Magamról

Egy 25 éves sokak szerint közel se átlagos lány vagyok.Mindig is szerettem írni,emailben,versben,prózában,fiktív vagy valós alapokon,gyakran filozófikusan,vagy épp ezoterikus alapokkal,de mindig érzésekkel tele.Régóta tervezem hogy az eddig itt-ott emailekben,füzetekben megjelenő gondolataimól,érzéseimről blogot írjak,de mindig féltem a nyilvánosságtól.Mindig féltem vállalni önmagam,a gondolataim a világ előtt.Sokszor bujdostam a világ elől.Néha kicsit szótlan vagyok,zárkózott,s kevés embert engedek igazán közel.Épp ezért nincs sok barátom/barátnőm,magányos típus vagyok,..(de talán majd lesz egy kiskutyám:) .Hogy 25évesen nincs pasi az életemben??Túl sok ehhez jelenleg a gond,rendbe kell tennem magam hogy nyitott legyek a szerelemre,az élet újdonságaira,a változásokra,kihívásokra,félelmek,vívódások nélkül!S ha egy nap mindez sikerül,biztosan nyitottabb lesz az utam egy párkapcsolatra is.

Hogy miért épp most adtam rá a fejem a blogolásra?Egy nagyon nehéz héten vagyok túl.Október elején egy hónapnyi 'próba' után munkanélküli lettem,megéltem a pályakezdő kudarcát,majd teltek a napok,a hetek,az éjszakák tele zavaros álmokkal..tele vagyok félelmekkel,belső vívódásokkal,s az élettel néha nagyon nehezen küzdök.Az elmúlt 2-3 hét belesodort egy olyan állapotba,minek után hétfőn egy erősen zárkózott,görcsös,végtelenül csendes sírógörcs jött rám.Ezután két napig nagyon zavaros éjszakáim voltak.Most van csütörtök,s most érzem azt,hogy egy levendulás fürdő után túl vagyok rajta,túl vagyok azon a hihetetlen mértékű depresszión és halálvágyon amibe belesodródtam a napokban.Sodródtam,a mélybe.Most is,ugyanúgy mint régen is,nem egyszer,nem kétszer.Most jött az "isteni sugallat" hogy kezdjek blogolni,kezdjem leírni ami dúl bennem,kezdjek írni az angyali s az ördögi oldal harcáról,a magammal s az élettel való küzdelmeimről,sokszor azzal való szembenállásomról...és merjem magam felvállalni a világ előtt.Bátran fogjak bele,hiszen régóta tervezek blogot,de soha nem mertem belekezdeni.És..talán a gondolataimban,érzéseimben,gondjaimban,a kiút-keresésekben más is magára ismer,talán a soraimmal,tapasztalataimmal segíthetek embereknek,bátoríthatok másokat is.Talán..talán megindíthatok érzelmileg másokat vagy épp elgondolkodtatok,s ezzel segíthetek is akár.Mindig bennem volt valahol rejtetten a vágy,hogy hassak az emberekre,segíthessek ahol tudok,s ha meghalok ne úgy történjen,hogy nem hagytam semmit hátra.
Ingatag vagyok lelkileg,borzalmasan hullámzó,hol fenn hol lenn,hol fényben,hol árnyékban,hol a végtelen sötétségben..Régen is nagyon nagyon sokat írtam..vers-szerűen is,prózásan is.Bármi jó,ahol kifejezhetem önmagam,az érzéseim.
Miről is lészen itt szó?Mire számíthat a kedves olvasó??Egy sok-sok gonddal rendelkező,már kineziológust s pszichológust is megjárt,de végtelenül jólelkű,s sokak szerint nagyon intelligens és értékes lány gondolatai,érzései fognak megelevenedni,harcai önmagával,az élettel,az emberekkel s a világgal,egy olyan lány érzései,aki mindig is keveset beszélt,de annál többet írt,sokszor félt és ma is fél,és talán rajta van egy önismereti úton..hol spirituálisan,hol máshogy,de próbálja magát felfedezni,megérteni,s elfogadni..tudni,hogy minden jó,úgy ahogy van,küzd hogy optimista s vidám,laza és humoros tudjon lenni,ami ugyancsak egy helyenként létező oldala..de néha végtelenül padlót fog,s borzalmasan görcsössé,s szorongóvá lesz,majd ha nagyon nehezen is de feláll,s rendeződik.
Nem egyszer akartam már meghalni,az alaptermészetemnél fogva úgy érzem,tele vagyok szorongással..s éreztem azt,előbb lennék Angyalka a felhőcskén mint ember a Föld nevű bolygón.(hiszem a mennyországot,s az angyalkákat,a felhőcskét,s a lélek továbbélését,azt,hogy a halállal nem vége van,hanem valami új kezdet következik,de erről majd később)..viszont 25évesen még nem feltétlen kéne a felhőcskémre vágyni.Hiszen előttem az élet,az út ami hosszú és rögös,az álmok,a vágyak,s persze a sok sok küzdelem..lehetséges,hogy sok az elfojtott vágy,sok az elfojtott érzés,sok néha a könny,túl sok,ami egy egy mély robbanásban fakad ki félévente-évente vagy pár havonta,amikor a lélek a befelé sírást már nem bírja.Gyűlik,gyűlik,gyűlik,s robban,s próbálom tanulom mindezt kezelni,de nem egyszerű.Ezért is írok...mert az írás terápia,s hiszem hogy ha megfogalmazunk valamit,az valahol helyet talál magának bennünk.
Egyszer-egyszer be fogok dobni egy-egy verset is,Weöres Sándor,Karafiáth Orsi,József Attila vagy akár saját vers,egy-egy könyvrészlet,idézet,vers vagy zene,vagy kép,vagy bármiféle alkotás.A művészeteken át sok-sok mindent megmutathat az ember szerintem.Remélem mindenki örömmel fogja olvasni,aki rátalál,"rám talál". :)