóval.
Utána hogy a megnyugvás tripla erős legyen,az ölembe vettem,beültem a relax fotelbe,betettem egy Kövi Szabolcs cd-t...ez lenyugtatta.
Kicsit még pörgött harapdált,ült a földön míg mosogattam,figyelt...majd visszamászott kuckójába,s lassan elaludt.

Piros kis kuckója van...maga a kutyus trikolor bichon..fehér-szürke-barna..s akkora a két elnyomó,duci erőszakos testvérkéjéhez képest mint egy pöttömpanna.A másik kettő ott nagyon elnyomta...mindenben ők az elsők,kaja,mi (emberek látogatók)..kis picikém meg háttérbe szorult,meg se mert szólalni.

Viszont..tegnap már vakkantott itt nekem egyet-kettőt.

Meg kikombinálta hogy jut ki s be a kuckóba..stabil kis kuckó,de neki kicsit magas...hát addig bátorkodott,3szor oda-vissza,kijött-bement,közben szétszedte maga alatt a törölközőket,itt kinn meg velem játszott,mindez éjfélkor.De hát ki kellett próbálnia hogy jut ki meg be a helyére egyedül..néha segítek neki,de próbálgassa csak..megy neki!

Intelligens,okos,s nagyon szeretnivaló kis pöttömpanna..Csak még név kell neki.A Zizi nem pont a legta-
lálóbb.:-))))

Érkezik Zizi

Holnap érkezik Zizi.Elhozzuk Peremartonról.Van már kis kosárkája,piros,kis labda meg sípoló szívecske..annyira várom!!!!
Van már kis etetőtálja is...nagyon várom,és nagyooon izgulok.
Eddig sokat voltam egyedül...szinte egész eddigi életemben..most lesz egy kutyus...szinte mintha a kisbabám lenne.:-)))

Találtam egy képet....ami nagyon jól mutatja milyen is Zizi!!!Ilyen kb...kicsit fehér,kicsit szürkés-foltos.

Ily

..egy dalt amit a Babits Mihály bácsi írt nekünk

:-))) ez...ez annyira tündéri hogy megzabálom..triplán megzabálom,mióta megtaláltam.Ezt ha egy nap lesz egy kislányom,be fogom vetni..mesébe ágyazott vers,mesébe ágyazott irodalom,vidám,és építő.Még nekem is tetszik....;-)))..
Nem olyan habos-babos,rózsaszín felhős mint a Hannah Montana... ez tartalmas!
Valahol a Hannah Montana is tartalmas,nagyon is,hiszen bevallható,elsírtam magam a moziban,de...ma már néha olyan habos rózsaszínnek érzem az egészet!

.........Beszélgetnénk arról is,hogy a lélek mire való..mire Micimackó megjegyezné,hogy énekelni jó,Bagoly persze mondaná,hogy a pszichózis bonyolult,Malacka meg szégyellné,hogy erről nem tanult...és Nyuszinak eszébe jutna,hogy ő valamit nagyon keres,Füles erre mondaná,hogy szóra se érdemes..és Zsebibabának elmagyarázni a problémát nehéz..de Micimackó azt mondaná,hogy ez olyan mint a méz...MERT
"Mindenik embernek a lelkében dal van és
a saját lelkét hallja minden dalban
És akinek szép a lelkében az ének
Az hallja a mások énekét is szépnek."

Szorult helyzetünkben jó ha kéznél van egy dal,s együtt énekelhetünk,s ez senkit nem zavar.......:-))))

Butterfly fly away

Most ilyen zene jön :-)))..nem baj!Nagyon kis aranyos! Na jó...remélem aki ezt látja,nem pártol el innen...
bevállalom,néha jó ilyesmiket is hallgatni!
Hannah Montana,Amerika nagy slágere volt a mozikban,betétdalok stb...ide is elért Magyarországra..s tudjátok mit?Szeretem néha ezeket a túl rózsaszín zenéket...és bevállalom!
Sokáig takargattam dolgokat..de már bevállalom.Meg a véleményem is: akármilyen kis habos-babos laza zene,ebben a filmben hihetetlen emberi értékek jelennek meg!..(mert láttam moziban is,de...ezt inkább ne tudja senki..mert még elsüllyedek :),de akkor is tetszett...csak épp nem vallottam be senkinek,hogy mit néztem,s azt se hogy egy ponton sírtam rajta)

Egy kis zongoramuzsika az ürességbe

Nagyon nagyon üres a lakás most...nagyon várom már Zizit.A kis bichon kutyust.Ez lészen a kis neve.Kis pocok.:-)))
Ismeritek Yirumát?Egy japán zongorista..annyira szép kis történetei vannak,szöveg nélkül,csak a színtiszta zene!

Munkalehetőségek,félelmek

Ma hívtak estefele egy pénzügyes cégtől..még az állásbörzéről volt meg a számom nekik.Hát..nem tudom,de most bármibe bele kéne fogni,akármiről is van szó..jövő hétfőn interjú.Ez még úgy egy hét.
Tanári diplomával az ember a kölkökkel kudarcba fullad,aztán váltsunk pénzügyre,gazdasági témákra?
Háááát...eléggé ijesztő.No,mindegy..jött egy lehetőség.Kihasználom.
Meg aztán kérdés,hívnak e holnap a gimiből hogy menjek be interjúra...kérdés kérdés hátán.
És..kérdés merre induljak az életben...humánból reál,az 180 fokos fordulat...kis félelmek a kudarcoktól,a bukástól vannak bennem...hiszen Szentkirályszabadját is nehezen hevertem ki.Több hónapba telt míg feldolgoztam..kiálmodtam magamból.
Hát meglátjuk,mi lesz...vegyesek az érzéseim...de a lehetőségeim megfogom,s valami csak összejön.

Hiszen,ahogy egy kedves távoli barátom is írta volt levelében,nemsoká a kutyusnak is kell kaját adnom.
Kell a pénz!
Kis picike lesz...karácsony előtt jóval,lehet már dec. elején elhozzuk Peremartonról...a Zizit.:-))))
Várom már!! Üres nagyon ez a lakás!!! (ezért szoktam beszélgetni az orchideával..:D,de azért még normális kereteken belül)

Vasárnapi érzelmi robbanás,K.O

Aztán...eltelt még két nap,s vasárnap...akkor lettem teljesen KO.Másfél órát csizmákat próbálgattam a plaza-ban..majd kabátokat,majd nem tudom miért..de elkapott a sírógörcs,s ki kellett jönnöm a boltból.
Hazaérve..leültem írtam egy emailt..az érzéseim félelmeim,gondolataim valakinek...s minden második mondatánál egy görcsös sírás tört rám.
Lehet,nagyon rossz energiák működtek aznap,sőt biztos..vagy a pénteki Holistic Pulsing-élmény mozdított meg bennem dolgokat..de csak sírtam s sírtam,s egy konkrét ember hangját szerettem volna hallani..de...beszélni képtelen lettem volna.

Egyszerűen tele lett a tudatom magammal és az összes emberrel,ez az igazság.Tele lett a tudatom a világgal...és robbantam.

Amitől félek...s amin sokat gondolkoztam,hogy nem akarok azoknak csalódást okozni,akik még mellettem vannak..mert hogy sokakkal megszűnt a kapcsolatom,régi barátok messze vannak,testileg-lelkileg megszűnt minden sokakkal...azon gondolkoztam,lehet jobb is egyedül...akkor nem okozhatok csalódást senkinek!
Viszont ha..ha az ember nem vállal kockázatot,akkor se barátok,se szerelem nem lesz.

Vállalni kell a rizikót,a lehetséges csalódást,a könnyeket..de...nem is magam féltem.
Attól félek,mi van ha egy nap én okozok csalódást másnak..

Meg azon gondolkoztam...mit lehet bennem meglátni,ha bárki bármit meglát?Sokan vannak,pár barát,idősebbek nálam 6-16-20 évvel..és egyszerűen nem tudom,hogy egy idősebb mit lát meg egy fiatalabban..mert egy fiatal felnéz,tisztel,tanul,elles dolgokat,tanácsot kérhet...de..fordítva..nem érzem magam semminek,már úgy értem..hog megéri engem kedvelni,szeretni???Ezek ilyen zavaros dolgok..Pedig akikkel jóban vagyok,s egy-két emberről tudom olvassa is a blogot,már sok oldalam megmutattam.Mégis mit láthat bennem az ember???A segítségre szorulót?A bizonytalant?A határozatlant?A szeretetre vágyót?Az intelligenst,udvariast?A kreatívat vagy..az ügyetlent?A vidámat?Vagy a mindig depiset?A spirituálist?
Egy nagyon álmodozó,sokszor verseket író lányt?Talán...talán talán mindebből egy kicsit.

Szóval,aznap totál K.O voltam,este jött a forró-hideg váltózuhany,s jobban lettem.Túl sokat sírtam előtte..kellett valami kis felpezsdítő élmény.De már jobb.:-) Úgy éreztem,akkor ott,tegnap,vasárnap sok-sok minden oldódott bennem.Sok néha az érzelmi blokk és a görcsösség

folyt.köv.Péntek: koncert

.........folytatom az előzőt.Aznap,mikor ezt a jó kis élményt átéltem a szeretettel s a ringatással,este koncertre mentem egy jó baráttal.Az élményeimnek hála,elkezdtem nyitottabb lenni.A koncerten olyan jól esett kicsi hozzáérni a másikhoz,megsimogatni..lélekben egymás fele fordultunk s ez jól esett.Biztosan neki is.:)
Egyikünk se egy könnyen nyíló típus,de egymást már a szívünkbe fogadtuk,ő engem,s én őt.
A következő lépés az ölelés lesz.:-))))
Jó kis este volt..pár musical,Queen,Cseh Tamás,Fonográf.:-)))

Minden ami jó!!!
Már 7-8-10 évesen gitár mellé Fonográfot énekeltem..nagyon ős-zene..már picinek  hozzá lettem szoktatva a jó zenékhez.Emlékszem mindig hogy nyomtam hogy....Néhafurcsahangulatban azutcátjáromegymagamban :-DDD...meg hogy Távolból írok kedvesem...meg a Sárikának nem hiába beszélek.......
Van egy kis ereklye füzetként az Illéstől.:-)))))

Egy Fantasztikus Élmény:Holistic Pulsing

Kicsikét most kifogytam a kreativitásból..A szép kis félholdra nézve eszembe jutott a Holdbéli csónakos..nem tudom,honnan...azt se,hogy ez egy könyv e,irodalom vagy zene..csak mintha létezne ilyen hogy Holdbéli csónakos..sőt...lehet hogy festmény!
Az utóbbi pár napban eléggé változékony időket éltem.Múlt héten eléggé bezárkóztam,már email-et se írtam,soha senkinek,majd pénteken... fantasztikus élményben volt részem.

Van egy ismerős,jó barát(akivel mindig megvolt köztünk az egy hullámhossz,de élőben ritkán tudtunk összefutni),aki végzett Holistic Pulsing tanfolyamot a nyáron.Azt mondta-elhívott magához..dumálunk kicsit,meg  megmutatja mit tud,ha van kedvem kipróbálni..kicsit tartottam tőle,nehezen fogok ellazulni.Ehhez képest,fantasztikus élmény volt!!!Pozitív!
Kicsit dumcsiztunk,majd elkezdtük..az elején kérdezte-mivel tudta,jártas vagyok a spirituális dolgokban-csinálhat e csakratisztítást.Megtörtént..majd felfeküdtem az ágyra.
Amint kimondta,hogy "biztonságban vagy",kezdtem ellazulni.És..nagyon jól sikerült.
Annyira jól sikerült ellazulnom..s pusztán sóhajokkal,lélegzéssel oldani a blokkokat.
Ez a Holistic Pulsing másnéven ringatás egy nagyon nagyon finom,gyengéd,szeretetteljes módszer..s lehet,furcsa,szokatlan mozdulatok vannak benne,szokatlan dolgokat csinálnak az emberrel...hiszen...az emberek nagyrészt nincsenek a szeretethez,a gyengédséghez szokva..(hagyni kell,ha sírni kell,sírj,ha röhögőgörcs jön rád,nevess)
Fantasztikus élmény volt!!Utána a kb 1 órás kezelés után teljesen a hatása alá kerültem.Percekig csak feküdtem még ott.
Kicsit hideg volt a szobában..betakart a kezelő jóbarát,oldalról betakart a pléddel,s odabújt hozzám,simogatott,átölelt..és lassanként megnyitotta a szívem.Én is átöleltem...az egész egy nagyon bensőséges pillanat volt.
Rájöttem,mi hiányzik az életemből.Ő is azt mondta,kívülről figyelt miközben kezelt,látta,érezte az izmaimon hogy ellazulok,megnyugszok,s sok minden oldódott.Biztosan megmozdítottunk dolgokat,blokkolódásokat.

Az este,későn,amikor rendeztem az érzéseim,írtam neki egy aranyos képeslapot egy nagy nagy "Köszönöm"-mel és,hogy annyira jó érzés volt,megszólalni se tudtam...és kicsit...kicsit olyan volt az érzés,amikor odabújt,átölelt,mintha az anyukám lenne.(pedig csak kb 6 év lehet köztünk,ő az idősebb persze)..és abban egyet értettünk,hogy fantasztikus dolgot éltünk át!Mindketten!!
Annyi szeretet mozgott a levegőben mint még soha!

Ez a Holistic Pulsing ringatás,a picikort idézi,talán a csecsemőkort,az anyai szeretet s biztonság melegségét adja..akkor ott,100%ban átadtam magam a másiknak.Bíztam,s megteltem szeretettel!!!!Hagytam magam!Végre!Nehezen hagyom magam sokszor szeretni!!
Kicsit ötvözi a természetgyógyászatot s a spiritualitást.Mindenesetre nem olyan dolog,amit a mindennapokban megszoktunk,de nagyon jó érzés!Alapvető gyengédségen és érintéseken alapszik,és sok-sok szereteten.

Zene és szeretet by Müller Péter

Zene nélkül nincs tánc.Az kell,hogy ezt a zenét mindketten halljuk.Zene nélkül csak állunk egymás mellett mint két össze nem tartozó süket idegen.Sokszor megéltük már ezt az "istentelen" állapotot,amikor két szám között elhallgatott a zenekar,s mi ott álltunk a parketten,üresen,örömtelenül,zenétlenül...
Most mi lesz?Egymás kezét elengedtük..Miért fogjalak,ha nincs zene?
Olyan ez mint a félbeszakított szeretkezés.
De ha megszólal a Zene,azonnal újra mozgatni kezd téged és engem is!Együtt mindkettőnket!

..nemcsak én táncolok veled és te táncolsz énvelem,hanem mindketten a zenére táncolunk.
Pörgünk együtt boldogan.Ha bármelyikünk nem hallja a Zenét-csak legázolni tudjuk egymást.
Zene nélkül nincs Tánc.

Látod,itt van a három irány,amiről beszélünk: a zene,amit magamban hallok: önmagam szeretetet.
A zene ami a te testedből,lelkedből árad,ami áthat engem és elragad,s ha kibillennék,helyrebillent a te zenéd.Vagyis:téged szeretlek.
Az odaadásnak és az elfogadásnak a nagy játéka ez.Érzem magamat,érezlek téged,és te is érzed önmagadat és érzel engem.De ez kevés!A harmadik és legfontosabb irány: hogy mindketten halljuk a Zenét.És hogy mindketten átadjuk magunkat nemcsak egymásnak-de főleg a Zenének.
Mert,bár mind a ketten úgy érezzük,mintha a muzsika bennünk szólna-a zenekar fönt van!
Ezért mondja János,hogy "Isten: szeretet"...........

Állandó adás van!Az egész mindenségben szól a Zene.Akkor is szól,ha nem hallod.Vagyis,ha nem szeretsz.Akkor is,ha nem tudod: szeretve vagy.
Állandóan,szüntelenül és örökké: szeretve vagy.És ahhoz hogy mindketten jól legyünk együtt egymással,rá kell hangolódnunk a Zenére.
Lehet hogy Te egy kicsit másképp hallod,mint én,mert a te lelkedben más hangszerek vannak mint énbennem (mindenki önmagát is beledalolja a hangok közé!)-de más muzsikát nem hallhatsz mert akkor nem tudunk táncolni.Akkor összetapossuk egymást.

Sok párkapcsolat és barátság ezért hullik szét.Azt hiszik egymással van bajuk-pedig csak nem hallják a Zenét.Süketek.
Nem tudják szegények,hogy a szeretet kérdését két ember egymás között nem képes megoldani.Te meg én hiába próbáljuk-nem megy.Hiába minden igyekezetünk,mert ez nem csupán két ember ügye!
Kell a harmadik is!
A Zene!

Biztosan tapasztaltad már: egy jó beszélgetésnek,egy meghitt együttlétnek,egy szerelmes ölelésnek mintha zenéje lenne!Szinte hallani lehet!Nem füllel.Lélekkel.Ahol nincs harmónia,ott összevissza fecsegnek.Rumli van,zűrzavar.Ahogy a zsebünkben felejtett mobiltelefon rögzíti néha;hallgasd meg,milyen hangzavarban élünk,ha nincs közöttünk szeretet. ....
De ha ez egy baráti beszélgetés!Hallgasd vissza!Az egymásra figyelő emberek csendjét,jókor megszólaló mondatait.A nevetéseket.A hang erejét.Amikor van miről beszélni-megtelik lélekkel a levegő.
Zenéje van egy jó beszélgetésnek.
És jó összerezgése van minden valódi találkozásnak.Ezért van az,hogy egy meghitt beszélgetést,egy társalgást amelyben lélek volt,de még egy jó könyvet sem felejtesz el,mert a zenéje megérintett,benne marad a füledben,vissza tudod idézni,sok év múlva is.
És ilyenkor csikorgó,zűrzavaros,őrült életünk egyszerre csak megszépül,értelmet kap minden.
És észrevétlenül suhan az idő.
Ez a "jó együtt lenni"élménye.Szóljon hát a Zene.

Antoine de Saint-Exupéry: Fohász

Találtam!:-))) Naaagyon tetszik!!!!!

Uram, nem cso­dá­kért és láto­má­so­kért fohász­ko­dom, csak
erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépé­sek művészetére!
Tégy lele­mé­nyessé és ötle­tessé, hogy a napok sok­fé­le­sé­gé­ben és
for­ga­ta­gá­ban ide­jé­ben rög­zít­sem a szá­momra fon­tos fel­is­me­ré­se­ket és
tapasz­ta­la­to­kat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban!
Aján­dé­kozz biz­tos érzé­ket a dol­gok fon­tos­sági sor­rend­jé­ben, elsőrangú
vagy csak másod­rangú fon­tos­sá­gá­nak megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyel­me­zett­ség­hez és mér­ték­tar­tás­hoz, hogy ne csak
átfus­sak az életen, de értel­me­sen osszam be nap­ja­i­mat, észleljem
a várat­lan örömö­ket és magaslatokat!
Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az élet­ben min­den­nek simán kell mennie!
Aján­dé­kozz meg azzal a józan fel­is­me­rés­sel, hogy a nehézségek,
kudar­cok, siker­te­len­sé­gek, vissza­esé­sek az élet magá­tól adódó
ráadá­sai, ame­lyek révén növe­ke­dünk és érlelődünk!
Küldd el hoz­zám a kellő pil­la­nat­ban azt, aki­nek van ele­gendő bátor­sága és sze­re­tete az igaz­ság kimondásához!
Az igaz­sá­got az ember nem magá­nak mondja meg, azt mások
mond­ják meg nekünk.
Tudom, hogy sok prob­léma éppen úgy oldó­dik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kér­lek, segíts, hogy tud­jak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szük­sé­günk van a bátorságra.
Add, hogy az élet leg­szebb, leg­ne­he­zebb, legkockázatosabb
és leg­tö­ré­ke­nyebb aján­dé­kára mél­tók lehessünk!
Aján­dé­kozz ele­gendő fan­tá­ziát ahhoz, hogy a kellő pil­la­nat­ban és
a meg­fe­lelő helyen – sza­vak­kal vagy sza­vak nél­kül – egy kis jóságot
köz­ve­tít­hes­sek!
Őrizz meg az élet elsza­lasz­tá­sá­nak félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívá­nok, hanem azt, amire szük­sé­gem van!
Taníts meg a kis lépé­sek művészetére!

"Reggeli" pszichológus

Reggel...reggel minden más mind du.,du.-ra legalább talán talán életre kelünk .Reggel,felkelsz,félkómásan felöltözöl,elindulsz...kinn köd,a fák deresek,minden csúszik.

A busz áthalad a hídon,Veszprém nevezetes hídján..azon a hídon,ami megemlítendő,sok öngyilkosságot megélt.Szörnyű!Fiatalokat akik Veszprém két keményebb gimijében nem tudnak úgy teljesíteni-sokakat szerintem a teljesítménykényszer,a vállukra nehezedő nyomás vitt ki oda,s nem egy esetben le is ugrottak...szóval,odafele,át a hídon megyünk,ekkor még busszal..reggel van,még nem szólaltál meg..talán még nem ébredtél fel.Odaérsz a nagy sárga épülethez,a Drogambulancia épületéhez,bemész...
nagynehezen odamész a recepcióhoz.Kicsit félve bejelentkezel..a Dávidhoz,a Bartha Dávidhoz jöttem,elvileg 10re..leülsz,és..és vársz,van még 10 perc kezdésig.Próbálod összeszedni a gondolataid.
-Kezdhetjük!-hallod..felállsz,majd valami miatt nagyon...félve,izgulva lépsz be.(az is megfordul benned,visszafordulsz,vagy...miről is fogunk most beszélni?hát majd ami ahogy jön)

Hogy miért?Talán mert reggel van,s nem du. 2óra,úgy mint ezelőtt...nehéz a reggelt a legnehezebb dolgokkal kezdeni.És..mert reggel belecsöppensz egy teljesen új közegbe...ott ül valaki melletted,s beszélhetsz,mesélhetsz...

Nem vagyok ehhez hozzászokva..már a meséléshez.Keveset beszélgetek.Beszélgetek néha írásban a legbelsőbb lényemmel,Lélekmanóval,máskor "Ördög pajtással a dualitás világából",vagy itt,beszélgetek az olvasóval-hiszen az olvasó is gondolom közben gondolkozik,érez,együtt érez,esetlegesen aki nem ismer,teszi fel nekem a kérdéseit-...de..emberrel,baráttal, keveset beszélgetek.Élőben!A chat meg nem ugyanaz.És így...nehezen boldogulok egyes "emberi" helyzetekben.

S tök jó érzés,hogy a pszichológusnál lehet beszélgetni..mégis reggel 10 kor izgulva lépek be..mert hogy Úristen,korán van ehhez :)) meg aztán hirtelen nem egyedül leszek hanem valaki mással,máris mintha korlátoznám magam,mintha nem az lennék,aki valójában vagyok..persze,egy pszichológus más...de

De ugyanezt élem át emberek között,barátokkal,vagy ismerősökkel véletlenül összefutva,vagy amikor egy idegen közegben vagyok..máris...máris mintha sokkal jobban összekapnám magam..mintha más lennék,más akarnék lenni.

Ez volt a mai téma: Milyen nehéz is az,ha az ember nem engedheti el magát annyira hogy önmaga legyen.

Visszafele..ahogy elindulok gyalog,elérem újra a hidat...egyik oldalánál tábla: Gyalogos közeledés a másik oldalon!Átmegyek,s elindulok.Mellettem autók haladnak el..a hídról elnézve a köd elfedi a várost,ahogy az ember lenéz a hídról,elgondolkozik..soha nem merne ugrani.Nem állítom,hogy tavaly 2010-ben mikor oda kijártam nem fordult meg a fejemben..a halál.Milyen lenne,ha.....?De ma már nem...rájöttem,hogy nem szabad,élni kell,végigmenni az úton..máskülönben pedig gyáva lennék ehhez.
Ehhez óriási halálvágy kell..s szörnyű még elképzelni is,mi mehet végbe az emberben lelkileg amíg kimászik,lenéz,és...és zuhan zuhan bele a semmibe..s még ekkor se biztos a halál.Lehet örök életére megbénul.A híd alatt,ahogy az ember megy be az állatkerthez anno egy emléktábla állt...nem tudom még ott áll e.
Ez a híd szörnyű dolgokat élt meg...és minden pénteken átjövök rajta,gyalog is,és...és van mit végiggondolni.
Van mit,az egész életemet végiggondolom néha,ahogy végignézek a köd lepte városon.

(volt már olyan érzésem,csak..egy belső érzés,hogy zuhanok...de nem tervezem élőben is átélni.A lebegés érzése teljesen más..a lebegés a légüres térben,nem tartozol se a Földhöz,se a mennyországhoz,nem kötődsz se az élőkhöz,se a holtakhoz,csak..csak vagy a semmiben...hát,ez ilyen :-)

Linkelek pár képet az emlegetett hídról.Aki már járt errefele,pl a veszprémi állatkertben kirándulni,tudja miről beszélek:::

http://vemon.hu/kozelet/sok-az-ongyilkossag-biztonsagosabba-tennek-veszpremi-volgyhidat

Így én, keresem a feketét a fehérben Keresem a vonalat a tenyérben

Egy időben ezt nagyon szerettem..mert így is éreztem magam,akkoriban teljesen..mint a Varga Viktor,kicsit különc,kicsit művészlélek,kicsit keresi magát,s kicsit...próbálja elfogadni,azt aki..kicsit együtt is éreztem vele,valahogy megtalálom a közös életérzést a festegető,versíró emberekkel,azokkal,akik ugyanolyan "különcök" mint valahol én (megsúgom,van egy olyan kis lényem is hogy Lélekmanó;),bennem lakik ez a kis lény,s néha amikor írogatok,olyan mintha vele beszélgetnék,vannak kis hóbortos fantáziás-fiktív dolgaim,hiteim)....Egy időben sokat hallgattam ezt..ma már,ma már talán kicsit jobb a helyzet.Úgy érzem bár "keresem a feketét a fehérben,keresem a vonalat a tenyérben",de kezdtem elfogadni,azt aki vagyok..és...a ceruzával rajzolt fantomkép mögött a valódi én még nem teljesen vállalható,de mindig egyre nagyobb részt nyitok meg magamban.A tükör vigyorog,s furcsán néz...és azt mondja,igen,ez vagy Te...néha egy laza trükkel új arcot cserél,mégis megpróbálja elfogadni azt akit lát.

Így én, keresem a feketét a fehérben
Keresem a vonalat a tenyérben
De érzem azt, hogy nekem így jó, jó, jó
Ceruzával rajzolt fantomkép esküszöm, pont mint én!
Hát mit is tettem, bár csak érteném!
Itt járok mégis szabadon én, vonz a veszély!
Bár őrültnek látszom de nézz meg jól, kinek is árthatnék?!

Mert
Lehet zöld az ég és lehet kék a fű
Nekem mindegy, hisz végül is így gyönyörű
A tévedés néha jó
Tudod Amerikába is így jutott el az a hajó

Rám vigyorog a tükröm oly furcsán néz valamilyen laza trükkel már megint új arcot cserél
De érzem azt hogy nekem így jó, jó, jó
Legurult az égről most a hold, biztosan teljesen tele volt
Velem is megtörtént de nekem így jó, jó, jó
Felnőhetnék csak becsapás, hogy nagynak látsz.
A külsőség is csak kifogás, egy megtévesztő máz.

Mert
Lehet zöld az ég és lehet kék a fű
Nekem mindegy hisz végül is így gyönyörű
A tévedés néha jó
Tudod Amerikába is így jutott el az a hajó

Nem kéne semmit szólnom
A kérdéseim kisbetűkre szórom
Hányszor volt már túl veszélyes ami szívből szólt!

 

Nagy utazás az életünk!

Fáradtnak tűnsz, mintha nem a régi volnál,
Hol van a tűz, hol van az a mindig sóvár régi láz,
Az a régi égi láz, amivel beléptél, s megszerettelek?

Nagy utazás, azt mondtad, hogy ez az élet, s nem halunk meg,
Az ember soha el nem téved, égi láz, a bizonyos égi láz,
Tőled kaptam, majd meghaltam, majd elégtem én.

Mivé legyek most nélküled?
Hová megyek így nélküled?
Te meg csak ülsz, fáradtnak tűnsz,
Tovatűnt szép ígéretek, nélkülük én hová legyek?

Nagy utazás, a vonatunk újra indul,
Nagy utazás, most a vágyunk már megint új útra visz,
induljunk el hát megint,
Gyere velem most az ígéret szerint!

Nagy lesz az út, de mi ugye mégse várunk?
A vonatunk nekilódul, újra száguld, régi láz, hajtja az a régi láz,
Tőled kaptam, majd meghaltam, majd elégtem én.

Elindulunk, elindulunk, az éjbe megy a vonatunk,
S az éjszaka, az éjszaka, a puha testű éjszaka,
Vonatunk kattogó zaja.

  Mint régi jó barátokat, majd úgy fogad, majd úgy fogad.
Egy utazás az életünk, azt mondtad hát, megint megyünk,
Nagy utazás az életünk...

Elszakadások

Mellettem egy bögre forró csipkebogyótea,kinn a fák már deresek,biztosan mínuszok lengenek.Itt a tél visszavonhatatlanul.

Hazafele az elszakadás témáján gondolkoztam.Elszakadás a szülőktől..elszakadás a múltadtól,olyan emberektől akik régen,éveken át a melegséget,a támogatást,a barátságot jelentették..olyan emberektől,akikhez valahol nagyon mélyen kötődtél.Nem egyszerű.
Már párszor nekem szegezte anya a kérdést: Kötődtél Te bárkihez is az életedben? Igen,egy nevet mondtam,egy közös régi jó barát nevét..meg aztán..elgondolkoztam.Kötődtem én valakihez úgy igazán valaha is?Úgy mélyen,lelkileg.Nem igazán.Pasi sincs igazán ilyen,de még a családhoz is ritkán érzek kötődést magamban.Nem is tudom....Mégis van egy-két olyan személy,barát,akihez igenis mélyen ragaszkodtam...és....és most,minden szálat el kellett vágnom.(Nevet/Neve(k)et direkt nem írok,nem fedem fel a kilétét/üket..majd ha egy nap olvassa ezt,tudni fogja,hogy róla van szó,érezni fogja a szavaimból!Nekem pedig könnyebb így írni,itt,'inkognitóban' mint személyes levélben..,sokszor általános alannyal próbálok,az "én" helyett)...
-Szóval,emlékeztek mikor indítottam a blogot?Minek hatására?Ki emlékszik?
-Igen,ügyes,ott a pont.Egy borzalmasan nagy,komoly mélypont,s lelki összeomlás után döntöttem úgy,blogot fogok írni.Lesz egy csatorna,szelep,ahol leírhatok bármit,anélkül hogy bárkinek személyesen címezném,majd attól félnék mit reagál,megharagszik vagy bármi..nem szeretnék többet ettől félni.

Szóval...hogy is játszódik le az emberben az elszakadás.A szülőktől való elszakadás is egy nagy lépés..de jó tud lenni,és...meg kell,hogy történjen hiszen ez az élet rendje...néha kifejezetten jó egyedül,s ha az ember annyira nem is kötődik..nem is annyira fájdalmas mindez.Viszont egyedül begubózni se jó.

Vannak..vannak régi barátok,van egy múltja az embernek,sok-sok régi emlék,egy-egy levél a múltból,egy-egy zene amiről mély élmények jutnak az ember eszébe.Végigmész egy utcán,eszedbe jut egy régi jó barát..egy este,egy koncert.
Helyenként az ember végtelenül magányos tud lenni...végtelenül keresi magában a régi emlékeket,régi barátságokat,a régi kapcsolatokat..próbáljuk ilyenkor a dolgokat fenntartani,visszahozni,de úgy érezzük idővel hogy minden elveszett.Lehet túl erősen,túl görcsösen próbáltuk,ahelyett,hogy megadtuk volna a másiknak a szabadságot s mindemellett szeretjük továbbra is,távolról.Ő is éli az életét,járja az útját,tudva számíthatunk egymásra,bármi baj van (de már ezt se érzem sokszor!)..nem szabad görcsösen ragaszkodni,kötődni senkihez..szeretni is,lazán kell.

Komolyabb esetekben,szemlélve az eseményeket,a távolodást,kavarog bennünk,hogy minket senki nem szeret,nem érdekel senkit semmi (s makacsul azt mondjuk,jó akkor engem se a másik!...de mégis szeretjük a másikat,s az emlékek bennünk élnek),azt érezzük,senkinek és semminek nem hiányoznánk ezen a földkerekségen ha nem lennénk..két héten át próbáljuk magunkra felhívni a figyelmet,s amikor azt érezzük,minden hiába,töröljük magunkat a közösségi oldalról..és....egy este apró jól eltalált kérdések által egy nagyon mély szorongó sírógörcsben törünk ki.Hiszen már túl régóta gyűlik,aminek gyűlnie kellt.Azt érezzük,itt a vége valaminek..itt a vége egy kapcsolatnak,egy több éven át szoros,ragaszkodó,szertettel teli,és őszinte barátságnak.
Ennyi!Slussz!Eljutottunk a hullámvölgy aljára....innen csak a felépülés várhat.
És...és blogot indítunk,hogy kiadhassuk magunkból az érzéseink,gondolataink szabadon,nem félve attól,megharagszik e a másik,elfordul tőlünk vagy elveszítjük.Hiszen...talán már elveszítettük.Vagy csak mi érezzük így.Egy ideig ezt érezzük,s ez kegyetlen fájdalmas tud lenni.

A mély,zárt s szorongó sírás,egy nagyon komoly sírógörcs pedig sokat segíthet.

Azt hiszem,igen,ebben a mély zokogásban,s összeomlásban szakadtam el valamelyest a múlttól..és szakadtam el "Tőled",mint egy régi jó baráttól.."Tőled",akihez annyi emlék fűz,annyi jó élmény,s annyi mélypont,annyi segítőkészség oda-vissza,s szeretet oda-vissza,hol görcsösség,hol harmónia,hol félelem,hol szeretet,megérzés,ráérzés,telepátia,s intuíció...egy koncert,vagy épp egy beszélgetés.Sok-sok emlék,s sok-sok érzés,és mélyen a szívemben őrzöm a jót,ezt tudd.Őrizd "Te" is!

Lehet ez most,megható lesz..vagy felkavaró,vagy...lehet nem fog sehogy hatni,nem tudni..de,azt érzem ma,a sírógörcs után 2-3 héttel,hogy ebben a mély zárt zokogásban vágtam el magamban minden szálat,ami a múlthoz,"Hozzád" fűz..ebben a mély zokogásban,eltéptem minden kötődésem minden ...hogy mondjam...mindent kitéptem a szívemből.Csak zokogtam perceken keresztül,hosszú perceken keresztül,kiadtam minden fájdalmam...azt hogy "mennyire hiányzol"...majd,mikor...mikor vége lett.....vége lett,csend lett bennem,mélységes csend...s rájöttem idővel,igen...elszakadtam "Tőled",eltéptem mindent szálat...ma már azt érzem,nem hiányzol...szeretlek,s a szép emlékeket őrzöm,de nem hiányzol.
Kegyetlen érzés ezt leírnom,soha nem hittem,hogy egy nap le fogom,de ez van...nem csak eltávolodtam,néha félek attól,hogy megszűntem szeretni....(pedig azt nem,soha nem szűnök meg!)

Ez egy mély,s hosszú folyamat volt mélyen a szívemben...de megtörtént.
Közben egy átmenet is történt a napokban,s kezdtem közelebb kerülni egy új jó baráthoz..együtt bocsátottak el minket,s már akkor ott a szentkirályszabadjai iskolában elkezdtünk jóban lenni.
Ma pedig ezt magyarázom neki: Figyelj,félek közel kerülni hozzád,félek mélyen,lelkileg közel kerülni hozzád,mert tudom-hiszen most éltem át pár hete-hogy kegyetlen fájdalmas az elválás...nem is elválás,inkább elszakadás a másiktól.Most éltem át valakivel szemben,s nem akarlak...nem szeretnélek Téged is elveszíteni.
Ő ezt írta vissza: Kicsi Zsófim!Ettől ne félj!Engem soha nem fogsz elveszíteni!Írj nyugodtan!
Bennem megfordult,hogy..igen,mondta ezt már más is nekem,s most mégis...mégis eljutottunk egy pontra,hogy erővel,drasztikusan kellett kitépnem .....íííí,ezt így inkább nem írom többet,mert nagyon erős így...soha nem tépem ki a szívemből(!),szóval erővel,drasztikusan kellett elvágnom minden köteléket,s ez hosszú folyamat volt,nehéz..és egy sírógörcsben sikerült elengednem ezt a Valakit.És..ezt annyiszor meg kell tenni az életben..s sokszor félek..félek már közel kerülni emberekhez...mert kegyetlen fáj amikor minden véget ér.

Ő,a Szentkirályszabadján megismert jó barát mondta azt,addig vagyunk egymás mellett,amíg van mit tanulnunk egymástól...s aztán,amikor már nincs mit tanulnunk egymástól,a kapcsolat automatikusan megszűnik...De ez a megszűnés annyira nagyon nagyon fájó tud lenni.Kegyetlen fájó!Főleg ha igazán mélyen a szívembe,lelkembe engedtem a másikat.Ezt kevés emberrel teszem meg s ezért fáj...triplán!!!!

Sokat gondolkoztam azon is,ki vagy mi lehet az eltávolodások,a lelki elszakadások okai...s.. sokszor magamban kerestem a hibát.És..igen,valahol én is oka vagyok,hiszen sokszor...elhiszem,menekülnek az emberek mellőlem,próbálnak segíteni,sokszor éveken át,majd feladják..hiszen sokszor nehéz velem,tudom jól,..viszont ott van az is hogy megváltozott az élet,az enyém is,az "Övé" is,más az út,más a téma,mások a gondok,nincs közös pont,mások vagyunk (bár az évek alatt nagyon gyakran éreztem,hogy lelkileg nagyon hasonlóak a korkülönbség ellenére is!)...izé,de miért is kéne közös pont egy pár kedves sorhoz néha?
Az ember..személyesen fél néha írni.Elszakadt,elszakadt,eltépte a kötést,eltépte,s nem akar kapcsolatba lépni a másikkal mert fél mert...fél mi lesz,fél a reakciótól...attól függetlenül,hogy szereti,s mindig emlékezni fog rá...s valahol azt is tudja,hogy a másik is szereti őt,csak egyszerűen..messze kerültek egymástól.

(És..a soraim olvasva,nem tudom gondol e valamire,kavarog e benne is ugyanúgy pár gondolat,érzés,mint bennem,érzi e azt,hogy lenne beszélgetni,megbeszélni,s tisztázni valónk... én néha érzem így,de szóban személyesen,"én"-nel,konkrétan úgy,hogy itt vagyok "én",ott vagy "te",s itt van ez az egész...nem tudtam volna minderről beszélni)