A busz áthalad a hídon,Veszprém nevezetes hídján..azon a hídon,ami megemlítendő,sok öngyilkosságot megélt.Szörnyű!Fiatalokat akik Veszprém két keményebb gimijében nem tudnak úgy teljesíteni-sokakat szerintem a teljesítménykényszer,a vállukra nehezedő nyomás vitt ki oda,s nem egy esetben le is ugrottak...szóval,odafele,át a hídon megyünk,ekkor még busszal..reggel van,még nem szólaltál meg..talán még nem ébredtél fel.Odaérsz a nagy sárga épülethez,a Drogambulancia épületéhez,bemész...
nagynehezen odamész a recepcióhoz.Kicsit félve bejelentkezel..a Dávidhoz,a Bartha Dávidhoz jöttem,elvileg 10re..leülsz,és..és vársz,van még 10 perc kezdésig.Próbálod összeszedni a gondolataid.
-Kezdhetjük!-hallod..felállsz,majd valami miatt nagyon...félve,izgulva lépsz be.(az is megfordul benned,visszafordulsz,vagy...miről is fogunk most beszélni?hát majd ami ahogy jön)
Hogy miért?Talán mert reggel van,s nem du. 2óra,úgy mint ezelőtt...nehéz a reggelt a legnehezebb dolgokkal kezdeni.És..mert reggel belecsöppensz egy teljesen új közegbe...ott ül valaki melletted,s beszélhetsz,mesélhetsz...
Nem vagyok ehhez hozzászokva..már a meséléshez.Keveset beszélgetek.Beszélgetek néha írásban a legbelsőbb lényemmel,Lélekmanóval,máskor "Ördög pajtással a dualitás világából",vagy itt,beszélgetek az olvasóval-hiszen az olvasó is gondolom közben gondolkozik,érez,együtt érez,esetlegesen aki nem ismer,teszi fel nekem a kérdéseit-...de..emberrel,baráttal, keveset beszélgetek.Élőben!A chat meg nem ugyanaz.És így...nehezen boldogulok egyes "emberi" helyzetekben.
S tök jó érzés,hogy a pszichológusnál lehet beszélgetni..mégis reggel 10 kor izgulva lépek be..mert hogy Úristen,korán van ehhez :)) meg aztán hirtelen nem egyedül leszek hanem valaki mással,máris mintha korlátoznám magam,mintha nem az lennék,aki valójában vagyok..persze,egy pszichológus más...de
De ugyanezt élem át emberek között,barátokkal,vagy ismerősökkel véletlenül összefutva,vagy amikor egy idegen közegben vagyok..máris...máris mintha sokkal jobban összekapnám magam..mintha más lennék,más akarnék lenni.
Ez volt a mai téma: Milyen nehéz is az,ha az ember nem engedheti el magát annyira hogy önmaga legyen.
Visszafele..ahogy elindulok gyalog,elérem újra a hidat...egyik oldalánál tábla: Gyalogos közeledés a másik oldalon!Átmegyek,s elindulok.Mellettem autók haladnak el..a hídról elnézve a köd elfedi a várost,ahogy az ember lenéz a hídról,elgondolkozik..soha nem merne ugrani.Nem állítom,hogy tavaly 2010-ben mikor oda kijártam nem fordult meg a fejemben..a halál.Milyen lenne,ha.....?De ma már nem...rájöttem,hogy nem szabad,élni kell,végigmenni az úton..máskülönben pedig gyáva lennék ehhez.
Ehhez óriási halálvágy kell..s szörnyű még elképzelni is,mi mehet végbe az emberben lelkileg amíg kimászik,lenéz,és...és zuhan zuhan bele a semmibe..s még ekkor se biztos a halál.Lehet örök életére megbénul.A híd alatt,ahogy az ember megy be az állatkerthez anno egy emléktábla állt...nem tudom még ott áll e.
Ez a híd szörnyű dolgokat élt meg...és minden pénteken átjövök rajta,gyalog is,és...és van mit végiggondolni.
Van mit,az egész életemet végiggondolom néha,ahogy végignézek a köd lepte városon.
(volt már olyan érzésem,csak..egy belső érzés,hogy zuhanok...de nem tervezem élőben is átélni.A lebegés érzése teljesen más..a lebegés a légüres térben,nem tartozol se a Földhöz,se a mennyországhoz,nem kötődsz se az élőkhöz,se a holtakhoz,csak..csak vagy a semmiben...hát,ez ilyen :-)
Linkelek pár képet az emlegetett hídról.Aki már járt errefele,pl a veszprémi állatkertben kirándulni,tudja miről beszélek:::
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése