Mondhatnám hogy "Jó reggelt Minden Kedves Földlakónak!"v iszont jelenleg a pontos idő még csak 6.19 perc,fenn vagyok,s érzek egy adag feszültséget.Mellettem egy bögre tea,az egész lakásban csak egy sólámpa világít,az ágyam szanaszét.Már fél órája csak feküdtem az ágyban,hallgattam a csendet,kavarogtak bennem az érzéseim,a gondolataim,a történtek.Tudom,persze,a múlton nem kéne rágódni,mégse tudom máshogy rendezni.Ami bennem van,az bennem van...néha úgy érzem jó lenne mindent kiirtani,de mégis egy nagyon mély s érző lény vagyok.
A tea,forró mézes,meg az írás viszont tudom,hogy segít.Annyi minden kavarog bennem....szóval,hol is kezdődött a kálváriám?
Sok harc,küzdés,s mély depressziós idők után végre sikerült lediplomáznom Angol bölcsész és tanárként 2011 januárjában.(hogy ezt mennyire hiszem el,az később kiderül!) Három hónapot utána tudtam itt,a lakótelepi általános iskolában tanítani,megkóstolni a légkört.A vélemény??Katasztrófa!A gyerekek valahol szerettek,emberként szeretnek,viszont nem tudtam őket összefogni órán,s persze a kis lókötők nem egyszer kijátszottak.Hát,próbálgattam magam.Volt 3 hónapom júniusig.Utána mondták,hogy nagyon kitartó vagyok,voltam..hát szükségem is volt erre a vonásomra.
Ezek után elkövetkezett a nyár,s a mostani kálváriám valahol ide vezethető vissza.Kaptam egy kis lakást,egy kis garzont,s elkezdődött a költözködési procedúra.(5percre lakom most otthonról,egy másik panelben)
Anyával mindig is hosszú évek óta kegyetlen sok volt a harc.Valahol biztosan szeret,s én is őt,de egymás agyára mentünk évek óta,s a mélybe taszítottuk egymást sokszor...valahol örültem,hogy lesz egy kis lakásom,talán távol élve anyától rendeződhet a kapcsolatunk (de még így is,hajjjaj.....nem olyan könnyű ez!,a "távol" végül 5perc lett),szóval valahol biztos örültem,de...de az örömöm nem volt felhőtlen.Ott volt az árnyék,a félelem árnyékot vetett az örömre.
Júniusban voltam interjún a szentkirályszabadjai iskolában,sokáig gondolkodtak,már azt hittem,vesztes az ügylet mégis felvettek.Örültem,de...de az árnyék,a sötétség ott járt mögöttem,a kis agyamban mélyen valahol beágyazva,hogy oké,belevágok,ez egy tök nagy kihívás...mégis 1.től,8.ig tanítani végig közel 105 gyereket 25 évesen,hát belevágtam.Így kaptam a lakást is,nagyszülői örökség útján (eladott kertes ház!),hogy végre 1 évig lesz rendes állás,minden sínen van.Hát,így számítottunk,legalábbis anyáék..bennem a félelem apró szilánkja viszont ott volt.
Elkezdtem egyedül élni,ez alapvetően nagy változás volt!Nehéz az egyedülléthez hozzászokni.Elkezdtem félni a magánytól,elkezdtem Bach cseppeket is szedni,de az iskola lefoglalt.Viszont..végig érezhető volt rajtam a belső feszültség,a robbanás ami kitörni vágyott.Szept. 2. hetében kb ahogy anya átjött beszélgetni,kegyetlen sírógörcs jött rám,hosszú percekig zokogtam..azt hittem akkor is,hogy belehalok,de persze nem haltam..csak erősödtem mert másnap új nap kezdődött s mennem kellett.
A gyerekeket megszerettem,legfőképp elsőtől harmadikig,de kezdtem rájönni,kiismerni a dolgokat,és kezdtem azt érezni,ehhez lehet kevés vagyok.(ma már tudom,valószínűleg nagy falat volt,sokat vállaltam,s meghaladta a képességeim,az erőm) 4.től felfele egyre több gondom volt..miközben igazából senki nem állt mellettem.Angolos kolléganő,senki nem volt,beszélni a pedagógiai gondjaimról csak egyetlen emberrel tudtam,aki azóta egy jó barát,s akinek hálás vagyok,hogy mellettem állt.(ő is új volt a közegben)
Fiatalon,kezdőként megküzdöttem ezekkel a problémás gyerekekkel,nagy százalékban romákkal,s kezdtem azt érezni..nem megy,nem értek a nyelvükön,de türelmesnek kellett lennem magammal.Gondoltam,majd megtanulom..minden gyerkőchöz vezet egy út,s erre kell/kéne rálépni.
Ahogy így csináltam a dolgaim,féltem,féltem az elbocsátástól..nagyon görcsösen meg akartam felelni,nem jött össze.És..a "Vonzás Törvénye" sajnos valóban működik,ez megmutatkozott.Amitől féltem,bekövetkezett : 2011 szept. 3.hetében közölték velem,hogy van még egy hetem itt,aztán helló.
Meg nem tudom fogalmazni,hogy éreztem magam,talán úgy mint aki megsemmisült a csatában,de..de az utolsó hetem becsülettel lenyomtam,csökkent motivációval,már nem érdekelt ha a gyerek nem hallgatott arra hogy "Open your book!",de nem mert nem értette..ha magyarul mondtam,Nyisd ki a könyved,ezen meg ezen az oldalon!" szart rá...hát fiam-gondoltam-ha ennyire szarsz rá,én is szarok rád.(nemsoká 7óra,világosodik:)
Szóval..nem igazán tudtunk együtt dolgozni.A pici babák 95%ának viszont piros pont jár :))) .A Liliom kis ragaszkodó,bújós,érzékeny,de végtelenül intelligens,és szép kis 6éves baba...ő...ő az én kis babám örökre!!:)
A Böröndi Rolival való első találkám az ebédlőben,"nevezzrolcsinak" soha az életben nem felejtem el a kis gömböc fejét,s ahogy kimondta a számokat angolul.:)...ott volt a Sári,a Laura,a kis Pacsker meg a nagy a harmadikban,akik testvérkék.Nagyon szerettem őket/s szeretem ma is,de sajna ami sajna minden osztályban van 1-2 nehezen kezelhető gyerek,s 1-2 vel gond van,s nem tudom kezelni,borul minden.
Szóval lényeg az egészben az,szept. utolsó hetét még ott lenyomtam,pénteken összerendeztem mindent,lezártam a naplókat,és eljöttem.
Ahogy eljöttem,az első érzés,mérhetetlen megkönnyebbülés volt.Jobb így-gondoltam.Nem kell többet,7.es nagy ló cigánygyerekekkel küzdenem,vagy az 5.ben azon kínlódni,hogy nyissuk ki a könyvet.Kicsit..elment a kedvem az egésztől,de megkönnyebbültem.
Ezek után teltek a napok,a hetek,s a hosszabb távú hatások később következtek be.
Bátortalan lettem,félénk,görcsös,a kapcsolataimban,s az életben is.Kezdtem azt érezni,azt se hiszem el,hogy diplomám van,rosszkedvű lettem...egy időben éjszaka rendszeresen az iskolával álmodtam.Az önbizalmam,az önképem,az önértékelésem a skálán 0 alá,a mínusz tartományokba csúszott.Páran mellettem voltak,próbáltak biztatni..viszont a régi barátok folyamatosan kezdtek eltávolodni.Egyre egyre magányosabb lettem,s egyre mélyebbre csúsztam.Az éjszakáim zavarosakká váltak..tudtam valamit dolgozni kell,hiszen itt a lakás is...ez az egész helyzet nagyon nyomaszt/ott.Hát nem ettől féltem?Bekövetkezett.A "Vonzás Törvénye" elhozta a buktatót.
Szokás mondani,amilyen belül,olyan kívül.Ha örülsz,s bátran csapsz a kihívásokba,ha hiszel magadban minden sokkal könnyebb...ez nekem mindig nehéz volt.Könnyen eluralkodik rajtam a félelem.
Szóval...elkezdtem korrepetálni.Most van,2 korrepetálandó lurkóm.Tizenévesek,tizenhat-hét,már gimisek,s velük teljesen más az élet!Velük már lelazultunk,jó a kapcsolat,próbálom belőlük kihozni a legjobbat.Jár hozzám anya egy régi munkatársa is,hogy kicsit visszahozza a tudását.
Nos,hozzá megint egy külön belső kálváriám kapcsolódik...amit egyedül a pszichológusnak meséltem eddig.(mert elkezdtem megint járni,mert éreztem hogy kell,hogy nagyon szükségem van rá..2010 őszén is jártam,2011-ben lediplomáztam,s most 2011 őszén megint itt tartok,mindig is voltak az életemben,előrelépések,kisebbek és nagyobbak és nagy nagy visszaesések. Most épp a "visszaeső bűnözők" idejét élem)
Szóval...a H. (direkt nem írok teljes nevet!) mielőtt először jött,3 napig,ha nem négyig hallgattam anyát..ezt így csináld,azt úgy,kérdezd meg erről-arról,főzz teát vagy hozz neki naracslevet,ültesd az ágyadra...vagy...a relaxfotelbe,az ott kényelmesebb....hát,komolyan mondom azt hittem,falra mászok tőle,de nem tudtam sehova menekülni ez elől..és rögtön azt éreztem,nem lehetek önmagam.(ahogy sokszor máskor is érzem ezt,pl az utcán is,egyedül is,mert aztán, "ki láthat?" teszem fel a kérdést,ellazulhatok s lehetek önmagam?vagy valamit szabályozzak,alakítsak magamon?..mert jajjj,ki láthat?!bárki,s ez visszajuthat anyához!)
Megint csak megmondja,milyen legyek,hogy viselkedjek,mit tegyek,mit mondjak.Mert mégiscsak aki jön hozzám tanulni,a volt munkatársa,akivel mellesleg nagyon jó a kapcsolata.
Mielőtt jött H. az első órára,én halálosan feszült voltam...de a remegésig,éreztem.S az első óra után kegyetlen szarul voltam..1. nem éreztem jónak az órát,2. nem adtam neki teát (óriási probléma!:))...mert bármennyire is úgy akarok csinálni mindent ahogy drága jó idesanyám mondja,amikor görcsös bennem a megfelelési vágy,főleg ha 3 napig hallgatom töményen,mit hogy tegyek,biztos valamit kifelejtek az éles szituban.
Úgy éreztem,no,most se feleltem meg.Azt éreztem,meg kell felelnem,anya régi munkatársának,előrébb H. néven jelöltem,s hogy...rajta keresztül meg kell felelnem anyának,igenis meg kell,mert mindent megbeszélnek!!!S én..ettől falra mászok,hogy minden kis lépésem anya fülébe juthat.Legszívesebben Ausztráliáig repülnék előle!Jaaa,igen,akkor átúszná a vizeket utánam...ha rá nem küldenék egy cápát.:)))),no,csak poén,egyszer ezzel viccelődtünk.....viszont egyszer amikor azt mondta,el akarnám küldeni őtet felhőcskére,megmondtam ha ő felhőcskére is menne,idővel úgyis mennék én is utána.Ebben itt,ahogy beszélgettük,valahol szeretet volt.
Angyalként szálldogálnánk felhőcskéről felhőcskére.:) ez a mi kis közös hitünk! Mindennek a háttere,a tartalma komoly,ezt tudja mindenki,de ez a fajta hit,segít máshogy szemlélni a dolgokat.
No,de visszatérve H.hoz,mindezt elmondtam a pszichológusnak,ami fentebb elhangzott.
Azt kérdi: -Mitől fél?Attól,hogy az édesanyja fülébe jutnak dolgok?
-Igen,pontosan!Mert megbeszélnek mindent!S attól félek.....rossz jut a fülébe.
Erre a pszichológus: -Mit érezne ha a H. megdicsérné az édesanyának magát?
Nem tudom...akkor nem tudtam,ma már tudom.
Tegnap anya felhívott,s azt mondta,hogy a H. nagyon megdicsért neki,hogy nem kell félteni,meg hogy jól érezte magát,s milyen jó kis órát tartottam,látszott,sokat készültem stb stb stb.
Persze,jó volt hallani...de,szerény és kishitű maradtam...igazából,fura,de a dicséretre nincs bennem belső válasz,reakció.
A negatívat mélyen megélem,a jót nehezen fogadom...kicsit talán ad az önbizalmamhoz,de ez tart úgy 20percig,30,1óra,pár óra,aztán ismét visszaesik.
Jövő héten jön még egy nyelvvizsgás lányka...
Lepleznem kell a néha-néha előtörő bizonytalanságom,de nagyon...nagyon ügyesen.Ezen nyelvvizsgás lányt bevállaltam,de ehhez is órákat kellett meditálnom,s vívódnom a kérdésen.Egyik felemen egy angyal másik felemen egy ördög mondta a pro-kontra érveket.Vállald el!Vissza kell hívnod hiszen megígérted!//Figyelj,ha nem hívod vissza,úgyis elsikkad.Megmenekülsz a helyzettől! Neked is mint annyi nyelvszakos egyetemistának menni fog ez is..// Mi van ha nem fog sikerül neki?
De...de végül az angyal legyőzte az ördögöt s vállaltam a kihívást.
Az önbizalomhiányom,s ez az összes többi vívódásom,a szentkirályszabadjai iskola,s a történtek hosszú távú következményei.
Sokan azt mondták,nem volt ez egy fair döntés,hiszen röpke 3 hét alatt,1. nem lehet beletanulni a dolgokba,megtanulni a gyerekek nyelvén,főleg ha nincs az ember mellett segítség,2. rövid ez az idő ahhoz,hogy felmondjanak az embernek.Nem voltak eléggé türelmesek velem.........majd utána elkezdtem azon gondolkozni,lehet nem is ezen a pályán van dolgom. Sok-sok mindenen vívódtam,szenvedtem,s egyfajta céltalanság van bennem...még most is kicsit...nem vagyok teljesen tisztában a képességeimmel,önmagammal,azzal mit kéne avagy mit tudnék csinálni...mihez lenne tehetség,mit csinálnék örömmel...egy nagy adag Önismeretre lenne szükség,fűszerezve egy kis Önbizalommal,tetejére pedig jönnének az apróbb sikerek is.
Azóta ezen belső kérdésekkel megtűzdelve elmentem az egyetemen,az állásbörzén egy grafológushoz is,aki sok passzoló,igaz dolgot elmondott az írásmintámból,s azt tanácsolta,ne térjek el a pedagógiától.(1évig tanultam én is grafológiát az egyetemen,eléggé élvezhető kis szöszmöszölős meló tud lenni:)
Szóval..ezeken dolgozok jelenleg.
A hétfői sírógörcs,s legmélyebb pont,s halálvágy amiről már írtam tegnap,az főleg,főleg a magány miatt ért el,úgy éreztem,elveszítettem mindent s mindenkit..úgy éreztem jobb lenne eltűnni,úgyse hiányoznék senkinek...a Föld nagyban forogna tovább,élné mindenki az életét,csak nélkülem!Ezen kattogtam 2 hétig előtte,nem feltétlen a halálra gondoltam,de mégis benne van a pakliban a felhőcske..s addig de addig kavarogtak az érzéseim,1-2 hét után hétfőn egy csendes,zárt,szorongó sírásban törtem ki,beszélni képtelen voltam,majd egy hétre nagyon visszavonulót fújtam,s már jobban vagyok...az eltávolodás,elszakadás pl a Facebooktól s egyéb nyomorba döntő közösségi oldalaktól,egyrészt segített rendeződnöm,másrészt,úgy érzem,kezdek közömbössé válni.De..legalább semmi nem befolyásolt érzelmileg.Elfáradtam a sok-sok-sok érzelmi kavarodásban.
De el kellett onnan szakadnom 1 hétre,lehetséges hogy azért hogy...hogy annál nagyobb örömmel menjek vissza,bízva abban,hogy fogom tudni kezelni az érzéseim.Ha nem megy,ha valami megzavar,bekavar,max újra hibernálom magam egy időre.(akárhogy is nézzük,a Facebook,s egyéb közösségi oldalak idővel olyanná tesznek mint a drog a kokain vagy heroinfüggőt..s az ember csak orvosi segítséggel tud lejönni a szerről)
Mikor kezdtem írni??6.19,most lassan 9óra,megjelentek a nap első halovány sugarai,a teám elfogyott,a sólámpa még ég,a szoba viszont kivilágosodott,és nagyrészt összefoglaltam az elmúlt évemet.
A következőkben fogok majd saját írásokat is hozni... Figyeljétek,s várom a visszajelzéseket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése