Érdemled vagy nem érdemled?

A kérdés az,mikor érdemelünk ki bármit is??Egyáltalán ki kell érdemelni bármit is az életben?
Tegnap nagyon elgondolkoztam..jön a karácsony is,ez is elgondolkoztat.Megint előjött az az érzés,hogy nem érdemlek meg semmit.
Amit eddig..eddig,s most is szívem mélyén szeretnék egy kiskutyát..de amikor....amikor végre beindulna a téma,visszafogom magam.Miért?S miért tudok nehezen örülni?Azért mert úgy érzem,nem igazán érdemlem meg.(Pedig nagyon nagyon sokat tudna segíteni nekem)
Elgondolkoztam....mi történhet egy kisgyerekkel,még gyerekkorban,hogy huszonévesen benne van az az érzés,hogy nem érdemli meg...a szeretetet,a jót az életben,a boldogságot.Pedig minden ember igenis érdemes a szeretetre.Mindenki megérdemli egytől egyig.
Mégis..mitől érezhetjük azt: Érdemes vagyok én erre?Elég jó vagyok/voltam ehhez?
Én nagyon szeretek örömet okozni,így úgy mutatni a szeretetem,akármilyen nehéz is ez néha..de a felém áradó szeretetet nehezen fogadom.
Erre az ember joggal kapja a kérdést: Szerinted mindent ki kell érdemelni?
Most azt érzem,igen.Mit mondasz?Ez hülyeség?Valószínűleg hülyeség mégis bennem van.
A karácsonyt se várom,úgy igazán szívből...nagyon..azt érzem,nem tudom befogadni a jót,mert nem hiszem el,hogy megérdemlem.
Épp ezért a vágyaimat elnyomom...
Tegnap este elgondolkoztam: Vajon mikor,hol vannak az ilyen problémáknak,felfogásoknak a gyökerei?
Miből jön a "nem érdemeltem ezt ki" érzés?
Talán a bűntudat...talán a feldolgozatlan múlt.Csak azt érzem...nem teljesítek úgy az életben,hogy bármit is kiérdemeljek.Hogy ki kell e dolgokat érdemelni?Mi van akkor ha bármi jó spontán történik?Elfogadod?Őszintén befogadod a jót?Nem biztos.Nem mindig.
Amikor a közelmúltban sok minden bebukott az ember életében...lehet úgy érzi nem felelt meg az életnek,nem felelt meg az elvárásoknak,talán valamelyest a bűntudat is belejátszik,lehet azt érzi elbukott és épp ezért...ezért nem érdemel meg semmit.

Kisgyerekként is...ott a megfelelési vágy,az erős megfelelés,a görcsösség,s néha...ha nem úgy mennek a dolgok ahogy kéne..érezhetjük úgy,hogy nem érdemlünk meg semmit.

Pedig aztán,minden ember egytől egyig megérdemli a szeretetet és a "bűnbocsánatot",a segítséget,s a boldogabb,jobb életre való lehetőséget.Még egy börtönből szabadult vagy az elvonót megjárt drogról leállt ember is megérdemli a szeretetet,a boldogságra való lehetőséget,egy új esélyt az élettől.