Előszó: Ez a mostani
éjjel...olyan mint elsősként az uszoda dobogóján állni.Nem mersz ugrani,félsz
az ismeretlentől,a mélységtől,de mögötted is sokan sorakoznak..s várnak.Úszni
tudsz,nincs választásod,ugranod kell.Nem fog elnyelni a víz.-Éjszaka
van,nyomasztó a csend.Az írás ideje?Node Szívem,egész éjszaka??Tudod,hogy
másnap az élet ugrásra kényszerít.Egy nagy ugrásra az ismeretlenbe.Anno,kis
babaként az uszoda dobogóján hátam mögött egy sor gyerekkel,a félelem a
mélységtől csak egy pillanat volt.Kinn állsz,nézel le,a víz mély de vissza nem
tudsz fordulni.Ugranod kell.Ugrasz,úszol,fennmaradsz.IGEN! ÚSZOK! Ha a
legmélyebb vízbe löknek a szikláról akkor se fulladok meg.Mert tudok
úszni..csak nem szabad hagyni hogy a hullám maga alá temessen.Átcsap a fejem
felett,s még élvezem is.Élvezem,amit csinálok.Hajnali 4óra.Nyomasztó az
éjszakai csend.Hirtelen az angyalok fuvoláját hallod meg.Fekszel az ágyban
álmatlanul,avagy állsz az uszoda dobogóján.Mögötted seregnyi gyerek biztat:
Ugorj!Menni fog!Nem fogsz elsüllyedni!MINTHA AZ EMBER ILYEN ÉJSZAKÁKON A SZIKLA
SZÉLÉN ÁLLNA...NEM FORDUL VISSZA,VÁRJA A TENGER!
(2010 augusztus)
Valakinek a kezét fogva ugrani egy magas
szikláról,s az égszínkék tengerbe merülni...lélegzetet is visszafojtva a víz
alatt egymásra nézni utoljára..s ott a vége.Merülni lefele,s sötét tenger mélyébe,majd
felfele törni a világosság fele a másikat fogva,segítve...s már alig-alig
tudjuk a levegőt tartani de egyre világosabb van.Felértünk a tengerben,végre
egymásra nézünk és szabadon lélegzünk.Nincs korlát,se feszülés,csak a langyos
víz s a szabad légzés...nincs gondolat,nincs érzés..csak mi és a
tenger.Mellettünk a szikla amiről elindultunk ezen "páros"
kalandra.Együtt szabadultunk fel a nyomás alól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése