Du. kimentem mamához..többször mondta,hogy olyan szomorú vagyok.Hát..ha nem is szomorú de egykedvű biztosan,hideg van,köd van,hullanak a levelek,sötét van..az az ember aki valahol szíve mélyén nem stabil,ilyenkor még ingatagabb tud lenni.Vigyázni kell a süllyedéssel,felfele kell törni szépen a fény felé.
November van,lassan csúszunk bele a télbe,egyre rövidülnek a nappalok..s ez hogy hat rám?Reménytelenséget,néha szomorúságot szül,erősíti a magány s az egyedüllét érzését.
Közben pedig....küzdök,munkát keresek,próbálkozok,s ha le is kell feküdnöm du. felkelek mire jön egy-egy tanítvány.Ezekben az őszi-téli időkben talán néha még a motiváció is visszaesik,de muszáj valamiféle munkát találnom.A magántanítás jó dolog,éhen nem halok,de megélni ebből nem lehet.Hasonlóképp,a zenélés vagy akár a grafológia...hogy imádom azt is,szívesen tanulnám,de abból se fogok megélni.Olyan dolgot kell csinálni,keresni,amiből meg lehet élni.Olyat amihez tehetségem van,ami passzol a képességeimhez.Ez nagyon nagyon nehéz néha...hiszen jelenleg el vagyok veszve ezekben a kérdésekben.
Hogy az ember hogy tartsa magát életben mindig minden helyzetben,akár ősszel és télen??Zenével,művészetekkel,képekkel,versekkel!Olyan dolgokkal,melyek közvetlenül a lélekre hatnak!!!
Fényjáték
A napraforgók nem egymásra néznek,
egész valójuk feltárják a fénynek,
mert fényre vágynak és a fényből élnek.
Nem a virág, a fény tehát a lényeg,
a napraforgók nem egymásra néznek.
De jó,hogy tőlük tanulni lehet még!
Elnézem őket, én is így szeretnék...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése